Tag Archives: Argentina

Random acts of kindness… it really works!

As you give…

The night before leaving Argentina we’re in a shop buying things for dinner and, as we wait in line, we see this kid in front of us. He’s about 7-8 yrs old and he’s holding tightly to a couple of packs of Skittles. I see him fretting… he’s got a worried look on his face.

His turn comes and he swallows heavily as he hands the sweets to the cashier lady. He suspects it. The price appears on the screen … a dark shadow passes over his face. Now he knows it! He looks at the screen, looks at the money in his hand… looks at the screen again. He swallows. The lady takes the money from his hand, sees it’s not enough and tells him.

His world collapses! Now it’s official, now she knows it too… He’s confused, he cannot let go of his favorite sweets… but the numbers up there just don’t match the money he had in his hand. The lady suggests swapping one of the sweets for a cheaper one. Before he has a chance to react, we intervene and tell her we’ll cover the balance. She smiles and commends our gesture, but the boy is way too shocked to even look at us. His heart is probably racing with a combination of shyness, shock and sheer happiness. He rushes out of the store and leaves us with the best feeling ever – the feeling that we’ve just made someone’s day!

 

… so you receive

The next day we’re on the bus crossing into Brazil, destination Rio de Janeiro. Prepared as we usually are, we don’t have one cent of the local currency. The bus stops for lunch and we go into the restaurant, more just to pass the time than to actually eat, as we know we can’t really buy anything. Moreover, once we go in we realise lunch there would be over our budget anyway. We do go the whole round though, it’s a buffet and you pay by kg so we’re mesmerized by the great variety of food. They have grilled cheese (which looks divine!) and they have other funny looking things as well… the guy there has a huge smile and he keeps offering us different things to taste (cow tongue being one of them) as we struggle to explain we don’t want to refuse him, but we really don’t eat meat.

Anyway, as we finish our round and prepare to exit the restaurant, this middle aged man catches up with us and starts talking in Portuguese, with the of course unmistakable Brazilian accent. I struggle to understand and I realise this is what he’s saying (in brief): ‘You’re young people, traveling, maybe on a budget, I’d like you to have lunch here on my expense’. We can’t really believe it at the beginning, we’re stunned and we don’t even know what to reply. He continues to say we’re young and he wants to offer us lunch, adding at the end: ‘I am offering it from my heart’. We’re still shocked and we know the bus is about to leave, so we thank him (from the heart) and try to explain in a mixture of Spanish, English and Portuguese that we’re fine, and we really appreciate his offer.

We get back on the bus with huge smiles on our faces, knowing this is the miracle of random acts of kindness :).

If you liked this post please rate it, leave a comment or share it with a friend using the buttons below.

Véletlen cselekmények jóság … ez tényleg működik!

Ahogy adsz…

Mielőtt elhagytuk volna Argentínát, betértünk egy kisboltba vacsorát venni. A pénztárnél egy 7 év kötüli kisfiú állt előttünk 2 csokit szorongatva a kezében aggódó arccal.

Sorra került a kisfiú, kezében a két csoki és egy marok apró. Félve nyújtja át a csokikat a pénztáros nőnek, mígy másik kezével még mindig az aprót szoroítja. A monitoron megjelenik a 2 csoki ára… hirtelen a kisfiú arca még összezavarodottabbá válik. Most már biztos… nincs elég pénze mindkét csokira. Tanácstalanságában, hol a képernyőre néz, hol a csokikra, hol a kezében lévő pénzre…

Látja nem sokat tehet, de reménnyel az arcán átadja a pénztárosnak összes pénzét várva hátha valami csoda folytán mégis elég lesz…

A pénztáros nő megszámolja a pénzt, s miután látja, hogy az nem fedezi mindkét csokit, mondja a kisfiúnak, hogy rakja vissza az egyiket.

A kisfiú arca ismét tanácstalanságba borul… Melyik csokit rakja vissza? Hisz mind a ketőt szereti és mind a kettőt szeretné… Most mi legyen?

Még mielőtt a fiú reagálni tudott volna, mi átnyujtjuk a hiányzó összeget a pénztárosnak, hogy a fiú minkét csokiját megkapja. A pénztáros ránk mosolyog és átnyujta a csokikat a kölyöknek. Ő persze meglepettségében azt se tudja mit csináljon. Zavar látszik az arcán és hatalmas boldogság is egyben. Ránk se mer nézni, s azzal az irammal fordul és kiszalad a boltból.

E cselekedet nekünk csak pár centbe került, de egy kisfiúnak megválltottuk a világot (legalább is aznapra :-)).

 

… ugy kapsz

A következő napon utazunk a buszon úton Rio de Janeiroba. Tudtuk, hogy az úton megfogunk állni különböző éttermeknél ebédre, vacsorára, de aztis gondoltuk, hogy Brazíliában az árak drágábbak lesznek, mint Argentínában, így készültün kszendvicsekkel tanult utazó létünkre.

