Category Archives: Magyar

Jótanácsok

  1. Ha Dél Amerikába tervzel jönni, Perut és Machu Picchut semmi kép ne hagyd ki.
  2. A sivatagban napközben pólóban és rövidnadrágban érdemes lenni, viszont ha lemegy a nap kell az a kabát ám!
  3. Ha Patagónia felé tartasz figyelj arra, hogy ne tervezz odamenni Junius és Szeptember között.
  4. Rióba mehetsz főszezonban, mikor a Riói karnevál is van (Jan-Feb), de ha el akarod kerülni a tömeget és a tikkasztő hőséget, akkor elkerülöd ezen időszakokat.
  5. Brazíliából eljuthatsz Peruba busszal is. Sao Paulóból megy egy busz 15 naponta Limába 5 nap alatt, megállva a nagyobb városokban (Cuzco 4 nap). Vagy ismét csak Sao Paulobol lehet buszozni Rio Brancoba is (3 nap) és onnan menni Porto Moldonado majd Cuzcóba.
  6. Ha busz jegyet veszel jól ellenőrizd le, hogy kezedben van e a célállomásig szoló jegy és a számlát ne add ki kezedből.
  7. Ha backapackelni mész legyen nálad hálózsák, vagy legalább pléd és egy utazásra kialakított ágynemű, amibe belebújhatsz (travel bedsheet), mert kitudja hol kell majd aludnod.
  8. Ha Patagóniába, vagy olyan helyen backpackelsz, ahol hideg van éjszakánként, mindenkép legyen nálad hálózsák, s ha lehet 800grammos, -11 C és +5 C fok között legyen. Ha ennél vékonyabb, akkor éjszakánként fázni fogsz.
  9. Legyen nálad vízálló és szélfogó kabát kapucnival és nadrág is. Ezeket mind meglehet venni az utazós boltokban, kicsira összetekerhetős válltozatban is.
  10. Pénzedet mind bankkártya, mind travelers cheque, mint USD/EUR formájában tartsd magadnál a biztonság kedvéért.
  11. Pénzt csak bankoknál vegyél föl, de utcai automatáknál, mert így kevesebb az esélye, hogy lemásolják kártyádat és ellopják pénzedet.
  12. Ha iPhonod, vagy hasonló mindent tudó telefonod van, az nagyon hasznos tud lenni, zenehallgatásra, fénykép készítésre, Google Map használatára, s emailjeid olvasására, de jobban kell  rá vigyaznod, mintha egy olcsó és régi telefont és iPodot viszel magaddal.
  13. Laptop rendkívül hasznos, hogy emialjeidet megnézd vagy szörfölj a neten ingyen wifi-s kávézókban és éttermekben, s elengedhetetlen ha estleg könyvet írsz, azonban súlya nagyban megnehezíti csomagodat, s ha 4 hónapnl hosszabban utazol, akkor sokszor elgondolkozol majd, hogyan tudnád valami könnyebb dologra cserélni készülékedet. Ez esetben egy 10 inches laptopot, MacBook Airt, vagy ha teheted egy iPad-et javasolnék a túrára.
  14. Csomagjaid összessége semmikép se legyen több mint 15kg. Ezt elég nehéz lesz megvalósítani, főleg ha laptopal utazol, ami eleve 2-3 kg töltővel együtt, de ha ennél nehezebben pakolsz és tényleg backpackelsz, azaz csomagodat a hátadon cipeled majd minden nap, akkor nagyon hamar azt fogod keresni, mit hagyhatnál hátra.
  15. Mikor backpackelsz, nem egy Taff reklámban szerepelsz, szóval lesznek rossz haj napok is. Annyit tehetsz csupán, mithogy elfogadod és boldogan lépsz ki az utcára J
  16. Ellenőrizd át minden dokumentumot, mit kapsz háromszor… nem négyszer…
  17. Ha a hegyekben megkérdezed a helyieket, hogy merre kel menni és mennyi időve fog tartani míg odaérsz, minden válszt szoroz meg 3al
  18. Backpackelés közben könnyedén lehet némi zsebpénzhez jutni zenélésből, ékszer készítésből és árulásból, valamint keksz golyó gyártásból.
  19. Ha árulsz valamit, először adj valamit ingyen, így az emberek jobban motiváltabbak, hogy vegyenek vlamit.
  20. Ha egy étel elfogyasztása után azt mondod, hogy amit a legjobban élveztem a tányéron az a hagyma volt, akkor az annaka jele, hogy nem jó az étterem J
  21. Ha nincs filteres teád, ne ilyedj meg, mert a legjob teák ananász héjból, almából, vagy naracshéj és fahéj keverékéből készülnek.
  22. Betervezheted az egész Dél Amerika megnézését 8 hónap alatt, de ekkor igencsak rohanni fogsz.
  23. Egy ország mgnézésére Dél- Amerikában minimum 1 hónap kell, de ha nem akarsz minden 3-5 napban mozogni, akkor kevesebb országot, vagy több időt tervezz
  24. Fermer sort és farmer szoknyát inkább ne rakj be a zsákodba, mert igen nehezek
  25. El tudsz élni hajszárító és epillátor nélkül is
  26. Ruháid legyenek könnyűek és kicsire öszehajthatók
  27. Ha nő vagy ne vegyél 60L-esnél nagyobb táskát. Ideális 50L.
  28. Backpackedet jól válaszd ki, hisz állandó utitársad lesz
  29. Európában remek Quechu dolgokat lehet venni aránylag jó áron
  30. Ha Peru az első célpontod, cuzcóban rengeteg utazós dolgot (kabát, pulcsi, esőkabát, cipő) lehet venni sokkal olcsóbban, mint otthon – igaz nem minden eredeti, de minőségileg nem rosszak
  31. Igenis próbáld ki a helyi, utcai ételeket
  32. Legyél utca okos – ne villogtasd pénzed, kártyád, laptopod, ne viselj aranyat, ne veszítsd táskád 1 pillnatra se szem elől
  33. Ne mérgelődj, ha a buszok/hajók/emberek késnek
  34. Élvezd mindazt, amit a sors hoz!!!
  35. soha ne izgulj!
Advertisements

