Titikaka tó

Mahcu Picchu energiával telítve nekiindultunk, hogy meglátogassuk a Titikaka tavat. Pár óra buszozás után Punóban is voltunk, ahol ellátogattunk Urosra, az úszó szigetekre. Itt több család él nemzedékek óta nádból épített szigeteken, amit minden 15 napban újra kell épíeni, míg a sziget el nem éri a 3 évet, akkor elég csak 2 havonta karbantartani. Az alsó réteg 1m föld, amit kockánként hoznak más szigetról, összekötözik őket majd 1m száraz nádat raknak a tetejére. A házaik és az ágy is nádból van. A friss nádat még enni is szokták (mi is megkóstoltuk… hát szódával elmegy J). Emellett halat és kacsát is esznek. Na meg persze csirkét, merthát az is szaladgált a szigeten. Az itt élők cserekereskedelemmel szerzik be a betevő falatot, s emellett nyakláncot és sapkákat is készítenek, amit a turistknak adnak el, ebből tudják a gyerekek iskoláztatását fizetni. Kérdeztük, hogy miért nem mennek el más nagyobb szigetre vagy szárazföldre lakni, ahol nem lenne ennyi baj a fenntartással. Azt mondták, már nemzedékeken keresztül itt élnek, szóval már megszokták ezt az életet, meg amúgy se lenne pénzük földet vagy lakást venni máshol…

Tovább hajózva eljutottunk Taquile szigetre, ahol egy családnál szállunk meg. 27 család él itt nemzedékek óta. Van egy nagy konyhájuk, ahol finom ennivlaót főztek nekünk, míg itt voltunk. Ebédre hal volt (trout) krumpli, rizs, zöldség leves és az elmaradhatatlan kukorica kenyér. Egyik aranyköpésünk itt született, mikoris mondták, hogy a hal fajtja trout, ami csak olyan vizekben él, ahol hegy van. Erre Iunia megszólal:
–       Dehát itt nincs is hegy?!
–       … de. Épen azon vagy. (Ugyanis 3800m magasban voltunk.)
A Titikaka tó, mellesleg a világ legmagasabban fekvő hajózható tava.Legednák azt tartják, ogy itt szletett az emberiség..

Az itt élők bemutatták kézműves termékeiket, mellyeket alpakka és bárány gyapjúból készítenek. Minden nő ez csinálja, míg a férfiak művelik a földet, hajóznak, horgásznak. A tradíciók még mindig nagyon fontosak nekik. Például a férfiak viselnek egy fonott övet, rajta egy kalendáriummal, ami azt mutatja melyik hónapban mit kell csinélniuk (pl Január: szántás, február: megnézni a halak milyen méllyen úsznak a tóban és ebből megállapítani, hogy esős lesz e a következő pár hónap stb.). A férfiak álltal hordott sapka különböző a házasoknak és a facérokbnak.

Ismét csak érdekes volt látni és átélni egy pár évtizeddel ezelőtti európai körülményt. A WC kint volt, nem pedig a házban, fűtés természetesen nem volt, s a mi szobánkban nem volt elektromosság sem, tehát este gyertyafénynél olvastunk J (azért láttam, h az ittlakók szobájában volt TV, amihez az áramot a ház tetején lévő solar panelekből nyerték J) Persze az élmény áram nélkül volt teljes.

A szigetre megérkezéskor mondta utikalauzunk, hogy nyugodtan hagyjuk a csomagokat a hajóban mert estig úgysem kellenek majd. Így hát este kicsit fázva megkérdeztük, hogy akkor visszamehetünk a hajóra a csomagokért? Mire jöt a válasz, hogy hát a hajó elment, csak reggel jön vissza, benne az összes csomagunk a ruhákkal, kabáttal és hálózsákkal együtt. Nagy meglepődésünkben csak nevetni tudtunk, megállapítottuk, hogy akkor ma este nem lesz fürdés (amit annyira nem is bántunk, hiszen a kinti, hideg vizes zuhanyzás az amúgy is 5 fokban nem tünt kihagyhatatlan dolognak J), előszedtük, kinek milyen ruhadarabja van a kistáskában ami nálunk volt, egyenlően elosztottuk őket, majd elhatároztuk, hogy a rendelkezésünkre álló 2 szobából csak 1et fogunk használni és kettesével alszunk majd egy nagy ágyban, 8 takaróval hogy többen leheljük a teret 🙂

Hogy miért nem volt nálunk elég ruha? Mert errefel, ha süt a nap, akkor polóbal el lehet szaladgálni, de ha beesteledik, akkor ugyebár már elfér az a kabátka rajtunk.

Szóval a háziak hoztak nekünk forró teát, majd vacsora után énekeltünk és táncoltunk az udvarban rakott tűz körül, s lefekvés előtt bamultuk a gyémántként ragyogó csillag milliókat az égen.

Élménynek azt hiszem ez a nap számít az egyik legnagyobbnak. Megoldani az éjjszakát, alkalmazkodni a hideghez, a szokásokoz mindenkép kárpótolhatatlan. Az erre járóknak erősen ajánlom, hogy látogassanak el e szigetre és töltsenek el itt egy éjszakát.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s