Punta del Diablo – ahol a tengert az ágyból is látni lehetett

Ahogy fekszem a ház előtt a  függőágyban s hallgatom a tenger zúgását azon gondolkodom, hogy milyen is jó, hogy nem fő szezinba jöttünk Punta del diablóba. Hiszen akkor a kis település, ami csupán egy pár utcából áll – megtelik túristákkal, akik ide vonulnak el  a város zajos hétköznapjai elől. A cabanák megtelnek egyik napról a másikra, s a parton is sorra fekszenek a napon sütkérező lányok és fiúk. Az utazó biblia szerint a településnek hippi hangulata van, ami kimondottan vonzott minket, ám sajnos ennek halvány jelét sem láttuk.

Montevideoból egy olyan 4 órás út vezetett e tengerparti kis városba, ahol amint kiderült szinte mi voltunk az egyetlen túristák. Helyiek is alig voltak itt ott, s az éttermek és boltok is sorra zárva voltak.

Így megadatott az a luxus, hogy az egyik legjobb kis cabanában szálljunk meg a tengerpart előtti domboldalon. A tengert nem csak a ház elől, vagy az erkélyről lehetett látni, de még az ágyból is. A tenger zúgást hallgattuk este lefekvés után és reggel miután kinyitottuk szemünket. A cabana egy kis faház volt a földszinten konyhával, fürdővel és a nappalival, s az emeleten a hálószobával. Holt szezon lévén olcsón, csupán 700 Pesoért sikerült hozzájutni a házhikóhoz.

Először csak egy napig akartunk maradni, de annyira tetszett a nyugodt és csendes kis hely, hogy összeszedtük minden magunknál lévő garasunkat, amit szószerint kell érteni, hisz voltunk olyan buták, hogy nem vettünk fel pénzt mielőtt jöttünk és persze itt nem volt automata. Így a szállás egyik napját USA dollárral fizettük – ami épp volt nálunk -, a boltban Argentín Pesoval fizettünk, a haza felé buszjegyet a maradék Uruguayi Pesoval, s mikor már semink sem volt, akkor az ABCben a lány felválltotta a maradék Argentín Pesonkat, hogy ki tudjuk fizetni a második éjjszakát is. Gyakorlatilag csak pár Peso maradt a zsebünkben J dehát így jó sporolni, ha nincs pénzed, akkor biztos nem is veszel semmit.

Mivel semmi nem nagyon volt nyitva így az ABCben vásároltunk össze ennivalót a 2 napra, s csak utolsó este mentünk el egy étterem féleségbe, ahol a Chivitos halas válltozatát próbáltuk ki. Iuniának nagyon ízlett, bár telenyomta mustárral. Én különösebb ízt nem éreztem, de rossznak semmikép sem mondanám. Mindenkép inkább azt enném, mint a sajtos rizst 🙂

Nagyon jól éreztük itt magunkat, mert a nyugodt környezet tökéletes volt arra, hogy írjunk, zenét hallgassunk, miközben az erkélyen ültünk és bámultuk a tengert. Aki erre jár mindenkép csak ajánlani tudom akár nyáron, akár télen.

 

A várva várt „Mi is az a Mate” cikk hamarosan jön!! Maradjatok velünk 😉

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s