Első lépések Argentínában, avagy El Calafate és a Perito Moreno Gleccser

Argentínába egy hóeséses napon érkeztünk, aminek nagyon örültünk, mert a táj csodálatos fehét színbe öltözött. A határ átkelés simán ment és 4 óra mulva már meg is érkeztünk El Calafate-be. Az előző hosteles nénitől kaptunk egy itteni hostel címet, ahol csupán 20 Pesoért sikerült megszállnunk az errefelé szokásos 40-50 helyett. Ezért az árért reggelit is igértek, de a végén kiderült, hogy az csak főszezonban van amikor is az ár 25 Peso. Sebaj gondoltuk, így is jó.  A hostel nemcsak az olcsóssága miatt tetszett, hanem azért is, mert olyan meleg volt a szobánkban, hogy pólóban aludtunk takaró nélkül. Ehhez már vagy 2 hónapja nem volt szerencsénk. Egyik este a meleg még túlzásba is vitte magát mert gyakorlatilag nem volt már rajtam semmi de még így is folyt rólam a víz. J De azért inkább így legyen, mint hogy megfagyjunk. Sajnos mire megérkeztünk a szállásra, nekem elég erős fájdalom volt a bal vállamban, még a táskát is alig tudtuk levenni a vállamról, mert fel emelni sem bírtam a karom. Kicsit megijedtem, hogy hogyn fogok így még hónapokig utazni, de szerencsére Silviu pár perc alatt elmulasztotta fájdalmamat. Csak megy nyomta a vállam itt meg ott egy kicsit és már rendben is volt 🙂

A kisvárosnak szép hegyi városka hangulata volt, éttermekkel és boltokkal tarkítva. Első este volt Silviu születésnapja, amit egy Pizza büfével ünnepeltünk meg. A büfében 35 Pesoért anyi pizzát és empanadát ehettünk, amennyi csak belénk fért. Emellett még egy kancsó házi bort is rendeltünk, amit pingvin kancsóban szolgáltak fel. A kancsó jópofa volt, a bor meg finom. A pizza amúgy Argentínában gyakori ételnek számít a tészták és főleg a steakek után. Ez persze nem véletlen az Olasz imigránsok miatt. Ezért is lehet az, hogy sok Argentín szőke, kék szemű. Szóval ahogy reméltük a pizza nagyon finom volt. És jó hangulatban töltöttük el ez estét Selissel és Daniellával.

Másnap megnéztük az egyetlen igazi látványosságot ami El Calafatéhez köthető, a Perito Moreno (Sötét kutya) Gleccsert. Katt ide több infoért.

Reggel 8kor indult a buszunk és 1 óra mulva meg is érkeztünk a folyó torkolathoz. Mivel már nincs szezon, a buszon csak 7en voltunk. A sofőr mondta, hogy délután 2kor jön majd felvenni minket, addig van időnk szétnézni. A retúr busz jegy 100 Pesoba került. Emellett még ki kellett fizetni 100 Pesót, hogy beléphessünk a parkba.

A gleccsert lehetett egy lelátóról  megcsodálni és egy hajó uttal közel is lehetet hozzá kerülni. A hajó út 50 Peso volt, ami nem olcsó, de gondoltuk csak jobb közelebbről megszemlélni a hatalmas jégtömböt. A hajó fél óra alatt ért el olyan 10m távolságba a jéghez. A Jég még sohasem látott kék szinekben fénylet előttünk, ami rengkívül különleges élményt nyujtott számunkra. Eddig mikor jeget láttunk mindig csak fehér ruhába öltözve találtuk. De itt élénk világos kék szinű volt. Soha nem gondoltam volna, hogy a jégnek ilyen szine is lehet. Néhol élénkebb néhol halványabb volt, ami attól függ, hogy mennyire koncentrált a jég. Ahol sűrűbb, ott sötétebb/élénkebb. A jégtömb olyan 74m magas volt és közel 5km széles.

Ott álltunk (szakadó esőben persze) a hajó tetején és alig győztük kattintani a filmkockákat. Nyáron (azaz itt Nov – Feb környékén) a legjobb itt lenni, mert a gleccser kicsit nagyonn, mert télen ráfagy még egy kis adag jég és a melegtől elkezd letöredezni, ami nagy reccsenéssel és vízcsobogással jár. E létvényt láttuk videon és tényleg csodálatos lehet átélni, ahogy a hatalmas jégdarabok letörnek és belezúdunak a vízbe. Mikor Silviu az egyik képet csinálta rólam, pont letört egy kisebb darb a háttérben (ha nagyon mefigyeljük, akkor lehet látni a képen) amiről így én sajnos lemaradtam, de legalább van képem róla 🙂

A hajó út után felvitt a sofőr minket a kilátóhóz, ahol egy 13 Pesoért lehetet is inni kévát vagy forrócsokit. Bár drágállottuk, befizettünk egyre és reméltük, hogy eláll az eső míg iszogatunk. Sajnos az eső nem állt el, így magunkra aggattunk még egy réteg esőkabátot és így sétálltuk végig az egy órás kilátó utat. Danielának sajnos nem volt esőkabátja, így egy hatalmas nejlon zacskót szabtaltak fel Selissel és abba bújt bele védekezés képen. 🙂

Persze nem bántuk meg a sétát, mert gyönyörű látványban volt ismét részünk. Aki erre jár, feltétlen nézzen el ide. Azt hiszem A Villarika Vulkán után ez volt a második kedvenc látványosságunk.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s