Perui finomságok 2.

Ceviche

Első nap Carlosék elvittek minket Cevichézni, mert mondtuk, hogy azt még nem próbáltuk, s eredeti perui étel lévén, ezt nem szabad kihagynunk. A cevichéről már sokat hallottam, és alig vártuk hogy kipróbáljuk. Eddig azért nem vetemedtünk rá, mert úgy tudtuk, hogy tengeri halakból készül az igazi ceviche, s mivel mi közel sem vagyunk a tengerhez, így tuti nem friss halat kapunk. Carlos mondta, hogy a tenger gyümölcsei mellett édesvizi halakból is lehet az ételt elkészíteni. Szerencsére ők tudtak egy jó éttermet, ahol finom cevichét csináltak Limából hozott halakból.

A ceviche nem más, mint nyers hal, citromlében, fokhagymával és rendes hagymával (esetleg borssal) 5 percig pácolva, amit főtt Yukka krumpplival, édes krumplival és egy kis salátával tálalnak. A csípős, savanyú frissítő étel tökéletes harmóniában volt a édes krumplival olyan ételt kreálva, ami után mind a 10 ujjunkat megnyaltuk. Biztos, hogy nem ez volt az utolsó eset, hogy ilyet ettünk.

Hogyan lesz az 1 soles-os kávéból 2,5 Soles

Ebéd után visszamentünk a hostelba pihizni vacsoráig, s desszertel is jutalmaztuk  magunkat. Finomságos maracuja tortát ettünk csupán 3 Soles-ért szeletét, ami tortának jó ár Peruban, bár egy 3,5 Soleses ebéd menühöz képest sok. Ezt követően pedig kávézni mentünk, ahol is megkérdeztük mennyi egy kávé, mire a fickó mondta, hogy 1 Sole. Kérdeztük, hogy tej is van? Igen mondta. Friss tej is, ha azt kérünk. Hát mi azt kértünk. Ekkor jött a következő kérdés, hogy kicsi vagy nagy pohárral? Mi mondtuk, hogy naggyal. Ki is hozta a csávó a 3dl forró tejet a hideg kávéval, amit bele kellett önteni mindenkinek tetszés szerint, mint Calcában, majd mikor fizettünk, akkor mondta, hogy 2,5 Soles lesz fejenként. Merthogy a fekete kávé simán 1 Sole, kis kávé sűrített tejjel 1,5 Soles, nagy kávé sűrített tejjel 2 Soles, s nagy kávé friss tejjel 2,5 Soles. Na ezt mintha elfelejtette volna az elején közölni, de mivel mindenhol máshol a kávé 2-2,5 soles volt, így tuduk, hogy nem számít fel nekünk többet, mint kellene. S legalább a kávé is finom volt.

 

Quinoa és az inka finomságok

Az esti pizzázás és sörözés közben sok téma szóbajött, ami segített a Peruiak életét megérteni. Beszélgettünk a spanyol hóditásokról, a városról és az ételekről is.

Egyik hódító intézkedés a quinoa (magyar nevét nem találtam a növénynek) ellen volt. Az Inkák előszeretettel fogyasztották a quinoa, kukorica és krumpli ételeket, ezzel erőben tartva magukat. A quinoa egy gabona féle, ami főleg peruban és bolíviában honos, s itt eszik a legtöbbet, de a világ más tájára is importálják. E két ország adja a világ quinoa termésésnek 60%át. Bizonyítékot, a quinoa fogyasztásra Peruban már 7.000 évvel ezelőttre is találtak, ezzel a második legfontosabb étellé helyezve a quinoát a krumpli után. Itt szeretném érdekességként megemlíteni, hogy Peruban a krumplinak közel 4000 fajtája van 🙂

Szóval a quinoa olyan gabona, ami jól kiegészíti a kukoricát, rizst és árpát, mert olyan dolgokat tartalmaz, amiket a fent említett növények nem. Protein tartalma miatt tökéletes a hús helyett. Tehát mikor a spanyolok megérkeztek az inkák hazájába, megtiltották a helyieknek a quinoa termesztését és fogyasztását, s helyette a búza termesztést követelték meg. Ezzel persze tervük az volt, hogy a helyieket legyengítsék, s így könnyebb legyen legyőzni őket. A spanyolok álltal behozott kínai rabszolgák, akik aztán itt letelepedtek (ezzel jellegzetes ázsiai kinézetet kölcsönözve egy jópár peruinak) behozták magukkal a rizst, ami aztán szintén elterjedt errefelé, s mai nap is termesztik a rizst Lima környékén. A rizs annyira elterjedt és közkedvelt lett, hogy manapság szinte minden ételt rizzsel esznek errefelé.  A krumpli is fontos itt, de azt inkább levesekbe rakják bele, vagy a rizs mellé szolgálnak fel főtt, vagy sült változatot. Caros mondta azért esznek ennyi rizst, mert finom… ennyi J Végülis érthető… bár Iunia és én szerintem a krumpli finomabb, de be kell érnünk itt is a rizzsel, mint ázsiában. Hogy a krumpli javára legyen írva, állítólag a csirkét azzal szokták enni, de mivel mi nem eszünk csirkét, így krumpli se jut 🙂