100 dolog, amit az elmult 10 hónapban csináltunk 7 országban

  1. Megmásztunk egy még mindig aktív vulkánt Chilében
  2. Rózsaszín delfinekkel úsztunk a bolíviai dzsungelben
  3. Anakonda után kutattunk
  4. Egy piranha szemeibe néztünk, s azt mondtuk „most harapj meg” (amit az majdnem meg is tett)
  5. Só hotelban aludtunk, ami egy hotelt jelent sóból. De most tényleg.
  6. 36 órát töltöttünk egy kompon, hogy eljussunk a „világ végére”. Ahol új értelmet nyert a tengeri betegség.
  7. Elszálltunk Patagónia felett egy 20 személyes géppel, és sikerült nem sírni, vagy hányni
  8. Elbeszélgettünk a rozmárokkal Chilében
  9. Homok bordoztunk a világ legszárazabb sivatagában
  10. Megmásztuk Wayna Picchu-t, a hegycsúcsot a Machu Picchu képek hátterében
  11. Meditáltunk a szent Inka kolostor falai között, Machu Picchu
  12. Ettünk egy ételt, ami krumpliból, tésztából és rizsből állt – Peru
  13. Szedtünk kakaó-t, narancsot és mangót a fájukról
  14. ECO házat építettünk az ECO Yoga Parkban Argentínában
  15. Különleges napokat töltöttünk el egy kiemelkedő Inka pappal
  16. Lovagoltunk többszáz éves erdőben Argentínában
  17. Majdnem ki lettünk rabolva Montevideóban
  18. Uruguay utcáin sétálltunk egy mate pohárral az egyik kezünkben és egy termosszal a másikban – igazi uruguay-i módra
  19. 10 napot töltöttünk Peru Szent völgyében egy néma meditációs programon (Buddhista meditációs program)
  20. Teljes világképet válltoztattunk a riói favellák látogatása után
  21. Zsibbadásig táncoltuk a lábunkat az egyik leghíresebb samba iskola próbáján Rióban
  22. Túl sok utcai kaját ettünk
  23. Több pizzát ettünk 2 hónap alatt, mint egész életünkben addig a pontig – Argentína
  24. Több isteni bort ittunk 2 hónap alatt, mint egész életünkben addig a pontig – Argentína
  25. Barátságot kötöttünk egy majommal Bolíviában – legalábbis addig, míg meg nem ette az összes neki hozott ennivalót
  26. Babusgattuk életünk első bébi llámáját és bébi lajhárját. A lajhár még kacsintott is ránk. De tényleg kacsintott.
  27. Ittunk Inka Kólát és Chicha-t (perui kukorica sör)
  28. Meglátogattuk Dél-Amerika leghíresebb ezüst bányáját
  29. A Titikaka Tó partján ültünk és könnyeztünk
  30. Ámultunk a rózsaszin flamingók kecsességén Bolíviában és Chilében
  31. Megmártóztunk egy medencében Dél-Amerika legnagyobb gejzír mezőjén – reggel 8kor, -7fok
  32. Patagóniában a komp kapitány felhívott minket a kabinba aztán egy személyesen vezetett minket körbe Puerto Toro-n, a világ legdélebben lakott településén
  33. Bámultuk és bámultuk perrito Moreno-ra, Argentína híres kék gleccserére
  34. Végre megtapasztalhattuk ahogy bort és pezsgőt szolgálnak fel egy távolsági buszon Argentínában
  35. Láttuk a hihetetlent: 1kg kenyér 37 Peso, 1L bor 30 Peso Uruguayban
  36. Amíg a Casa Rosára bámultunk Buenos Airesben, lelki szemeink előtt láttuk, ahogy Evita a híres balkoniról, a híres beszédjét mondja
  37. Paraguay fővárosában cirkuszba mentünk
  38. Gyönyörű Jezsuita romok között sátéllgattunk Paraguayban
  39. Eláztunk az Iguazu Vízesés alatt
  40. Közelről megnéztük, ahogy a hatalmas Jézus öleli Rió de Janeirót
  41. Beleszerettünk a Brazíliai feijao-ba, acai-ba és caipiranha-ba
  42. 1USD-t fizettünk a WC használatért a riói Ipanema tengerparton
  43. Strandröplabda függővé válltunk Copacabana-n Rióban
  44. Szentjános bogarak kisértek ki minket a világ legnagyobb városi erdejéből, Rio
  45. Partiztunk és sambáztunk reggelig Brazil módra
  46. Résztvettünk életünk első bika viadalán
  47. Első andoki keresztelésén
  48. Kekszgolyókat készítettünk és árultunk a perui utcákon
  49. Résztvettünk egy Temazcalon (izzadó sátor) és tűz szertartásokon Tipiben
  50. Vízesések alatt fürödtünk
  51. Sikerült 93 szúnyogcsípést szerezni 3 nap alatt, állandó szúnyogriasztó használata mellett a bolíviai dzsungelben
  52. Meglátogattuk a Titikak Tón élő, úszó sziget lakóit
  53. Piknikeztünk egy kaktuszokkal teli szigeten a bolíviai sósivatag közepén
  54. Köszöntünk a világ legnagyobb rágcsálójának, aztán gyorsal el is köszöntünk
  55. Olyanok mellett ültünk egy étteremben, akik épp tengeri malacot falatoztak. Hát, nehéz volt a mi ennivalónkat lent tartani…
  56. 60 órát töltöttünk egy buszon Brazília Keleti részéről Nyugatra. Igen, zuhanyoztunk útközben.
  57. Eltöltöttünk 28 órát egy buszon, ami csak 16 kellett volna, hogy legyen. Nem, eközben nem zuhanyoztunk.
  58. Rózsaszín flamingó tollat találtunk színes tavak mellett
  59. Ittunk Tsunamit Chilében és Tengeralatjárót Argentínában
  60. Sztorizgattunk egy papachóval aki az út szélén churrost árult a Szent Völgyben Peruban
  61. 2012őt a csodálatos csillaggal teli égbolt alatt, tűz körül egy csapat gyönyőrű emberrel és egy őrült kutyával köszöntöttük, míg gitár, dobok és isteni hangok édes dallamát hallgattuk
  62. 4kor keltünk 10 egymás követő napon… és meditáltunk
  63. A legjobb beszélgetéseket ejtettük meg… magunkkal
  64. Kőcsúzdákon csúzdáztunk Inka romok között
  65. A Sao Paulói buszmegálló földjén ülve ebédeltünk…
  66. … s közben rajtakaptunk egy fickót, aki ép Iunia kis hátizsákját emeli el.
  67. A leg össze nem illő ruhákat és színeket hordtuk, s le se sz…tuk
  68. Kis rögtönzött zenekarunkkal próbáltunk karácsonykor
  69. Nyers halat ettünk, 5 percig citrom lében áztatva, ropogós kukoricával és édes krumplival
  70. A Nap Isten szülőhelye előtt tisztelegtünk a Nap Szigeten a Titikaka Tónál
  71.  Zöldségeket grilleztünk és felismeretlenségig égettük őket…  háromszor.
  72. Letáncoltuk a lábunkat többszáz Brazillal a híres Celebrare koncertjén
  73. 10 hónapból 4et vendégként töltöttünk
  74. Mountainbikeoztunk egy igazi mountain-en, hegyen
  75. Egy csacsi után rohantunk lefelé a hegyről 2 órán keresztül olyan úton, ami normálisan 4et vesz igénybe
  76. Virágot vettünk egy öreg nénitől, majd megosztottuk őket az egész vonattal a Machu Picchura menet
  77. Ellopták egyik táskánkat az Ipanema tnegerparton Rio De Janeiroban
  78. Átéltünk 2 földrengést Chilében
  79. Szeretgettünk macskát, kutyát, tehenet, csacssit, lovat, llámát és lajhárt is
  80. Rajongói lettünk a ’szegényel ételének’ Chilében – a legjobb lazac, amit valaha ettünk ’szegényes’ módra készült
  81. Nem fésülködtünk …. hát mondjuk azt… sokáig
  82. Kibirtuk, hogy ne vegyünk semmit 8 egész hónapig kivéve ennivalót (na jó meg zoknit Patagóniában)
  83. Együtt utaztunk egy buszon szúnyogokkal, egy szitakötővel és egy szöcskével – mind egy időben
  84. 5 napot töltöttünk a világ legmagasabb fővárosában, La Pazban 3650m – 4000m
  85. Úsztunk a világ legmagasabb hajózható tavában, Lake Titikaka 3300m
  86. Kibírtuk, hogy ugyanazt az 6 pólót hordjuk 10 hónapig
  87. S rájöttünk, hogy nem igazán van szükséged többre, na meg 1 pulcsira, 2 nadrágra, 4 zoknira és egy öreg cipőre, amiben boldogan flangálhatod körbe a világot
  88. Majdnem 100 különböző helyen aludtunk… ágyban, heverőn, matracon, sátorban, buszon, hajón, repülőn és a földön
  89. Közel 100 különböző zuhanyzóban zuhanyoztunk (közülük sok hideg vízzel és télen) s még egyszer kádunk is volt. Egyszer!
  90. Közel 150szer pakoltuk ki és be a táskánkat
  91. Közel 100szor aludtunk a hálózsákunkban
  92. Avokádót ettünk, regglire, ebédre, vacsorára és eközben, sajttal vagy sajtkrémmel vagy paradicsommal vagy gyümölcssalátával vagy csak magában
  93. Életre szóló barátságokat kötöttünk
  94.  Különleges tanárokkal találkoztunk akármerre is mentünk
  95.  Felismertük, hogy hárman már nővérek és bátyok vagyunk már nagyon rég óta
  96. Szerelembe estünk… többször is
  97. Friss popcornt ettünk vajjal mellé rumos teát, mindez 4200m magason egy hegyi tónál a sátrunk előtt
  98. Meglátogattunk 7 országot és több, mint 50 várost
  99. Életünk legboldogabb idejét töltöttük
  100. Nevettünk, mosolyogtunk, sírtunk, ettünk, imátkoztunk, szerettünk, tanultunk, táncoltunk, ugrottunk, bámultunk, ragyogtunk, írtunk, megértettünk, elfogadtunk, gondolkodtunk és élveztük. Éltünk…