A busz megállt vacsorára, s gondoltuk azért szétnézünk, ha már itt vagyunk. Az étteremben egy Brazíliában szokásos büfé volt, ahol 40 Reias-ért adtak 1kg ételt. Szóval annyit szedtél a tányérodra, amennyit akartál és a végén lemérték, hogy mennyibe lesz. Tudtuk, hogy fejenként olyan fél kg zöldséget megtudunk enni, de a 20 Reias (USD13) sok volt ezért. Gondoltuk is, ha ez így lesz Rióbna is, akkor itt éhenhalunk 🙂 Midenesetre megcsodáltuk a különböző húsokat, zöldégeket grillezve és salátaként, sajtokat, leveseket, desszerteket stb, majd mikor már nagyon csorgott a nyálunk hátatfordítottunk, hogy a parkólóban elmajszoljuk csomagolt szendvicsünket.

Kifelé menet odalép hozzánk egy középkorú férfi és elkezd portugálul hozzánk beszélni persze összetéveszthetetlen brazil akcentussal. Iunia küzd, hogy megértse a hirtelen jött brazil nyelvjárást, s fordít (röviden): “Ti fiatalok vagytok, utaztok, talán szűk keretetek van, szeretném, ha itt vacsoráznátok az én költségemre.” Alig hittünk a fülünknek és azt sem tudtuk hirtelen, hogy mit válaszoljunk. Ő továbbra is azt monddogatta, fiatalok vagytok és meg szeretne hívni minket vacsorára, hozzátéve, a végén: “Ez a szívemből jön.” Mi még mindig döbbenten, öszenézünk, majd Iunia spanyol, angol és portugál keverékkel próbálja elmagyarázni, hogy köszönjük szépen, mi tényleg értékeljük az ajánlatot de nem fogadhatjuk el.

Mikor visszamentünk a buszra, sokáig csak mosolyogtunk, mert tudtuk, hogy a tegnap kisfiúnak vett csoki visszajutott hozzánk 🙂

Challenges on the way to Rio de Janeiro, via Paraguay

Looking for the best option of getting to Rio

Seeing the Iguazu Falls was going to be the last thing we did in Argentina, so we were now ready to head towards the loooong expected Rio de Janeiro. We checked the buses and realised the next one from Puerto Iguazu (430 pesos) was only 3 days later. Not keen on waiting for days, we looked for alternatives: Foz de Iguazu (the Brazilian city closest to the border) for 580 pesos, 2 days later, and Ciudad del Este (the Paraguayan city closest to the border) for 265 Pesos, the next day. Talk about a HUGE price difference!!

The 5 hour trip from Ciudad del Este to Puerto Iguazu was still very fresh in our minds, but the price combined with the fact that it was the only one the next day didn’t give us much choice. So we spent  that day by the pool of our hostel (yup, the hostel actually had a small pool!), chilling, writing and enjoying an ‘off’ day after a long while of non-stop moving. Our bus from Ciudad del Este was going to be the next day at 2pm, so we planned on taking the 9am bus towards Paraguay.

 

Paraguayan officers being difficult

The funny thing when going from Argentina to Paraguay or the other way around is that you actually pass through Brazil, but without stopping. You don’t get any stamps in your passport, so it’s as if you were never there. Pretty funny idea. Anyway, when we first did the trip from Paraguay to Argentina we had no problems at the border, but when we came the other way the officers at the Paraguayan customs refused to give us the stamp for entering the country. The reason: we didn’t have a stamp for exiting Brazil. Together with us were two other backpacker couples and we were all given the same story, then sent to the Brazil border to get ourselves an exit stamp.

This would have meant getting off the bus with all our things, taking a taxi back to Brazil and then back into Ciudad del Este. It was ridiculous, even more so because we had done this just a few days before, but in the opposite direction. The other two couples left but we refused to, and kept pointing out there’s no way we should need an exit stamp from Brazil since we didn’t have an entry one in the first place!

The bus driver was with us and tried to help out a bit, but soon gave up. I was shocked at that, as surely he had been faced with this kind of situation before? I mean he’s doing this every single day, and if so far there had been no issues it means there shouldn’t be any, and on the other hand if this had happened before, then he should have known how to deal with it by now. One would imagine at least. But of course my imagination had nothing to do with reality.

The officer who seemed to be the boss was very adamant about not giving us the entry stamp, so we went to his subordinate and explained the situation clearly. Again. In the end we got the damn stamps and while walking back to the bus we met the other 4 guys, who were getting ready to go back to the Brazilian border. We told them to go back in for the stamps and two of them actually got them on the spot, while 2 had to go back later, but in the end everything worked out well for us all. Lesson learned (or rather reiterated): never give up on your rights, especially when you know for a fact you’re not in the wrong.

 

Making friends on the way

And this was how we got to meet Jack and Carrie: chatting about all this nonsense when we were back on the bus. We soon realised they were going to Rio by the same route we were, so we became travel companions for the next 20 hours. They were travelling around the world for half a year after their graduation and Rio was their last stop. We very much enjoyed their forever happy and lively nature :). On the bus to Rio we met another 3 brits, Lewis, James and Laura, and even though initially we had all had different plans about which part of Rio to stay in, by the time we got off the bus we had decided we’d all go together to Botafogo, to a hostel the 3 guys had heard good things about.

 

If you liked this post please rate it, leave a comment or share it with a friend using the buttons below.