Egyik kedvenc krumplink az édes krumpli, ami narancssárga belsejével és sütőtökhöz hasonló ízével tökéletes párosítást nyújt a helyi különlegességnek a chevice-nek, avagy a rizsből, tükörtojásból és salátából álló ételnek.

Szóval a quinoa manapság is gyakran felszolgált étel, főleg levesben vagy tejbe papiként, de már koránt sem annyira elterjedt, mint régen volt. Mára már átvete a helyét a rizs. Úgy tudjuk, hogy elterjedtsége területenként is válltozik, Cuzcu környékén például többet esznek belőle.

A quinoa mellett a kiwicha (magyar nevén bársonyvirág) is elterjedt gabonaféle, melynek közel 70 fajtája ismert, s délamerika mellett Indiában is előszeretettel fogysztják. Mind a két gabona szerűséget lehet rizs szerűen megfőzni és tálalni, vagy puffasztani és reggeliként enni, avagy tejben megfőzni. Van egy helyi étel, amely rizsből, quinoából tejben megfőzve sajttal és krumplival és salátából áll. De amíg ezt ki nem próbáljuk, addig örömmel esszük őket puffasztva gyümölcs salátán avagy kávéba keverve.

 

Chicha, avagy kedvenc kukorica (sör) italunk

Egy helyi italkülönlegesség, amit midenkép meg kell említenünk az a Chicha (ejtsd Csicsa). Eme italt sör szerűen készítik házilag egy bizonyos fajta kukoricából (merthogy a kukoricának is több fajtája van itt, van kis szemű, nagy szemű, sárga, fekete és tarka stb). Szóval a chicát az utcán sétállva a helyiektől lehet venni, ahol egy pohár (0,5L) csupán 50 Soles cent (18 US cent, 35Ft). Onna lehet tudni, hogy valemely házban chicát árulnak, hogy a ház elé egy piros zacskó van kikötve. A chicaderiák (csicsázdák J) egy pár fapadból, egy helyi nénikéből, egy nagy hordóból, melyben a chica rejtőzik, s jópár helyiből áll, akik minden nap (néha többször is) beugranak egy kis helyi sörre.

Meg kell mondjam eleinte nekem nagyon nem ízlett az ital, de úgy tapasztaltam, hogy ha elég időt töltesz el egy országban és elégszer ettél egy bizonyos ételt vagy italt, akkor elkezded ízlésed hozzá idomulni a helyi ízekhez és egyszer csak azt veszed észre, hogy már szereted őket. Így volt ez velem Szingapúrban majd Rióban és most Peruban is.

A chicának van epres változata is, melyben ugyan nagyon nem érezni az epret, de kellemes, édeskés ízt és rózaszínt színt kölcsönöz az amúgy sárga italnak. Mi persze ezt is nagyon szeretjük!

Itt Quillabambában megismerkedtünk a chica morada-val, ami a fekete kukoricából készül, s nem tartalmaz alkoholt. Ez egyszerűen a kukorica vízben mefőzésével és egy kis fahéj és szegfűszeg hozzáadásával készül. Egy nagy pohár 1 Soles.

Chicának hívják amúgy a különböző leveket is. Az utcán lehet venni, Chica de Quinoa, Chica de Zanahoria (Répa lé), Chica de Remolacha (Cékla lé) stb…

Quillabambába eljőve azt tapasztaltuk, hogy mindenki sörözik, s minden sarkon kocsma szerűség van, s még a helyi kisbotlban (ami szinten minden sarkon van) is lehet helyben sört inni. Kérdeztük Carlost, hogy van az, hogy Urubambában és Calcában mindenki chicázik és chicaderiákkal vannak tele az utcák, itt  viszont nem. Azt mondta, azért, mert a chica ivás szintén területhez kötött. A Szent Völgyben isznak a legtöbben chicát, s ezt a területet találtuk a leg tradicionálisnak is eddig.

 

Hogyan találtunk munkát a Szent Völgyben, mindez a következőkben…