Peru in a nutshell

(Disclaimer: the following is relevant mainly for the Sacred Valley and Lake Titikaka, as we spent the four months only in these two regions, so things are probably different in other places)

Daily budget: USD27 – 73 Soles

Actual daily expenditure: USD13

Cities visited

  • Puno – Lake Titikaka
  • Cusco
  • Pisac – Sacred Valley
  • Calca – Sacred Valley
  • Urubamba – Szent Völgy
  • Ollantaytambo – Sacred Valley
  • Quillabamba – the high jungle
  • Lima

Most expensive city: Quillabamba, Ollantaytambo, Lima

Cheapest city: Calca, Urubamba

Favorite city: Calca, Ollantaytambo, Cusco (although we wouldn’t mind if there were less tourists in the last 2)

What to do in the Sacred Valley of Peru

  • Meditate among the walls of the sacred Inca monastery, the Machu Picchu
  • Climb Wayna Picchu (behind Machu Picchu)
  • Visit Lake Titikaka and the Taquile and Uros Islands
  • Clean your soul with a dip in the lake
  • Walk around Cusco’s traditional streets
  • Visit the Coca Museum – Cusco, San Blas Square
  • Discover the Incan ruins in the Sacred Valley: Tambomaquay, Sacsayhuaman, Quorichanca, Moray, Pisac, Ollantaytambo
  • Visit the salt pools near Urubamba – Moran
  • Rest for a few days in the peaceful Full Moon Lodge – Ollantaytambo
  • Visit the high jungle cities and the waterfall on the way to Echarate – Quillabamba
  • Take a few Network Spinal Analysis sessions with Howard Levine in Cusco – Heart Nectar Healing Centre , San Blas Square
  • Rest in the Paz y Luz Lodge, Pisac, also a spiritual and healing center
  • Learn about Munay-Ki (the Reiki of the Incas) from Diane Dunn at Paz y Luz (or in Hungary on 1-3 June 2012 – for more information on tha please drop us an email at threebackpacks@gmail.com)

Most challenging thing: leaving the Sacred Valley… 🙂

ACCOMMODATION

Most expensive accommodation: 15 Soles person/night in Quillabamba, no internet and no breakfast

Cheapest accommodation: 7.5 Soles person/night n Cusco, San Blas, Casa de la Abuela without breakfast but with Internet

Favorite accommodation: Our favorite places were the ones we stayed in for weeks as guests, in places such as Calca, Cusco or Lima

FOOD

In Peru we mostly had the traditional Peruvian food, and our lunch was most often the Menu of the Day. Although it almost always contained meat, there was no problem for the nice people there to change the meat for egg or salad, or prepare an Arroz ala Cubana instead. Unlike in other countries, in Peru we cooked a lot at home, mainly because we stayed for long periods of time in the same location, and had access to a kitchen.

 

Favorite food: ceviche, pink trout from Lake Titikaka, fruit salad from the market, Churros, rice pudding, Arroz ala Cubana
 

What we didn’t like very much: the soup with the famous frozen potato

For a comprehensive description of Peruvian food, please visit the following articles:

https://threebackpacks.wordpress.com/2011/11/13/peruvian-delicacies-what-to-eat-and-where/

https://threebackpacks.wordpress.com/2011/12/08/peruvian-delicacies-ii/

TRANSPORT


Our experience with long distance transport varied a lot – from Puerto Maldonado, a town at the border with Brazil, to Cusco and from Puno to Tacna, at the border with Chile, we contemplated suicide on the night bus. The bus from Cusco to Lima was more than decent though, although not very cheap (the quality of the buses and the prices of the trips from Cusco to Lima are extremely varied, ranging from 130-185 Soles, and from normal bus seats to presidential seats with a recline of 160 degrees. From what we understood, the best company is Cruz del Sur, 180 Soles, and the second best is Tespa, 140 Soles. We chose Tespa, and we definitely recommend it). In Peru it’s worth buying “cama” tickets, as the seats are much wider and more comfortable, and the prices aren’t much higher. Between cities people usually travel in minivans, and the system is “we pick you up from anywhere on the road and you just scream when you want to get down.”There are big buses connecting cities as well, but you can only take them from the bus terminal and they’re not as frequent as the minivans. Within cities the most common means of transport are “autos”, as they call them here, a 2 people vehicle similar to the Thai tuk-tuk or Indian rickshaw.

The best thing in the country: the indescribably soothing environment, the wonderful people, the harmonious combination of mountains, lakes, rivers, blue sky and clouds that God painted so incredibly beautiful over there. Lake Titikaka, the traditions in the Sacred Valley, the Inca ruins … and, of course, the one and only magical Machu Picchu

Advertisements

Peru dióhéjban

(Vagyis csak a Szent Völgy környéke és a Titikaka Tó)

 

Napi budget: USD27 – 73 Soles

Tényleges napi költekezés: 13USD

Meglátogatott városok:

  • Puno – Titikaka Tó
  • Cuzco
  • Pisac – Szent Völgy
  • Calca – Szent Völgy
  • Urubamba – Szent Völgy
  • Ollantaytambo – Szent Völgy
  • Quillabamba – dzsungel
  • Lima

 

Legdrágább város: Lima, Quillabamba, Ollantaytambo

Legolcsóbb város: Calca, Urubamba

Kedvenc város: Calca, Ollantaytambo, Cusco (habár nem bánnánk kevesebb turistát az utobbi kettőben)

 

Mit is csináljunk a Szent Völgy környékén Peruban

  • Meditáljunk a Machu Picchu falai között
  • Másszuk meg Vayna Picchut (Machu Picchu)
  • Látogassunk el a Titikak Tóhoz, s azon Taquile szigetre
  • Tisztítsuk meg lelkünket egy mártózással a Titikaka Tóban
  • Sétálljunk körbe Cusco tradícionális utcáin
  • Menjünk el a Coca Múzeumba – Cusco, San Blas tér
  • Fedezzük fel a szent völgy inka romjait: Tambomaquay, Sacsayhuaman, Quorichanca, Moray, Pisac, Ollantaytambo
  • Látogassunk el a só tavakhoz Urubamba közelében – Moran
  • Pihenjünk meg a Full moon Lodgeban pár napra – Ollantaytambo
  • Nézzünk el a dzsungel városba, s a közelben lévő vízeséshez Echarati felé – Quillabamba
  • Vegyünk részt egy-két Network kiropraktika energia gyógyító órán Howard Levine-nnel Cuscóban – San Blas tér
  • Pihenjünk meg a Paz y Luz szállóban, ami egyben energia gyógyító központ is
  • Tanujunk Munay-kit (Inka reiki) Diane-től a Paz y Luzban (avagy Magyarországon 2012 Junius 1 és 3 között – ez érdeklődök küldjenek egy emailt a threebackpacs@gmail.com címre)

Legkihívóbb dolog: itthagyni a Szent Völgyet… L

 

SZÁLLÁS

 

Legdrágább szállás (amit mi fizettünk): 15 Soles fő/éjj Quillabambában reggeli és internet nélkül

Legolcsóbb szállás (amit mi fizettünk): 7.5 Soles fő/éjj Cusco, San Blas, Casa de la Abuela Hostel reggeli nélkül de internettel

A reggeli itt is kenyér, lekvárral, dulce de leche-vel/manjarral, kávéval és teával.