Kalandos jegyvétel RIÓba és határátkelési hercehurca

Az Iguazu vízesést a Brazíliai oldalról is meg lehet tekinteni, de csak messziről. Onnan látod  majd sz összes vízesést egyszerre, viszont nem tudsz közel menni hozzá. Sokan megnézik mind a 2 oldalt, de mi az Argentín élmény után nem éreztük fontosnak, hogy oda is elmenjünk, így másnap nem volt más hátra, minthogy tovább folytassuk utunkat a várva várt Brazíliába, búcsút mondva Argentínának, ahol ismét csak a vártnál sokkal több hetet töltöttünk, de ezt persze cseppet sem bánjuk!

 

Jegyvétel Rióba

Rióba való eljutás már magában egy érdekes történet, s talán a leg tanulságosabb is. Puerto Iguazuból (Argentína) szerettünk volna Rióba jönni, mert tudtuk, hogy van közvetlen járat. Meg is akartuk venni a jegyet, ami 430 Argentín Pesóba került, de nem volt hely csak 2 nappal későbbre, akkorra is pont csak 3 ülőhely. Mikor fizetni akartunk hirtelen csak 2 szék maradt szabad… (máig sem értjük hogyan történt), így csak 4 nappal későbbre lett volna hely. Azt már nem akartuk megvárni, így úgy döntöttünk, hogy átmegyünk Foz de Iguazuba (Brazil) mert onnan biztos megy több járat megy. Mikor 2 nappal később kimentünk a buszmegállóba, hogy megyünk Foz-ba, a jegyirodában mondták, hogy onnan 580 Argetín Pesónak megfelelő Real-ért lesz csak jegy. Ennek nem igazán örültünk, ígyhát még mindig a jegyirodában (ahol 2 napja akartuk a jegyet venni Rióba) mondta a fickó, hogy ha átmegyünk Ciudad del Este-be (Paraguay), onnan csak 265 Argentín Peso a jegy. Akár mennyire nem akartunk még egyszer 4 órát oda utazni, hogy átkelljünk a határon, (ami dugó nélkül fél órás út) s 4 órát vissza, az olcsóság miatt ezt az opciót választottuk.

Azzal a busz társasággal utaztunk, ahol a pezsgőt kaptuk a multkor így nagyon megörültünk mikoris közölték, hogy Brazíliában nem szolgálhatnak fel enni és innivalót a buszon, így sajna nem lesz semmi 🙂

Tannulság: aki Rióba vagy más Brazil városba szeretne menni az Iguazu vízesés után, az jobban teszi ha ezt Ciudad del Este-ből teszi meg. Ez ugye azért lehetséges, mert A 3 ország (Paraguay, Brazília és Argentina itt találkozik, pár órás busz távolságra egymástól).

 

Átjutni a Paraguay határon

Ígyhát maradtunk még egy napot Argentínában, s másnap mentünk tovább. A határátkelés ismét nem volt eseménytelen. Ugyanis Argentínából, hogy átjuss Paraguayba, át kell kelni Brazílián is. Na most mikor beléptünk Brazíliába, akkor nem adtak pecsétet az útlevelünkbe, s így kilépésnél sem. Igazából meg sem álltunk a határon. Szóval kapsz kilépő pecsétet Argentínában és belépőt Paraguayba. Na most mikor a Paraguayi határon a belépő pecsétért álltunk sorba, a fickó közölte, hogy nem ad nekünk pecsétet, mert nincs brazíliai kilépő pecsétünk. Mondtuk neki, hogy hát de Brazíliai belépő pecsétünk sincs, szóval kilépő sem kell. Ez nem igazán hatotta meg…

Ekkor mondtuk, hogy de mi ezzel a busszal vagyunk, amin 30 másik utas is van, nekik sincs pecsétjük. Ez sem érdekelte. Ja és persze a helyieknek nem is kell pecsét, csak  külföldieknek…

Erre odahívtuk a sofőrt, hogy beszéljen a fuckóval. Azok sem jutottak sokra…

Erre mondtuk, hogy mikor jöttünk Paraguayból 3 napj, akkor sem kaptunk pecsétet… Még mindig semmi…

Ekkor már tényleg mérgesek voltunk. 7en álltunk ott pecsétért. Mi 3an, 1 pár az USAból és Carrie és Jack a UKből. Mi 3an átálltunk gyorsan egy másik fickóhoz, aki gyorsan belepecsételt az útlevelünkbe, miután végighallgatta az előbbi beszélgetést, de ekkor már a másik 4 ember visszament a buszhoz, h kivegyék csomagjaikat, visszamenjenek a braziliai oldalra taxival és kérjenek pecsétet. A busznál mondtuk nekik, hogy ne tegyék, hanem menjenek vissza és a másik pasi majd ad neki pecsétet. Vissza is mentek, de azt mondták nekik, hogy nincs pecsét, de mivel 4 órán belül elhagyjuk az országot, csak menjünk tovább pecsét nélkül.

Persze beérve a buszpályaudvarba mondták nekik, hogy csak kell az a pecsét majd kimenetelkor, így vissza kellett menniük taxival a határig  pecsétért. Ekkor már szerencsére adtak nekik… Így boldogan szálltunk fel a buszra a várva várt Rió felé.Szóval így ismerkedtünk meg Carrie-vel és Jackkel, akikről a következő postban még olvashattok.

Tanulság: harcolj a pecsétért!!! 🙂

A következőkben megtudhatjátok hogyan telt az első 2 hetünk Rió de Janeiróban…

A véleményed sokat számít nekünk, kérlek osszd meg ezt velünk a ’Leave a Reply’ szövegre kattintva, értékeld a postot csilaggal vagy csak simán kattints a Like (Tetszik) gombra.