Gondolatok 10 hónap hátizsákos utazó lét után

10 hónapig voltunk úton együtt, hárman együtt. Nevetünk, sírtunk és tanultunk is együtt, feljődtünk, megértettünk, elfogadtunk és hálát adtunk. De most eljött az idő, hogy tovább lépjünk, egy új (vagyis igazából egy régi mind nekünk, mind önmagában) kontinens felé. Eme élmény vége egyben a kezdete egy újnak: OTTHON! „Összezavarodott, s vegyes érzések” nem is elég, hogy kifejezzük amit érzünk.

Az elmúlt 10 hónapban több, mint 100 ágyban aludtunk… kanapékon, matracokon, vagy csak a földön, sátrakban, buszokon, repülőkön s még hajókón is. Több, mint 500 asztalról ettünk. Utaztunk repülővel, busszal, terepjáróval, autóval, biciklivel, lóval, tuk-tukkal, kisbusszal, hajóval, komppal, metróval, vonattal, a saját 2 lábunkon, drága busszal, olcsó busszal, nagy busszal és kicsivel, újjal és 100 évessel is, motorral, s lifttel…

A 10 hónapból 4et vendégként töltöttük.

Egy hetet töltöttünk egy Inka pap társaságában Peruban, Húsvétkor egy Katolikus templomban ünnepeltünk Chilében, 3 hetet töltöttünk egy Hare Krishna Yoga Parkban Argentínában, majd smét Peruban egy 10 napos néma Buddhista meditációs táborban voltunk, ezek után 2 hónapot töltöttünk gyógyítókkal, sámánokkal és emberekkel akik a Maya kalendáriumot követik.

Megszüntünk tursiták lenni elég korán, s helyette Világ Utazókká válltunk (különbség a kettő között szerintünk, hogy az első csak a szemével, s eszével érzékeli a világot, a második emellett a szívével). Egyszerűen csak ezek vagyunk, s leszünk is. Egyenlőre egy nagyobb része a végéhez közeledik, s egy másik éppen csak kezdődik. Ami körül vesz minket az a nagy bizonytalanság, de 1 dolgot biztosra tudunk: kimondhatatlanul hálásak vagyunk az élményért, s a segítségért, amit az elmut 10 hónapban kaptunk, s minden csodálatos emberért, akik az életünk része távolság és hely ellenére. Köszönjük!

 

Akkor… félünk e haza menni?

Kimondhatatlanul. Ugye most sokan kérdezhetik, hogy dehát ez volt az életed 4 évig, hogy új helyekre menj és szokatlan szituációkban találd föl magad. Akkor hazaköltözni miért más? Hisz az ráadásul nem is új vagy szokatlan? Ez az otthonod?

Igen ám, de 4 év alatt sokat válltozik az ember. Olyan dolgokat tapasztaltam, olyan dolgokon mentem keresztül, melyeket mások egy életen keresztül élnek át, vagy még akkor sem. Megváltoztam. S a világ is megválltozott. Már nem ugyan az a Boca és nem ugyanaz a Magyarország fog majd kezet hazatéréskor.

Persze a szerncse az, hogy tudom ki vagyok, s tudom mit akarok. Mit akrok az élettől és a következő 1-3 évtől. Szabad akaratomból térek haza nem azért mert nincs más választásom. Én EZT választottam, s tudom miért! Terveimet ésszel és szívvel is eldöntöttem. Persze ezek a tervek sokaknak majd furcsák, avagy kivitelezhetetlenek lesznek, s tudom, hogy mindenki bőkezűen fogja osztogatni tanácsait, hogy mit igen, s mit ne tegyek…

Szóval félek… de mitől?

  • Hogy régi barátaimmal már nem fogjuk megtalálni a közös hangot. Hogy nem élrtenek majd meg, s én sem fogom őket megérteni. Hogy az évek során külön irányba fejlődtünk, s nincs már az a híd ami összeköt majd minket.
  • Hogy nem fogok könnyek új barátokra lelni, akik egy hullám hosszon vannak velem, akik ugyan úgy gondolkodnak, mint én.
  • Hogy családom, s barátaim nem fogják érteni, hogy miért nem tudok én is csak beállni a mókuskerékbe, s mint minden rendes ember rögtön elmenni egy akármilyen céghez, csak, hogy pénzt keressek.
  • Hogy nem lesz türelmem a magyar valósághoz.
  • Hogy az emberek el fognak majd ítélni nézeteim és hiteim miatt.
  • Hogy eltévedek majd a Pesti avagy az otthoni utcákon.
  • Hogy nem találok majd könnyen támogatást, hogy terveimet véghez vigyem.
  • Hogy alkudozni fogok a taxisokkal és a piaci árusokkal.
  • Hogy le akarom inteni a buszt az úton.
  • Hogy a piacra megyek majd ebédért
  • Hogy túl Latin Amerikai avagy Szingapúri lettem az évek alatt (Anyukám már így is mondja, hogy nem érti, ahogy beszélek…)

 

Szóval… akkor ez elég, hogy ne menjek haza?

Semmi esetre sem! Valami belső késztetés mondja már vagy 2 éve, hogy térjek haza egy időre, s otthon válltsam valóra terveimet. S eme belső érzés erősebb minden félelemnél.

 

S mit várok a legjobban?

  • A szobámat
  • Tiszta fürdőszobát
  • Magyar ételeket
  • Hogy végre kipakolhassam a ruháimat egy SZEKRÉNYbe J
  • Rendes törülközőt
  • Túró rudit
  • Egy hajvágást
  • Kedvenc naracssárga cipőmet
  • Hogy ismét csörögjön a 10 hónapig nem használt telefonom
  • Anya palacsintáját
  • Hogy ne kelljen attól tartani, hogy elfogy a melegvíz, vagy csak simán a víz, míg zuhanyzom
  • Főzni, s vásárolni anyukámmal
  • Magyar tévét nézni
  • Együtt tölteni a hétvégét apával, mamával
  • A magyar humoron kacarászni
  • Hogy együtt játszak a kishugommal
  • S átmulatni újabb északákat a régi barátokkal

 

Konklúzió 10 hónap után
Csak egy – az élet tényleg olyan, amilyenné mi tesszük.
Így legyen! Arie! Aho! Haiaiai! Áman!

