Quillabamba, avagy milyen is egy dzsungel városban

Mikor a lagúnától tartottunk hazafelé várnunk kellett egy kisbuszra ami elvitt minket Urubambába, ígyhát úgy gondoltuk, hogy stoppolunk hátha szerencsénk lesz. Pár perc után meg is állt egy autó, benne 2 jobbvágású úriemberrel. Szerencsére pont Urubambán keresztül haladtak el, így elvittek minket a városig. Útközben míg beszélgettünk velük kiderült, hogy Quillabambambába tartanak, ami szerintük nagyon szép hely és érdemes megnézni. E dzsungel városról már többet hallotunk, s elhatároztuk, hogy megnézzük magunknak is. A sofőr, Carlos megadta a telefonszámát, hogy ha odaérünk hívjuk fel.

Így a következő héten, egy 5 órás busz út után, ami végülis 8 órásra sikeredett és amiért 15 Solest fizettünk, meg is érkeztünk a városba. Felhívtuk Carlost, aki elvitt minket egy olcsóbb (15 Soles fejenkénti) hostelbe, ahol sajnos se reggeli, se internet se melegvíz nem volt, de a szobák legalább szép tiszták és tágasak voltak.

Dzsungel állatok

Másnapra megigérte Carlos barátjával, Hugoval, hogy körbevisznek minket a városban. Megnéztük a várost egy magasabb pontról, elnéztünk a helyi strandra és állatkert szerűségbe, ami a strandon volt, s ahol életemben először láttam jaguárt 1m-es távolságból. Emellett volt még dzsungel  macska is ami olyan mint egy jaguár, csak házi macska méretben, voltak majmok és madarak, mosómedvék és 2 másik állat, ami nekem nagyon tetszett. Az egyik alacsony, de hosszúkás testű, jópofa fejű, hosszú farkú fekete állatka volt, ami engem a görényre emlékeztetett, csak mondjuk kétszer akkora volt. Lehet, hogy ez volt a dzsungel görény 🙂

A másik meg olyan volt, mint valami nagy pocok. Szürke, hátán foltos, hosszú farkú állatka volt, ami úgy ette a zöldségeket, mint a rágcsálók, két hátsó lábán állva és első mancsaiban tartva a táplálékot. Ami a legjobban tetszett, hogy ezek az állatok kb 1 m-esek voltak. Úgy éreztemmagam, mint mikor a Narnia krónkájába a gyerekek a hódoknál vacsoráznak, akik majd akkorák, mint ők. Viccelődtünk is, hogy szivesen hazavinnék egy ilyen állatkát, aki tuti halálra riasztana minden vendéget, aki betéved hozzám, ahogy 1m-es létükre pl ülnek a kanapén 🙂

 

A dzsungelben

A  következő napokban Carlos elvitt minket a közeli dzsungelbe. Merthát Quillabamba egy dzsungel város, ami azt jelenti, hogy maga a város ugyan úgy néz ki, mint minden más város, csak dzsungel veszi körül.

Szóval beautóztunk a dzsungelbe, ahol megfigyelhettük a különböző helyi faunát, ami nagyon hasonló volt, mint pl Malájziában, így maga a látvány sok újdonságot nem okozott, de gyönyörű volt. Pálmafák mellett láttunk papaya fát, banán fát, mangó fát, narancs fát, kávé bokrokat és még kakaó fát is. Életemben először láttam kakaó fát, ami nagyon tetszett. A kakó maga egy nagy sárga rögbi labda szerűség, amit késsel lazán ketté lehet vágni, s belül ülnek a kakó babok fehér hártyával, olyan látványt keltv, mint egy mini durian. Carlos mondta, hogy a fehér hártyát lelehet enni a babról, s próbáljuk csak ki nyugodtan. Meg is tettük persze, hisz semmi jóból nem akarunk kimaradni J a babnak így édeskés íze volt, de nem mondanám, hogy ezt akarnám állandóan enni, persze az igazi finomság a bab maga, nem a hártya körülötte.