Argentina in a nutshell

Daily budget: USD27 – 111 Argentinian Pesos
Actual daily expenditure: USD34

Cities visited:

  • El Calafate
  • El Bolson
  • Villa de Angostura
  • Bariloche
  • ECO Yoga Park, near General Rodrigues
  • Buenos Aires
  • Mendoza
  • Maipu
  • Cafayate
  • Salta
  • Puerto Iguazu

Most expensive city: Bariloche, Villa de Angostura (South)

Cheapest city: Salta, Cafayate (North)

Favourite cities: Villa de Angostura, Bariloche and Buenos Aires (the other cities are interesting more for the touristic attractions around rather than for the cities themselves)

What to do in Argentina

  •      Admire the spectacular Iguazu Falls – Puerto Iguazu
  •      Go for a road trip North of Salta
  •      Visit the MAAM museum, with its 3 inka mummy children – Salta
  •      Visit the Quebrada de Cafayate Canyon – between Cafayate and Salta
  •      Taste some great quality wine – Cafayate and/or Mendoza
  •      Go for an Andes adventure and see the highest mountain in South America (Acongagua) – Mendoza
  •      Watch and dance some original Tango – Buenos Aires
  •      Visit La Boca – BA
  •      Visit the Evita Museum and the National Museum – BA
  •      Spend a few weeks in the Eco Yoga Park – 1 hour away from BA
  •      Relax in Bariloche, or ski if it’s winter –  Bariloche
  •      Go hiking, mountain biking or horse riding in hundreds of years old forests – Villa de Angostura
  •      Visit Perito Moreno, Argentina’s beautiful blue glacier – El Calafate

Most challenging thing: doing all the things we wanted in less than 7 weeks:) Also finding vegetarian food that’s not pizza or empanada :D.

 

ACCOMMODATION

Most expensive accommodation: 50 Pesos person/night in El Bolson, without breakfast and internet

Cheapest accommodation: 25 Pesos person/night in El Calafate, without breakfast but with internet

We haven’t Couch Surfed in Argentina but stayed with Daniella and Selis in Buenos Aires for 5 days.

The breakfast in Argentina is pretty much the same as everywhere else: bread with butter, jam and dulce de leche (a type of caramel very traditional in South America), coffe or tea. In some places (especially the ones part of Hostel International) we got cereal, eggs and fresh orange juice as well. Not bad at all;).

Favorite Accomodation

  • Bariloche – Marcopolo Inn, part of Hostel International
  • Villa de Angostura – a caban right at the entrance in the forest
  • Mendoza – Mendoza Backpackers, part of Hostel International
  • BA 🙂

 

FOOD

If you are vegetarian it will be difficult to find dishes without meat – after all, this is the country of steak! If you eat fish it’s a bit better. Our usual meals were vegetarian pizzas and cheese empanadas (a type of pastry). We of course did our best to prepare our usual avocado and cheese sandwiches or pasta with vegetables (the usual backpacker meal :-)), but we still ended up eating pizza a few times a week.

The Argentinian cuisine is famous for its steak, pasta (incredible Italian influence), wine and ice-cream. We’ve tried them all repeatedly (well, except for the steak).

Favourite Food: wine (oh, that’s not food , hmmm… then…submarino. Oh, that’s not food either? Then… some of the pizza and empanadas we ate were really delicious:).

What we didn’t realy like: some of the vegetarian food that came with some surprise bones in it

Steak:  Argentina is famous for it’s “all you can eat” dinner büffes found in the local restaurants called Parillas (“Grill” in Spanish). They’re supposed to be delicious and they’re not very cheap as compared to the a la carte prices, around 50 Pesos in the South and a bit cheaper in the North. Most of the dishes involve some sort of meat though, so we only went to these büffes once.

Pasta. We were very happy to know that Argentinians eat a lot of pasta, but as it later turned out, most of the pasta dishes contain one or the other type of meat. We once ordered vegetarian lasagna, which was really delicious, but which contained a surprise layer of ham.

As we later learned, carne (Spanish for meat) only refers to red meat, so chicken, ham, fish etc are not considered meat. Until we figured this out we had funny conversations such as: “Do you have empanadas without meat?” “Sure, with cheese and ham”. “Ok, do you have any without ham?” “Of course, with chicken!”. It felt like China reloaded, where the definition of meat was the same.

Pizza. We’ve probably never eaten so much pizza in our first 26/27 years of life as we have here in 2 months. Truth is it wasn’t very hard, at least at the beginning, as it was really delicious most of the times. Our favorite was the Roquefort one in Puerto Iguazu, just opposite the bus terminal. “All you can eat” pizza buffes are extremely common and they’re usually around 30 Pesos. We’ve been to these on a few occasions but soon realised it wasn’t worth it much for us because we could seldom eat more than half a pizza anyway (ok, that’s true for Iunia and Boca, as Silviu had no problem devouring kgs of pizza in one sitting:p), and buying a la carte was around 20-25 Pesos. If you’re a big pizza eater though you will surely enjoy these places! 🙂

Empanadas: The delicious pastry you find in most South American countries is commonplace in Argentina as well. If you’r a vegetarian make sure you order one “Sin carne, sin jamon, sin pollo”. “No meat, no ham, no chicken”.

