Munkát szerezni a Szent Völgyben, s újra látni régi ismerősöket

Urubambába a dzsungelből, itt volt az idő, hogy összefussunk régi s új ismerősökkel. Giselle mesterünk Peruban jött, egy új csoportot hozva arra a túrára (Sacred Journey – Szent Küldetés), amin mi is részt vettünk fél évvel ezelőtt. Meg is beszéltünk egy találkozót csütörtök estére a faluban, ahol megzsálltak, Ollantaytambóban, ami szerencsére csak 15 perce van Urubambától.

“Véletlenül” összefutni Hermanoval

A találkozó délutánján a városba igyeketünk miután az aznai programunk törölve lett, így elhatáoztuk, hogy beülünk kedvenc helyünkre, Kai-ba egy gyümilére és internetre. Sajnos a hely zárva volt, így búslakodva tovább ballagtunk új hely után kutatva. Egy párszor már körbejártuk a belvárost olyan kávézó után kutatva, ami megengedhető áron van, s sok finom péksüti választékjuk és kényelmes fotelük van irogatásra. Esetleges internetről nem is beszélve, amit tutunk, hogy csak 2 helyen van. Szóval aznap teljesen véletlenül eltévedtünk egy új utcába és rátaláltunk egy új, s csodálatos helyre, ami pontosan olyan volt, ahogy elképzeltük, s az áraik is backpackkelős sztenderdhez valók voltak. Először a kertben ültünk le, s ott írogattunk, de hamar konektorra volt szükségem, így bementem. Vagy 10 perce ültem ott, mikor felnézek és kit látok, hát nem mast, mint Hermano Tahuirót, inka tanító mesterünket. Alig hittünk a szemünknek, hogy mit keres itt Urubambában, hisz tudtuk, hogy a csapapt a Szent Hegyre ment aznap. Azt mondta, hogy volt dolga errefelé, s tudta, hogy mi ebben a városban vagyunk, így egész nap azon meditált, hogy összefusson velünk a városban. Mikor Urubambába ért, megkérdezett egy lányt véletlenszerűen, hogy hol tudna inni egy jó kávét, mire a hölgy pont oda hozta őt ahol mi voltunk. Persze Hermano nem csodálkozott ezen nagyon, hisz tudta, hogy gondolatunkkal sok mindent elérhetünk az életben. Tanáraink mindig motiválltak minket arra, hogy “manifesztáljunk” (erre egyszerűen nem találok helyes Magyar fordítást) azaz, a gondoltainkkal befolyásoljuk a jövő eseményeit. Ha minden nap leülünk és 5-15 percre becsukjuk a szemünket, kimondjuk vágyinkat, s elképzeljük ahogy azok megvalósulnak, előbb vagy utóbb be is következek. Erre a legnagyobb bizonyítékom ez az utazás. Mikor eldöntöttem, hogy jönni akarok nem volt meg rá az elegendő pénzem, s 3-4 hónapig minden nap reggel elképzeltem, ahogy megszerzem a szükséges összeget, s boldogan utazok… 4 hónappal később itt voltam. Azóta többször is manifesztálunk dolgokat Iuniával. Legtöbbször palacsintát reggelire, vagy olcsó szállást stb, s egyre jobban be is jönnek a dolgoka 🙂

Szóval ott ültünk Hermanóval, s boldogan fogysztottunk el egy kis gyümölcslevet együtt, míg beszámoltunk gyorsan az elmúlt fél évünkről. Rendkívül jó volt újra látni őt, s együtt eltölteni egy kis időt.

Találkozás Gisellel

Elbúcsúztunk Hermanótól a kávézóban, mert nekünk még haza kellett menni átöltözni, s amúgy is tudtuk, hogy újra látjuk majd egymást pár óra mulva. 7 órára szólt a randi meghívás, de Giselle nem ért vissza Cuscuból addigra, mert az utún lemaradt bőröndje után kellett intázkednie, így egy forrócsoki mellett ismét csak Hermanóval beszélgetünk, merthát volt miről. Rengeteg kérdésünk volt, amire persze ő kivétel nélkül tudott válaszolni. Hát igen, így képzel el az ember egy igazi tanárt. S milyen szerencsések vagyunk, hogy ő a miénk… 🙂

Giselle 9 órára ért a megbeszélt helyre, s nagy ölelkezések után vele is rögtön nagy trécselésbe kezdtünk. Jó volt újra együtt lenni és megbeszélni az élet nagy történéseit J Mivel tudtuk, hogy  a Szent Küldetés csapata Punóba tart 2 nap mulva, ami a ugye a Titikaka tónal található, amin Peru és Bolívia osztozik. Mi elhatárztuk, hogy végre átlépünk boliviába, így gondoltuk miért ne mennénk Gisellékkel Punóba, így legalább több időt tudunk együt tölteni, és kapunk egy olcsó fuvart is J Gislle és Hermano persze nagyon örült ötletünknek, s még arra is rábeszéltek minket, ohogy akkor már menjünk velük a Titikaka Tóra is, ahol annó 7 hónapja is votltunk. Nekünk sem kellett ezt kétszer mondani, így le is zsíroztuk a dolgokat! Mire beszélgetésünket befejeztük már 10 óra után volt, így Giselle and Hermano nem engedett minket egyedül haza, hanem inkább meghívtak magukhoz a lodge-ba ahol megszálltak. Eleinte nem örültünk neki, hogy nem tudunk haza menni este, s a szállóban kellett megszállnunk éjszakára, de ugyebár ennek így kellett lennie, hisz enélkül nem történt volna meg, hogy…

Állásajánlat éjfélkor

Egy újabb véletlenek sorozata vezetet minket ahhoz, hogy egyik a túrára elképzelt állmunk teljesüljön.