 

Kedvenc szállásaink

Kedvenc szállásaink azok a házak voltak, ahol vendégként éltünk hetekig, mint pl Calca avagy Cusco

 

GASZTRONÓMIA

Peruban a legtöbb ebéd, amit elfogyasztottunk tradícionális helyi étel volt. Ezek legtöbbször húst is tartalmaztak, de nekünk kicserélték azt tojásra vagy zöldségekre, avagy főztek nekünk Aroz ala Cubanat. Néha a válltozatosság kedvéért főztünk otthon tésztát vagy főzeléket, s reggelit és vacsorát szinte mindig otthon ettünk.

Kedvenc étel: ceviche, trucha, azaz keszeg a Titikaka tóból és a piaci gyümölcs saláta

Ami nem igazán ízlett: azok a levesek, amibe a híres fagyott krumplit rakják 

A további étel különlegességek leírásához kérlek látogass el a következő posztokhoz:

https://threebackpacks.wordpress.com/2011/11/13/a-perui-finomsagok-azaz-mit-es-hol-egyunk-errefele/

https://threebackpacks.wordpress.com/2011/12/08/perui-finomsagok-2/

 

KÖZLEKEDÉS

Nagyon sok távolsági buszon nem utaztunk Peruban, de amiken igen, azok tiszták, kényelmesek és bár olcsónak nem mondhatók (Cuscóból Limába mi 140 Solest fizettünk a második legjobb busztársaságért – Tepsa. A legjobb társaságnak a Cruz del Surt tartják, ennek jegye Limába 180 Soles.). Megérte a cama osztályra jegyet venni, mert az ülések sokkal tágasabbak voltak, s árilag nem voltak sokkal drágábbak. A városok közötti közlekedésre itt a minibuszokat használják, boliviával egyetemben, amire akárhol fel lehet szállni, ahol leintik. Persze nagy buszok is mennek, de azokra a pályaudvaron kell felszállni, s egy kicsit többet kell rájuk várni. Helyi közlekedési eszköz még a helyi nevén motor, Tájföldön tuk-tuk és Indiában motor rickshaw névre hallgató jármű.

Legjobb dolog az országban (szerintünk): a szavakba nem önthető gyönyörő környezet, a hegyek, a növények, a tavak, a folyók, s a felhők csodálatos harmóniája amit Isten művészien festett meg errefelé. Emellett a helyiek kedvessége, segítőkészsége és persze a Machu Picchu varázslatos romjai.

Munay-Ki először Magyarországon

Legelső nap, mikor Howard irodájában olvasgattunk, akadt meg a szemünk egy könyvön, minek a címe Cusco, Út a Belső Békéhez volt, s írója Diane Dunn. A könyv rögtön felkeltette érdeklődésünket, mert úgy gondoltuuk, hogy az Inka fővárosról és annak környékéről szól. Ám mikor elkezdtük olvasni rögtön rájöttünk, hogy a sztori ennél sokkal több.

Diane amerikában kezdte el pályafutását egy szinház megnyitásával, ám hamar kiderült, hogy valami másra vágyik életében. Keresése alatt bukkant rá egy vallásos pásztor képzésre, amit el is végzett, majd Dél-Afrikába költözött. Évekig otthon és/vagy munka nélküle emberekkel dolgozott és heti gyógyító kört tartott nekik Johannesburgban.

Ekkor sodorta el őt a sors Peruba, ahol megismerkedett két Inka sámánnal, akiktől elkezdett tanulni, s akikkel ezután több konferenciát is szervezett Afrikában. Ezek után hamar úgy érezte, hogy  afrikai útja  végéhez közledik (9 év), s szíve Peruba hívta őt.

Következő évben át is költözöt, s immár 10 éve itt él, Pisacban, Cuzcótól nem messze. Első könyve, amit mi is olvastunk erről az „útról” s az andoki kultúráról szól. Pár év után Pisacban nyitott egy szállót, amit Paz y Luz-nak (Béke és Fény) hívnak, s ahol különböző energia gyógyító s spirituális képzéseket és konferenciákat is rendeznek. Aki Pisac körül jár, mindenkép nézzen el hozzá (www.pazyluzperu.com).

Diane története, Inka tanulása és tanításai annyira megtetszettek nekünk, hogy ezt Howarddak el is mondtuk. Ezek után természetesen nem lepődtünk meg, mikor erre azt felelte, hogy ha szeretnétek vele találkozni el tudom intézni, hisz Diane a barátom. Persze, hogy akartuk, s ittlétünk alatt többször is találkoztunk vele.

 

Munay-ki

Diane tovább folytatta tanulását Peruban a sámánoktól, s hamar ő maga is tanító lett.

Három napos kurzusa, amit tanít magában foglalja a 4 elem (föld, víz, levegő, tűz) megismerését, ahogy azt az ősi inkák tanították és a Munay-kit (www.munay-ki.org).

Munay-ki a Quechua Munay szóból származik és azt jelenti „Szeretlek”. Az andoki gyógyító emberek már évszzázadok óta tanítják a Munay-ki úgynevezett „Kilenc Jogát” a Szent Hegyekeben, azonban a nagyvilág számára csak 2006 óta érhető el. Eme jogok segítenek, hogy kiteljesítsük életünket és azok legyünk, akik igyzából vagyunk, az emberi faj következő lépcsőfoka, a Homo Luminous.

