A felejthetetlen autó túra Salta körül

Már rég óta játszottunk a gondolattal, hogy érdekes lenne egy autós túrára menni 3an. Saltában erre eljött a megfelelő alkalom. Sok látnivaló van Salta környékén, de az 1 napos túrák túl sokba kerülnek, ezzel szemben az autó bérlés elviselhető árban van. (USD120 volt 2 napra) Jess, új angol barátunőnk is csatlakozott hozzánk és Silviu vezetésével nekiindultunk. 

Persze az út nem volt eseménytelen, ami termszetesen várható volt J Az első meglepetés már reggel a kocsiátvételnél jött. A megbeszélt és alőző nap megmutatott fekete VW Golf helyett egy fehér Gol jött és teli tank helyett üres tankkal. Ez kicsit fura volt, de nem akadtunk fönn rajta nagyon. Szóval első utunk egy benzinkúthoz vezetett, ahol szerettük volna teletankolni a kocsit, de az előre megbeszélt benzinből csak olyan 10L-t tudtak adni, mert fogyva volt az üzemanyag és be kellett osztaniuk. Na ez fura volt, hogy hogyan lehet hogy a benzinkúton nincs elég benzin, de sebaj gondoltuk, majd a következő helyen tankolunk.

Elérve a következő várost (2 óra vezetés után) begördültünk az első benzinkútra, ahol közölték, hogy bocsi de nincs benzin… egyáltalán!!! Na ez már kicsit sem volt vicces, de útba vettük a következő benzinkutat, ahol már be sem engedtek minket hajtani, mert ugye nekik sem volt benzinük. Ekkor már kicsit mérgesen Iunia és Jess kipattant az autóbol megtudakolni, hogy mi a helyzet. Kiderült, hogy pár napja egész latin amerika benzik krízisben szenved, így fogytán vannak benzinből. Kérdeztük, hogy hol lehet akkor tankolni, mire közölték, hát seho – mindezt flegma mosollyal az arcukonl!! Sehol???? – förmedtünk a benzinkutasra… mikor jött egy másik fiatalember, aki segítőkészen mondta, hogy az egész városban nincs benzin. De akkor mikor lesz? Nemtudják…. Persze bennem már rögtön lejátszódott, hogy nem tudunk majd tankolni és vissza kell mennünk Saltába és kidobtunk az ablakon 2 napi autóbérlést stb…

Ekkor már ugye azt is tudtuk, hogy miért volt üres a tankja az autónak… valószínű, hogy ők sem tudták már megtankolni, s legyen ez a mi gondunk, gondolták. Szóval a szimpatikus fiatalember közölte, hogy van egy másik kis város a közelben, ahol lehet még van benzin. Föl is hívta őket és volt. Viccesen kérdeztük, hogy el tudnak e rakni nekünk pár litert? 🙂

Elindultunk a városig, persze fél óra vezetés után rájöttünk, hogy rossz irányba megyünk, ígyhát vissz akellett fordulni. Még jó, hogy nem pazaroltunk el mégtöbb benzint J Visszafelé találtunk egy másik benzinkutat, ahol ugyan a nekünk kellő benzin nem volt, de egy rosszabb fajta igen… sokat nem gondolkoztunk s teletankoltunk azzal és immár nagy kő nélkül a szívünkön hajtottunk tovább.

Utunk egy kanyargós hegyi úton ment keresztül, amit Iunia nem visel olyan jól. Így egyszer meg is szólalt: Igazán örülnék neki, ha ezt az utat megúsznám hányás nélkül.
Jess: Annak én is igazán örülnék 🙂
Boca: Én már azzal is beérem, ha túléljük ezt az utat.
Silviu: Erről beszélek lányok, ne legyenek nagy elvárásaink! 🙂

Még mindig a hegyi úton haladva eszembe jutott, hogy mikor az utat leegyeztettük az autó bérlős helyen, mondták, hogy utunk az esőerdőn keresztül fog vezetni, aminek mi természetesen nagyon örültünk, ám nyomást sem láttuk esőerdőnek, csak normál erdőnek.
Szóval megkérdeztem: Mit is mondtak, mikor leszünk az esőerdőben?
Jess: Hát elvileg most vagyunk.
Iunia: Lehet hogy csak az erdő belsejében esőerdő, az út mellett csak erdő…
Boca: Vagy lehet hogy ez csak akkor esőerdő, ha esik…
Jess: ..amúgy csak egy kib… erdő 🙂

Pár óra vezetés után megéheztünk, s nem is találtunk volna szebb terepet, mint megállni az útszélén, kaktuszokkal díszített hegyoldal közelében, s egy nagy sziklánál letelepedve elővegyük avokádónkat, sajtunkkat, salátánkat és kiflinket. Viccesen megkérdeztem: Asztaltarítőnk van?
Jess: Jóhogy van, mik vagyunk mi, állatok? 🙂 (What are we animals?)
Azóta a ’Mik vagyunk mi, állatok?’ szólás lett 🙂

Szólás lett a Kaktusz is, ami azt jelenti B..meg. Erre következtetésre úgy jöttünk, hogy Jess észrevette, hogy a 3 águ kaktuszok, amikkel az út volt tele, úgy néznek ki, mintha bemutatnának nekünk J Így azóta ha valami iritál minket csak azt mondjuk: kaktusz!

Utunk észak felé haladt majdnem egészen a bolíviai határig. Ebéd után eljutottunk a híres 7 színű hegyhez, ahol egy kis sétát is tettünk. Azért van a  hegynek egyszerre ennyi színe, mert különböző ásványok találhatók a hegy különböző rétegében, s ezek oxidációja különböző színeket eredményez, pl sárga: kén, vörös, vas stb.

Ezután elvezettünk egy kisebb sósivatagig, ahol naplementéig viccesebbnél viccesebb képeket készítettünk. Sivatag lévén fél óra alatt, miután a nap lemet polóról téli kabátra kellett felöltözni a hideg miatt 🙂

Estére az egyik kisebb faluban találtunk szállást, ahol figyeltek az autóra éjjszaka is.

Az egész nap nevetéssel, játék játszssal és zenével telt. De voltak órák, mikor csak némán bámultunk ki az ablakon és csodáltuk a tájat, míg a 4 kerék gurult alattunk.

Folyt. Köv.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s