Kekszgolyó árulás, avagy az eladás titkai

Az eladás nem volt újdonság számomra, mert az  AIESECben sokat voltam tárgyalni, hogy különböző projecteket adjunk el cégeknek. Viszont ha az utcán sétállva árulsz kekszgolyót, az nem éppen ugyanaz. Vagyis azt hittem, hogy nem.

Már fél éve utaztunk. Az eredeti tervünk az volt, hogy most megyünk haza. De valahogy ez egyikőnknek sem tetszett annyira. Már Brazíliában kezdtük mondogatni, hogy lassan elfogy a pénzünk, haza kell menni, de mintha ezt mindenki elengedte volna a füle mellett. Valahogy csak bíztunk benne, hogy majd lesz valami. A a Vipassana meditáció után eljött az idő, nem volt mese valami munka után kellett nézni, ami hoz egy kis harapnivalóra elegendő pénzt.

Sokat gondolkodtunk mi lenne a legegyszerűbb pénzkereseti lehetőség, mikor egy másik turista lány mondta, hogy ő kekszgolyókat árult Cuscóban, s 1 nap akár 80 Solest is össze lehet szedni fejenként, ha nem vagy lusta. El is kértük a receptet tőle majd én még megkérdeztem anyát milyen más kekszgolyó receptet ismer, s a kettőt összegyúrva készítettük el saját banános, karamelles kekszgolyónkat. Meg kell mondjam igen csak finom lett J És még olcsó is volt az előállítása. Szerencsére a leányzó, aki ezt árulta megmondta, hogy mennyibe kerül a legolcsóbb keksz, manjar stb, így csak az ő előírásait kellet követni.

 

Az első tapasztalatok

Ígyhát egyik nap lelkesen kiballagtunk az Urubambai piacra, s bevásároltunk  a kekszgolyó iparhoz. Olyan 2 órába telt, mire meggyúrtunk 50 nagyobb golyót fél kg kekszből, amit darabonként 1 Solesért szándékoztunk eladni.

Az édesség árulás azért volt jó ötlet Peruban, mert itt mindenhol gyümölcskocsonyát (jelly) avagy felvert, édesített tojásfehérjét vagy házi készítésű vizes jégkrémeket árulnak 20-50 Soles Centért.

Első uticélunk az iskola volt, ahol már több leányzó várakozott, hogy a fent említett édességeket eladja. A keksz csodáink nagyon tetszettek a gyerekeknek, azonban hamar kiderült, hogy az 1 Soles elég sok nekik, a 20 vagy 50 centhez szokott édességek után. Lelkesedésükben azonban megkérdezték, hogy jövünk e holnap is, mert gondolom, akkor kérnek több pénzt otthonról, vagy ilyesmi. Mi persze igent mondtunk, s tudtuk, hogy holnap fele ekkora golyókkal jövünk, s csak 50 centet kérünk majd értük.

Az iskola után a főtérre mentünk, ahol ismét csak csodálkozott sok rendszeres édességet vevő nénike, hogy nem 50 centért áruljuk mi is a dolgokat, úgy túnik ez itt a standard ár. Mindensetre Katyát (aki beszállt az édesség bizniszünkbe) és engem nem zavart a magasabb ár és magabiztosan árultunk tovább a téren, míg Iunia első kudarcok után sokkallta az árat, s magabiztosága visszaesett, ami azt eredményezte, hogy kb fele annyi kekszgolyót adott el, mint mi.

Lecke 1.: Ha valamit eladni készülsz magabiztosnak kell lenned az árban, s hogy az megfelel a termékednek, különben vagy nem adsz el annyit, mint tudnál, vagy féláron fogod termékeidet szétosztogatni.

Lecke 2.: Az árnál is fontosabb, ha a termékben magában legyél biztos. Hinned kell benne, hogy amit eladsz egy jó és hasznos termék. Magabiztosságod átjön miközben a termékről beszélsz, ami vagy motiválni fog másokat, hogy vegyenek, vagy eltántorítani, ha látják, hogy te magad sem hiszel abban amit eladsz. Ez magában már nyerő dolog lehet. Gondoljatok bele hányszor vettetek meg valamit, csak mert az eladó áradozott a termékről, s mint gyerek a mikulásban hittetek, hogy ez nektek kell.


Folyt köv.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s