Végre Bolíviában

Bolíviába már utunk kezdete óta vágytunk, de eddig valahogy mindig közbejött valami, mikor útnak indultunk volna. Most, viszont tényleg eljött az idő, hogy átlépjünk  a talán második legtradícionálisabb dél-amerikai országba. Cuzcóból egy 14 órás busz út vezetett La Pazba, a bolíviai fővárosba.*

 

Határ átkelés

Ahogy azt már korábban említettem perui vízumunk 17 napja lejárt, de tudtuk, hogy nagy bajt nem fog jelenteni mert a határon kitudjuk fizetni a büntetést, ami USD1 naponta. Meg is érkeztünk a perui határra, ahol a fiatal ember hosszasan vizsgálta vízumunkat, mire rájött, hogy már lejárt. Nagy csodálkozva mondta, hogy hát büntetést kell fizetni. Mondtuk rendben és átnyujtottuk neki az előre előkészített USD17et. Ő persze nem igazán értette, hogy mi ez, s elkezdett számolgatni. Legalább 10 percbe telt neki mire kinyögte, hogy akkor USD19 lesz fejenként. Mi próbáltuk meggyőzni, hogy csak 17 lenne az a 19, de nem volt meggyőzhető állapotban J Ezen a USD2-őn már nem vitatkozunk, így odaadtunk még 2őt, mire közölte, hogy nem itt hanem a bankba kell fizetni, ami persze 10 perc sétára van. Azt tudtuk, hogy nincs arra időnk, hogy oda elmenjünk, mert a busz már várt ránk. Így megkérdeztük, hogy helyben nem fizethetünk e. De – felelte a határátkelő kollega – USD10 felárért. Így nem volt mit tenni kipengettük a USD29et 17 helyett. Persze a móka itt nem ért véget, mert le kellet fénymásolnia a dokumentumainkat, de a határon nem volt fénymásoló, így el kellett sétállni a közeli fénymásoldába, majd vissza a határra. Mire minden rendben lett már kb 40 perce telt el. Innen már csak a bolívia határhoz kellett átsétállni, majd fel a buszra. A buszon persze már mindenki nagyon türelmetlen volt, hogy miért húztuk az időt ennyire, de szerencsére nem mentek el nélkülünk.

 

Első buszbetegség

Az út olyan rossz rázkódós volt, hogy mire megérkeztünk én már olyan rosszul voltam, hogy már 2 órája azon gondolkodtam, hogy inkább megállítom a buszt és leszállok, annak ellenére, hogy nem vagyunk még La Pazban, mert úgy éreztem, hogy már nem bírom tovább. Az egész napot aztán az ágyban fekve töltöttem, s keményen, gyógyszer nélkül próbáltam a betegséget kihordani. Merthát azt olvastuk egyre több helyen manapság, hogy ha megbetegedeünk, akkor a szervezetünk küzd a benne lévő vírusok, baktériukom stb ellen. Na most ha pl lázasok vagyunk, akkor a szervezetünk megemeli a hőmérsékletét, hogy elpusztítsa a vírusokat, amik magas hőmérsékleten nem maradnak életben szóval ha ebben a helyzetben lázcsillapítót veszünk be, akkor levisszük szervezetünk hőmérskletét, ami már nem tud a vírusok ellen küzdeni. Persze nem azt mondom, hogy sosem szabad gyógyszert bevenni, csak szerintem manapság a legelső cselekedetünk a gyógyszer anélkül, hogy megpróbálnánk időt adni szervezetünknek, hogy gyógyítsa magát.

Szóval egész nap az ágyat nyomtam hányingerrel és hasmenéssel. Csak este vettem be egy fájdalom csillapítót, hogy tudjak aludni, mert minden csontom és izmom fájt. Reggel tökéletesen ébredtem, minden betegségem elszállt. Úgy látszik, az, hogy hagytam a szervezetem küzdeni a betegség ellen egy napig, meghozta eredményét, mert nem gyomtam az ágyat napokig.

 

A lapazi szállásunk

Megérkezéskor az Advanture Brew Hostelba mentünk, ahol olcsó árakról hallotunk, tiszta szobákkal, palacsinta reggelivel, ingyen pohár sorrel minden este, s természetesen intrnettel. Mikor megérkeztünk kiderült, hog az árak, igen csak a még megfizethető, de nekünk már drága katergóriába tartoztak (a legolcsóbb opció egy 8 ágyas szobában 49 Boliviánó fejenként – USD7), mivel én nem éreztem magam jól, így maradtunk estére. Sajnálatos módon az internet csak az ebédlebőben működött, s a palacsinta reggeli se volt oly fantasztikus, hogy annyira odalegyünk a szállásért. Nekünk még mindig az Argentín Barilloche és Mendóza szállások, mint hostelek voltak a legjobbak.

Így másnap át is cuccoltunk egy sokkal nagyonn, kicsit szoc-reálos hangulatú hostelba, ahol tiszta szobák, régi ágyak, határon lévő fürdőszobák (tisztának azthiszem tiszta volt, de olyan régi volt minden, hogy ez nehezen látszódott), viszont internet és rendkívül rendes személyzet fogadott minket. Igazából nem is ida indultunk, hanem egy másik hostelba, de az utcán megállított minket egy 40 es körüli kicsike, de annál aranyosabb hölgy, hogy segíthet e. Mondtuk neki, hogy csak ezt a hostelt keressük, mire ő szivélyesen útba igazított minket, majd hozzá tette, hogy hallottunk e az ő hosteléről, ami szintén csak itt van a sarkon, s ha szeretnénk szivesen megmutatja nekünk. Mi elégedettek voltunk a másik hostellel, mert Iunia megnézte már tegnap, de mivel a hölgy olyan aranyos volt igent voltunk. Az ár igen baráti volt, 25 Boliviánó fejenként egy 2 ágyas szobába internettel. Így végül maradtunk. A hostel neve La Carratera és a Sucre és Yanakocha utcák találkozásánál található. A buszpályaudvartól olyan 10 boliviánót kel fizetni a taxira.

Milyen az La Pazi légkör, s mit is lehet errefelé csinálni, a következő posztban jön…

*Busz Cuscoból La Pazba: 70 Soles Cama járattal, 50 Soles Semi Cama járattal, de a Cama erősen ajánlott, mert kényelmes, s jól lehet aludni éjszaka.

 

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s