Végre a Lagúnánál – Can Can Lagúna 2.

A lagúna már csak 20 percre van! Vagy nem?

Regelire bekaptuk a maradék kenyeret és sajtot, összecsomagoltuk a sátrat, s már indultunk is tovább, hogy végre elérjük a várva várt tavacskát.

Silviu előző este közölte, hogy ő itt marad még egy napot annak ellenére, hogy már nem volt vizünk, s ennivalónk se nagyon. Reggel Katya is mondta, hogy marad amit kicsit felelőtlennek tartottunk mert víz és étel nélkül fent maradni a hegyen még vagy 30 órát nem vicces. De hát ennyit a szervezőképességükről.

Tovább indultunk, s reméltük, hogy a következő hegycsúcsnál már meglátjuk a lagúnát. Ám sajnos nem így történt. Mindig egy újab és újabb csúcs volt előttünk, s még olyan 2 órát kellett másznunk, mire végre megpillantottuk a csodáltos látványt nyujtó tavat. Szerencsénk volt, mert öszefutottunk más mászókkal, akik a lagúna irányába mutattak, így nem bolyongtunk el másmerre, amerre szándékoztunk.

Mikor felértünk megértettük, hogy miért áradozott mindenki a helyről. A lagúna körül közel és távol különböző hegyek magasodtak, amik itt-ott hóval voltak fedve festménybe illő látványt nyújtva. A hegyekről patakocskák rohantak lefelé, ezzel táplálva a tavat, ami kékes zöldes színben tündöklött visszatükrözve a hegyeket és a felhőket. S ha a völgybe tekintettünk le, láthattuk az alattunk elterülő kisvárost. Gyönyörű volt, meg kell hagyni. A tó körül már jópár sátor fel volt állítva, s hirtelen mindannyiunk sajnálta, hogy nem értünk ide előbb.

 

Egy szinte idegen ember jósága…

Nagy meglepetésünkre a hegytetőn összefutottunk Tanzarral, akit még a Vipassana alatt ismertünk meg, s aki úgy gondolta megnézi magának a híres árnyékokat, amiért mindenki idejött, többek között mi is. Minden évben van egy pár nap, amikor a sziklák olyan árnyékokat vetítenek egymásra, mintha egy puma kergetne egy indiánt.

Tanzár, aki már egy pár éve Peruban tartózkodik, s a lagúnát is már meglátogatta kétszer megerősítette, hogy a hegyoldalon látható árnyék tényleg érdekes, s érdemes ezért hajnali 5kor kelni, hogy megnézhesd. Hát igen, kiderült, hogy az árnyékot csak napfelkeltekor lehet látni fél óráig, így ma már lecsúsztunk róla. Mondtuk neki, hogy szivesen maradnánk másnapig, de sajnos nincs  már ennivalónk (elmentettünk 4 zsömlét és egy kis sajtot Silviuéknak, hogy ne kelljen éhhezniük, de az 4ünknek nem lesz elég másnap délutánig). Erre Tanzár rögtön mondta, hogy egyet se izguljunk az étel miatt, mert neki van egy kis árpája (oatmeal), kukoricája pattogatni és instant levese, amiket szivesen megoszt velünk este, szóval csak sátorozzunk le nyugodtan. Nekünk persze nem kellet ezt kétszer mondani, ígyhát maradtunk.

Ott álltunk és csodálkoztunk, hogy vannak olyan rendes emberek a világon, akik utolsó kis falatjukat megosztják 4, szinte idegen emberrel, ha arra szükség van. Csak remélni tudom, hogy ez a példa arra motivál majd embereket, hogy jószívűségüket gyakorloják. Hiszek abban, hogy minden ember alapvetően jószívű, s minden ember a szeretetre vágyik. Annyira vágyunk a szeretetre, hogy elvárjuk, hogy mindenki szeressen minket. S ha estleg nem, akkor mi sem szeretjük az illetőt. Gyakran szeretetünk feltételes lesz, csak akkor szeretünk, ha másik viszont szeretnek, s sokszor elvárjuk, hogy  a másik mutassa ki szeretetét először. Túságosan félünk, hogy el leszünk utasítva, s az évek tapasztalatai megtanítanak minket nem bízni másokban, s ezzel mások szeretetében. Sokszor feltételezzük, hogy a másik csak ártani akar nekünk, hogy majd kihasználnak minket, főleg ha kedvesek vagyunk, ígyhát várakozó pozícióba helyezkedünk, s hagyjuk, hogy a másik ember tegye meg az első lépést, s ha meg is teszi sokszor akkor is kételkedünk a szándékban…

