Puerto Natales és a poszterfiú, Torres del Paine

Porte Williamst már repülővel hagytuk el, ami nem volt olyan egyszerű, mint gondoltuk J Mielőtt elindultunk volna a reptérre megkérdeztük menyi idő alatt lehet odaérni. Erre a helyiek mondták, hogy 20 perc gyalog. El is indultunk és sikeresen megtaláltuk a repteret valóban 20 perc után. Csakhogy a reptér is mi köztünk volt egy jó nagy öböl, persze híd nélkül. Az egyetlen megoldás a reptérre való eljutásra az volt, ha az erdőn keresztül lesétáljuk az olyan 4-5 km-t. Hát mit ne mondjak táskákkal ez nem volt olyan vicces. Már már kételkedtünk benne, hogy elérjük a repülöt, mikor ugy határoztunk, hogy akkor stoppolunk. Fel is vett Daniellát és engem 2 szintén reptérre tartó úriember a csomagokkal, aztán a töbieket is felvette egy autó, így utolsó percben sikerült megérkeznünk. A hatalmas gépen csak 20 szék volt és az egész nem volt hosszabb vagy 10m—nél. Még sosem ültünk ilyen kicsi gépen, ami csak úgy ringatózott a széltől a felhők felett. így nem bántuk, hogy 1,5 óra mulva már landoltunk is Punto Arenas-ban. Onnan rögtön mentünk Puerto Natalesba, szintén Daniellával s Selissel.

A kisvárosba megérkezve ráakadtunk egy olcsó kis családi hostelra a buszpályaudvaron. Mindössze 5000 Peso volt reggelivel és internetel együtt. Este 10 körül értünk a szállásra farkas éhesen, ígyhát megkérdeztük a nénikét, hogy esetleg van e egy kis kenyér maradék reggeliről és tea, mire kihozott egy kosár kenyeret, kávét, teát és egy üveg házi szilva lekvárt. Hajnali 5ig ültünk a konyhába (az egytlen meleg helyiségben a hostelban) és sikeresen elfogyasztottuk az összes kenyeret, lejport és az üveg lekvárt… reméljük a nénike nem kapott szívbajt reggel meglátva, hogy minden elfogyott.

Másnap a városban flangáltunk, próbáltuk kideríteni hogyan lehet eljutni Torres del Paine-ba, helyi múzeumot látogattunk, ahol Patagónia történetéről tanultunk, majd este bevackaltuk magunkat az ágyba és filmet néztünk.

A város nagyon szeles volt, sok helyen alig lehetett sétálni. Este is úgy süvített a szél, hogy iszonyatos hideg volt. Éjszaka hosszúnadrágban, hosszúújjasban, hálózsákban aludtam, ami -11fokik jó, plusz még magamra tettem 3 takarót… azt hiszem hideg volt.

Harmadnap befizettünk egy egész napos busz útra 14.000 Pesoért Torres del Paine-ba. TdP az egyik leghíresebb park dél-amerikában, sok szép heggyel és túra lehetőséggel. Több féle túra útvonal van kialakítva 4 naptól 2 hétig terjedő intervallumban. Az idő már nem igazán alkalmas túrázni a hideg és a szél miatt, így ugy gondoltuk, hogy a busz út lesz a legjobb megoldás, hogy mindent lássunk. Kora regel indultunk és a legtöbb látványossághoz busszal közelítettünk. Mígnem egy 10 perces séta várt ránk , hogy lássuk az egyik türkizkék vízesést. Ahogy kiléptünk a buszból elkezdett esni majd szakadni az eső. Hiába volt rajtunk esőkabát, a lábunk így is elkezdett átázni. Féluton sétállva gondoltam, hogy lehet visza kellene fordulni, de mivel már a lábam csurom víz volt előről tudtam, hogy ha visszafordulok, hátulról is elázok, így gyakorlatilag már mindegy volt. Elértük a vízesést, ami tényleg szép volt. Gyorsan kattintottunk 1-2 képet, majd szaladtunk is vissza a buszhoz. Gykorlatilag úgy eláztunk (én főleg) hogy még az elsóneműm is vizes volt. Egy ideig vacogtunk a buszon, majd úgy döntöttünk, az lesz a legjobbb, ha levesszük a vizes nadrágot, így legalább nem fázunk annyira. Ez jó is volt így, míg a buszon voltunk, ám elértünk A Grey Lago-t (Szürke folyó) és benne található Grey Glaciert (Szürke gleccsert). Azt mondták, hogy egy 30 perc sétára van a folyó, mire mi elkezdtünk tanakodni, hogy visszavegyük e a vizes nadrágot és megnézzük e a gleccsert. Végül úgy döntöttünk, hogy ha már itt vagyunk csak elmegyünk addig. Gyorsan kapkodtuk a lábunkat a hideg miatt, s egyre kevésbé fáztunk. Mikor kiértünk a folyóhoz olyan erősségű szél fújt, hogy a csurom víz nadrágunkat 10 perc alatt megszárította. Ígymár száraz nadrágban tudtuk messziről megfigyelni a gleccsert.

Ezután utunk már csak haza vezetett, ahol forró fürdővel frissítettük fel magunkat.

Következő nap itt volt az idő, hogy 5 hét után elhagyjuk Chilét és át vándoroljunk Argentinába. Eleinte csak 2-3 hetet akartunk Chilében tölteni, de végül 5 lett belőle. S azt hiszem ha nem nem szorított volna minket az idő, hogy menjünk tovább, még maradtunk volna ebben a csodálatos és vendégszerető országban. Rengeteg  jó élménnyel távozunk Chiléből és szinte csak jót tapasztaltunk itt. Az emberek közelsége és kedvessége ámulatba ejtő. Mindenki csak segíteni akar akármerre mész. Ha egy szóval kellene jellemezni Chilét akkor azt mondanám: segítőkész.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s