Véletlen cselekmények jóság … ez tényleg működik!

Ahogy adsz…

Mielőtt elhagytuk volna Argentínát, betértünk egy kisboltba vacsorát venni. A pénztárnél egy 7 év kötüli kisfiú állt előttünk 2 csokit szorongatva a kezében aggódó arccal.

Sorra került a kisfiú, kezében a két csoki és egy marok apró. Félve nyújtja át a csokikat a pénztáros nőnek, mígy másik kezével még mindig az aprót szoroítja. A monitoron megjelenik a 2 csoki ára… hirtelen a kisfiú arca még összezavarodottabbá válik. Most már biztos… nincs elég pénze mindkét csokira. Tanácstalanságában, hol a képernyőre néz, hol a csokikra, hol a kezében lévő pénzre…

Látja nem sokat tehet, de reménnyel az arcán átadja a pénztárosnak összes pénzét várva hátha valami csoda folytán mégis elég lesz…

A pénztáros nő megszámolja a pénzt, s miután látja, hogy az nem fedezi mindkét csokit, mondja a kisfiúnak, hogy rakja vissza az egyiket.

A kisfiú arca ismét tanácstalanságba borul… Melyik csokit rakja vissza? Hisz mind a ketőt szereti és mind a kettőt szeretné… Most mi legyen?

Még mielőtt a fiú reagálni tudott volna, mi átnyujtjuk a hiányzó összeget a pénztárosnak, hogy a fiú minkét csokiját megkapja. A pénztáros ránk mosolyog és átnyujta a csokikat a kölyöknek. Ő persze meglepettségében azt se tudja mit csináljon. Zavar látszik az arcán és hatalmas boldogság is egyben. Ránk se mer nézni, s azzal az irammal fordul és kiszalad a boltból.

E cselekedet nekünk csak pár centbe került, de egy kisfiúnak megválltottuk a világot (legalább is aznapra :-)).

 

… ugy kapsz

A következő napon utazunk a buszon úton Rio de Janeiroba. Tudtuk, hogy az úton megfogunk állni különböző éttermeknél ebédre, vacsorára, de aztis gondoltuk, hogy Brazíliában az árak drágábbak lesznek, mint Argentínában, így készültün kszendvicsekkel tanult utazó létünkre.

A busz megállt vacsorára, s gondoltuk azért szétnézünk, ha már itt vagyunk. Az étteremben egy Brazíliában szokásos büfé volt, ahol 40 Reias-ért adtak 1kg ételt. Szóval annyit szedtél a tányérodra, amennyit akartál és a végén lemérték, hogy mennyibe lesz. Tudtuk, hogy fejenként olyan fél kg zöldséget megtudunk enni, de a 20 Reias (USD13) sok volt ezért. Gondoltuk is, ha ez így lesz Rióbna is, akkor itt éhenhalunk 🙂 Midenesetre megcsodáltuk a különböző húsokat, zöldégeket grillezve és salátaként, sajtokat, leveseket, desszerteket stb, majd mikor már nagyon csorgott a nyálunk hátatfordítottunk, hogy a parkólóban elmajszoljuk csomagolt szendvicsünket.

Kifelé menet odalép hozzánk egy középkorú férfi és elkezd portugálul hozzánk beszélni persze összetéveszthetetlen brazil akcentussal. Iunia küzd, hogy megértse a hirtelen jött brazil nyelvjárást, s fordít (röviden): “Ti fiatalok vagytok, utaztok, talán szűk keretetek van, szeretném, ha itt vacsoráznátok az én költségemre.” Alig hittünk a fülünknek és azt sem tudtuk hirtelen, hogy mit válaszoljunk. Ő továbbra is azt monddogatta, fiatalok vagytok és meg szeretne hívni minket vacsorára, hozzátéve, a végén: “Ez a szívemből jön.” Mi még mindig döbbenten, öszenézünk, majd Iunia spanyol, angol és portugál keverékkel próbálja elmagyarázni, hogy köszönjük szépen, mi tényleg értékeljük az ajánlatot de nem fogadhatjuk el.

Mikor visszamentünk a buszra, sokáig csak mosolyogtunk, mert tudtuk, hogy a tegnap kisfiúnak vett csoki visszajutott hozzánk 🙂

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s