Köszönet mindenkinek, szeretlek titeket!

Peru dióhéjban

(Vagyis csak a Szent Völgy környéke és a Titikaka Tó)

 

Napi budget: USD27 – 73 Soles

Tényleges napi költekezés: 13USD

Meglátogatott városok:

  • Puno – Titikaka Tó
  • Cuzco
  • Pisac – Szent Völgy
  • Calca – Szent Völgy
  • Urubamba – Szent Völgy
  • Ollantaytambo – Szent Völgy
  • Quillabamba – dzsungel
  • Lima

 

Legdrágább város: Lima, Quillabamba, Ollantaytambo

Legolcsóbb város: Calca, Urubamba

Kedvenc város: Calca, Ollantaytambo, Cusco (habár nem bánnánk kevesebb turistát az utobbi kettőben)

 

Mit is csináljunk a Szent Völgy környékén Peruban

  • Meditáljunk a Machu Picchu falai között
  • Másszuk meg Vayna Picchut (Machu Picchu)
  • Látogassunk el a Titikak Tóhoz, s azon Taquile szigetre
  • Tisztítsuk meg lelkünket egy mártózással a Titikaka Tóban
  • Sétálljunk körbe Cusco tradícionális utcáin
  • Menjünk el a Coca Múzeumba – Cusco, San Blas tér
  • Fedezzük fel a szent völgy inka romjait: Tambomaquay, Sacsayhuaman, Quorichanca, Moray, Pisac, Ollantaytambo
  • Látogassunk el a só tavakhoz Urubamba közelében – Moran
  • Pihenjünk meg a Full moon Lodgeban pár napra – Ollantaytambo
  • Nézzünk el a dzsungel városba, s a közelben lévő vízeséshez Echarati felé – Quillabamba
  • Vegyünk részt egy-két Network kiropraktika energia gyógyító órán Howard Levine-nnel Cuscóban – San Blas tér
  • Pihenjünk meg a Paz y Luz szállóban, ami egyben energia gyógyító központ is
  • Tanujunk Munay-kit (Inka reiki) Diane-től a Paz y Luzban (avagy Magyarországon 2012 Junius 1 és 3 között – ez érdeklődök küldjenek egy emailt a threebackpacs@gmail.com címre)

Legkihívóbb dolog: itthagyni a Szent Völgyet… L

 

SZÁLLÁS

 

Legdrágább szállás (amit mi fizettünk): 15 Soles fő/éjj Quillabambában reggeli és internet nélkül

Legolcsóbb szállás (amit mi fizettünk): 7.5 Soles fő/éjj Cusco, San Blas, Casa de la Abuela Hostel reggeli nélkül de internettel

A reggeli itt is kenyér, lekvárral, dulce de leche-vel/manjarral, kávéval és teával.

 

Kedvenc szállásaink

Kedvenc szállásaink azok a házak voltak, ahol vendégként éltünk hetekig, mint pl Calca avagy Cusco

 

GASZTRONÓMIA

Peruban a legtöbb ebéd, amit elfogyasztottunk tradícionális helyi étel volt. Ezek legtöbbször húst is tartalmaztak, de nekünk kicserélték azt tojásra vagy zöldségekre, avagy főztek nekünk Aroz ala Cubanat. Néha a válltozatosság kedvéért főztünk otthon tésztát vagy főzeléket, s reggelit és vacsorát szinte mindig otthon ettünk.

Kedvenc étel: ceviche, trucha, azaz keszeg a Titikaka tóból és a piaci gyümölcs saláta

Ami nem igazán ízlett: azok a levesek, amibe a híres fagyott krumplit rakják 

A további étel különlegességek leírásához kérlek látogass el a következő posztokhoz:

https://threebackpacks.wordpress.com/2011/11/13/a-perui-finomsagok-azaz-mit-es-hol-egyunk-errefele/

https://threebackpacks.wordpress.com/2011/12/08/perui-finomsagok-2/

 

KÖZLEKEDÉS

Nagyon sok távolsági buszon nem utaztunk Peruban, de amiken igen, azok tiszták, kényelmesek és bár olcsónak nem mondhatók (Cuscóból Limába mi 140 Solest fizettünk a második legjobb busztársaságért – Tepsa. A legjobb társaságnak a Cruz del Surt tartják, ennek jegye Limába 180 Soles.). Megérte a cama osztályra jegyet venni, mert az ülések sokkal tágasabbak voltak, s árilag nem voltak sokkal drágábbak. A városok közötti közlekedésre itt a minibuszokat használják, boliviával egyetemben, amire akárhol fel lehet szállni, ahol leintik. Persze nagy buszok is mennek, de azokra a pályaudvaron kell felszállni, s egy kicsit többet kell rájuk várni. Helyi közlekedési eszköz még a helyi nevén motor, Tájföldön tuk-tuk és Indiában motor rickshaw névre hallgató jármű.

Legjobb dolog az országban (szerintünk): a szavakba nem önthető gyönyörő környezet, a hegyek, a növények, a tavak, a folyók, s a felhők csodálatos harmóniája amit Isten művészien festett meg errefelé. Emellett a helyiek kedvessége, segítőkészsége és persze a Machu Picchu varázslatos romjai.

Munay-Ki először Magyarországon

Legelső nap, mikor Howard irodájában olvasgattunk, akadt meg a szemünk egy könyvön, minek a címe Cusco, Út a Belső Békéhez volt, s írója Diane Dunn. A könyv rögtön felkeltette érdeklődésünket, mert úgy gondoltuuk, hogy az Inka fővárosról és annak környékéről szól. Ám mikor elkezdtük olvasni rögtön rájöttünk, hogy a sztori ennél sokkal több.

Diane amerikában kezdte el pályafutását egy szinház megnyitásával, ám hamar kiderült, hogy valami másra vágyik életében. Keresése alatt bukkant rá egy vallásos pásztor képzésre, amit el is végzett, majd Dél-Afrikába költözött. Évekig otthon és/vagy munka nélküle emberekkel dolgozott és heti gyógyító kört tartott nekik Johannesburgban.

Ekkor sodorta el őt a sors Peruba, ahol megismerkedett két Inka sámánnal, akiktől elkezdett tanulni, s akikkel ezután több konferenciát is szervezett Afrikában. Ezek után hamar úgy érezte, hogy  afrikai útja  végéhez közledik (9 év), s szíve Peruba hívta őt.

Következő évben át is költözöt, s immár 10 éve itt él, Pisacban, Cuzcótól nem messze. Első könyve, amit mi is olvastunk erről az „útról” s az andoki kultúráról szól. Pár év után Pisacban nyitott egy szállót, amit Paz y Luz-nak (Béke és Fény) hívnak, s ahol különböző energia gyógyító s spirituális képzéseket és konferenciákat is rendeznek. Aki Pisac körül jár, mindenkép nézzen el hozzá (www.pazyluzperu.com).

Diane története, Inka tanulása és tanításai annyira megtetszettek nekünk, hogy ezt Howarddak el is mondtuk. Ezek után természetesen nem lepődtünk meg, mikor erre azt felelte, hogy ha szeretnétek vele találkozni el tudom intézni, hisz Diane a barátom. Persze, hogy akartuk, s ittlétünk alatt többször is találkoztunk vele.

