Bicó túra a hegykben, avagy ezt még lehet fokozni

Másnap akármennyire fájt is a fenekünk kibéreltünk mountainbike-okat és nekivágtunk egy 30km biciklizésnek a hegyekben. Mire odaértünk a parkhoz már kicsit fáradtak voltunk mert egy 1,5km-es emelkedőn kellett végig biciklizni. A bejáratnál mondták, hogy az első km emelkedőn felfelé lesz és nem igazán biciklizhető, a második pedig lejtőn lefelé, ami szintén nem alkalmas a biciklizéshez, így csak a 3dik km nél ajánlják hogy felüljünk. Hát ennek nem nagyon örültünk, de legalább igy is volt 10km biciklizés a végpontig. Elindultunk és toltuk felfelé a biciklit a hegyen, ami már ősz lévén falevelekkel volt terítve. Majd bicikli cipelés egy pár lépcsőn, s végül lefelé tolás, vagy inkább bicilki visszafogás. Végre eljött az idő, hogy felüljünk. A hátralevő 10km hol sík terepen, de legtöbbször hegynek lefelé és felfelé haladt. A terep fárasztó volt és közepesen nehéz, viszont a környezet ámulatba ejtő. Csodálatos fák és tisztások mellett haladtunk el, míg el nem értünk egy kis öbölig ahol le is heveredtünk egy kicsit a minket követő 5 kutyával. Eszméletlen, hogy akármerre megyünk mindig kutyák vesznek körül minket. És álltalában nem egy, hanem több is. És nem vézna kis jószágok, hanem szép kutyusok. Sokszor úgy is érezzük, hogy haza akarjuk vinni egyik másikat.

Ott feküdtünk a fűben, pihegve a mögöttünk lévő 16km-től, élvezve a ránk sütő nap sugarait és bámulva a csodálatos tájat. Majd elmajszoltuk szendvicseinket, aminek egy részét persze a kutyák ették meg, akik nem győztek egyikőnktől a másikunkig menni egy falatért.

A hazafelé vezető úton már alig éltünk. 1km-el se tudtunk volna többet tekerni. Miután leadtuk a bicikliket összeszedtük utolsó erőnket és beugrottunk a supermarkettba egy kis ennivalóért s otthon egy pohát bor mellet ünnepeltük Iunia szülinapját. Gyönyörű nap volt, kívánni sem lehetett volna jobbat.

Villa de Angostura-t ismét egy 20 órás bus úttal hagytuk el. Cruze del Norte busz társasággal utaztunk Lujánig 511 Pesoért, ami rengetegnek számít, főleg a mi kis budgetünknek. A egyetlen motiváló dolog az volt, hogy csak 3 ülés volt egy sorban, így tudtuk, hogy végre kényelmesen elférünk majd.

A buszon nagyon készséges volt a személyzet, amiben már nem is reménykedtünk az Argentinai busz utak után kiábrándulva. Elindulás után jöttek a filmek, becsomagolt takaró és párna, majd sütemény, később croassant és végül vacsora következett. Minden nagyon finom volt, sött még meg is kérdezték, hogy sört vagy bort innánk e a vacsorához. Iuniával mi a vörös bor mellett döntöttünk. Sajnos ezt nem volt időnk elfogyasztani, mikor jöttek a pezsgővel, hogy kérünk e. Hát nagyon megörültünk, de mivel még boros poharunk tele volt (vagyis nekem volt 2 teli boros poharam, mert Iunia közben meggondolta magát és nem mert inni, mert nem érezte jól magát), így nemet mondtunk. Viszont annak legalább örültünk, hogy megtapaszaltuk a híres Argentín pezsgős buszokat. Izgatotan szálltunk le a buszról, mert a várva várt ECO Yoga Parkba voltunk úton, amire már 4 hónapja vártunk…

Ha tetszett neked a bejegyzés, lécci osszd meg velünk véleményed, gondolataidat a ’Leave a Coment’ szövegre kattintva.

Advertisements

2 responses to “Bicó túra a hegykben, avagy ezt még lehet fokozni

  1. Mit nem adnék érte, ha reggelenként a BKV-n pezsgőt szolgálnának fel 🙂 meg is fogalmazok egy levelet nekik 🙂 jó lenne, ha fejlődésnek indulnának 🙂 🙂 🙂

  2. hát ezt én sem bánnám!!! remélem megfogadják a tanácsodat 🙂

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s