A világ legnagyobb vízduzzasztója Cuidad del Esteben

Másnap már mentünk is tovább Ciudad Del Estebe, hogy megnézzük a híres Itaipu vízduzzsztót. A vízduzzsztó adja Paraguay elektromosságának 90%át és Brazília elektromosságának 25%át (tehát gondolhatjátok nagyságát). A duzzasztó legmagasabb pontja közel 200m. A kínai duzzasztó után ez a második legnagyobb duzzasztó a világon. Egy helyi busszal lehet eljutni a 15km-re lévő duzzasztóig. Megérkezéskor egy szervezett kis előadásra lehet beülni, ahol egy rövid filmet vetítenek a helyről, majd egy pár órás ingyenes körbe buszozásra lehet menni. Mindenkép érdekes létvényt nyujtott a nagy duzzasztó, de ismét aki csak emiatt jönne Paraguayba, az nyugodtan kihagyhatja.

Ciudad del Estéről még annyit kell tudni, hogy Paraguay nagy fekete piaca. Mindent lehet itt kapni, elektromos cikktől a ruhadarabig. Amerre megy az ember tényleg mindenhol árul valaki valamit. Azt mondják ez Dél Amerika legkorruptabb városa.. 🙂

Mikor megérkeztünk a buszpályaudvarra rögtön felkerestük a helyi információt, hogy hol érdemes megszállni erre. Persze az információs kishölgynek foggalma sem volt semmiről, amin már nem lepődtünk meg annyira. Annyit azért sikerült kideríteni, hogy a pályaudvar környékén olcóbban lesz szállás, mint a belvárosban és nem messze van egy hostel amit megnézhetünk.

El is indulutunk felkeresni a helyet, de utközben ráakadtunk egy másik helyre, ahol már teltház volt és amúgy is 70.000 Guarani volt egy éjjszaka fejenként.

Megkérdeztük, hogy merre van a kishölgy álltal ajánlott hely mikor a tulaj elkezdte a fejét rázni és mondogatni: Nem, nem, az a hotel nem nem…

Mi csak sejtettük mi baj lehet a hotellel, s mivel a tulaj ajánlott egy másik hostelt oda vettük az irányt. Meg is érkeztünk pár perc után, s a tulaj néni készségesen megmutatott egy 4 ágyas szobát, végigmért minket tetőtől talpig és 100.000 guaranit számított fel. Mi kicsit zavarodva álltuk ott, hogy akkor ez most fejenként vagy szobánként lenne. Szobánként mondta. Mi nagy boldogan mondtunk igent, mert tiszta és meleg szoba volt. Este öszetoltuk a négy ágyat és azon heverészve filmeztünk.

Vacsorára kérdeztük a nénit hova mehetünk ahol van vegetáriánus étel, mire ő felelte, hogy az sehol, de ha akarjátok csinálok nektek krumplis rántottát, ami itt Tortilla névre hallgat ugyebár, s mivel csak 8 Guaranit számított fel érte, boldogan elfogadtuk,s mikor megkostoltuk és rájöttünk milyen finom még boldogabbak voltunk!

Vacsora után sétálltunk egy kicsit a környéken reggeli után kutatva másnapra, ami nem volt olyan könnyű, mert minden utcasarkon csak alkoholt áruló bolt volt. Azért sikerült egy Empanada helyre lelni, ahol életem legfinomabb sajtos, kukoricás empanadáját ettem! Ezután ráakadtunk egy kisboltra, ahol gyümölcsöt és sajtot akartunk venni. A tulaj leányzó (nem volt több 20 évesnél) előszeretettel vágott le egy darab sajtot nekünk, hogy kostoljuk meg  a helyi különlegességet. Ám nekük annyira nem ízlett és annyira olcsó sem volt, így mondtuk neki, hogy köszönjük nem kérjük, mire ő csak mosolygott, becsomagolt egy olyan 30dkg-os darabot és a kezünkbe nyomta, Ajándék – mondta. Mi csak a szánkat tátottuk, hogy hogyan lehet valaki ennyire kedves és önzetlen!! Mi próbáltuk nem elfogadni, de persze erre nem volt lehetőség 🙂

Hazafelé Iunia mondta: Lehet mi vagyunk az egyetlen turisták, akik bementek ebbe a bolta 🙂
Jess: szerintem mi voltunk az egyetlen turisták, akik valaha bejöttek ebben a városba 🙂

Másnap a reggelinél kiderült, hogy a sajt mégis csak finom a szendvicsben, s vissza is mentünk, hogy vegyünk még többet. Mikor fizetni akartunk láttuk, hogy sokkal olcsóbbatt számolt fel a lány, mint maennyit fizetnünk kellene. Mondtuk is neki, hogy itt valami nincs rendben, mire felelte: De minden rendben van, a sajt ajándék J Hát erre már tényleg nem tudtunk mit feleni. Ajándékot adni 4 idegennek kétszer egymás után… ez az ami otthon sosem fordulna elő! Ismét egy alkalom, amiből az európaiak tanulhatnak. S hogy mennyire boldoggá tud ilyen kis cselekedet tenni 4 embert, főleg ha utaznak, az leírhatatlan! Ha másért nem, ezért visszajönnénk ide 🙂

Szóval, hogy vegyünk még valamit, egy kis karamellel szemezgettünk, ami 500 Guarani volt db-ként, s míg mi gondokodtunk mennyit vegyünk, a lány belemarkolt a dobozba és egy jó maréknyit beleszórt Iunia nyitott táskájába, Ajándék mondta!

Az egyetlen dolog, ami ekkor eszünkben volt, hogy hogyan tudnánk ezt megháláni az az volt, hogy írunk erről a blogon, amit ugye most meg is teszünk 🙂

Szóval ha Ciudad del Estében jártok, mindenkép gyertek el ebbe a kisboltba, ami a buszpályaudvartól 10 perc sétára van egy hamburger hellyel szemben.

Következőkben a várva várt Iguazu vízesésről olvashattok.

Ha tetszett neked a bejegyzés, kérlek osszd meg ezt velünk a ’Leave a Coment’ szövegre kattintva, értékeld a postot csilaggal vagy csak simán kattints a Tetszik gombra.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s