A csodálatos Iguazú Vízesés, szivárványokkal övezve

Ciudad del Estéből az infotmációs leényzó, azt mondta 1 óra alatt át lehet érni Puerto Iguazuba, ahol is meg lehet tekinteni az Iguazu vízesést. Tanulhattunk volna már abból, hogy a lány nem nagyon van képben az itt történtekkel, s mikor már 3 órája csücsültünk a buszon a dogóban, hogy átérjünk a határon meg sem kellett volna lepődni. Ekkor már gyanus volt, hogy ma már nem nézzük meg a vízesést. Az összesen 5 órás út után csak arra volt időnk, hogy beüljünk egy búcsú pizzára Jesssel, aki innen ment BA-be, majd onna haza Angliába. 10 napos együtt utazásunk így véget ért, de tudjuk utunk nem utoljára kereszteződött. Ezután becsekkoltunk egy olcsóbb hostelba (STOP hostel), s alig vártuk a másnapot, hogy kora reggel menjünk a vízeséshez.

Eleanor Rosewelt ennyit mondott, mikor meglátta a vízzesést: „Szegény Niagara!” … gondolhatjátok, nem voltak nagy elvárásaink 🙂

Egy helyi busszal lehet olyan 40 perc alatt elérni a vízesés bejáratáig, ahol 100 Peso a belépő. A buszpályudvaron nem csak jegyet lehet venni a helyi buszra, de különböző túrákra is. Mi gyorsan kaptunk az alkalmon és vettünk egy 125 Pesos jegyet egy 15 perces hajó túrára is, ami be visz minket a vízesés közelébe.

Reggel 9.30kor már a parkban is voltunk, ezzel ez elsők között érkezve J A park hatalmas területen helyezkedik el, így kell hozzá egy nap, hogy az ember körbejárja. Az Iguzu vízesésről tudni kell, hogy nem egy vízesésről, hanem sok kisebb de inkáb nagyonn esésről beszélünk.

Mi az Ördög Torkához akartunk először eljutni, amit lehet kisvasúttal és gyalog is megközelíteni. Mi fel is szálltunk a kisvasútra, ami fél óránként jár, de az csak félútig vitt el minket, ott át kellett volna szállni egy másikra, de már annyian álltak sorba hozzá, hogy mi inkább a gyaloglást választottuk és csupán fél óra alatt el is érkeztünk a vízesés fenti részéhez. Onnan egy fémhídon lehet megközelíteni a torkot és fentről megcsodálni a vízesést és hallgatni a zúduló víz moraját. A víz olyan erősen csapódott mindenfelé, hogy vízpermet borított be minden ott állót, persze ez senkit nem nagyon zavart! 🙂 szerencsénk volt, mert szép napos napunk volt.

Ezután megvártuk a kisvonatot és visszamentünk a park közepéig. Ott rögtön megkerestük a hajótúra indulási pontját, mert már dél volt és a jegyvételnél azt tanácsolta az eladó, hogy 12-1 óra között menjünk a túrára. Beültünk a 20 fős kis hajóba, levetettük minden felesleges ruhánkat és cipőnket, amiket vízálló zsákokba lehetett rakni és már készen is voltunk a nagy menetre. Először csak lassan közelítettük meg a vízesést, ahol még lehetett a fényképező gépeinket használni. Ezen a ponton 3 nagyobb vízesés is találkozik egymással, s dél lévén mindegyik tökéletes napfényben pompázott. El sem tudtunk volna képzelni jobb időpontot a kalandra. Aztán ugye itt is a levegő tele volt vízpermettel, ami a napfényben szép szivárványokat eredményezett mindenfelé. Én még sosem láttam ilyen sok szivárványt egyszerre, s mindez a vízeséssel tarkítva olyan volt mint a mesében.

Pár perces gyönyörködés után itt volt az ideje, hogy eltegyük kameráinkat és megismerkedjünk a vízzel közelebbről is. Minden erejét beleadva a hajó, olyan közelre vitt minket, hogy mindenki sec perc alatt csurom vizes lett! Ezt megismételtük 2x két esésnél is 🙂
Az emberek boldog sikoltozásait messzire el lehetett hallani 🙂

Egyszerre volt félelmetes, hideg, meleg, vizes és csodálatos élmény is! Aki erre jár semmikép se hagyja ezt ki! (Ja és hozz magaddal válltó ruhát!)

Ezután visszamentünk a park közepére, ahol a napon próbáltuk szárítani magunkat, míg elmajszoltunk pár Croissant ebédre. Finom ebéd illatokat mások is megérezték, s vagy 10 mosómedve társaságában fogyasztottuk el elemózsiánkat. Persze mindenhova ki volt írva, hogy ne ettessük őket stb, ezért nem is tettük. Sajnos nagyon sok ember volt, aki ezt nem vette komolyan és felnőttek fényképezték gyerekeiket, ahogy etetik a medvéket, esetenként még hozzájuk is nyúltak (ha esetleg a medvék agesszívvé válltak volna, persze nekik állt volna följebb). Szóval  a mosómacik nagyon aranyosak voltak 🙂

Majd tovább sétálltunk a park különböző ösvényein, amik a szebbnél szebb vízesésekhez és azok kilátójáig vittek el minket. Az egész vízesést esőerdő veszi körül, ami szinte megyország beli képeket festett elénk. Iuniával nem győztük csak tátott szájjal bámulni e csodálatos parkot, s viccesen találgatva, ha ez a menyország lenne akkor mik folynának a különböző vízeséskből, pl Chai Tea Latte, eper shake stb.

Tényleg nem hittünk a szemünknek… csodálatos volt… nekem a Szives bocsok mese jutott eszembe és hogy ők ilyen varázslatos helyen éltek a felhők között… 🙂

Mikor  a nap már lemenőben volt, itt volt az ideje, hogy búcsút vegyünk e boldogsággal teli helytől és visszamenjünk a városba, hogy egy újabb pizzával zárjuk le e tökéletes napot.

Következp postban megtudhatjátok hogyan is jutottunk el Rióba…

A véleményed sokat számít nekünk, kérlek osszd meg ezt velünk a ’Leave a Coment’ szövegre kattintva, értékeld a postot csilaggal vagy csak simán kattints a Tetszik gombra.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s