Bika viadal Ollantában

Szabad időnkben van idő Carloval, barátaival és nagybátyjával, s annak barátjával lógni, akik mind nagyon kedves és segítőkész emberek. Vince, Carlo nagybátya, aki a lodgeban tartózkodik 1 hónapot, majd megy vissza amcsiba, nagy szeretettel kezel minket, s sokszor hoz nekünk gyümölcslevet a piacról reggel a reggeliért cserébe, amit nekik csinálunk 🙂

Velük mentünk el a helyben rendezett bika viadalra is, amit Ollanta 137dik évfordulóján rendeztek. Iunia és az én életem első bikaviadala volt, ami szerencsére nem volt professzionális, mert mint utóbb kiderült a prof-on megölik a bikákat, amit semmikép sem akartuk volna látni. Épp elég traumát okozott nekem gyerekkoromban hallgatni a malacok sírását, mikor disznóvágás volt nagyiéknál…

Szóval itt csak 250kgos bikák és tehenek küzdöttek a matadorral a szokásos 500kgos helyett, de nekünk ez pont elég volt, hogy képet kapjunk milyen is egy viadal. Persze a matadorok tánca a bikákkal érdekes látvány volt, ahogy a szines kendőt rázzák, majd hagyják, hogy a bikák 2cmre tőlük vágtassanak el szarvacskáikkal.

 

Minden, amit a bika viadalról tudni kell

Miguel, Vince barátja nagy bikaviadal rajongó, így sikerült egy két érdekességet megtudnunk eme eseményekről. Például, hogy állt 3 torreádor van egy viadalon és fejenként 3 bikával küzdenek. Ahogy említettem a bikák átlagosan 500kg-osak, s még sosem vettek részt viadalon. Minden bikának ez az első küzdelme, sosem tanítják őket. Onnan lehet tudni, hogy a bika jó küzdő lesz e vagy sem, hogy az anyját tesztelik, hogy az hogyan küzd. Az igazi viadalon a matadornak meg kell ölnie a bikát. Azonban ha nem egy döféssel teszi ezt meg, pénz büntetésben részesül. Ha “szép” volt a döfés, akkor jutalomként megkaja a bika egyik vagy mindkét fülét vagy estleg a farkát is. Mit ne mondjak ezt elég szörnyű volt hallgatni. S Miguel hiába próbálta magyarázni, hogy ez művészet, mi akkor is csak a hidegvérű ölést láttuk, s nem értettük miért kell a bikákat a másvilágra segíteni. Amikor megláttuk az első bikát, aki szinte halálra rémülteni kapkodta a fejét, hogy most mi történik vele, s miért kell neki az életéért küzdeni mind a kettőnknek összeszorult a szíve, s szinte éreztük a bika félelmét a levegőben.

A viadalon van egy bohóc is, aki szintén a bikával – monjuk azt – játszik. Eleinte nem értettük, hogy ez miért kell, de Miguel rögtön elmagyarázta, hogy a bohóc az, aki eltereli a bika figyelmét ha a matador bajban van, ígyhát az ő feladatuk a legveszélyesebb. Ezen a viadalon a bikák fele nem volt nagyon agresszív, így a bohóc még rá is ugrott az egyik hátára viccből.

Voltak olyan bátor jelentkezők is, akik a nézőközönségből léptek elő, hogy kicsit megtáncoltasság a bikákat. Ezek közül volt tehetséges és talaj részeg is, aki tuti az életével játszott volna egy rendes viadalon, itt szerencsére a bohóc megvédte a bikuci támadásától, s végül persze a rendőröknek kellett az apukát kivinnie a pályáról miután a férfi vagy 6 éves kislánya beugrott a karámba apucit “megmenteni”… hát mit ne mondjak, egyes szülők teljesen felelőtlenek, főleg mikor részegre issszák magukat. Azt hiszem ez az, ami minden országban ugyan az, emberek, akik az alkoholtól várják a boldogságot.

Bika viadal mellett volt kakas viadal is, de azt nem sikerült megnéznünk (talán jobb is). A téren mindenféle felvonulás volt, ahol 35 különböző hegyekben élő falvak lakói jöttek le népviseletben, a zászlajukkal, hogy bemutatkozzanak. Volt sok szép kosztüm, s egy pár számunkra vicces vagy ilyesztő is. Emellett frissen sült keszeget is lehetett venni ebédre, ami kicsit drágább volt (7 soles, USD2), mint egy menu de dia (3-4 soles) de a keszeg kétszer akkora volt. Eme ételt hatalmas főtt kukoricával tálalták, s evőeszköz hiányában midnenki csak kézzel ette 🙂

Napjaink tehát így zajlottak a nyugodt, de túrista teli kisvárosban, ahol egy jópár új ismerősre tetünk szert, akik szintén külföldiek, s akik valahogy mind hasonló indokkal voltak errefelé: elegük volt otthoni gringo (fehér ember) életükből, s valami változást szerettek volna, így Latin Amerikai körútra jöttek, avagy eladák mindenüket és ideköltöztek.

A Szent Völgy egy csodálatos hely, immár harmadik hónapja boldogan szagolunk bele alevegőbe errefelé. Aki erre jár, ide mindenkép el kell jönnie!

 

Milyen volt a különleges 11.11.11 andoki szertartás és egy különösen nőknek tartott inka szertartás, megtudhatjátok a következőkben…

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s