Colonia – bicikli túra a macsakaköves gyarmati negyedben

Reggel 10 óra van, ahogy végigtekerünk az utcákon a kisváros kezd ébredezni, a boltok kezdenek nyitni, a kávézókon felgördül a fémrács, nénikék sietnek a boltba s az utcán dolgozók lelkesen köszönnek míg hajunk lobog a szélben…

Rögtön a tegerpartna vettük az irányt. Lassan bicóztunk a  hűvös, de napfényes úton, miközben csodáltuk az üres temgerpartoz. A nagy semmiséget csak 1-2 kutya szinesítette boldogan rohanva fel s alá a parton, mintha először lennének szabadok hosszú évek után.

Fél óra mulva letelepedtünk az egyik padra a parton és a csodás látványban ragadtunk pennát, azaz inkáb klaviatúrát J. Majd tovább bicikliztünk a városon, benéztünk a templomba is, ahol Szent Bernárd foglalt helyen a templom fő oltárás, Jézust így másoddik helyre szorítva. 😦

Utunkat folytatva ráakadtunk egy kisboltra, ahol 1L házi bor 30 Peso, míg 1Kg kenyér 32 Peso volt. Gondoltuk, ezt a kihahygatatlan alkalmat meg kell ragadni és vettünk is bort is, kenyeret is és egy helyi sajtot – Colóniát. Visszatekertünk a partra ahol elfogyasztottuk ebédünket.

Na de lássuk, hogyan is kerültünk Colóniába: Hétfön utolsó finom ECO parkos reggelink után, összepakoltunk, olvastunk még egy kicsit, bucsúzkodtunk, átmentünk a szomszéd bácsihoz sajtot, yoghurtot és Dolce de Leche-t (Karamell) venni és ebéd után már a taxiban is ültünk Julival (UK) és Paulával (Col). Uticélunk Bueson Aires és ha lehetség Uruguay  volt. Tudtam, hogy indult egy hajó Colóniába (Ur) este 7.30kor, de se jegyünk nem volt se nem tudtunk azt, hogy honnan indul. Persze ez minket cseppet sem tántorított el a tervünktől, hogy mi pedig ma este már Uruguay-ban alszunk. Buenos Aires-be este 6.30kor sikerült megérkezni. Rögtön fogtunk is egy taxit, aki út közben gyorsan kiderítette, hogy honnan megy a hajó (merthogy több hajó társaság is van). Mi Seacat társaságot választottuk, mert az volt a legolcsóbb, 330 Argentín Peso. (Komp jegyeket a www.buquebus.com weboldalon lehet keresni.) 7kor meg is érkeztünk, majd rohanva beléptünk a hajótérre (ha van reptér, akkor van hajótér is? J). A látványon kicsit elcsodálkoztunk, mert az épület egy reptérre hasonlított, Check in-es pulttal, Duty Free bolttal, drága kávézóval, mindenhol padlószőnyeggel (mint Szingapúrban) stb.

Odarohantunk az egyik pulthoz és megkérdeztük van e még jegy a 7.30as hajóra. A fickó ránknézett és tátott széjjal kérdezte: „Mára?”. „Igen”-feleltük. (Gondolom nem sok ember vesz jegyet utolsó pillanatban :-))

Szerencsére volt jegy és 30 perc mulva már a hajón is csücsültünk Iuniávan. Silviu nem tartott ide velünk, mert olyan jól érezte magát az ECO Yoga Parkban, hogy gondolta ő inkább majd Uruguay után csatlakozik hozzánk.

1 óra mulva meg is érkeztünk Colóniába. A Lonely Planetben kinéztünk 2 olcsóbb és a kikötőhöz közeli szállást. Az elsőbe belépve rögtön kiderült, hogy az ár időközben föl is ment a dupljára, amin mi már nem lepődtünk meg. Elindultunk hát a másodikhoz, mikor útközben találtunk egy kis bódét, ahol szendvicseket, hot dogot és a szokásos gyors kajákat árulták. Az árakat olcsónak találtuk és tudtunk fozetni Argentín Pesoval, aminek nagyon örültünk, hiszen pénzt fölvenni nem volt időnk. Ott ültünk a kis bódé előtt, haraptuk a kis szendvicsünket és csak mosolyogtunk egymásra Iuniával, hogy első vacsoránkat töltjük el Uruguayban!