Humitas: a corn dish that we found mostly in the North of Argentina and it was a good alternative to pizza and empanadas. It’s made differently depending on the area you’re in and it’s not very big, most times sold as a starter. It wasn’t our favorite dish and it’s also not very cheap, but it’s worth a try.

Churros: Again a very common Latin American sweet. You can find it either in cafes or on the street. Sometimes you can find it filled with cheese, but most of the times it’ll be sweet: sugar, dulce de leche or chocolate filling… yummy

Submarino. A glass of warm milk with a piece of special chocolate in it. Best deal: 3 Churros and a submarino for 10 Peso in El Bolson. In other places it can cost up to 12 Pesos or more, and this without the 3 churros included.

Mate. The South American tea speciality.

 

TRANSPORTATION

Before going to Argentina we had heard so much about how exceptional the buses there were, that they served food and alcohol on board and they’re really comfortable too. We didn’t know what to expect as we were already pretty satisfield with the Chilean buses, and upon getting there we found most of the companies offered in fact the same sort of quality and services as the ones in Chile. Then, one day we had the fortune to travel with Cruz del Sur/Norte. It instantly became our favorite and we then found out the wine and champagne stories were true: the dinner menu comes with a glass (or two hehe) of wine/beer and … champagne! 🙂

There are different “classes” on the bus: semi-cama, cama, cama executive, VIP etc (“cama” is “bed” in Spanish). If you travel with the cama executive or whichever other VIP option you’ll probably get this fanciness any company you travel with. You do have to pay a premium for this upgrade though :).

The best thing in the country (in our opinion, of course): Perito Moreno glaciar in the South, horse riding and mountain biking around Villa de Angostura, Evita Museum in Buenos Aires, Quebrada de Cafayate, High Andes trip to see the Aconcagua, MAAM museum in Salta, road trip in the North of Argentina, the Iguazu Falls, tango in the capital, wine and mate with the locals. Oh, and champagne in the overnight bus

Argentína dióhéjban

Napi budget: USD27 – 111 Argentínian Peso
Tényleges napi költekezés: USD34 

Meglátogatott városok:
El Calafate
El Bolson
Villa de Angostura
Barilloche
ECO Yoga Park
Buenos Aires
Mendoza
Maipu
Cafayate
Salta
Porto Iguazu

Legdrágább város:Barilloche, Villa de Angostura (Dél)
Legolcsóbb város:Salta, Cafayate (Észak)

Kedvenc város:Villa de Angostura, Barilloche és Buenos Aires (a többi város inkább a látványosságok miatt érdekes, nem maga a város miatt)

Mit is csináljunk Argentínában

  • Nézzük meg az Iguazu Vízesést – Porto Iguazu
  • Menjünk autós túrára Salta környékén
  • Látogassunk el a MAAM múzeumba, ahol a 3 inka múmiagyerek található – Salta
  • Nézzük meg a Quebrada Kanyont – Cafayate és Salta között
  • Kostoljunk bort – Cafayatében és/vagy Maipuban
  • Menjünk Andok túrára és nézzük meg a világ második legmagasabb hegységét (Acongagua) – Mendoza
  • Táncoljunk Tangót – Buenos Aires
  • Nézzünk el La Boca-ba – BA
  • Látogassunk el az Evita múzeumb és a Nemzeti Múzeumba – BA
  • Töltsünk el pár hetet az Eco Yoga Parkban – 1 órára BA-től
  • Relaxáljunk Barillochében, vagy sieljünk ha tél van – Barilloche
  • Túrázzunk gyalog, biciklivel vagy akár lóháton a többszáz éves erdőben – Villa de Angostura
  • Nézzük meg a csodálatos kék gleccsert,Perito Moreno – El Calafate

Legkihívóbb dolog:hogyan nézzünk meg mindent Argentínában ilyen rövid idő alatt, s mit is együnk, amiben nincs húsJ

 

SZÁLLÁS

Legdrágább szállás(amit mi fizettünk):50 Peso fő/éjj El Bolson reggeli és internet nélkül

Legolcsóbb szállás(amit mi fizettünk): 25 Peso fő/éjj El Calafate reggeli nélkül de internettel

Kanapé Szörfözést Argentínában nem volt, de 5 napot Daniellánál és Selisnél töltöttünk BA-ben.

A reggeli itt is kenyér, lekvárral, dulce de leche-vel/manjarral, kávéval és teával, néhol műzlivel, tojassal és naranccsal.

Kedvenc szállásaink
Bariloche – Marcopolo Inn, a Hostel International tagja
Villa de Angostura
Mendoza – Mendoza Backpackers, a Hostel International tagja
BA 🙂

 

GASZTRONÓMIA

A vegetáriánusoknak a steak hazájában sem lesz egyszerűbb vega kaját találi sajna. Aki eszik halat, annak egyszerűbb, de még az sem az igazi. A mi étkezésünk kimerült a Pizza Margarita és a sajtos empanadában. Persze amikor tudtunk készítettünk magunknak egy kis avokádos-sajtos szendvicset vagy tésztát padlizsánnal (tipikus backpacker ennivaló :-)).

Argentína gasztronómia híres a steakről, az (olasz) tésztákról, a borokról és a fagyiról. Mi ezeket szinte kivétel nélkül kipróbáltuk.

