Arica

Hogy Chile-be érkeztünk, azt az első pillanatban lehetet látni. Minden nagyon tiszta volt, a határőrség olyan volt, mintha amerikában lettünk volna. És ezt nem csak a környezetre értem, de az ott dolgozók kinézetére is. A férfiak kimondottan helyesek voltak  a PDI-os öltözetükben.

A határőrzés precízen ment. Szigorúan veszik a szabályokat, mint például, hogy nem lehet tejterméket bevinni az országba. Még jó, hogy ezt határra érkezésünk előtt a taxiban megtudtuk, mert volt nálunk vagy 10dkg sajt, amit így gyorsan betoltunk, nehogy kárba vesszen.

Határátkelés simán ment, csak a csomagomat nyittaták ki, de mivel látták, hogy semmi érdekes nincs benne egy ’Van e nálad ennivaló?’ kérdéssel zárult a beszélgetés, amire én simán rávágta, hogy nincs. Végülis csak 4 lepény volt nálunk, ráadásl sajttal töltve, amire csak akkor jöttünk rá, mikor éphogy átérve a határon Silviu odakiált nekem jó hangosan, hogy add már ide az egyik lepényt. Mire én: melyiket? Ő: a sajtosat. 🙂

Még a körülöttünk állók is elmosolyodtak, mikor mi nagy nevetsébe törtünk ki. Szerencsére senki fontos ember nem hallotta a beszélgetést.

Most felmerülhet a kérdés, hogy miért pont határátlépés után kellett nekünk megenni a lépényeket. Hát azért, mert mind az 6an kiszálltunk a taxi collectívóból határátkelés előtt (5 utas meg a sofőr – igen 6an ültünk az autóban… ez egy ilyen ország), viszont határ után már csak 5en szálltunk vissza. Vártunk vagy egy órát a 6dik utasra, de sehogy se sikerült átérnie a 2m-es határon, így sofőrünk úgy döntött inkább menjünk tovább nélküle…

Szállásunk egy francia lány (Jenny) és barátnője álltal vezetett Arica Unite hostelben volt (http://www.arica-unite-hotel.com/). Jenny saját házában ad ki 4 szobát az arra szoruló hátizsákos turistának, így otthonosan éreztük magunkat az ott töltött 3 nap alatt. Pénzügyileg többet fizettünk,  mint szerettünk volna, mert 14USD volt egy ágy/éjszaka egy 3 ágyas szobában és mi csak 10-et terveztünk e célra költeni. (Végülis szerencsések vagyunk, hogy 3an vagyunk, mert sok koliszoba 3 ágyas, így nincs más szobatárs.) Az árban benne volt a reggeli is, ami finom frissen sült kenyeret, lekvárt, joghurtot és kávét takart.

Arica Unite - Jenny and Fanny

Kérdeztük Jenny-t, hogy hogy Aricában telepedett le, mire azt felelte, hogy egyszerűen csak beleszeretett a városba. Ezt elég nehéznek tartottuk megérteni a többiekkel, mert városnézés után sem találtunk semmi különöset benne. Ahogy átléped a határt gyakorlatilag sivatagba érkezel. Több a homok, mint akármi más a környéken. Zöld alig volt a városban, az utcák kissé üresek és nyugisnak látszottak. Egyetlen lehetőség a tengerpart volt, ami Arica Unite javára, a szállástól 5 percre található.

Mivel már első nap rájöttünk, hogy nem sok csinálnivaló lesz it, így az időnket blog írással és pihenéssel töltöttük, hiszen Szingapúrt elhagyva ezek voltak első igazi nyaralós napjaink. Egyik nap például, felkelés után elmentünk ebédelni, majd hazafelé megláttunk egy tetszetős pálmafát, így leheveredtünk a tövébe olvasni egy kicsit, amit egy kis délutáni szieszta követett. 2 óra alvás után a pálmafa tövében arra az álláspontra jutottunk, hogy ideje vacsora után nézni… esemény dús nap volt 🙂

Azóta délutánonkénti pálmafa alatti heverészés és olvasás rutinunká vált.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s