A Munay-Ki segít „felébreszteni” a gyógyító erőt kezeinkben, s elősegíti multban szerzett sebeink gyúgyulását. Ugyan ezen energia segít majd ellenállóbbnak lenni betegségek ellen, könnyebben meglátni az úgynevezett nagyobb tervet/képet (Big Picture). Az élet célunk kikristályosodik előttünk, s követni tudjuk azt, ami igazán élvezettel tölt el minket. Emellett képesek leszünk meglátni, hogy mi nem működik az életünkben, s hogyan tudunk ezen válltoztatni. A kurzuson tanultak egyben segítenek majd a 2012 körüli válltozásokat könnyebben áthidalni.

 

Munay-ki Először Magyarországon

Eme tréning nekem annyira megtetszett, hogy mindenkép szerettem volna ezt Magyarországra is elvinni, s otthon is megisertetni az embereket eme tanítással és tudással. Eme vágyamat természetesen Diannel is megosztottam, aki nyitott volt ötletemre, s meg is beszéltük, hogy 2012 Június 1-3 között megrendezzük az első Munay-ki képzést Magyarországon!

Ha kérdésetek van, vagy regisztrálni szeretnétek a képzésre, küldjetek egy email a threebackpacks@gmail.com email címre.

Perui, s egyben dél-amerikai utazásunk ezzel a történettel ért véget, s izgatottan néztünk szembe új kalandjainkkal OTTHON…

Back in Peru … for the third time


We knew our stay in Bolivia was limited by the deal we had made with Carlo to go back to Ollantaytambo and take care of Full Moon Lodge for a month, while he was back in the States over the holidays. So we calculated the dates as best we could, and on December 9 we were back in Cusco, ready to go back to Ollanta on the 10th to take over the reins from Carlo.
We had such a great feeling reentering Peru, and again we felt like we had come back home. We were enthusiastic about returning to the Full Moon Lodge, but our enthusiasm about spending a month there, tied to the land, was not as present as before. Especially when we got to Howard’s office and were overwhelmed again by the feeling that “I wanna stay hereeeee”. We secretly wished we had not made the arrangement with Carlo and we’d now have the freedom to stay in Cusco for as long as our heart desired.

Change of plans again, because… why not?

The last few days we had no Internet access on Isla del Sol, as they don’t do much Internet there, so one of our first concerns upon getting to Cusco was to get to an Internet and catch up with the outside world. Not little was our surprise when in our Inbox we found an email from Carlo, in which he was informing us that he had to leave earlier than expected, and therefore had to find someone else to take care of the lodge… and if we wanted to we could go back to volunteer as before, but he had found someone else to be responsible for the place.

Bang! Talking to Boca we realized we both felt so relieved at receiving the news, that we had both secretly wanted to be free to stay in Cusco for a while instead of going back to Ollanta. And as a result, that was exactly what we decided, and “coincidently” we found the perfect location: Howard’s office! Silviu had just finished arranging a room that was designed for someone in two weeks time, but meanwhile the room was available. That’s because obviously it was meant for us. Howard agreed, and so we got to see our dream of “I want to stay hereeeee” fulfilled. Wouldn’t you know it…:)

It was a great pleasure to spend time there, with Silviu, with an awesome library, with Howard, with the energies there. I started a series of treatments with Howard, Network Spinal Analysis (http://www.associationfornetworkcare.com/whatisnsa.shtml), a type of therapy designed to awaken your inner doctor. Something downright fascinating, and I was glad for the opportunity to experience such a thing over there.

Christmas and Calca, our favorite little town

The 2 weeks passed by in an instant, and before we knew it, Christmas was upon us. Ilya, one of Howard’s friends who became our friend as well, invited us to his place in Calca for Christmas, to the little town we had fallen in love with during our 10 days of Vipassana meditation. So we accepted the invitation with great joy, and were left speechless when we first saw the place: a beautiful house by the river, surrounded by greenery and lots of colorful flowers, and dotted with fig, apple and plum trees. Plums! One of my favorite fruit, but one I hadn’t really had in the last 3 years in Asia. Picking the plums from the tree in Ilya’s yard I felt just like in my grandmother’s garden, and realized how such a simple gesture can recreate such vivid memories.

Sitting around the table on Christmas Eve (a real feast!) and sharing stories, we found out Ilya was also planning to write a book. So we suggested something that seemed to have a lot of sense: “Ilya, we have the perfect plan! The 3 of us should lock ourselves here in your house for two weeks, and each work on our book, and from time to time share writers ideas.” “Ah, that sounds great, and I really wish I could do that, but unfortunately I have a job waiting for me. I can lock the two of you here though, and I’ll come from time to time to chat and share ideas.” Wow! Speaking of dreams come true again! Since Boca and I had entered Ilya’s house, we had both had the same thought – this is the absolute perfect place for writing! And it proved to be indeed – we spent two exceptional weeks there, and could not be more grateful to Ilya for his generosity and trust.

Decisions, decisions …

For a while now, Boca and I had some thoughts we had not previously had: thoughts that yes … we sort of feel that “this is it”… that the time for us to head towards our homes was rapidly approaching. We did not feel nearly half of the enthusiasm we had felt before at the thought of experiencing a new country, we were happy beyond measure when it came to stopping somewhere for a long time, and we slowly began to identify that we were “suffering” from what they call “travel fatigue”. In addition, we were filled with emotion whenever we thought of “home”, and felt so strongly in our stomach and solar plexus that yes, it’s time. It’s time. And as we had created the good habit of listening to our instincts and acting when we feel we must act, we managed at the end of the year to buy ourselves tickets to return to Europe in the first month of 2012. Based on the prices we found most convenient, I was to fly out on the 18th, exactly 366 days since I first put the backpack on my back, and Boca was to fly out on the 22nd, exactly 10 months after we landed on South American land. Quite significant dates, we thought :).

Silviu listened to his instinct as well, and therefore decided that for him the time has not come yet, he still had some discovering, learning and growing to do. So the plan is for him to spend some time, not to long, still in Cusco, then return to Brazil for some projects with the people from Hub Rio, and then move towards Bolivia and Colombia where he has some people to know and experiences to have. We hope he will keep us informed about his plans through this blog. We shall live and see:).

Last days in Peru … and South America

So in the light of these new decisions, and three weeks away from “D” day, we contemplated some options on what to do in the little time we had left. We played with the idea of exploring other parts of Peru, since we had not gone out of the Sacred Valley for the whole 3 months we were there, but eventually we decided against it … we still didn’t want to leave that area! And we figured that whatever else is there to explore in Peru … we’ll do it next time. We wanted to spend our last days in South America in one of our favorite places, the little Calca town … and that was exactly what we did!

