Bariloche, avagy egy alpesi hegyi város érzet dél-amerikában


Ismerkedés a Mate-val, sajtos rizs vacsorára, Horst szobatársunk kalandjai lóháton, csoki boltok szerte a városban, mindez egy alpesi hangulatú városban.

Barillochét mindenki emlegeti, hogy milyen szép és jó hely, így nyilvánvaló volt számunkra, hogy ott a helyünk. El Bolsonból egy 2 órás busz út vezetett idáig via Barilloche társasággal amiért 23 Pesót fizettünk. A buszon semmi eddig megszokott luxus nem volt, ami kicist kiábrándított minket.

Mindenesetre megérkeztünk és ahogy már lenni szokott a buszpályaudvaron ránkakadt egy fiatalember egy hostel ajánlattal. A Hostel Inn-ben vacsora és reggeli is belefoglaltatott az árban és 1et fizet 2őt vihet sör akció is volt. A hostel inkább egy hotelre hasonlítot az emeltes ágyakat leszámítva. Minden tiszta volt, saját fürdő minden szobához, amin csak egy német uriemberrrel Horst-al kellett osztoznunk.

Horst egy német úriember volt közel az 50hez, aki lóháton utazta körbe Argentínát. Európából vitorlás hajóval érkezett, amin 2 hónapot töltött el. Mint tőle megtudtuk van egy Kanapé szörfözéshez hasonló, hajó szörfözési lehetőség, ahol a hajón való dolgozásért cserébe elvisznek magukkal a hajósok. Akit érdekel itt olvashat többet erről (www.findacrew.net) . Ha jól tudjuk vitorlázási tapasztalat szükséges.

Szóval Horst otthon művészetet tanít és az iskolában minden 4-5 év mnka után kapnak a tanárok 1 év szabadságot (nem is rossz német országban tanítani :-)). Régóta vágya volt, hogy beutazza Argentínát és a lovakat is imádja, így felpakolt, vett 2 lovat megérkezéskor és azóta velük üget végig Argentína utcáin. Jó érzés volt látni, hogy nem csak huszon évesek pakolnak fel világjáró túrákra, de idősebbek is, ami szerintünk midenképen jó példának számít. Horst amúgy nagyon vicces és jókedéjú fickó, aki előszeretettel mesélt kalandozásairól, amit mi örömmel hallgatunk. Csak ültünk tátott szájjal, mint a gyerekek, mikor a felnőttek mesét mesélnek nekik J Közben Mate-t szürcsöltünk, amit Horst mutatott be nekünk és aminek nagyon örültünk, hiszen erről a dél-amerikai tradícióról már sokat hallottunk. És, hogy mi is az a Mate, azt hamarosan megtudhatjátok.

Az egész hostelben amúgy olyan jó meleg volt, hogy élvezettel töltöttünk el itt pár napot (alig akartunk tovább indulni). Reggelire még műzli is volt, amit már régen nem ettünk tehát ennek külön örültünk.

A város tényeg nagyon szép volt. Fa és tégla épülek váltogatták egymást, minden sarkon egy csoki bolt volt, házi csoki különlegességeket árulva (ez a város egyik különlegessége). Venni ugyan itt nem vettünk semmit, de kostoltunk… hát mit ne mondjak… isteniek. A csoki imádóknak itt a helyük! Emellett pékségek is sorra állnak az utcán, ahol azért sikerült 12 páksüteményt venni 17 Pesoért. Mást nagyon nem nagyon ettünk, mert az ingyen regeli és vacsora a hostelben elég volt számunkra egész napra. Csak egyszer főztünk, mikoris megpróbáltunk Salmon ala Pobrét csinálni. A baj ott kezdődött, hogy nem kaptunk lazacot, de még más nyers halat sem ami nem volt bepanírozva. Ígyhát a paníros halat vettük meg, amit otthon próbáltunk megfosztani a bundájától és ugy kis olajon megsütni (erre sose tudom a megfelelő szót). A halat és a hagymát egybe kellene sütni… na hát ez már ott kezdett megdőlni, hogy mikor a hal már jó volt, a hagyma még nyers… tehát az tovább hagytam a lábasban, mikor is kezdett leégni, szóval inkább ugy ettük ahogy volt (azért tűrhető íze lett a végére). Szerencsére azért tükör tojást még tudtam csinálni, ami nagy számnak számított, mert a többieknek az sem ment… mondták is, hogy rosszak az edények… hát valóban nem voltak a legjobbak, de aki tud… :-p Ez alatt a többiek a sültkrumplival bajlódtak, ami egyszerre volt a mikróban olvasztva majd olajban sütve, majd leégve, majd visszarakva a mikróba… szóval az egész egy hatalmas nevetésbe torkollott a főzési tudásunkon. Szóval „Lazac szegényes módra” helyett lett Hal Iunia, Boca, Silviu módra 🙂 Nekünk izlett!