 

Munay-ki

Diane tovább folytatta tanulását Peruban a sámánoktól, s hamar ő maga is tanító lett.

Három napos kurzusa, amit tanít magában foglalja a 4 elem (föld, víz, levegő, tűz) megismerését, ahogy azt az ősi inkák tanították és a Munay-kit (www.munay-ki.org).

Munay-ki a Quechua Munay szóból származik és azt jelenti „Szeretlek”. Az andoki gyógyító emberek már évszzázadok óta tanítják a Munay-ki úgynevezett „Kilenc Jogát” a Szent Hegyekeben, azonban a nagyvilág számára csak 2006 óta érhető el. Eme jogok segítenek, hogy kiteljesítsük életünket és azok legyünk, akik igyzából vagyunk, az emberi faj következő lépcsőfoka, a Homo Luminous.

A Munay-Ki segít „felébreszteni” a gyógyító erőt kezeinkben, s elősegíti multban szerzett sebeink gyúgyulását. Ugyan ezen energia segít majd ellenállóbbnak lenni betegségek ellen, könnyebben meglátni az úgynevezett nagyobb tervet/képet (Big Picture). Az élet célunk kikristályosodik előttünk, s követni tudjuk azt, ami igazán élvezettel tölt el minket. Emellett képesek leszünk meglátni, hogy mi nem működik az életünkben, s hogyan tudunk ezen válltoztatni. A kurzuson tanultak egyben segítenek majd a 2012 körüli válltozásokat könnyebben áthidalni.

 

Munay-ki Először Magyarországon

Eme tréning nekem annyira megtetszett, hogy mindenkép szerettem volna ezt Magyarországra is elvinni, s otthon is megisertetni az embereket eme tanítással és tudással. Eme vágyamat természetesen Diannel is megosztottam, aki nyitott volt ötletemre, s meg is beszéltük, hogy 2012 Június 1-3 között megrendezzük az első Munay-ki képzést Magyarországon!

Ha kérdésetek van, vagy regisztrálni szeretnétek a képzésre, küldjetek egy email a threebackpacks@gmail.com email címre.

Perui, s egyben dél-amerikai utazásunk ezzel a történettel ért véget, s izgatottan néztünk szembe új kalandjainkkal OTTHON…

Az ünnepek Peruban

Karácsony Peruban

Cuzcóban ismerkedtünk meg Ilia-val is, Howard barátjával, aki miatt ő annó ide jött Peruba. Ilia egy erdetileg orosz származású, Canadában felnőtt, s már közel 20 éve Peruban élő csontkovács, aki itt nősült meg. Karácsonyra meg is hívott minket magához Calca-ban lévő házába, amihez csodálatos kert, mindenféle virágokkal és egy folyó is tartozik. Örömünkre egy hatalmas karácsonyfa is állt a nappaliban, így karácsonyi élményünk majdnem tökéletes volt. 24e este közös vacsi után hosszasan beszélgettünk, majd spanyol, angol és orosz számokra táncoltunk a nappaliban. Másnap keszeget barbekjúztunk, édes krumplival és salátával, ezzel ünnepelve a szeretet ünnepét.

Ilia calcai házát szintén épp kiadni készülte, de Januárban még üresen áll. Mondtuk is neki, hogy tökéletes lenne idejönni írni, s mivel Ilia is éppen könyvet készül írni, hárman irogathatnánk itt egy kicsit. Iliának természetesen nagyon tetszett az ötlet, főleg, mert ez elmult két napban sok konstruktív beszélgetésen voltunk túl. Ám sajnos eme terv nem jöhetett létre, mert következő héten Canadába készült, hogy meglátogasa a családját, de felajánlotta, hogy mi nyugodtan költözzünk be pár hétre. Kaptunk is az alkalmon és be is kuckóztunk.

 

Új év

Az újév beköszöntésekor már Calcán laktunk, de ünnepelni átugrottunk Urubambába. Itt az egyik ismerősünk házába voltunk hivatalosak, akik ugyan nem voltak otthon, de vendégeik (mexikói pár) igen, akiket szintén ismertünk. Átugrott még pár olasz lány és srác és 12en köszöntöttük 2012őt (J). Először egy kis vacsorát ütöttünk össze, majd tüzet raktunk, s akörül ültünk, énekeltünk, s zenéltünk az új év eljövetelekor.

Az este csöndesen telt, s 12 év után először alkohol nélkül. De talán köszönteni egy ilyen különleges évet, mint 2012, ez volt a legjobb mód.

Következő napjaink egészen Jan 15ig csöndesen teltek Calcán. Irogattunk, olvastunk, sportoltunk és meditáltunk. Nyugalomban készültünk a közelgő hazatéréshez.

 

Itt az ideje hazamenni?

Merthát igen novemberben eldöntöttük, hogy Peru lesz az utolsó állomásunk, s a Szent Völgy után még elnézünk Arequipába és talán a Nasca vonalakhoz, de utána Limába vesszük az irányt és megyünk haza.

Időközben úgy határoztunk, hogy se Arequipába se Nazcába nem megyünk, hanem egyenesen Limába, s onnan haza. Karácsonykor repjegy után is néztünk és Január végei időpontot jónak is tartottunk.

Jegy vásárlásunkat nem mondtuk otthon, mert meglepetést akartunk a családnak, így akár milyen nehéz is volt, el kellett kerülni a mikor is jössz haza avagy mik a következő hónapi terveitek beszélgetéseket.

Mikor terveimet Akirának meséltem, kiderült, hogy ő pont Las Vegasban lesz, mikor mi mennénk haza, s mondta, hogy menjek Vegast útba ejtve s töltsek el ott pár napot. Igent mondtam, erre a hirtelen jött alkalomra, s izgalommal gondoltam a Vegasi napokra.

Na de ne szaladjunk ennyire előre, hisz meg kell említeni még valakit, akivel Cuzcói tartózkodásunk alatt találkoztunk (mindő a következőkben).

Az Inka főváros, Cuzco

Boliviából viszatérve egy napot akartunk Cuzcóban tölteni, majd tovább meni Ollantytambo-ba, ahol már várt minket a Full Moon Lodge és egy hónapos munka. Azonban mikor megérkeztünk kaptuk az emailt Carlo-tól, hogy előbb el kellett utaznia, s megkérte a másik tulaj feleségét, hogy dolgozzon addig a lodgeban. Így munkánk nem volt már nélkülözhetetlen. Persze Carlo hozzátette, hogy amellett, hgy nem leszünk felelősek aa lodgeért, mehetünk önkénteskedni ha akarunk az eddigi ingyen szállás és reggeli cserébe, de nem tud nekünk fizetni sajnos így. Mi rögtön azon töprengtünk, hogy miért derült ez pont ma ki, 1 nappal azután, hogy elhagytuk Bolíviát, hisz ha előbb tudtuk volna, akkor nem jöttünk volna még vissza Peruba ilyen hamar. Mivel mi nem hiszünk  a véletlenekben, gondoltunk, hogy van valami nyomós oka, hogy a dolog így alakult, s csak annyit tehetünk, hogy nyitott szemmel járunk tovább, hogy meglássuk hogyan alakul mindennapi életünk.

 

Cuzcóba Howarddal

Azt mind a ketten éreztük, hogy Ollantába való nem visszamenésünk nem lesz nagy baj, s Cusco energiája amúgy is nagyon tetszett nekünk, így elhatároztuk, hogy itt maradunk.