We had some great surprises during this time, one of which was Steve, the friend we had made during our Vipassana meditation retreat. It was full circle – we had met Steve and spent some wonderful days with him at the beginning of our adventure in Peru, and now we had the opportunity to spend some time with him again back in Calca, at the end of our adventure (and his) in Peru. Awesome, just awesome.

Another special event was the entry in 2012, which we celebrated in Urubamba and which I can summarize as follows: the Sacred Valley of Peru, greenness, mountains, a fire under the magnificent star filled sky, a group of wonderful people, a big white dog in my lap, a huge bowl of fruit salad and one spoon circling around, a bottle of chicha and one glass circling around, guitars, accordion, divine voices. Joy. Peace. Gratitude. Welcome, wonderful year! 🙂

Perhaps the greatest surprise and joy during this period was the fact that we managed to meet Diane Dunn in person, the woman whose book Cusco: A gate to inner wisdom had impressed Boca and me so deeply. We met her several times, and from the discussions with her a decision was taken: Diane is coming to Hungary for three days in June 2012, to share some Andean wisdom in this part of the world as well. The course will cover interesting knowledge about the 4 elements (earth, air, fire, water), based on the ancient Andean traditions and Munay-Ki.

What is Munay-Ki?

The Munay-Ki are the nine rites of initiation from the descendents of the Inca, the indigenous people from the Andes. Munay-Ki comes from a Quechua word that means ‘I love you’ . Munay-Ki is a nine step process to heal the wounds of the past. Through these we are then free to become who we truly are, the new human being: ‘Homo Luminous’.

After receiving the Nine Rights:

  • You will more easily be able to see the ‘bigger picture,’ and view life from a higher perspective.
  • You will become more of who you truly are: your soul-self, higher self, your Divinity.
  •  Your ‘life purpose’ becomes clear. You follow what brings you joy.
  • You begin to come more readily from a place of greater wisdom, love, peace, harmony and clarity.
  • You know and love who you are.
  • You more easily cast off what does not work for you.
  • You transform in wonderful ways. The world around you transforms in wonderful ways.
  • Your life begins to flow more smoothly and you perceive beauty around you.
  • You begin to truly know that “All is well” and ‘Heaven on Earth’ can be our Destiny.

If you would like to participate to this unique workshop or would like to get more information, please drop us an email at threebackpacks@gmail.com.

Ready to go

Our flights back to Europe were from Lima, so we got on a bus from Cusco on a Sunday afternoon, after saying goodbye to our dear Silviu, enthusiastic about the continuation of his adventure, and we prepared for the 21 hour bus ride* to Lima. Time passed quickly and without major events, and in Lima we were received and hosted by Emi, Giselle’s mother, who lives there. Two days later … I was on a plane heading home:).

Read in the next posts our thoughts and feelings on finishing the journey, and on the beginning of a new phase: home.

___

* The quality of the buses and the prices of the trips from Cusco to Lima are extremely varied, ranging from 130-185 Soles, and from normal bus seats to presidential seats with a recline of 160 degrees. From what we understood, the best company is Cruz del Sur, 180 Soles, and the second best is Tespa, 140 Soles. We chose Tespa, and we definitely recommend it

Az ünnepek Peruban

Karácsony Peruban

Cuzcóban ismerkedtünk meg Ilia-val is, Howard barátjával, aki miatt ő annó ide jött Peruba. Ilia egy erdetileg orosz származású, Canadában felnőtt, s már közel 20 éve Peruban élő csontkovács, aki itt nősült meg. Karácsonyra meg is hívott minket magához Calca-ban lévő házába, amihez csodálatos kert, mindenféle virágokkal és egy folyó is tartozik. Örömünkre egy hatalmas karácsonyfa is állt a nappaliban, így karácsonyi élményünk majdnem tökéletes volt. 24e este közös vacsi után hosszasan beszélgettünk, majd spanyol, angol és orosz számokra táncoltunk a nappaliban. Másnap keszeget barbekjúztunk, édes krumplival és salátával, ezzel ünnepelve a szeretet ünnepét.

Ilia calcai házát szintén épp kiadni készülte, de Januárban még üresen áll. Mondtuk is neki, hogy tökéletes lenne idejönni írni, s mivel Ilia is éppen könyvet készül írni, hárman irogathatnánk itt egy kicsit. Iliának természetesen nagyon tetszett az ötlet, főleg, mert ez elmult két napban sok konstruktív beszélgetésen voltunk túl. Ám sajnos eme terv nem jöhetett létre, mert következő héten Canadába készült, hogy meglátogasa a családját, de felajánlotta, hogy mi nyugodtan költözzünk be pár hétre. Kaptunk is az alkalmon és be is kuckóztunk.

 

Új év

Az újév beköszöntésekor már Calcán laktunk, de ünnepelni átugrottunk Urubambába. Itt az egyik ismerősünk házába voltunk hivatalosak, akik ugyan nem voltak otthon, de vendégeik (mexikói pár) igen, akiket szintén ismertünk. Átugrott még pár olasz lány és srác és 12en köszöntöttük 2012őt (J). Először egy kis vacsorát ütöttünk össze, majd tüzet raktunk, s akörül ültünk, énekeltünk, s zenéltünk az új év eljövetelekor.

Az este csöndesen telt, s 12 év után először alkohol nélkül. De talán köszönteni egy ilyen különleges évet, mint 2012, ez volt a legjobb mód.

Következő napjaink egészen Jan 15ig csöndesen teltek Calcán. Irogattunk, olvastunk, sportoltunk és meditáltunk. Nyugalomban készültünk a közelgő hazatéréshez.

 

Itt az ideje hazamenni?

Merthát igen novemberben eldöntöttük, hogy Peru lesz az utolsó állomásunk, s a Szent Völgy után még elnézünk Arequipába és talán a Nasca vonalakhoz, de utána Limába vesszük az irányt és megyünk haza.

Időközben úgy határoztunk, hogy se Arequipába se Nazcába nem megyünk, hanem egyenesen Limába, s onnan haza. Karácsonykor repjegy után is néztünk és Január végei időpontot jónak is tartottunk.