Kedvenc étel:bor (oh, hogy ez nem étel J, hm…. akkor…)  submarino (vagy az sem etel),  akkor empanada

Ami nem igazán ízlett:azok a vegetáriánus ételek, amikben „véletlenül” csontokat találtunk 🙂

Steak. Argentínában híresek a vacsora büfék, ahol befizetsz egy bizonyos összeget (ált. 50 Peso körül), s annyit eszel, amennyit akarsz. Itt a legtöbb étel hús, így csak egyszer mentünk el egy ilyen helyre, hisz 50 Pesot fizetni egy zöldség büféért kicsit sok. Szóval mikor ott voltunk, beleharaptam vagy 2 féle húsba, de nem voltam annyira elhalva tőlük. Nemtudom, hogy ez azért volt, mert nem volt olyan finom, vagy mert már fél éve nem eszem húst, s már nem ízlik annyira. 🙂

Tészták. Nagyon megörültünk, hogy az Olasz befolyás miatt sok tésztát lehet kapni országszerte, viszont hamar kiderült, hogy ezek majd 100%a hús tartalmú. Egyszer vettünk is egy vegetáriánus lazagnát, ami nagyon finom volt, s amiben meglepetésre ott figyelt egy sor sonka 🙂

Pizza: szinte mindennapi eledelünk volt. Nagyon finom, főleg a Rockefort pizza Porto Iguazuban. Pizza büfék is elterjedek az országban, ahol 30 Peso körül ehetsz mindenféle pizzát.

Empanada: Sokféle empanadát lehet kapni latin amerikában. Ezek álltalában tenyérnyi töltött tészták (hússal, hallal, sajttal vagy almával). Lehet tepsiben vagy olajban sütöttet is kapni.

Churros. Egy latin amerikai édesség, ami a fánkra hasonlít a leginkább csak hosszúkás alakú. Porcukorral vagy csokival, karamellel, sajttal töltve vagy leöntve fogyasztható.

Submarino. Forró tej egy darab csokival a közepén (Legjobb deal: Submarino és 3 Churros 10 Pesoért El Bolsonban. Amúgy a Submarino olyan 12 Pesoért megy puccosabb helyeken.)

Mate. Tea szerű ital különlegesség. A Mateval ugye argentínában ismerkedtünk meg pár hónapja, s rögtön megszerettük. Azóta rendszeresen fogyasztjuk 🙂

 

KÖZLEKEDÉS

Argenína buszairól sokat hallottunk ideérkezésünk előtt is, hogy Dél Amerika legszínvonalasabb járatairól van szó. Mi már a chillei buszokkal is megvoltunk elégedve, s nemtudtuk mire számíthatunk még. A legtöbb járat chilei buszokhoz hasonló volt, de emellett ott volt a kedvenc busztársaságunk, Cruz del Sur/Norte, ahol bor és pezsgő is járt  a vacsora mellett (minden extra költség nélkül)!

Legjobb dolog az országban (szerintünk):Evita múzeum BA-ban, MAAM múzeum Saltában, autós túra északon, tangó a fővárosban, borés Mate a helyiekkel. Ó és pezsgő az éjszakai buszon 🙂

 

The Iguazu Falls – as incredible as they say!

Kung-fu Panda once said: “(they) would go blind from over-exposure to pure awesomeness!”. That’s exactly how I felt upon catching sight of the Iguazu Falls.

The bus journey from Puerto Iguazu took 40 minutes and when we got to the park, even though it was still early, it looked like it was going to be a pretty busy day (as expected on a Saturday). The train that takes you to different locations goes every half an hour, so we were happy we caught one just before departing. We had to get off half way and get on another train to Garganta del Diablo, but the waiting time was long enough for us to prefer walking the 30 minutes to the park’s largest falls.

It was a lovely walk, with the last 10 minutes on a bridge surrounded by greenery and birds. We could hear the noises the Devil’s Throat was making from quite a distance away. When we got closer we saw (and felt) the water splashing everywhere and found ourselves mesmerized by the impressiveness of the falling waters. Some people were wearing rain coats and others just wet coats, but all were equally happy.

We took the train back to the main station and then proceeded towards the place we’d start our boat trip. As we were going down on the Lower Trail we came across beauty that can hardly be expressed in words. Fresh lush greenery interrupted by falling waters, and all this crowned by perfect rainbows. We had never seen so many rainbows in the same place, and it surely seemed something of fairy tales.

I thought then that if anyone had asked me to design Paradise, it would have been something like the Iguazu Park. The only little adjustements would have been some strawberry milkshake falls. Boca and I then started an imaginary trip through Chai Tea Latte falls, almond milk falls, chocolate pralinas trees… Yeah, maybe we were pretty hungry:p.

We got to the boat around 1pm and quickly put on our life vests. We were given a waterproof bag for all our belongings and then told it was going to get pretty wet, so we wanna wear as few things as possible. Well, wrong day to wear long pants and not carry spare clothes! We took our shoes off and hoped for the best.

We were first taken to a waterfall that had a rainbow at it’s feet. We took lovely photos and then they advised “All right, now you want to put your cameras in the sealable bags”. Ok, here we go… The captain stepped on the pedal (or whatever he stepped on) and …. what an incredible feeling!! We were drenched in the first 5 seconds and we couldn’t stop laughing and shouting our heart out. The water was coming straight into my face and at the beginning I tried avoiding it by turning my head away… after a while though I ended up just opening my arms towards it and embracing it full on. Even though the speed was high, the water felt very gentle on my face… and it was tasty too!