A város egyik látványossága a Bernáthegyi kutya. Lehet venni pólót amin a kutya látható és a parkban még élőben is lehet látni és fényképezkedni vele. Kérdeztük a helyieket, hogy miért a Bernáthegyi a jelkép, de erre nem tudtak válaszolni. 🙂 Lehet hogy a körülöttünk lévő hegységek miatt, ahol télen sielni lehet menni. Igazából a látványba beleillett, mert az egész város és a környéke egy alpesi kis hegyi falura hasonlított.

Sok mindent nem csináltunk a városban, bár voltak túrák szervezve, lehetett megnézni egy fekete gleccsert, amit mi túl drágának tartottunk és az el Calafatei gleccser után nem tűnt nagy számnak. Amúgy a gleccser azért fekete, mert a jég összekeveredik a földdel mielőtt megfagy. Aztán voltak túrák kisebb vízesésekhez és tavakhoz. Lehetett lovagolni és raftingolni is, de valahogy egyik sem igazán vonzott minket. Az egyetlen hely ahova elmentünk az egy magas kilátó volt, ahonnan lehetett látnia környékbeli tavakat és hegyeket.

A város emelett nagyon tetszett nekünk. Hangulatos volt. És aki túra ruhát és felszerelést szeretne venni, annak itt a helye. A hostelben amúgy nagyon jól éreztük magunkat, s Silviu még jól meg is masszírozott mindannyiunkat. Az egyetlen dollog, ami nem tetszett az a vacsora volt. Igazából a probléma csak az volt, hogy mikor mondták, hogy a vacsora is benne vann az árban mi mondtuk, hogy 3an nem eszünk húst, mire megigérték, hogy lesz vegetáriánus menu. Ez már az első este megdőlt mert a menü rizs volt csirkével, mire mi kértük a vega menüt, s kihoztak rizst sajttal nekünk… hát én néztem egy darabig az biztos. Következő két nap nem volt gond, de negyed nap kolbász volt rizzsel, mire közölték, hogy semmi mást nem tudnak adni, még sajtjuk sem volt… ere én ettem vagy 3 falás kolbászt, ami finom volt, de Iunia nem evett semmit. A felháboríto csak az volt, hogy mi direkt kihangsúlyoztuk, hogy mi nem szünk húst és ők meg is igérték, hogy lesz vega kaja. De ezt leszámítva nem volt gond. Nem árt itt megjegyezni, hogy aki vegetáriánus, az Argentínában sem fog jobban lakni, mint Chilében…  Viszont a húsimádók a paradicsomban fogják érezni magukat: steak steak és még egy kis steak…

5 itt töltött nap után eljött az idő, hogy tovább utazzunk és felfedezzünk 100 éves erdőket lovakkal és mountain bike-al – mindez a következő postban.

Ha tetszett a bejegyzés, légyszíves hagyj kommentet a ’Leave a comment’ gombra kattintva vagy kattints a ’Like’ (tetszik) gombra alul.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s