Jegy vásárlásunkat nem mondtuk otthon, mert meglepetést akartunk a családnak, így akár milyen nehéz is volt, el kellett kerülni a mikor is jössz haza avagy mik a következő hónapi terveitek beszélgetéseket.

Mikor terveimet Akirának meséltem, kiderült, hogy ő pont Las Vegasban lesz, mikor mi mennénk haza, s mondta, hogy menjek Vegast útba ejtve s töltsek el ott pár napot. Igent mondtam, erre a hirtelen jött alkalomra, s izgalommal gondoltam a Vegasi napokra.

Na de ne szaladjunk ennyire előre, hisz meg kell említeni még valakit, akivel Cuzcói tartózkodásunk alatt találkoztunk (mindő a következőkben).

Az Inka főváros, Cuzco

Boliviából viszatérve egy napot akartunk Cuzcóban tölteni, majd tovább meni Ollantytambo-ba, ahol már várt minket a Full Moon Lodge és egy hónapos munka. Azonban mikor megérkeztünk kaptuk az emailt Carlo-tól, hogy előbb el kellett utaznia, s megkérte a másik tulaj feleségét, hogy dolgozzon addig a lodgeban. Így munkánk nem volt már nélkülözhetetlen. Persze Carlo hozzátette, hogy amellett, hgy nem leszünk felelősek aa lodgeért, mehetünk önkénteskedni ha akarunk az eddigi ingyen szállás és reggeli cserébe, de nem tud nekünk fizetni sajnos így. Mi rögtön azon töprengtünk, hogy miért derült ez pont ma ki, 1 nappal azután, hogy elhagytuk Bolíviát, hisz ha előbb tudtuk volna, akkor nem jöttünk volna még vissza Peruba ilyen hamar. Mivel mi nem hiszünk  a véletlenekben, gondoltunk, hogy van valami nyomós oka, hogy a dolog így alakult, s csak annyit tehetünk, hogy nyitott szemmel járunk tovább, hogy meglássuk hogyan alakul mindennapi életünk.

 

Cuzcóba Howarddal

Azt mind a ketten éreztük, hogy Ollantába való nem visszamenésünk nem lesz nagy baj, s Cusco energiája amúgy is nagyon tetszett nekünk, így elhatároztuk, hogy itt maradunk.

Megérkezésünkkor Silviu „szállására” tartottunk, ahol megismerkedtünk Howarddal. Howard egy „Kapcsolat Csontkovács” – Network Spinal Analysis (www.associationfornetworkcare.com ), aki sima csontkovácsként kezdte, de mikor megismerkedett a Nerwork, aza kapcsolat Csontkovácssággal, amibe energia munkát is bevonnak a csont ropogtatás mellett, látta, hogy a páciensek sokkal gyorsabban gyógyulnak, így innentől ezzel mozgot tovább. Emellett Reconnection-nel (www.thereconnection.com/, http://www.reconnection.hu/ ) is foglalkozik többek között, ami szintén egy energia gyógyító módszer. Howard eredetileg Canadából származik, s 15 éve jött Cuscóba, hogy egy barátjának besegítsen, aki szintén csontkovács, amíg ő utazni ment pár hónapra. Peru annyira megtetszett Howardnak, hogy azóta haza se ment, hanem saját irodát nyitott, s itt él boldogan.

Silviu pár hónapja ismerkedett meg Howarddal, s mikor mi Ollantába költöztünk, ő ideköltözött hozzá, hogy együtt dolgozzanak és tanuljanak egymástól. Mikor megismerkedtünk Howarddal rögtön megszerettü egymást. Kedvességével, hatalmas szivével, állandó msosolyával és melegségével rögtön belopta magát a szívünkbe, s itt létünk alatt apánk helyett apánk volt.

Megérkezésünkkor Silviu ép egy szobát festett, amit Howard majd ki szeretne adni, így rögtön kaptunk az alkalmon és megkérdeztük nem maradhatunk e itt 2 hétig. Howard igent mondot, így boldogan költöztünk be a kisszobába.

Cuzcóban napjaink városnézéssel, olvasással, írással és egy kis vásárlással teltek. Élveztük, ahogy magunkba szívhattuk Cuzco varázslatos atmoszférájának erejét. Örültünk, Howard irodájában is lenni, mert rendkívül motiváló pozitív energia lebegett mindenhol a levegőben. Az iroda a San Blas Téren található, közel a főtérhez (Plaza de Armas).

Howinak rengetek szuper könyve van gyógyítás, energia és pszichológia témakörben, így élvezettel merültünk el bennük hetekig.

Hogy hogyan teltek az ünnepek Peruban, megtudhatjátok a következőkben…

 

Bolivia in a nutshell

Planned daily budget: USD27 – 187 Bolivianos

Actual daily expenditure: USD19

 

Cities visited:

  • La Paz
  • Uyuni – salt desert
  • Potosi
  • Rurrenabaque – jungle
  • Copacabana
  • Isla del Sol – on Lake Titikaka

Most expensive city: the South part of Isla del Sol

Cheapest city: the other cities had pretty much same prices

Favourite city: Isla del Sol (North), Rurrenabaque, Potosi

To do in Bolivia

  • Shop in La Paz
  • Visit the Coca Museum – La Paz
  • Have loads of 30 cents fresh orange juices in the street
  • Travel to the Salt Desert – Uyuni
  • Visit the famous silver mine – Potosi
  • Admire the nature and animals in the jungle – Rurrenabaque
  • Spend a few quiet days in Isla del Sol
  • Take a dip in Lake Titikaka
  • Have some pink trout from the world’s highest navigable lake, the Titikaka

 

Most challenging thing: finding vegetarian food and walking through streets that the locals treat as outdoor toilets

 

ACCOMMODATION

Most expensive accommodation: 75 Bolivianos per person/night in Rurrenabaque (Hotel Orient), with breakfast, without internet

Cheapest accommodation: 15 Bolivianos per person/night in the North of Isla del Sol (Refugio Wiracocha), no breakfast and no internet

Favorite Accomodation

  • Potosi – Koala Hostel
  • Rurrenabaque – Hotel Orient

 

FOOD

Finding vegetarian food is not easy in Bolivia. The dishes served for “Menu de Dia” contain meat most of the times, and while in Peru it’s easy to have them replace the meat with salad or eggs, here we didn’t find it as easy. The good news is food is pretty cheap eveywhere, including in the fancier restaurants, so most of the times we paid the 20Bolivianos (USD3) for a vegetarian meal instead of the 7 Bolivianos for a regular “Menu de Dia”. Which is not the best when traveling on a budget, but we ended up having some pretty good food around.