Megérkezésünkkor Silviu „szállására” tartottunk, ahol megismerkedtünk Howarddal. Howard egy „Kapcsolat Csontkovács” – Network Spinal Analysis (www.associationfornetworkcare.com ), aki sima csontkovácsként kezdte, de mikor megismerkedett a Nerwork, aza kapcsolat Csontkovácssággal, amibe energia munkát is bevonnak a csont ropogtatás mellett, látta, hogy a páciensek sokkal gyorsabban gyógyulnak, így innentől ezzel mozgot tovább. Emellett Reconnection-nel (www.thereconnection.com/, http://www.reconnection.hu/ ) is foglalkozik többek között, ami szintén egy energia gyógyító módszer. Howard eredetileg Canadából származik, s 15 éve jött Cuscóba, hogy egy barátjának besegítsen, aki szintén csontkovács, amíg ő utazni ment pár hónapra. Peru annyira megtetszett Howardnak, hogy azóta haza se ment, hanem saját irodát nyitott, s itt él boldogan.

Silviu pár hónapja ismerkedett meg Howarddal, s mikor mi Ollantába költöztünk, ő ideköltözött hozzá, hogy együtt dolgozzanak és tanuljanak egymástól. Mikor megismerkedtünk Howarddal rögtön megszerettü egymást. Kedvességével, hatalmas szivével, állandó msosolyával és melegségével rögtön belopta magát a szívünkbe, s itt létünk alatt apánk helyett apánk volt.

Megérkezésünkkor Silviu ép egy szobát festett, amit Howard majd ki szeretne adni, így rögtön kaptunk az alkalmon és megkérdeztük nem maradhatunk e itt 2 hétig. Howard igent mondot, így boldogan költöztünk be a kisszobába.

Cuzcóban napjaink városnézéssel, olvasással, írással és egy kis vásárlással teltek. Élveztük, ahogy magunkba szívhattuk Cuzco varázslatos atmoszférájának erejét. Örültünk, Howard irodájában is lenni, mert rendkívül motiváló pozitív energia lebegett mindenhol a levegőben. Az iroda a San Blas Téren található, közel a főtérhez (Plaza de Armas).

Howinak rengetek szuper könyve van gyógyítás, energia és pszichológia témakörben, így élvezettel merültünk el bennük hetekig.

Hogy hogyan teltek az ünnepek Peruban, megtudhatjátok a következőkben…

 

Bolívia dióhéjban

Napi budget: USD27 – 187 Boliviánó

Tényleges napi költekezés: USD19

Meglátogatott városok:

  • La Paz
  • Uyuni – só sivatag
  • Potosi
  • Rurrenabaquine – dzsungel
  • Copacabana
  • Isla del Sol

Legdrágább város: Isla del Sol déli része

Legolcsóbb város: a többi városban nagyából hasonló árakkal találkoztunk

Kedvenc város: Isla del Sol, Rurrenabaquine

Mit is csináljunk Bolíviában

  • Vásároljunk La Pazban
  • Látogassunk el a Coca Múzeumba – La Paz
  • Nézzünk el a Só sivatagba – Uyuni
  • Igyunk olcsó és friss narancslevet az utcán
  • Látogasuunk el a híres ezüst bányába – Potosi
  • Csodáljuk meg a természetet és az állatokat a dzsungelben – Rurrenabaquine
  • Töltsünk el egy pár csendes napot Isla del Sol-on
  • Mártózzunk meg a Titikaka Tóban

 

Legkihívóbb dolog: vegetáriánus ételt találni és átsétállni olyna utcákon, amit a helyiek toalettnek hisznek…

 

SZÁLLÁS

Legdrágább szállás (amit mi fizettünk): 75 Boliviánó fő/éjj Rurrenabaquine reggelivel de internet nélkül

Legolcsóbb szállás (amit mi fizettünk): 20 Boliviánó fő/éjj Isla del Sol-on reggeli és internet nélkül

A reggeli itt is kenyér, lekvárral, dulce de leche-vel/manjarral, kávéval és teával, néhol palacsintával.

Kedvenc szállásaink

  • Potosi – Koala hostel
  • Rurrenabaquine – Orient hotel

 

GASZTRONÓMIA

Vegetáriánus étel után kutatni nem volt egyszerű Bolíviában, mert minden hely csak hús ételt tálalt föl, s amíg Peruban a húst szivesen kicserélték nekünk tojásra vagy zöldségekre, itt nem voltak erre hajlandóak.

Így nem volt más megoldás, minthogy a puccosabb helyekre ellátogassunk, s ebéd menüt együnk 7 boliviánó helyett 20-30 boliviánóért. Persze maga a 20 Boliviánó (USD3) nem drága, de a mi üres pénz tárcánknak nem esett olyan jól J

Kedvenc étel: ööö… hmm… palacsinta (ja, hogy ez nem bolívia étel? J). Amit igazán szerettünk az az utcai frissen csavart gümölcslevek és turmixok voltak. Ami még nagyon finom volt az a lencse-burger, amit Potosiban ettünk.

Ami nem igazán ízlett: Zöldség empanada, meglepetés hús darabokkal

Új étel, amivel itt ismerkedtünk meg, s amit minden sarkon árulnak, az a:

Salchipapa: Sült virsli sült krumplival

 

KÖZLEKEDÉS

A rurrenabaquine-i buszt leszámítva a többi busz, amin utaztunk egyszerű, de tiszta volt. Persze színvonaluk nem közelíti meg az Argentínában megszokottat, de nem volt velük semmi gond.

Legjobb dolog az országban (szerintünk): Vásárlás, dzsungek J J s az olcsó utcai gyümölcslevek

Isla del Sol – a különleges energiával bíró Nap Sziget

A Nap Sziget is a Titicaca Tavon helyezkedik el, (mint Taquille Szigete, ahol már jártunk előzőleg) csak a Bolíviai oldalon. Merthogy, a Titicaca tavon Peru és Bolívia osztozik. A sziget különleges energiájáról és inka jelentőségéről már régebben hallottunk, így biztosak voltunk benne, hogy ha Bolíviában járunk, akkor ide is ellátogatunk.

Egy napos túra a szigeten

Utolsó állomásunkként Copacabana-ra érkeztünk, ami itt nem a Rió De Janeiroi tengerpartot jelenti, hanem a bolíviai várost. Ide este érkeztünk, s másnap reggel már merntünk is tovább Isla del Sol-ra. A szigetnek lehet az északi és a déli odalát is meglátogatni. Sokan csak egy napos túrára érkeznek, hiszen a hajó reggel 8kor indul Copacabanáról, ami 10re van az északi oldalon. Itt van az embereknek ideje megnézni az inka romokat és a Nap Isten szülőhelyét. Ezek után a hajó visszaindul a déli oldalra 1.30kor, ott is megáll, hogy az egyetlen romot megtekintsék az utazók és 4kor indul vissza Copacabanára. A vállalkozó kedvűek le is sétállhatnak délre az északi oldalról, ami olyan 2 órát jelent gyönyörű napsütésben.