A viág így csak több keserűséghez vezet, hisz mi nem bízunk már senkiben, s aki szeretel mosolyog is ránk, mi azon töprengünk, vajon mit akarhat az illető tőlünk, s elvonjuk szeretetünket másoktól. Viszont ezzel egy időben elvárjuk, hogy mások szeretetet árasszanak felénk.

Ördögi kör, nemde? Na de van e kiút eből?

Igen van. Ahogy a modás is tartja: Légy az a válltozás, amit a világon akarsz látni! Ez mindennel így van, még a szerettel is. Ha szeretnél több pénzhez jutni, elősször adj! Ha szeretnél több segítséget kapni, először adj te! Ha szeretnél több szeretetet kapni, először adj te!

Minnél több szeretetet árasztunk mások felé, annál több jut vissza hozzánk. A kör így működik. Van mikor a személy akifelé szeretetünket árasztottuk fordul vissza szintén szeretetl, s van amikor másokat sodor a sors az életünkbe, de a lényeg ugyan az, a szeretet visszajut hozzánk.

Ami nagyon fontos, hogy nem szabad önzőnek lenni, eme folyamatokban. Ha csak azért adunk szeretetet, hogy kapjunk, akkor önző sándékból cselekszünk, akkor csak magunkra gondolunk a másik helyett. S ha csak akkor segítünk másoknak, hogy aztán segítséget kapjunk vissza, akkor nem adjuk bele szívünket lelkünket, s nem teszzük meg a tőlünk telhetőt. Mikor adunk azt szívünk méllyéről kell adnunk, nem várva semmit sem cserébe. A ha kapunk valamit cserébe, akkor csak még boldogabbak leszünk, de ha nem, akkor sincs semmi gond, hiszen nem is vártunk semmit.

Mikor Tanzar, felajánlotta, hogy vacsoráját megosztja négyünkkel, önzetlenül tette. Semmit nem várt vissza, s már csak az boldogította, hogy segíteni tud nekünk, hogy álltala, maradni tudtunk a hegyen, hogy látta, hogy vacsorakor, mikor a popcorn hozta, mi mint gyerekek csillogó szemmel fogadtuk. Ez az igazi önzetlenség, ez ami mindannyuóiunkban benne van, csak az évek folyamán megtanultuk elnyomni, mert úgy tapasztaltuk az élet kegyetlen, s ha kedvesek vagyunk megsérülhetünk.

Egyik lecke, amit uazásunk alatt a legintezívebben tanulok, az az, hogy elengedjem a „na de mit kapok érte cserébe” hozzáállást. Eleinte persze nagyon nehéz volt csak adni, s boldognak lenni, csak mert adtam. De gyakorlással ez könnyebb és könnyebb. Akinek van gyereke az tudja milyen csak adni, s nem várni semmit sem cserébe, viszint még akkor is sokszor elfeledjük, hogy nem csak gyerekeinkkel, hanem mindenkivel így kellene viselkedi. Hiszen ha mindenki arra vár, hogy a másik tegye meg az első lépést, hogy a másik szeressen először, kedveskedjen a másiknak, akkor a világon senki nem fog szeretni senkit.

Hogy hogyan s folytatódott a lagúna kaland, megtudhatjátok a következő posztban.

 

Posztjainkkal szeretnénk minnél több kérdéseteket és kiváncsiságotokat kielégíteni, így légyszives írjátok meg visszajelzésként (Leave a Reply) vagy akár emailben, hogy miről szeretnétek még hallani egy – egy országgal kapcsolatban.

 

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s