Punta Arenas, avagy az első lépések Patagóniában

Chiloé szigetet husvét hétfőjén hagytuk el benevezve egy 32 órás busz útra. Egyre bátrabbak vagyunk buzsozás téren, hisz nem sokan válllakoznak egy 1,5 napos buszozásra. A menetidőre csak azt mondták 30-38 óra… tehát e között akérmennyi lehet. De ezen nem szabad csodálkozni, mert elsőször is, ilyen dél-amerika – rugalmas, így nekünk is rugalmasnak kell lenni, másodszor is azt mondják, hogy aki siet Patagóniában, az elveszíti az idejét. Mit is jelent ez: az idő errefelé nem mindig kiszámítható. Nyáron azt mondják a hőmérséklet 25 fokig is felmehet, de az ősz hamar beköszönt, ami nem csak a levelek hullását jelenti errefelé, de havazást is. Patagóniát a legtöbben November és Március között látogatják meg – az itteni nyár alatt. Viszont március után rohamosan romlik az idő és sok hely látogathatatlan lesz, mert az erős szél és hó miatt nem lehet megközelíteni parkokat és veszélyes bennük sétállni. Mikor utunkat terveztük, úgy gondoldtuk nem tudunk majd lejutni Patagóniába, de utközben mindenki azt monodgatta, hogy még mehetünk lejjebb, így elhatroztuk, hogy addig megyünk ameddig nem fázunk nagyon 🙂

Szóval nekivágtunk a nagy útnak, ám nagy meglepetésünkre a busz a megszokottnál kisebb és kényelmetlenebb volt, ami rögtön elvete a kedvünket az előttünk álló 32 órától. De nem volt mit tenni, így megtettük, amit lehetett, hogy elkényelmesedjünk  és élvezzük az utat. Queilen busztársasággal utaztunk 25.000 Peso-ért fejenként. Ebben az árban nem volt benne semmi ennivaló, csak kávé, amit azért a buszos bácsi rendszeresen jött kínálni. Annyit itt meg kell jegyeznem, hogy errefelé minden buszon legalább 1 vagy 2 sofőr van és egy másik ember, aki segít a csomagokat a felrakni a buszra, bekapcsolja a filmeket az úton (merthát minden buszon van Tv és filmek), ad kávét és takarót stb. A buszon amúgy a sofőr után van egy ajtó, ami elszeparálja az utasokat a busz személyzetével. A busz kényelmetlenségén kicsit enyhített, hogy a személyzet legalább nagyon rendes volt, bár h mégegyszer választani kellene, nem utaznék e társasággal.

A busz PA-ban Argentínán keresztül vezet, mert a Chilei oldal nem igazán járható busszal – a sok tó, tenger és hegyek miatt – maximum hajóval. Így az út nagy részét Argentinában tettük meg. 32 órás út meglepően gyorsan elszállt. Eleinte olvastunk egy kicist, majd mikor pár óra után átértünk a határon az Argentín tájat csodáltuk. Ámulatba ejtő fehér hó borította hegyek magaslottak mindenfelé körülöttünk, folyókkal, tavakkal és vízesésekkel tarkítva. Meg is jegyeztük, hogy visszafelé itt mindenkép megállunk pár napra. A csodás táj után egy kis kacskaringós út következett, ami jól felfordította a gyomrunkat, még jó, hogy volt nálam tengeri betegség karkötő, ami csillapította rosszullétemet. Ezután vacsora, még egy kis film nézés és 12 óra alvás következett. Másnap a vártnál előbb értünk a Chile-i határhoz, ami csak azért volt kellemetlen, mert nem igazán lehet ennivalót Chilébe bevinni. Ezt tudtuk előre és terveztük is megenni a 3 csomag ennivalt, ami velünk volt a 1,5 napra ám végül nem sikerült mindent elpusztítani. Gondoltuk, hogy akkor gyorsan osztogassuk szét amink van, hogy ne kelljen kidobni. A buszon dolgozó fiatalembernek is adtunk egy kis gyümölcsöt, aki felajánlotta, hogy sagített a többi ennivalónkat elrejteni a buszon s így nem kell szétosztani. Ennek nagyon megörültünk s persze az úriember azért megkapta a gyümölcsöket tőlünk.

Délután 4kor megérkeztünk PA-ba s már a buszmegállóban várt minket egy szimpatikus hölgy, aki a szállását promótálta. Ugy döntöttünk el is megyünk vele, így nem kell még hostel után is rohangálnunk. A mögöttünk ülő pár (Salis – Mexiko és Daniella – USA) is velünk jött a szállásra, amiért 6.000 Pesot fizettünk. Szerencsére a szobánkban jó meleg volt a konvektortól, így jól aludtunk este.

Még aznap sétálltunk egyet  a városban, a szeles tengerparton, ahol Kormoránok napoztak és elnéztünk a temetőbe is, ami helyi látványosságnak számít.

Másnap elnéztünk egy kisebb szabadtéri múzeumba és próbáltuk az olcsó túraboltokat felfedezni, hogy vízlepergető nadrágot vegyünk magunknak, de sajnos nem találtunk egyet sem.

Punta Arenas-ban naggyából ennyi az érdekesség. Ezen kívül, aki erre jön vagy át megy Argentínába (ahova mi majd később megyünk), vagy elnéz a közeli Torres del Paine nemzeti parkba (szintén későbbi uticél) vagy elindul még délebbre Ushuaia irányába. Úgy értesültünk az idé délen még tűrhető, így mi az utóbbi opciót választottuk.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s