Északi szálásunk

Mi ennél több időt szerettünk volna itt tölteni, így rögtön északra mentünk, ahol le is táboroztunk a Refugio-ban (Menedék tábor), ami igazából egy hegy oldalon lévő szállás, egyedülálló házikókkal 2-4 személyre s csodálatos kilátással a szigetre és a szemben magasodó Cordella Real-ra, 6000m-t meghaladó hófedte csúcsaival. A tulaj, Alfonso és csládja is ott él az egyik házban, s rendkívül szivélyes fogadtatásban részesít mindenkit.  Fejenként a szállás 20 Boliviánó, amit mi rendkívül olcsónak találtunk, így mikor fizettünk kicsit többet adtunk nekik. Alfonso felesége még főzött is nekünk ebédet egyik nap, s még pénzt se kértek érte. Alapelvük, s ezért is hívják a szállást Refugio-nak, nem az, hogy meggazdagodjanak hanem, hogy az idelátogatóknak segítsenek. A Helyről Noemi-től hallottunk még La Pazban, mert ő itt sokott konfernciát rendezni, s Alfonsóval együtt terveznek itt egy központot nyitni, ahol Noemi a különböző oktatással kapcsolatos tréningjeit tarthatja majd.

Inka maradványok

A sziget északi részén 3 napot töltöttünk, ami pihenéssel, napozással, írással és a romok meglátogatásával telt. A meglátogatandó dolgok errefelé a következőek:

Museo de Oro (Arany Múzeum), ahol különböző vízalatt talált tárgyakat lehet megtekinteni.

A hegyet megmászva lehet elérni a Puma Sziklához, ami csak akkor hasonlít pumára, mikor az idegenvezető megmutatja, hogy ez a fej, ezek a mancsok stb. S a legtöbben valami ilyen reakcióval kommentálják a dolgot: „Oh, tényleg.” vagy „Ennyi ez egész?” Ezzel szemben található az Inka Asztal, ami hatalmas kődarabokból áll, s amit az Inkák szertartásokra használtak. A Puma Szikla mellett lehet látni két méllyedést a kőfalon, amik a Nap fiainak születő helyeit mutatják.

Innen az ősi Inka lépcsőkön lehet a déli oldalra lesétállni.

Mitológia

Wiracocha (Ejtsd Virakocsa) az egyik legismertebb Isten az Andoki és az inka mitologiában. A Monda szerint Wiracocha, vagy Viracocha teremtett mindent a világon, az univerzumot, a holdat, a csillagokat, a napot, az időt (azzal, hogy a napot az égre rendelte) és a civilizációt is. Wiracocha a Nap és a Vihar Isteneként volt tisztelve és nappal a fején, mint korona és könnyekkel az arcán, mint eső volt ábrázolva.

A mítosz szerint Wiracocha a Titicaca tóból emelkedett ki a sötétség idején, hogy elhozza a világosságot. (Persze ilyenkor felmerül bennem a kérdés, hogy ha ő alkotta meg az univerzumot, akkor hogy hogy a Titikaka Tó már megvolt a földön, mikor ő kiemelkedett?? Na de mindegy, kicsire nem adunk, nagy meg nem számít J)

Miután megteremtette a holdat, csillagokat és a napot, megteremtette az embereket úgy, hogy belefújt nagy szikladarabokba. Ezen emberek óriás, agy nélküli teremtmények voltak, s nem elégítették ki Wircochát, így egy özönvízzel elpusztította őket (ismerősen hangzik a történet valahonnan?).

Ezek után megint csak ember teremtéssel próbálkozott, de immár kissebb kövekkel. Végül Wircocha eltült a Pacific Óceánon, miközben a vizen járt (ilyet is hallotam már valahol). Ezekután Wiracocha emberi formában, mint koldus járta a világot és tanította teremtényeit a civilizált életre és több csodát is végre hajtott (Mátyás Király – Jézus mix). Úgy tartják, hogy Wiracocha újra megjelenik majd a baj idején. (Lehet, hogy 2012ben??) Úgy gondolták, hogy a Nap Isten egy középmagas fehér férfi, szakállal, fehér tunikában/köpenyben és könyvvel a kezében (Hmmm).

Több legenda is szól a további cselekedeteiről, amikből most leírom azt, amit a legtöbbször hallottam vagy olvastam:

Wiracochának egy fia Inti (Quechua nyelven Napot jelent) és két lánya Mama Quilla (Quilla Quechuául holdat jelent) és Pachamama (Anyaföld).

Némely források szerint a nagy özönvíz után csak 2 embert hagyott életben Manco Copac-ot s Mama Ocllo-t, akik Inti, a Nap gyerekei voltak. (a bárkás stori beugrik valakinek? J) Ők Isla del Sol-on érkeztek a földre – itt lehet is látni két körepedést, amik állítólag az ő megérkezési helyüket mutatja. Kettejük feladata az volt, hogy  elvigyék a civilizációt a világ más tájára is és, hogy megtanítsák az embereket a növénytermesztésre, gazdálkodásra stb. Egy arany botot kaptak Wiracochától azzal a feladattal, hogy alapítsanak várost ott, ahol az arany bot könnyen behatol a földbe. Ekkoriban az emberek, aki megmaradtak az özönvvíz után egyszerű, gyüjtőgető életmodót folytattak, s mikor meglátták a 2 jövevényt Istenként kezdték el őket tisztelték és rögtön követni kezdték el őket. Addig vándorolta, míg el nem értek egy csodálatos helyre, ahol az arany bot könneyen behatolt a földbe, így itt letelepedtek és megalapították a mostani Cuzcót. Ezzel megalapítva az Inka civilizációt. (így egyben Cuzco megalapításának történetét és az Inkák történetét is megtudtuk.)

Az ősi Inka források nem említi Wiracochát a legenddákban, így némely történész úgy tartja, hogy eme történet a spanyolok megérkezése után keletkezett. Hiszen a történet úgy mondja, hogy amikor a Spanyolok megérkeztek, fehér bőrük miatt, ami Wiracochára emlékeztette az Inkákat, elkezdték őket is istenként tisztelték.

A Boliviaik viszont úgy tartják, hogy Wiracocha igen is ősi történet, azonban nem az inkáké. Az Inkák, mikor elkezdtek terjeszkedni és területet foglalni, mindig beiktatták a leigázott területek mitologiáját is az övékébe. Wiracocha Az Isla Del Sol mitológiája volt, így mikor az Inkák eme területet leigázták, átvették Wiracocha Isten tiszteletét is. Ez magyarázza miért nem szerepel a Nap Isten az ősi inka történelemben. (Nekem ez az opció szimpatikusabb.)

A déli oldal

3 nap után lenéztünk a déli oldalra is, s ott is eltöltöttünk egy éjszakát. Meglátogattuk az ottani inka romot is, ami egy régi ház maradványa (Pilcocaina Templom), ahova az inkák érkeztek megpihenni utjuk során.

A déli oldal nekünk nem tetszett annyira, mert ahova megérkezik a hajó az egy drága kis rész hotelekkel és éttermekkel teli. A városkához magához meg kell mászni a hegyet, amit nagy táskákkal nem annyira egyszerű, így mindenki lent vesz ki szobát. Viszont az igaz, hogy ha fölérünk a városkába, ott gyönyörű kis házikók várják az arra látogatót éttermekel, hostelle és szuvenírekkel.

Mivel időnk végéhez közeledett, itt volt az idő, hogy visszamenjünk Copacabanaba, majd onnan Peruba*, hisz Carlo már várt minket Ollantában.

*Copacabánából a busz este 6kor indult és hajnali 4kor ért Cuscóba. Mindezért 135 Boliviánót fizetünk Cama osztályon.

