Két hét relaxálás Calcában, a Szent Völgyben

Steve és Iunia már a program kezdete előtt mondta, hogy szeretnének ebben a kisvárosban maradni egy kicsit, ahol voltunk, mert olyan jó hangulata van. Én nem voltam túl lelkes e terv miatt, mert szerettem volna már tovább menni hisz annyi minden látnivaló van Peruban. A terv az volt, hogy északra vesszük az irányt egy kis kitérővel Arequipába, meglátogatva Hermano-t Limában, s pár hét alatt elérve Equadort. Persze mind ez a sietség csak a pénz miatt volt számomra olyan fontos, hisz utolsó garasunkat költöttük. (Később kiderült, hogy nem kell annyira sietnünk, hisz Peru a legolcsób ország, ahol eddig voltunk.)

Mindenesetre megkérdeztük, hogy itt maradhatunk e az Ashramban, s szerencsénkre igent mondtak, s két éjjszakára le is foglaltuk a szállást 10 solesért éjszakánként. Az Ashramban csak Iunia, Silviu, Steve, Carmen, Katya (Silviu új barátnője), 2 argentín szintén Vipassanás s én maradtam.

A tradícionális öltözet és a mindent rejtő batyu

Calca egy tradícionális városka. 1 óra buszozásra van Cuzcotól 2300m magasaban. Itt sokan hordják a régen szokásos népviseletet, a nagy rakott szoknyákat, szines mellénykévelm a spanyol hódítók férfi kalapjait, amit annó a nők nagyon megszerettek, s elkezdték hordni, így ma a férfiak helyett a nők, azaz idősebb nénik hordják a hosszú fekete, fonott hajukon. A legtöbben mind a mai napig egy szines kendőszerű batyut viselnek a hátukon, benne az aznap vásárolt dolgokat, vagy éppen a gyerekükkel. Igen, itt nem sok ember engedheti meg magának a babakocsit, így az asszonyok a hátukon cipelik gyerekeiket. Gondoljatok csak bele milyen nehéz lehet egész nap a hátadon cipelni a nem csak újszükött gyerekedet, de a 3-4  évest is. Láttunk asszonyokat, akik a piacon dolgoznak egész nap, s közben a hátukon volt a gyerekük. Ott állnak egész nap plusz 10 kg-al a hátukon… nem lehet könnyű!

Sokszor bele se gondolunk, hogy a számunkra európában természetes dolgok valahol luxusnak számítanak.

A városkánal nagyon kis családias, falusias hangulata van. Mindenki mosolyog az utcán, s esetleg rád is köszön, főleg ha már nem először lát. Ha visszatérsz egy étterembe mindenki örül, hogy újra lát, s volt amikor még puszit is kaptunk az árus nénitől.

A következő pár napot a városka felfedezésével töltöttük, ami annyit jelent, hogy körbesétálltuk a várost, gyümisali ettünk, a hegyekben kirándultunk és finom helyi ételeket ettünk.

Egyik kirándulásunk elvezetett a közeli hegységbe, ahova autóval vittek félútig, majd gyalogolnunk kellett, amit csak azért nem bántunk, míg baktattunk föl a hegyre, mert csodálatos látványban volt részünk. Majd mikor elértük a Machaquancha neveztű termálfürdőt, ahol a belépő 3 Soles volt, nagyon örültünk, hogy megmártózhatunk a jó kis melegvízbe. Sajnos azonban kiderült, hogy a víz közel sem annyira meleg, mint gondoltuk, így 45 perc ázás után kikecmeregtünk, s inkább a napon piknikeztünk szokásos kenyér, avokádó, sajt, saláta és paradicsom finomságokból.

Tovább sétállva a hegyen találtunk régi, elhagyatot kőbe vájt sírmaradványokat, ahol mint lelkes régészek éreztük magunkat az új leletek felfedezése miatt.

Majd mikor már esteledett, lefelé vetük az irányt Calcába, várva, hogy majd csak jön egy busz vagy taxi szerűség, ami felvesz minket. Sajnos erre 2 óra sétállás után sem került sor, s az eggyetlen autó ami arra jött az egy nyitott hátú kis autócska volt, ami kenyeret jött árulni a hegyre. Mi annyira éhesek voltunk, hogy rögtön vetünk is 15 zsömlét, amit aztán boldogan majszoltunk lefelé menet. Szerencsére sikerül megdumlni a kenyeres bácsival, hogy vigye le Katyat és Silviut a városba, s így már csak a maradék négyünknek kellett közlekedési eszközt találni. Szerencsére jött is egy taxi 10 perc után, ami levitt minket hazáig.

Telepedjünk le a környékre egy hónapra?

Mivel nagyon tetszett nekünk a Calca és maga a Szent Völgy, így elhatároztuk, hogy maradunk egy kicsit, ha lehet.  Hallottuk, hogy egy közeli faluban, Coya-ban van egy ház, ahol ki lehet venni egy szobát 20 Solesért egy hónapra, s ahol akár mind a hárman megtudunk szállni. Tudtuk, hogy a szoba egy egyszerű kis helyiség, szőrmével a padlón, ágy és mindenféle bútor nélkül, de mégis csak 20 Solesről van szó, ami szinte ingyen van főleg 1 hónapra. El is mentünk tehát megnézni a helyet. A háziak nem votlak otthon, csak egy srác, aki épp benne lakott az szobában, de készséggel körbevitt minket a házon. A házikó a hegy oldalában helyezkedett el, csodálatos látvánnyal a közeli magaslatokra, zöldség ágyással a kertben. Az udvan aprónyi volt, tehát alkalmatlanná vállva arra, hogy ott ücsörögjünk és írjunk. A háznak volt egy kinti és egy benti főző részlege, kinti mosdásra alkalmas csapja, mindez disznó óllal tarkítva. A szoba alap volt, s mivel a srác épp itt lakott, s mivel írásra nem nagyon volt alkalmas, így nem költöztünk be, de aki egy olcsó helyet keres egy csendes falucskában, az nyugodtan ellátogathat ide.

Emellett szintén Coyában van egy Loco Taray nevezetű hely, ami Loco Taray tulajdonában van J ahol újonnan épített szobákban lehet megszállni havi 180 Solesért. A szobák szépen kifestett, 2 ágyas helyek, melegvizes zuanyzóval, s egy nagy udvarral. Sajnos erre a helyre is nemet kellett mondanunk mert az udvaron a 4 gyereke föl alá szaladgált a kutyákkal, macskákkal és a csirkékkel, s ahol Taray dobjait készíti mindenféle állatszőrmét hátrahagyva. Ha nem tervezel napi 8 órát az udvaron ücsörögni és írni, akkor ez a hely tökéletes a megszállásra. Taray és felesége nagyon kedves és segítőkész embereknek mutatkozott.

Ígyhát visszatértünk az Ashramba és megkérdeztük maradhatunk e még 10 éjszakát, így összesen 2 hetet ott töltve. Megeggeztünk egy napi 9 Soleses árban, amiben melegvízes zuhany és konyha használat is benne volt. Nem volr rossz üzlet, s így tovább élvezhettük a hatalmas zöld udvart, a folyóval, s a nyugodt környezetet az imádnivaló városkával Calcával.

Időközben Carmen és Stave tovább utaztak, az előbbi Equador felé vette az irányt, ahol angolt fog tanítani gyerekeknek, az utóbbi pedig egy önkénteskedni ment egy Yoga, angolt és egyéb tantárgyakat tanító helyre Cuzcó közelében.

Ígyhát következő napjaink írással teltek, míg tovább nem költöztünk Urubambába.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s