Just as we came back out and could catch a proper breath, our guide shouted “Una mas, una mas” (One more). So off we went again, for another round of thrill. We did it two more times in another fall, and by this time there was not one dry spot on our entire bodies. We were thrilled, energized, rejuvenated, and simply happy. We definitely felt it worth it, and we strongly recommend it too!

We had no spare clothes so we moved as fast as we could to a place where we could sit under the sun and dry. My long pants were so wet I had to take them off and ended up wearing my scarf as a skirt. We bought a lil something from the cafeteria (the food is very expensive here, so if you’re on a budget it’s better to plan for a nice picnic instead) and apparently it smelled pretty good, because soon enough we were having our lunch together with about 10 raccoons. There were signs everywhere advising not to feed or pet them, and we didn’t, but we could see how so many people were choosing to ignore the advice and were then surprised when the little animals were getting aggressive. I’m all for ‘some rules are meant to be broken’, but I like to use my common sense and judgement first, as some rules are really there for a purpose:).

We wanted to do two more things for the day: take a boat to a small island in the middle of the park (the ride is included in the entrance price) and then do the Upper Trail. Unfortunately for us the boat was not running that day as the water level was not proper, so we were left with the trail. We headed towards there and on the way passed by this small patch of the greenest grass. “Come, lay on me”, it whispered. We could not resist so ended up having quite a long nap there. At some point about 15 raccoons came out of the forest and dared to come close enough to sniff us; we again didn’t entertain them, so they went … away.

It was after 4pm when we headed to the Upper Trail and were again not prepared for what we saw. We all agreed it was probably the most beautiful scenery we had seen in the past 4 months… and we had seen A LOT of incredible places. By the time we were up there the sun had already moved to other side, so we saw the falls in the shade. Do your best to get there as early as possible, even if it means a late lunch or skipping the nap on the grass. You’ll be happy you did it!

The falls can be seen from both the Argentinian and Brazilian side, and we knew the Argentinian one offered a more intimate interaction with the falls. We felt so satisfied with our day that we didn’t feel the need to do the Brazil side at all. So we didn’t, and during our conversations with other travelers later it seemed we took the right decision. If you have the opportunity to do both, go for it, as they offer a totally different perspective, but if you’re limited to one for whatever reason you definitely want to be doing to Argentinian side!

We ended that antastic day walking back to the entrance on what they call the Green Trail. It was a most lovely walk and we reflected on the special day we had been given to experience. We then also understood better why on her first visit to the Iguazu Falls, Eleanor Roosevelt exclaimed: “Poor Niagara!”

If you liked this post please rate it, leave a comment or share it with a friend using the buttons below.

From Paraguay to Iguazu Falls in Argentina

We were told it would take no more than an hour to get to Puerto Iguazu from Ciudad del Este; we naively took that as a fact, even though it came from the same lady in the bus terminal who had misinformed us a few times before. I guess this is what you get when you just refuse to learn from mistakes!

So anyway, we thought if we woke up at 7am we’d manage to get to Puerto Iguazu, check into a hostel and go see the falls on the same day. Yeah… that clearly happened just as expected. Not! Two hours after we got on the bus we were still struggling to get out of the main road in Ciudad del Este. The jam was incredible! We then understood much better why we had seen so many motorcycle taxis around the city: the traffic jam was commonplace here and people who wanted to get to the border faster would hop on a 2 wheel taxi and be there in no time. We later heard that many people prefer to walk the few kilometers to the border rather than wait in trafic – truth is it would certainly be much faster! Our 1 hr journey turned into a 5 hr journey, and by this time it had become clear to us we’d not be going to any falls that day. We knew you should give yourself a full day to enjoy the Argentinian side (as opposed to the Brazilian side for which half a day is said to be enough), and we intended on doing just that!

This was also the day we were going to say good bye to Jess, who was going back to Buenos Aires and then flying home just in time for her grandparents’ 50th wedding anniversary. After all the awesome fun we had had together for the past 10 days, it was a bit of a sad moment of course, but since Europe is such a small place we knew our good bye was more of a “See you later!” :).

We spent the rest of the day chilling around the city and went to a restaurant near our hostel for a last dinner of empanadas and the great Argentinian wine we were already beginning to miss. We were shocked at the sight of a middle aged couple who ordered and then ate 2 plates of boiled potatoes, 2 of fries, one of rice, one of beans, 2 empanadas (pastry), 2 big buns and 6 big pieces of meat, all topped with 2 cakes and washed down with 1liter of the local beer. Boca’s reaction was: ‘Wow…that’s a lot, even if they didn’t eat anything the whole day’. Mine was: ‘Are you kidding me? That’s a lot even if they didn’t eat anything the whole freakin’ year!!’ We both concluded: “Maaan, the Argentinians can surely eat!!”

Upon sharing this on Facebook, my friend Anant exclamed “So they are the culprit of food shortage!”. I thought that was both hilarious and spot on.

The next morning our excitement was as high as ever as we walked over to the terminal to get our bus tickets to the falls. We had heard the boat ride was a must even though it meant skipping some meals after that to resuscitate our budget, so we signed up for that too. All in all the day would cost us 225 Pesos (USD56). Better be worth it, we thought!