Pancsolás a vízesésnél

Első állomásunk egy vízesés volt, ami egy hölgy birtokán található, s aki 5 Solesért beenged akárkit egy kis vízesés alatti pancsikolásra. Volt ott egy két látogató, de megvártuk mire mind elmegy, így csak 3unké volt a friss vízű vízesés. Jókat szórakoztunk és fényképezkedtünk a csobogó víz alatt, majd a nénike álltal készített ebédet fogyasztottuk el, ami nekünk a szokásos Aroz ala Cubana volt (perui finomságokról itt bővebben).

Ezután a mamita helyi kakaóból készített forrócsokit hozott nekünk, ami finom volt, de egy jó kis holland kakaóhoz nem hasonlítható.

Ebéd után tovább autókáztunk, míg el nem értük Echarate-t, ami szintén egy dzsungel városka, ahol megpihentünk egy fagyi erejéig.

Este 8 körül értünk haza, a egyikőnket sem kellett altatni éjszaka.

Santa Tereza

Utolsó napokban a Santa Teresai termáálfürdőbe látogattunk el. Santa Teresa olyan 2 órára található Quillabambától egy zakatolós földúton. A fürdőben 3 különböző nagyobbacska medence van melegebbnél melegebb vízzel. Este is nyitva van a fürdő, így mi sötétedés utánra terveztük a megérkezést. 1-2 óráig jól ellubickoltunk a kellemes vízben, s majd mikor áramszünet volt, teljes sötétségben élvezhetük a csillagokat az égen, s a Szent János bogarakat krülöttünk. Ezek után tényleg ideje volt, hogy hazamenjünk. Azt hiszem hangulatos lezárása volt ez a dzsungelben töltött pár napunkna.

Quillabamba maga

Quillabambát is sikerült egy párszor körbejárni, ami őszintén szólva nekünk nem tetszett annyira, mint a Szent völgy falvai. Nem voltak mamachák, a város jobban európaisnak nézett ki, s az emberek is sokkal fehérebbek voltak, ami persze nem gond, de sokkal barátságtalanabbak voltak. Túristát vagy kettőt ha láttunk az ott töltött 1 hét alatt. Emiatt, s mert Carlos elég jól ismert ember volt a városban, sokan előre köszöntek nekünk, mert tudták, hogy Carlos ismerősei vagyunk. Néha úgy éreztük magunkat, mint a hírességek .-)

Carlos és barátja, Hugo itt születet Quillabambában. Quillabamba egy alig ismert kis falucska volt 150 évvel ezelőtt, míg ki nem tört a helyiek lázadása a spanyolok ellen országszerte. Állítólag azon a spanyolok Limából, akik féltek a helyiektől elmenekültek, s nem máshova, mint Quillabambába, ezzel nagyszámban megnövelve a helyiek számát. Jelenleg 16.000 ember él itt a Lonely Planet szerint (Carlos szerint 50.000???). Carlos és barátja tehát az idemenekült spanyolok leszármazottjaik. Persze spanyol helyett Peruinak érzik magukat és nekik is megvana  véleméyne a spanyolok kegyetlen hódításáról, hogy mindenféle nekik tetsző,  egyben a helyiek szokásait nem tiszteletben tartó intézkedéseket és törvényeket hoztak.

A város amúgy elég gazdag, mert a közelben földgáz található, amit Peru más részére is szállítanak. Ezért is lehet az, hogy kb 10 pizzeriát láttunk a városban, s más puccosabb éttermeket, amik elé gjól mennek. Gondolkodtunk is, hogyan tudja az átlag perui ezt megfizetni, amikor nekünk sincs pénzünk ezekben enni.

 

Összességében nagyon jól éreztük magunkat, de ez főleg Carlosnak volt köszönhető, aki mint régi barátokat fogadott minket városában.

S, hogy milyen finomságokat ettünk Quillabambában, megtudhatjátok a következőkben…

 

Posztjainkkal szeretnénk minnél több kérdéseteket és kiváncsiságotokat kielégíteni, így légyszives írjátok meg visszajelzésként (Leave a Reply) vagy akár emailben, hogy miről szeretnétek még hallani egy – egy országgal kapcsolatban. 

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s