A kék lagúna, azaz a Can Can Lagúna 1.

Tessék mondani mennyi ideig tart felsétállni a lagúnához?

–       Urubambától 3 óra, Calcától 6 óra.

–       Urubamba és Calca közöt kell elindullnia a hegyen, s 4 óra.

–       Igen, Urubamba ls Calca között, 2 óra… de a ti tempótokban inkább 3 óra.

 

Ígyhát Urubamba és Calca között kis faluból, Urko-ból indultunk délután 2-kor, merthát mindezen információkat a mászás napján derítettük ki, mivel Silviu és Katya, akik a mászást szervezték nem foglalkoztak olyan részletekkel, hogy akkor pontosan honnan is kel indulni J gondolhatjátok az én kis szervezettségemnek ez igen kihívó szituáció volt, hogy ne kapjak agybajt. Mindenestre gondoltuk, hogy akkor max 4 óra alatt a lagúnánál leszünk, ahol sátorozunk este, s másnap szépen hazasétállunk.

Az út fölfelé könnyen járható kis ösvény volt, amit csak a 2800m magasban kezdődő hegy levegő ritkasága nehezített meg. Lassan haladtunk, s minden 20 percebn meg meg álltunk, hogy nagyokat lélegezzünk. Sportolni ilyen magasban sokkal megterhelőbb, mint vízszinti magasságban. Ezért sokan oxigén palackot hordanak magukkal de a helyiek, s a helyiehez hasonló világutazók csak coca levelet rágcsálnak. Sok csomagot nem vittünk magunkkal, csak válltóruha, melegruha éjszakára, hálózsák, s étel estére és reggelire volt a hátizsákunkban.

Az út szép zöld környezeten vezetett keresztül, s egyre magasabbra értünk, szebbnél szebb kilátás várt ránk a völgyre s a közelben magasodó hófedte hegycsúcsokra. Más mászókkal nem találkoztunk az úton, s néha meg is fordult a fejünkben, hogy jó úton megyünk e? De mivel közel s távolban az volt az egyetlen ösvény, amin haladhattunk gondoltunk nem lehet nagy baj.

 

Sátorállítás

Lassacskán kezdett sötétedni, s mi a lagúnának még hírét hamvát sem láttunk. Az Argentín lagúna „üldözés” után még egy hajkurászáshoz nem igazán fájt a fogam, de ha már idáig eljutottunk, ugye…

Már 5 óráj másztunk,  s sötét volt. Mindig csak azt mondogattuk magunknak, hogy csak a következő csúcsig kell eljutni, s ott lesz a lagúna… de nem volt.. Ígyhát úgy döntöttünk lesátorozunk. Silviu rábukkant egy szögesdróttal körülvett pár m2 es területre, ahol víz tartályok voltak elkerítve. Gondoltuk ez tökéletes lesz a kempingre, így át is másztunk a kerítésen és sötétben próbáltuk összerakni a sátrat. Gondoltam nekem foggalmam sincs hogy kell sátrat állítani, úgyhogy majd csak segítkezem a többieknek, ám hamar kiderült, hogy a többiek még annyira se tudják, mint én, így a végén ők assziszztáltak nekem. Még jó, hogy vagy 10 éve egyszer állítottam sátrat J Hamar kiderült azonban, hogy annyira nincs veszve a dolog, mert elég logikus a sátor összeállítás.

 

Mi van a bokorban?

Ahogy készlettünk, mozgást hallottunk a közeli bozótosban, s ilyedten néztünk egymásra, hogy vajon mi lehet az. Elemlámpánkkal gyorsan odavilágítottunk, s 2 világító szemet láttunk. Rögtön megfordult a fejünkben, hogy most akkor ez egy puma vagy más ragadozó állat? Azt hiszem, soha nem voltunk olyan hálásak, hogy szögesdrót mögött vagyunk, mint akkor. Pár perc mulva azonban kiderült, hogy szerencsékre csak egy tehén kószállt el erre, s nincs okunk az ilyedségre.

 

Esik az eső a sátorban???

Behúzódtunk tehát a sátorba, elfogyasztottuk zsömlécskéinket sajttal, majd álomra hajtottuk fejünket, ami nem volt nehéz, hisz a mászás eléggé kifárasztott mindenkit. Azonban ahogy kényelmeen elhelyezkedtünk elkezdett szakadnia az eső. Ami magában nem lett volna nagy probláma, hisz a sátor külső rétege vízálló, viszont gyorsan kiderült, hogy az nincs rendesen kifeszítve, így hozzáér a belső réteghez, ami ennek átázását majd a víz sátorba csöpögését eredményezte. Persze senki nem akart kimenni az esőre és újra szögelnia a külső borítást, így belülről próbáltunk meg mindenféle dolgokat (kistáska, nadrág) a belső rétegre akasztani, hogy lejjebb húzzuk, s így ne érintkezzen a másikkal… nagy nehezen sikerült cselünk, s végre kényelmesen aludhattunk. Már amennyire kényelmesenek lehet mondani a földön alvást hálózsákban kint fagy körüli hőmérsékletben. Ráadásul a talaj elégé lejtős volt sajnos, így reggelre mindannyian a sátor egyik oldalába lecsúszva találtuk magunkat. Azt hiszem eddigi életem legkalandosabb sátorozása volt e kaland. 🙂

Végre elértük a várva várt lagúnát… a következőkben.

 

Posztjainkkal szeretnénk minnél több kérdéseteket és kiváncsiságotokat kielégíteni, így légyszives írjátok meg visszajelzésként (Leave a Reply) vagy akár emailben, hogy miről szeretnétek még hallani egy – egy országgal kapcsolatban. 

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s