Favourite Food: The lentils burger we had in Potosi, in a place called something like Tour de Pizza. Divine! And the freshly squized juices on the street.

What we didn’t realy like: the vegetarian potatoe empanada with surprise meat inside

A very popular dish you might want to try is theSalchipapa: slices of sausage with french fries.

 

TRANSPORTATION

Besides the bus to Rurrenabaque, the rest of the buses we travelled with were basic but clean. Of course they didn’t reach the standards of the Argentinian buses, but we didn’t have any problems with them either.

If you plan to go to the jungle in the North,brace yourself as the roads are absolutely terrible, and many times instead of the 16 hours ride you might end up being on the bus for 24.

The best thing in the country: Shopping (bhahaha) and the fresh and cheap fruit juices on the street. And of course the salt flats and jungle :).

Bolívia dióhéjban

Napi budget: USD27 – 187 Boliviánó

Tényleges napi költekezés: USD19

Meglátogatott városok:

  • La Paz
  • Uyuni – só sivatag
  • Potosi
  • Rurrenabaquine – dzsungel
  • Copacabana
  • Isla del Sol

Legdrágább város: Isla del Sol déli része

Legolcsóbb város: a többi városban nagyából hasonló árakkal találkoztunk

Kedvenc város: Isla del Sol, Rurrenabaquine

Mit is csináljunk Bolíviában

  • Vásároljunk La Pazban
  • Látogassunk el a Coca Múzeumba – La Paz
  • Nézzünk el a Só sivatagba – Uyuni
  • Igyunk olcsó és friss narancslevet az utcán
  • Látogasuunk el a híres ezüst bányába – Potosi
  • Csodáljuk meg a természetet és az állatokat a dzsungelben – Rurrenabaquine
  • Töltsünk el egy pár csendes napot Isla del Sol-on
  • Mártózzunk meg a Titikaka Tóban

 

Legkihívóbb dolog: vegetáriánus ételt találni és átsétállni olyna utcákon, amit a helyiek toalettnek hisznek…

 

SZÁLLÁS

Legdrágább szállás (amit mi fizettünk): 75 Boliviánó fő/éjj Rurrenabaquine reggelivel de internet nélkül

Legolcsóbb szállás (amit mi fizettünk): 20 Boliviánó fő/éjj Isla del Sol-on reggeli és internet nélkül

A reggeli itt is kenyér, lekvárral, dulce de leche-vel/manjarral, kávéval és teával, néhol palacsintával.

Kedvenc szállásaink

  • Potosi – Koala hostel
  • Rurrenabaquine – Orient hotel

 

GASZTRONÓMIA

Vegetáriánus étel után kutatni nem volt egyszerű Bolíviában, mert minden hely csak hús ételt tálalt föl, s amíg Peruban a húst szivesen kicserélték nekünk tojásra vagy zöldségekre, itt nem voltak erre hajlandóak.

Így nem volt más megoldás, minthogy a puccosabb helyekre ellátogassunk, s ebéd menüt együnk 7 boliviánó helyett 20-30 boliviánóért. Persze maga a 20 Boliviánó (USD3) nem drága, de a mi üres pénz tárcánknak nem esett olyan jól J

Kedvenc étel: ööö… hmm… palacsinta (ja, hogy ez nem bolívia étel? J). Amit igazán szerettünk az az utcai frissen csavart gümölcslevek és turmixok voltak. Ami még nagyon finom volt az a lencse-burger, amit Potosiban ettünk.

Ami nem igazán ízlett: Zöldség empanada, meglepetés hús darabokkal

Új étel, amivel itt ismerkedtünk meg, s amit minden sarkon árulnak, az a:

Salchipapa: Sült virsli sült krumplival

 

KÖZLEKEDÉS

A rurrenabaquine-i buszt leszámítva a többi busz, amin utaztunk egyszerű, de tiszta volt. Persze színvonaluk nem közelíti meg az Argentínában megszokottat, de nem volt velük semmi gond.

Legjobb dolog az országban (szerintünk): Vásárlás, dzsungek J J s az olcsó utcai gyümölcslevek

Isla del Sol – back on Lake Titikaka, but on another island

As I’ve repeatedly mentioned before, Lake Titikaka is one of my favorite places int he whole wide world. I could spend a lifetime there and it would still not be enough. So I was extremely happy when I had the opportunity to go back to the lake for the third time, this time from a new direction – Bolivia. We were to enjoy the lake from Isla del Sol (The Sun Island), not from Taquile as the previous two times.


We were to take the boat to the island from Copacabana – the second Copacabana we were visiting in the last 6 months. When we got there, Boca asked me “And … how many Copacabana are you intending to visit? “. “Eventually… all of them, of course” was my immediate answer. Well … why not? 🙂

Once in Copacabana the plan was to get to the island as early as possible the next morning. We found that ferries leave at 8.30 and we were told the North is more beautiful than the South, more quiet and “there are more ruins to see.” Well, if that was the case … we took the advice and bought a 15 Bolivianos ticket to the North. That was where we were planning to go anyway, as Noemi (the Pedagooogia 3000 wonderful lady) told us she was working with some people from a refugio in the North on openning a school for adults on the island. So we were excited to meet the people she worked with, and also to see the location for the school we intend to spend some time in as well in the future.


The North
We headed North then, and after two and a half hours, when our eyes met the piece of island where we were going to stay, we fell in love with it immediately. The simplicity, peace, calm, beauty. We easily found the Refugio Wiracocha, the place Noemi had told us about, and we were speechless at the price they quoted per person per night: 15 Bolivianos (2USD). Simple conditions, true that, but a really charming location and truly wonderful people. We were so happy we were going to spend the next four days there, in that superb location.

They were some awesomely peaceful days, and we did nothing but hang out on the beach, pick and choose beautifully carved stones from the lake, walk around the island, write and read. One day we visited the famous ruins, a visit we totally recommend. One of them is said to be the birthplace of Wiracocha, the Creator God in the Inca faith. That’s where humanity was born, legend says. Then you have some original paths from the times of the Incas, and it’s a tremendous pleasure to step on those neatly arranged stones and imagine how our ancestors walked on them half a millennium ago. We adored that feeling, and we spent a big part of the day in that area.

