Montevideoba a csodálatos múzeumok város, amikbe mi is ellátogattunk

Colóniából egy 4 órás busz út vezetett Montevideóba (klikk) Az úton sikerült meginnunk a maradék Rosé bort, amit alőző nap vettünk, s utána egy jót aludni, míg meg nem érkeztünk. Uruguay fővárosában szintén kanapészörföztünk. Osvaldo-nál szálltunk meg, aki egyedül élt macskájával és aki szinte minden nap fogad kanapészörfösöket. Egy ismerősünk ajánlotta őt (szintén kanapészörfös), akivel az ECO parkban ismerkedtünk meg. Mikor megérkeztünk Az ajtón találtunk egy kiragasztott papírt, rajta románul ez állt: „Szia! Ez az!” – így rögtön tudtuk, hogy jó helyen járunk J Jól esett, hogy románul írt, – merthát tudta, hogy Iunia Román – és hogy vette a fáradtságot, hogy kiszótárazza ezt a pár szót mielőtt megérkeztünk.

Osvaldo otthon dolgozik számítogép prgramozó. Első este lelkesen mutogatta nekünk mit érdemes megnézni a városban, hogyan tudunk közlekedni stb.

Nagyon készséges és szerény férfiúként ismertük meg. Minden nap próbált valami vicceset csinálni, például első reggel egy bohóc orral szaladgált a lakásban. Azt modta azért, mert minden napot nevetéssel kell kezdeni és emellett, ha az ember tud magán nevetni az a legjobb 🙂

Másnap ellátogattunk az egyik helyi parkba (Parque Rodó klikk), ettünk egy kis churrost majd körbejártuk a Nemzeti Művészeti Múzeumot. Itt több uruguayi művész művét lehetett megcsodálni az 1800as évektől máig. Lelkesen fotóztam, hogy minnél több érdekességet meg tudjak osztani veletek (s főleg Rével).

Szerencsések voltunk, mert pont mikor ott voltunk egy tárlat vezető (azt hiszem így hívják) vitt körbe egy iskolás csoportot, s magyarázta a különböző festmények jellegzetességeit. Emellett interaktív formában próbálta a gyerekeket rávezetni arra, hogy mit is érezhetett a festő miközben festett, mik ihlették s miért használta a különböző szineket stb. Természetesen spanyolul beszélt, s így nem sokat értettem (Iunia később fordította le), de még így is odaragadt a figyelmem a prezentációra. Ahogy beszélt lehetett érezni, hogy élvezi amit csinál, s teljes odaadással magyarázott. Néha ki ki hívot egy egy gyerkőcöt magához – akik eközben a padlón ültek – s ejátszatott velük különböző dolgokat, hogy megértesen fontos részleteket. A gyarkőcök kérdezhettek – és kérdeztek is! Azt hiszem, ha minden gyerek ilyen élvezetes kép bemutatáson venne részt múzeum látogatásnál, sokkal több ember kapna kedvet a művészethez.

Kiemelni csak egy fotót szeretnék, amit a leghíresebb uruguayi festő festett a Sárgaláz ábrázolásaként. Ez egy majd 2m magas kép, ami a kontrasztokról szól. Kontraszt az életről, amit a bébi ábrázol és a halálról az anyukája ábrázolásában. Kontraszt a szinekről és a sötétrő. A legszinesebb dolog a képen az a bébi, aki nem ’tudja’, hogy anyukája meghalt. Az anyukája szüre szinekkel van ábrázolva, míg a doktorok a háttérben, akik szinte teljesen feketék. Én nem sokat értek a művészethez, de ez a kép csodálatos volt.

 

Hazafelé beugrottunk egy pékségbe, ahol vettünk mángold Tarta-át, ami nem torta, hanem tarta 🙂 Errefelé a torta az édes süti, a tarta meg a sós torta/lepény szerűség (csak hogy az ember ne zavarodjon össze).

Túrós sütit is találtunk, aminek én nagyon örültem, meret imádom a túrót és Szingapúrban nem volt alkalmam igazi túrót enni.

Otthon vacsoránál szerettük volna megenni eme különlegességeket, s még tojást főztünk kipakoltuk őket az asztalra. Pár perc mulva bementem a nappaliba s látom, hogy a süti sehol. Kérdezem Iuniát, hogy hova rakta, mire mondja hogy hát az asztalra a nappaliba. Mert, hogy az nincs ott – mondom. Pár perc tanakodás után lenézek az asztal alá és látom, hogy a várva várt túrótortát a macsek majszolja éppen. Rögtön kikaptam karmai közül e finomságot, s kis tanakods után úgy döntöttünk, a maradékot azért csak megesszük…

Nagyon meglepődve nem voltam, mert az én kutyám is mindent egybe nyelt, ha valamit akár 1 percre is őrizetlenül hagytunk előtte 🙂

Este egy kanapészörfös tallkozóra/vacsorára voltunk hivatalosak, ahol a helyi kanapészörfösök tallkoztak 1-2 túrista kiséretében. A tallkozóra, ami csütörtök este volt szinte mindenki 11kor érkezett. Osvaldo mondta, hogy Uruguayban ez a megszokott, hogy az emberek 11 körül találkoznak vacsorára hétköznapokon és sokszor csak hajnalban mennek haza. Ez nem csak azért érdekes, mert 11 után vacsoráznak, ami nem mondható a leg egészségesebb dolognak, de ráadásul még nem is alszanak rendesen a másnapi munka előtt. De hát mit lehet mondani, ha nekik ez tetszik 🙂

Itt volt alkalmunk kipróbálni a Pilsen sört (finom), ami uruguayiak szerint uruguayi származásu, a paraguayiak szerint meg paraguayi és a Grappát, ami egy helyi alkoholos ital borból, mézzel és jégkockával (Iuniáank ízlett, de nekem nem annyira). Ami még tetszik itt, hogy lehet kapni kicsi 330ml sört és nagy 1L-est is 🙂

Következő posztban megtudhatjátok hogyan aludtunk el egy színdarabon, milyen különegességekre tettünk szert az antik vásárban, s mi az a Tea Menü.

Ha tetszett neked a bejegyzés, kérlek osszd meg ezt velünk  a ’Leave a Coment’ szövegre kattintva.

Advertisements

One response to “Montevideoba a csodálatos múzeumok város, amikbe mi is ellátogattunk

  1. Drága Boci!

    Köszönöm – köszönöm szépen! Ez a klipp olyan, mintha én is ott lennék veletek! Örülök, hogy ilyen klasszul működik a múzeumpedagógia ott. A legjobban a La Paraguaya című festmény tetszett. Meg is találtam a művészt, ő festette a Sárgalázat is, nagy nemzeti festőjük lehet, ha jól látom, külön múzeuma is van Montevideóban.

    Ölellek!

    Réka

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s