Készülődés

Limában való landolásunkkor még nem tudtuk mennyi ideig maradunk Dél Amerika ezen szent földjén. Ami biztos volt, hogy eltöltünk egy hetet Tahuiro testvér (Hermani Tahuiro spanyolul) vezényletében a szent földön, ahol az Inka kultúrával és hagyományokkal fogunk megismerkedni.

Sokan kérdezik most, hogy ez aztán hogyan jutott eszünkbe..
Szóval Giselle, a hipnózis mesterünk Perui származású, aki egyben Inka papnő is, mesélt rengeteget az elmúlt 1,5 évben Peruról, az Inkákról és a szokásokról, ezzel ízelítőt adva egy olyan kultúráról, amiről még nem sokat hallottunk. Ő említette, hogy az ő mestere, Tahuiro testvér (több generációs Inka pap) szervez 3-4 programot a következő években, ahol az érdeklődők megismerkedhetnek az Inka hagyományokkal és kultúrával. Ahogy teltek a hónapok egyre nagyobb kiváncsiság vonzott minket (tanítványokat) e felfedezés felé. Mígnem egy nap Iunia és én úgy éreztük itt az idő, hogy a saját szemünkkel nézzük meg e csodás világot. Hogy csak a kiváncsiság vonzott, vagy valami más is, azt nem tudtuk…

Az időzítés tökéletes volt, hiszen mind a ketten úgy éreztük Szingapúr már nem adja azt a fajta elégedettséget, amit szeretnénk és szivesen fedeznénk fel a világot és ami mögötte van, ahogy Frei Tamás szokta mondani.

Megérkezés Limába

Limába érkezve sajnálatosan vettem tudomásul, hogy a csomagom csak 1 nap mulva fog megérkezni, amikor mi ugyanis már Cuscóban leszünk. Persze utánunk tudják küldeni a csomagot, de az még 1 nap késést jelent. Első felindulásomban reakcióm a jól megszokott volt – végig idegeskedem ezt a 2 napot, hogy a végén idegileg kimerülve megkapjam a csomagom. Ez azonban nem tünt valami vonzó dolognak, főleg, hogy ép csak most tettük be a lábunkat e nyugalommal teli országba. Így elhatároztam, akármilyen “vonzó” is mérgelődni, inkább nem fogallkozom a dologgal sokat és boldogan elélek Iunia bőröndjéből a köv 2 napban. Így is tettem s 2 nap mulva boldogan vettem kezeimbe immár saját ruháimat.

A repülőtérről kiérve megállapítottuk, hogy a Lonely Planet még mindig pontos információt közöl, hiszen hivatalos taxik USD20ért visznek be Lima központba, ahol a szállást néztük ki, de nem hivatalosak már USD15ért is megteszik ezt. Így a reptérről kijárata után 3 perce sikerült is találnunk egy ilyet. Sajnálatos módon e sofőrnek Majd egy óra bojongás után sem sikerült megtalálnia az előre megbeszélt hostelt (Hostel Espana), amit a Lonely Planetben néztünk ki, mire rávilágítottunk a tényre, hogy ugyan jó utcában vagyunk, csakhogy a másik felén. Erre közölte, hogy dehát a másik fele nem biztonságos környék, szóval ő oda inkább nem vinne minket. Ilyenkor tevődik fel az emberben a kérdés, hogy higgyen az alig ismert taxisofőrnek, aki jól ismeri a várost, de lehet, hogy szimplán csak lusta, vagy inkább hallgassunk a Lonely Planetre, ami nem hangsúlyozta ki, hogy a környék veszélyes lenne. Első este lévén, úgy határoztunk, hogy akkor inkább vigyen el minket a második választásunkra (Familia Rodriguez, No 3 Nicolas de Prierula 730) Szomorúan tapasztaltuk, hogy ugyan volt szobájuk a számunkra, de a 4 évvel ezelőtti USD6 éjszakánként/fejenként időközben felment USD9re. Sebaj kifeizettük az árat és örömmel vettük tudomásul, hogy a 4 ágyas szobában csak mi 3an leszünk és amúgy is csak mi vagyunk az egyetlen vendégek ma éjszakára. Köszönhető ez annak, hogy del amerikában a szezon Március közepén lejár, mikor a nyár kezd elmúlni. Persze ez csak jó nekünk, így több esélyünk van, hogy találunk szállást könnyedén és talán még olcsóbban is. A család saját lakásában szorított 2 szobát hostel céljára az arra szoruló backpackkelőknek, internettel, reggelivel, tiszta szobákkal és fördőszobával. Segítő készek voltak, mikor telefonkártyát akartunk venni, hogy utikalauzunkat felhívjuk a csomagom késése miatt. Reggelire kávé, friss zsömle és lekvár volt, ami szokásos backpackkelős reggilnek számít itt dél amerikában. Anyuka reggel még fel is ajánlotta, hogy kivisz minket a reptérre, mert nehéz itt taxit fogni. Ennek én nagyon megörültem, gondolva milyne rendes, hogy még ezt is megteszi nekünk. Meglepődni csak akkor lepődtem meg, mikor a reptérre érve közölte, hogy akkor ez 15USD lesz. Én kis naiv ☺ na de sebaj, legalább nem lettünk átverve és a pénz jó kezekbe került.

Itt sikerült amúgy az elmúlt 3 hónapi spanyol mp3 hallhatásomat kamatoztatni, mikor is telefonkártyát és vizet vettem a kisboltban. Örömmel vettem tudomásul, hogy a minden reggeli Hola Senior ismételgetésem nem volt hiábavaló.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s