Another thing that gave us great pleasure each day was the incredibly delicious trout we had every day for lunch, the pink trout from the world’s highest navigable lake. It’s something you do not want to miss if you’re around the lake, either in Bolivia or in Peru.
Boca was super excited about every small or big animal on the island, from cows to donkeys, pigs, sheep and birds. She terrorized them while chasing them to „just pet one”.  I found the image of this blonde girl running after many a desperate sheep and baby pig thoroughly entertaining. Later I appologized to them for my friend’s behavior, and they understood. Good guys, good guys.

One thing to remember when going to the island is that the sun is extremely strong there – at 4500 meters it’s expected to be so, so make sure you have enough sunscreen with you. There are only 3 stores on the island and they’re not that well stocked with sunscreen – we found some only in one place and we paid twice as much as we would have normally paid.


The South
After several days of peace and calm in the North, we decided to go South to spend at least one day there as well, checking out some more Inca ruins. Most people who visit the island move from North to South or vice versa on foot, and it seems to be an lovely 3-4 hours walk. We didn’t choose this option beacuse we had our big backpacks with us, and the idea of walking up and down the hills at 40 degrees with 10kg on our back was not greeted with much enthusiasm. So we chose to take the boat to the South. A choice we do NOT recommend, for reasons I shall share a bit later.

When we arrived in the South we were oh, so disappointed – the place seemed to have been invented exclusively for tourists, and nothing else. A number of hostels and restaurants had been built by the lake, and up the hill (or rather behind the hill) was a small town where the locals live. It’s a half an hour climb, and if you have some luggage with you it’s not necessarily a pleasure climbing the hill with your tongue hanging out, under the bright sun. We stayed by the lake, in one of the hostels that charged 20 Bolivianos a night. The same day we went to see the ruins… and we could hardly keep back the thoughts “Whyyyyy… why did we leave the North … Whyyyyy… why did we come here??” Especially if you go without a guide and you have no knowledge about the ruins, the little trip is really not worth it. Luckily we managed to join a couple with a guide and learned a couple more things about our Inca ancestors. That yes, we recommend.


What we suggest you do
If we had known before how things go around the island, this is what we would have done (and this is what we recommend to you as well): we would have left our backpacks at the hostel in Copacabana. Taken a morning boat to the South (10 Bolivinanos), quickly visited the ruins in the company of a guide, then walked the 3-4 hours to the North. There we would have stayed at Refugio Wiracocha and spent a few peaceful days, without any stress (whihc we actually did, in fact). And from there taken a boat straight back to Copacabana (for 20 Bolivinanos, not 40 as we paid in order to stop in the South).

This way you’d save a few bucks (on the boat tickets and on the cheaper accommodation in the North) and spend time in the more non touristic and more beautiful part of the island. And you’d get to cross the island from one end to the other on foot, a pretty desirable experience, they say.

And that’s pretty much it … 

Don’t forget to enjoy each moment and have a chat with the lake from time to time. It has much to tell, the old fella’.

____
Boat Copacabana – Isla del Sol: 10 Bolivianos to the South, 15 to the North
Boat North of Island – South of Island: 20 Bolivianos
Boat North / South os the Island – Copacabana: 20 Bolivianos
Accommodation in the North: Refugio Wiracocha: 15 Bolivianos / night
Accommodation South – at least 20 Bolivinanos

If you liked this post please rate it, leave a comment or share it with a friend using the buttons below.


Isla del Sol – a különleges energiával bíró Nap Sziget

A Nap Sziget is a Titicaca Tavon helyezkedik el, (mint Taquille Szigete, ahol már jártunk előzőleg) csak a Bolíviai oldalon. Merthogy, a Titicaca tavon Peru és Bolívia osztozik. A sziget különleges energiájáról és inka jelentőségéről már régebben hallottunk, így biztosak voltunk benne, hogy ha Bolíviában járunk, akkor ide is ellátogatunk.

Egy napos túra a szigeten

Utolsó állomásunkként Copacabana-ra érkeztünk, ami itt nem a Rió De Janeiroi tengerpartot jelenti, hanem a bolíviai várost. Ide este érkeztünk, s másnap reggel már merntünk is tovább Isla del Sol-ra. A szigetnek lehet az északi és a déli odalát is meglátogatni. Sokan csak egy napos túrára érkeznek, hiszen a hajó reggel 8kor indul Copacabanáról, ami 10re van az északi oldalon. Itt van az embereknek ideje megnézni az inka romokat és a Nap Isten szülőhelyét. Ezek után a hajó visszaindul a déli oldalra 1.30kor, ott is megáll, hogy az egyetlen romot megtekintsék az utazók és 4kor indul vissza Copacabanára. A vállalkozó kedvűek le is sétállhatnak délre az északi oldalról, ami olyan 2 órát jelent gyönyörű napsütésben.

Északi szálásunk

Mi ennél több időt szerettünk volna itt tölteni, így rögtön északra mentünk, ahol le is táboroztunk a Refugio-ban (Menedék tábor), ami igazából egy hegy oldalon lévő szállás, egyedülálló házikókkal 2-4 személyre s csodálatos kilátással a szigetre és a szemben magasodó Cordella Real-ra, 6000m-t meghaladó hófedte csúcsaival. A tulaj, Alfonso és csládja is ott él az egyik házban, s rendkívül szivélyes fogadtatásban részesít mindenkit.  Fejenként a szállás 20 Boliviánó, amit mi rendkívül olcsónak találtunk, így mikor fizettünk kicsit többet adtunk nekik. Alfonso felesége még főzött is nekünk ebédet egyik nap, s még pénzt se kértek érte. Alapelvük, s ezért is hívják a szállást Refugio-nak, nem az, hogy meggazdagodjanak hanem, hogy az idelátogatóknak segítsenek. A Helyről Noemi-től hallottunk még La Pazban, mert ő itt sokott konfernciát rendezni, s Alfonsóval együtt terveznek itt egy központot nyitni, ahol Noemi a különböző oktatással kapcsolatos tréningjeit tarthatja majd.

Inka maradványok

A sziget északi részén 3 napot töltöttünk, ami pihenéssel, napozással, írással és a romok meglátogatásával telt. A meglátogatandó dolgok errefelé a következőek:

Museo de Oro (Arany Múzeum), ahol különböző vízalatt talált tárgyakat lehet megtekinteni.