 

Posztjainkkal szeretnénk minnél több kérdéseteket és kiváncsiságotokat kielégíteni, így légyszives írjatok visszajelzést (Leave a Reply) vagy ha tetszett, értékeljétek posztjainkat csillaggal esetleg osztjátok meg őket a Facebookon (Share), hogy mások is olvashassák.

Anakonda, rózsaszin delfin, krokodil, béka, óriás fehér madarak, piranha, sas és lajhár – mindezek testközelből

Ana, anakonda…

Másnap a reggeli isteni finomságos csodákat tartogatott számunkra, ami egy mamita helyben készített. Volt vagy 6 fogás a sima kernyér és lekváron kívül. Fele sós, fele édes.. yamm…

Reggeli után mindenki kapott egy gumicsizmát, amiknek fele itt-ott lyukas volt, s amit sokan csak a folyó átkelésnél észleltek (mint pl én is) J, s már indulhattunk is anakonda keresőbe. A folyón lecsobogtunk egy kicsit, majd a partra szállva kezdtünk el sétállni. Fél órába telt, mire a mocsaras tájhoz értünk, miközben sikerült krokodilt is látni olyan 3 m távolságból. Ekkor már olyan 11 óra volt, s a nap teljes erejével sütött, ami olyan 35 fokot eredményezett. Persze mi hosszú nadrágban, gumicsizmával, s hosszú ujjasban (a szúnyogok ellen) voltunk, így lassan már folyt rólunk a víz, s nemgyőztük magunkba önteni a vizet. Olyan 1 órát járkálhattunk a mocsárban, ami persze nem volt valami egyszerű csimmában, így volt aki bele is esett.  Nekem sikerült egy kézletétellel és teljes nadrág koszolással megúszni a dolgot J Sajnos anakondát nem láttunk aznap, ami vezetőnk szerint azért is volt, mert a vízszint nagyon alacsony, így szétszélednek a kígyócskák. Így egy anakonda élménnyel kevesebbel, de annál boldogabban tértünk vissza a szállásra, ahol végre kivakarhattuk magunkat a sárból.

Egy emléket azért sikerült megkaparintanom: a mocsárban megpillantottam egy hatalmas (fél méter), tökéletes csodaszép fehér tollat, amiért el is másztam és meg is mentemmel magamnak, s szemeim előtt láttam is, ahogy használni fogom a tűz szertartások alkalmával otthon…

Delfin uszi

Délutánra ismét a folyón való csónakázás következett, amibe beiktattunk egy kis uszikálást is. A folyó bizonyos, méllyebb szakaszában rózsaszin 1m-es delfinek élnek, amiket a csónakból láttunk is. Úszni is lehetett velük, vagyis csak velük egy vízben, mert közel nem jöttek a drágák. De sebaj, mi tudjuk, hogy ott voltak J Láttuk őket 2mre előttünk a vízben, mikor úszkáltunk, aztán hirtelen mögöttünk jelentek meg. Szóval időközben elúsztak alatunk vagy mellettünk, de mivel a víz nem volt valami kristály tiszta, így nem lehetettt őket látnia avízben, csak ha kidugták fejüket. Mindenesetre jó élmény volt.

Ültetek már együtt egy békával a WC-n?

Este a naplement megnézése után visszatértünk szállásunkra, ahol is sikerült egy békával megosztanom a WC-t. Hát az úgy volt, hogy az egész szállás egszerű faházakból állt külön mosdóval, ahol rengetek opció volt különböző állatoknak beköltözni, s este ráadásul elég sötét van már ahhoz, hogy jól láss. Én mit sem sejtve, szépen elmentem dolgomat végezni, ám mikor a lehúzóért nyúltam vettem csak észre, hogy a WC ülőkén már ült valaki J Kisebb felkiálltással vettem tudomását a jövevénynek, amiután nagy nevetésbe törtem ki a kint fogat mosó 4 másik emberrrel együtt. De hát ilyen ez egy dzsungelben, vagyis a pampa túrán, mert a dzsungel túrán ugyan ez Tarantulákkal fordulhat elő… akkor már inkábba a béka J

Piranha halászat

Utolsó nap reggeli után piranhákra mentünk el horgászni. Ugyanabban a folyóban, ahol a delfinek is élnek, vannak a piranhák is (csak a sekélyebb részén). Mindeki kapott egy horgot damilon, s egy-két hús cafatot, amit a horogra erősítve indulhatott is a horgászás. Mindenkinek sikerült legalább 1 halacskát fognia, nekem 3at is különböző szinekben. Volt amelyik sárgás volt, volt amelyik rózsaszines. Valaki szardíniát is fogott, amik fel lettek áldozva további piranha halászására. Időnk végére sikerült néhány ehető méretű halat fogni, mert ugye a kicsiket visszadobtuk, s ebédre el is fogasztottuk őket.

És igen, a piranháknak tényleg van foguk….

MADAR lesben

Ebéd után kicsit még pihentünk, én például filmezve a madarakat. Merthogy a tábor körüli fák tele voltak madarakkal. Két félével is, solyom és keselyu. Emellett még baglyot is lehetett látni. Én csak leültem a fák közelében és néztem, ahogy a sasok egyik fáról a másikra, majd elém a földre repülnek, s az oda nekik szórt ételt eszegetik. Csodálatos érzés volt ilyen közel lenni olyan állatokhoz, amiket csak messzi távolból láttam eddig. A nyugodtság, ami a környezeten uralkodott ráragadt mindannyiunkra. Percekig el se hittem, hogy ezek a lélegzet elállító madarak ott előttem csemegéznek rám se hederítve. Közel lenni a természethez csodálatos dolog. Megismerkedni az állatokkal még jobb. Remélem a mai gyerekek nem csak a playstation-ön meg a számítógépes játékok nőlnek fel, hanem megismerik környezetünk csodáit is.

Ezek után nem vol tmás hátra, minthogy összeszedtük sátorfánkat és visszacsobogtunk a kezdőponthoz, ahol már jeep-ünk várt ránk, hogy visszavigyen minket a városba.

Lajhár koma

Megérkezésünkkor egy másik nagy meglepetés várt minket, mert valaki talált a dzsungelben egy bébi lajhárt és annak keresett gazdát, így alkalmunk volt találkozni és fogni egy lajhár kölyköt a kezünkben. Lajhárkám, mintha be lett volna szívva folyamatsan csak mosolygott és lassan mozgatta a felyét jobbra, balra. Kezével, lábával, amin hatalmas karmok voltak, mindig kapaszkodott valamibe vagy valakibe. Szürkés szőre olyan puha volt, mint a selyem, így öröm volt simogatni.

A 3 napos túránk nagyon jól let el. A pampa túrát mindenkinek csak ajánlani tudom, s ha van időtök, akkor a dzsungel túrát is. Mind a kettőt La Pazban érdemes lefoglalni és fizetni, mert ott csak 590 Boliviánóba kerül fejenként plusz egy 150 Boliviánós Nemzeti Park belépő, de ha valaki helyben Rurrenabaquine-ban szeretné lefoglalni, akkor 900 boliviánóról indul az ár és csak nagy alkudozással lehet 750-re lebeszélni. Ez azért van, mert helyben a kormány törvényben kötelezi az utazási irodákat, hogy nem mehetnek 850 alá. Mi erről elfeledkeztünk, így helyben kellett alkudoznunk, s szerencsénkre sikerült egy helyet taláni, ahol 700 boliviánóért elvittek minket.

A Nap Sziget inka maradványai, s s Nap Isten szülőhelye, mindez a következőkben…