A lodgeban megismerkedtünk a tulaj unokaöccsével, Carloval, aki Perui származású, de amerikában nőtt fel, s aki jelenleg a szállót vezeti. Lefekvés előtt még jókat nevetgéltünk Carlóval és Gisellel, így otthonosan érezve magunkat a szálláson, ami amúgy rögtön megtetszett nekünk, mert hatalmas füves kert; tiszta, tágas szobák és csodálatos környezet hatalmas hegyekkel fogadot minket. Viccelve meg is kérdeztem Carlót, hogy nincs e szüksége segítségre, mert mi szivesen maradnánk akkor itt a lodgban J A válasz meglepő módon (vagy mégsem) az volt, hogy: “De, pont keresek önkénteseket amúgy. Ha itt maradtok, napi 5 órát kell dolgozni és cserébe kaptok szállást és reggelit.” Carlónak mondtuk, hogy pár nap mulva visszajelzünk neki az új “állásunkkal” kapcsolatban, merthát ugye 2 nap mulva Boliviába terveztünk menni.

Gisellel még sokáig trécseltünk aznap, s rájöttünk, hogy mind a 3an sokat válltoztunk az elmúlt 7 hónapban. Eme válltozások egyértelműek voltak a másik számára, s örömmel vettük tudomásul, hogy eme válltozások csak mindannyiunk előnyére válltak.

Este átgondoltuk a helyzetet, s úgy dontöttünk nem megyünk most Boliviba, hanem inkább elfogadjuk az önkéntes pozíciót a lodgeban, s a Titikaka tó után viszajövünk Ollanta-ba.

Az emberiség Szülőföldjén, a Titikaka Tónál

Így tehát eltöltöttünk egy napot leautózva Punóba Gisellel, Hermanóval és az új csapattal, köztük Akirával, akivel sikerült jól összebarátkoznom közös érdeklődési körünk lévén.

A titikaka tóhoz érve újra részesei lehettünk a csodálatos tájnak, a fáknak, a hegyeknek, az égszínkék tónak, amiben meg is mártóztunk a hideg ellenére, hisz ez egy szent tó, mivel az andoki kultúrában úgy tartják, hogy itt született meg az emberiség. S így a tóban való mártózás tisztitó hatású.

Újra találkoztunk Eliassal, aki itt él családjával, s akik a legfinomabb keszeget készítik ebédre. Másnap a csipet csapat vissza utazott Punóba, hisz a Küldetés véget ért, de mi Giselel és Hermanóval maradtunk még egy napot a szigeten. Aznap lementünk a partra, s csodás napsütésben végeztünk el egy gyakorlatot, amit Hermano tanított minket az aggodalmaink elengedésére, amit aztán Pachamama (Anyaföld) használ majd az ő fertőtlenítésére. Ezután ismét egy kis lubickolás következett, ami délben, csak eleinte volt szúrósan hideg, de pár perc mulva csodálatosan éreztük magunkat, ahogy Yaku Mama (Anya víz) lemosta minden félelmünket, kétségünket, s aggodalmunkat. A víz után a parton meditáltunk, majd oly mély álomba estünk mindannyian, mint Csipke rózsika J Ebédre ébredtünk, s boldogan malyszoltunk el egy újabb adag keszeget, amit persze a tóban fognak. Az estét egy tűz szerttartással  zártuk, ahol Giselle vezényletével elengedtünk olyan dolgokat, amik már nem használnak nekünk, s megkértük Nagypapa Tüzet, hogy tisztítson meg minket ezektől. Ezután coca levelet helyeztünk a tűzbe kívánságainkkal együtt.

Remekül éreztük magunkat az elmúlt pár napban régi és új barátaink társaságában e szent helyen. E pár nap ismét csak egy megerősítés volt, hogy milyen csodálatos helyen vagyunk és, hogy van, aki figyeli sorsunkat odafent.

Ahogy befejztük eme poszt írását kaptuk a hírt, hogy szeretett Hermano Tahuirónk pár napja már a másvilágról segíti sorsunkat. A Küldetés után kórházba került, s már nem tért haza (vagyis, lehet, hogy pontosan hazatért). El sem tudom mondani, milyen szomorú a szívünk, hogy nem találkozhatunk már vele többet, s egyben rendkívül szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy kétszer is találkozhattunk vele, s részt vehettünk tanításában. Tudjuk, hogy távozása egy újabb feladathoz hívta őt, s hogy tanítása nem ért véget, s meditációnkban mindig összekapcsolódhatunk majd. Feltétel nélküli szeretete örökre a szívünkben marad.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s