A hegyet megmászva lehet elérni a Puma Sziklához, ami csak akkor hasonlít pumára, mikor az idegenvezető megmutatja, hogy ez a fej, ezek a mancsok stb. S a legtöbben valami ilyen reakcióval kommentálják a dolgot: „Oh, tényleg.” vagy „Ennyi ez egész?” Ezzel szemben található az Inka Asztal, ami hatalmas kődarabokból áll, s amit az Inkák szertartásokra használtak. A Puma Szikla mellett lehet látni két méllyedést a kőfalon, amik a Nap fiainak születő helyeit mutatják.

Innen az ősi Inka lépcsőkön lehet a déli oldalra lesétállni.

Mitológia

Wiracocha (Ejtsd Virakocsa) az egyik legismertebb Isten az Andoki és az inka mitologiában. A Monda szerint Wiracocha, vagy Viracocha teremtett mindent a világon, az univerzumot, a holdat, a csillagokat, a napot, az időt (azzal, hogy a napot az égre rendelte) és a civilizációt is. Wiracocha a Nap és a Vihar Isteneként volt tisztelve és nappal a fején, mint korona és könnyekkel az arcán, mint eső volt ábrázolva.

A mítosz szerint Wiracocha a Titicaca tóból emelkedett ki a sötétség idején, hogy elhozza a világosságot. (Persze ilyenkor felmerül bennem a kérdés, hogy ha ő alkotta meg az univerzumot, akkor hogy hogy a Titikaka Tó már megvolt a földön, mikor ő kiemelkedett?? Na de mindegy, kicsire nem adunk, nagy meg nem számít J)

Miután megteremtette a holdat, csillagokat és a napot, megteremtette az embereket úgy, hogy belefújt nagy szikladarabokba. Ezen emberek óriás, agy nélküli teremtmények voltak, s nem elégítették ki Wircochát, így egy özönvízzel elpusztította őket (ismerősen hangzik a történet valahonnan?).

Ezek után megint csak ember teremtéssel próbálkozott, de immár kissebb kövekkel. Végül Wircocha eltült a Pacific Óceánon, miközben a vizen járt (ilyet is hallotam már valahol). Ezekután Wiracocha emberi formában, mint koldus járta a világot és tanította teremtényeit a civilizált életre és több csodát is végre hajtott (Mátyás Király – Jézus mix). Úgy tartják, hogy Wiracocha újra megjelenik majd a baj idején. (Lehet, hogy 2012ben??) Úgy gondolták, hogy a Nap Isten egy középmagas fehér férfi, szakállal, fehér tunikában/köpenyben és könyvvel a kezében (Hmmm).

Több legenda is szól a további cselekedeteiről, amikből most leírom azt, amit a legtöbbször hallottam vagy olvastam:

Wiracochának egy fia Inti (Quechua nyelven Napot jelent) és két lánya Mama Quilla (Quilla Quechuául holdat jelent) és Pachamama (Anyaföld).

Némely források szerint a nagy özönvíz után csak 2 embert hagyott életben Manco Copac-ot s Mama Ocllo-t, akik Inti, a Nap gyerekei voltak. (a bárkás stori beugrik valakinek? J) Ők Isla del Sol-on érkeztek a földre – itt lehet is látni két körepedést, amik állítólag az ő megérkezési helyüket mutatja. Kettejük feladata az volt, hogy  elvigyék a civilizációt a világ más tájára is és, hogy megtanítsák az embereket a növénytermesztésre, gazdálkodásra stb. Egy arany botot kaptak Wiracochától azzal a feladattal, hogy alapítsanak várost ott, ahol az arany bot könnyen behatol a földbe. Ekkoriban az emberek, aki megmaradtak az özönvvíz után egyszerű, gyüjtőgető életmodót folytattak, s mikor meglátták a 2 jövevényt Istenként kezdték el őket tisztelték és rögtön követni kezdték el őket. Addig vándorolta, míg el nem értek egy csodálatos helyre, ahol az arany bot könneyen behatolt a földbe, így itt letelepedtek és megalapították a mostani Cuzcót. Ezzel megalapítva az Inka civilizációt. (így egyben Cuzco megalapításának történetét és az Inkák történetét is megtudtuk.)

Az ősi Inka források nem említi Wiracochát a legenddákban, így némely történész úgy tartja, hogy eme történet a spanyolok megérkezése után keletkezett. Hiszen a történet úgy mondja, hogy amikor a Spanyolok megérkeztek, fehér bőrük miatt, ami Wiracochára emlékeztette az Inkákat, elkezdték őket is istenként tisztelték.

A Boliviaik viszont úgy tartják, hogy Wiracocha igen is ősi történet, azonban nem az inkáké. Az Inkák, mikor elkezdtek terjeszkedni és területet foglalni, mindig beiktatták a leigázott területek mitologiáját is az övékébe. Wiracocha Az Isla Del Sol mitológiája volt, így mikor az Inkák eme területet leigázták, átvették Wiracocha Isten tiszteletét is. Ez magyarázza miért nem szerepel a Nap Isten az ősi inka történelemben. (Nekem ez az opció szimpatikusabb.)

A déli oldal

3 nap után lenéztünk a déli oldalra is, s ott is eltöltöttünk egy éjszakát. Meglátogattuk az ottani inka romot is, ami egy régi ház maradványa (Pilcocaina Templom), ahova az inkák érkeztek megpihenni utjuk során.

A déli oldal nekünk nem tetszett annyira, mert ahova megérkezik a hajó az egy drága kis rész hotelekkel és éttermekkel teli. A városkához magához meg kell mászni a hegyet, amit nagy táskákkal nem annyira egyszerű, így mindenki lent vesz ki szobát. Viszont az igaz, hogy ha fölérünk a városkába, ott gyönyörű kis házikók várják az arra látogatót éttermekel, hostelle és szuvenírekkel.

Mivel időnk végéhez közeledett, itt volt az idő, hogy visszamenjünk Copacabanaba, majd onnan Peruba*, hisz Carlo már várt minket Ollantában.

*Copacabánából a busz este 6kor indult és hajnali 4kor ért Cuscóba. Mindezért 135 Boliviánót fizetünk Cama osztályon.

 

Posztjainkkal szeretnénk minnél több kérdéseteket és kiváncsiságotokat kielégíteni, így légyszives írjatok visszajelzést (Leave a Reply) vagy ha tetszett, értékeljétek posztjainkat csillaggal esetleg osztjátok meg őket a Facebookon (Share), hogy mások is olvashassák.