Toconao

Utunkat Toconao városba folytattuk egy éjszakai buszon, amire már rutinosan felvittük a hálózsákunkat is, de szerencsére nem kellett használni mert a buszon kapott pokróc elég volt. A buszjegyért 11.000 Pesot fizettünk, de később a fedélzeten megtudtuk, hogy volt aki csak 9.000et. Ez egy újabb bizonyítéka annak, hogy dél-amerikában is rugalmasak az árak 🙂 Tehá ha csak lehet, tessék alkudni!

San Pedrót mindenki emlegette, hogy milyen jó hely és, hogy érdemes odamenni, szóval úgy döntöttünk megnézzük a saját szemünkkel a várost annak ellenére, hogy a Lonely Planet alapján nem tünt kimondottan fantasztikus helynek. Azonban az utazó bibliában (Lonely Planet) találtunk egy másik várost is, ami szinpatikusnak tünt és ami csak 1 órára volt San Pedrótól – Toconao. ígyhát elhatároztuk, hogy először oda megyünk. Megérkezésünkkor meglepően tapasztaltuk, hogy a nyugodt kisvárosi hangulat enyhe kifejezés az 500 lakosú, 5 utcából álló sivatagi faluról. Napunk felét szálláskereséssel töltöttük, ami csak azért vicces, mert ahogy említettem a falu kb 5 utcából áll. A LP-ben kinézett hostel tele volt, így fel kellett kutatni az összes olyan családot, aki szobát ad ki. (Errefelé sok család adja ki e célra kialakított szobáját az arra jár túrázónak.) Délután 1re sikerült is találnunk egyet 6000 Peso-ert/fő. Közben szépen megreggeliztünk, ami újabb sokkot jelentett számunkra, hiszen az árak Aricához képes jelentősen drágultak. A Kenyér kg-onként Aricában olyan 800-900 Peso volt, míg Toconaoban 1400 Peso. Később egy itt lakó elmagyarázta, hogy azért drágább itt minden, mert a sivatag olyan részén vagyunk, ahol tényleg semmi sem terem, szóval minden ennivalót, zöldséget, gyümölcsöt a 4 órára lévő Calamából hozznak. És persze mivel ez egy kisváros autonómiájuk van a kisboltoknak, akik úgy szabják meg az árat, ahogy akarják.

A vadnyugati hangulat itt is érződött, csak kicsit már modernebb kivitelben. Érdekes volt látni, hogy mindenhol csak homok volt. Még aszfaltos út vagy járda se nagyon volt.

A homokbuckák övezte kisfaluban a legfurább talán az volt, hogy egész nap több kutyát láttunk, mint embert. De tényleg, annyi kutya szaladgált mindenfelé é ugyanakkor egy ember se volt a környéken. Az is említésre méltó, hogy a kutyák mind jól táplált, sokszor fajtatiszta jószágok voltak.

Mindenesetre sikerült egy helyit találni, aki elvitt minket a sósvatagba, ahol sónyalogatás mellett még flamingókat is lehetett látni. Ott töltöttük a naplementét is, s gyönyörű képeket csináltunk a tájról és a környező homok dűnékről.

S mivel látványosság ennyi volt a faluban, másnap tovább is indultunk San Pedróba.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s