A következő hostellel már szerencsénk volt, mert 300 Pesoért fejenként kaptunk ágyat, reggelivel egy 4 ágyas szobában. Szerencsére a szobában csak mi voltunk, mert ilyenkor már nem sok turista jár errefelé. A hostelben volt folyamatos meleg víz (ami 3 hónap utazás után, már nem olyan vicces, ha nincs J) és biciklik is, amiket ingyen használhattunk.

Reggel a szokásos kenyér és lekvár reggeli után magunkhoz vettünk 2 biciklit, hogy körbetekerjünk Colónia utcáin. Elindulás előtt megkerdeztük a hosteles lányt, hogy van e lakat a biciklihez, mire közölte, hogy az nem szükséges, mert itt senki nem lop 🙂 Hát ha te mondod – gondoltuk…

Szóval a tengerparti ebéd után eltekertünk a gyarmati negyedbe. A macskaköves utak és az euróai stílusú épületek otthoni hangulatot kölcsönöztek, s így szivesen pihentünk meg egy kévára, amiből aztán vacsora lett. Első kévánkat ittuk legalább 3 vagy 4 hét után. Csak egy Capucchinót rendeltünk, de mind a kettőnk első reakcíója az volt: „Úh ez olyan erős… kérjünk bele vagy 2dl tejet!” Végülis nem sikerült elfogyasztani a capucchinót. (Már ez almult félévben nem annyira élveztem a kávékat, mióta a reggeli kávét Chai Tea-ra válltottam, és Uruguayban kiderült, hogy a további kévázások sem okoztak nagy örömöt, szóval azt hiszem végleg végeztem a kávéval J) 4 órát ültünk az étteremben, míg a biciklik kint várakoztak lelakatolatlanul. Kicsit azért féltünk, hogy mire kimegyünk nem lesznek ott, de szerencsére nem így történt.

Másnap mégegy bicikli túrát tettünk a gyarmati negyedben, majd ebédre kipróbáltuk a tradicionális uruguayi ételt a Chivito-t. Ami gyakorlatilag egy hamburger szerűség, csak nagyobb és van hal vagy vegetáriánus válltozata is. Nekünk nagyon izlett, mindenkinek csak ajánlani tudom.

Colonia nagyon tetszett nekünk, mert egyben volt dél-amerikai és európai  hangulata is. Hangulatos kávézók, sétányok és pálmafás tengerpartok teszik élvezetessé e kisvárost. Ám nem csak a külsőségek, hanem az emberek kedvesége és közvetlelsége is elképesztő. Akárkit kérdeztünk az utcán, hogy mi merre van mindenki készségesen válaszolt, sokan még el is sétálltak velünk oda ahova menni akartunk annak ellenére, hogy ők nem oda tartottak. Mindenki beleszőtte mondatába a kedveskéim, a vigyázzatok magatokra vagy a jó utat szavakat. Ha vettünk valamit a boltban és mondtuk, hogy köszönöm, mindenki kivétel nélkül nagy mososllyal felelte, „Nem,én köszönöm!” (Ez néha otthon is előfordul, pl anyukám szokta mondani a vednégeinek, de ezen kívül nem gyakran hallom.) Ezek a szavak és az emberek mosolya nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Colónia és Uruguay az egyik kedvenc helyünké válljon.

Ha tetszett neked a bejegyzés, lécci osszd meg velünk véleményed, gondolataidat a ’Leave a Coment’ szövegre kattintva.

 

Advertisements

2 responses to “Colonia – bicikli túra a macsakaköves gyarmati negyedben

  1. Sziasztok!
    Fantasztikus olvasni a soraitokat és minden szavadat imádom 🙂 Mi is nagy utazók vagyunk, bár Dorka még csak 3 éves, már 13szor ült repülőn. És ha kicsit nagyobb lesz, akkor mi is hátizsákkal vágunk neki a világnak. Sok sikert a kalandozáshoz. Kata

  2. Szia Kata
    Köszönjük szépen a jókivánságokat és a feedbacket! Mindig nagyon jól esik, mikor valaki ír nekünk és bíztat a további írásra! Nagyon sok szép dolgot látunk és örömmel osztjuk meg ismerőseinkkel, hogy ezzel is motiváljuk őket, hogy nézzék meg a világot, ahol élünk, vagy ha nem is, de ismerjék meg álltalunk.
    Gondolom Dorka ha felnől is nagy kalandozó lesz, ha ilyen szép gyerekkora van, hogy már most láthatja a világ egyes részeit 🙂

    Puszi, Boca

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s