What not many people know is that the Iguazu Falls are a conglomeration of falls surrounded by subtropical jungle, so you can spend quite some time admiring the various sights in the big park. We were given some tips by the ticket guy (who was the happiest chap!): “Hop on the train as soon as you get to the park and go straight to Garganta del Diablo, then come back to do the lower and upper trails. The best time to do the boat trip is at 12-1pm, as the sun is perfectly positioned”.

Later on we were really happy we followed his advice!!

If you liked this post please rate it, leave a comment or share it with a friend using the buttons below.

A csodálatos Iguazú Vízesés, szivárványokkal övezve

Ciudad del Estéből az infotmációs leényzó, azt mondta 1 óra alatt át lehet érni Puerto Iguazuba, ahol is meg lehet tekinteni az Iguazu vízesést. Tanulhattunk volna már abból, hogy a lány nem nagyon van képben az itt történtekkel, s mikor már 3 órája csücsültünk a buszon a dogóban, hogy átérjünk a határon meg sem kellett volna lepődni. Ekkor már gyanus volt, hogy ma már nem nézzük meg a vízesést. Az összesen 5 órás út után csak arra volt időnk, hogy beüljünk egy búcsú pizzára Jesssel, aki innen ment BA-be, majd onna haza Angliába. 10 napos együtt utazásunk így véget ért, de tudjuk utunk nem utoljára kereszteződött. Ezután becsekkoltunk egy olcsóbb hostelba (STOP hostel), s alig vártuk a másnapot, hogy kora reggel menjünk a vízeséshez.

Eleanor Rosewelt ennyit mondott, mikor meglátta a vízzesést: „Szegény Niagara!” … gondolhatjátok, nem voltak nagy elvárásaink 🙂

Egy helyi busszal lehet olyan 40 perc alatt elérni a vízesés bejáratáig, ahol 100 Peso a belépő. A buszpályudvaron nem csak jegyet lehet venni a helyi buszra, de különböző túrákra is. Mi gyorsan kaptunk az alkalmon és vettünk egy 125 Pesos jegyet egy 15 perces hajó túrára is, ami be visz minket a vízesés közelébe.

Reggel 9.30kor már a parkban is voltunk, ezzel ez elsők között érkezve J A park hatalmas területen helyezkedik el, így kell hozzá egy nap, hogy az ember körbejárja. Az Iguzu vízesésről tudni kell, hogy nem egy vízesésről, hanem sok kisebb de inkáb nagyonn esésről beszélünk.

Mi az Ördög Torkához akartunk először eljutni, amit lehet kisvasúttal és gyalog is megközelíteni. Mi fel is szálltunk a kisvasútra, ami fél óránként jár, de az csak félútig vitt el minket, ott át kellett volna szállni egy másikra, de már annyian álltak sorba hozzá, hogy mi inkább a gyaloglást választottuk és csupán fél óra alatt el is érkeztünk a vízesés fenti részéhez. Onnan egy fémhídon lehet megközelíteni a torkot és fentről megcsodálni a vízesést és hallgatni a zúduló víz moraját. A víz olyan erősen csapódott mindenfelé, hogy vízpermet borított be minden ott állót, persze ez senkit nem nagyon zavart! 🙂 szerencsénk volt, mert szép napos napunk volt.

Ezután megvártuk a kisvonatot és visszamentünk a park közepéig. Ott rögtön megkerestük a hajótúra indulási pontját, mert már dél volt és a jegyvételnél azt tanácsolta az eladó, hogy 12-1 óra között menjünk a túrára. Beültünk a 20 fős kis hajóba, levetettük minden felesleges ruhánkat és cipőnket, amiket vízálló zsákokba lehetett rakni és már készen is voltunk a nagy menetre. Először csak lassan közelítettük meg a vízesést, ahol még lehetett a fényképező gépeinket használni. Ezen a ponton 3 nagyobb vízesés is találkozik egymással, s dél lévén mindegyik tökéletes napfényben pompázott. El sem tudtunk volna képzelni jobb időpontot a kalandra. Aztán ugye itt is a levegő tele volt vízpermettel, ami a napfényben szép szivárványokat eredményezett mindenfelé. Én még sosem láttam ilyen sok szivárványt egyszerre, s mindez a vízeséssel tarkítva olyan volt mint a mesében.

Pár perces gyönyörködés után itt volt az ideje, hogy eltegyük kameráinkat és megismerkedjünk a vízzel közelebbről is. Minden erejét beleadva a hajó, olyan közelre vitt minket, hogy mindenki sec perc alatt csurom vizes lett! Ezt megismételtük 2x két esésnél is 🙂
Az emberek boldog sikoltozásait messzire el lehetett hallani 🙂

Egyszerre volt félelmetes, hideg, meleg, vizes és csodálatos élmény is! Aki erre jár semmikép se hagyja ezt ki! (Ja és hozz magaddal válltó ruhát!)

Ezután visszamentünk a park közepére, ahol a napon próbáltuk szárítani magunkat, míg elmajszoltunk pár Croissant ebédre. Finom ebéd illatokat mások is megérezték, s vagy 10 mosómedve társaságában fogyasztottuk el elemózsiánkat. Persze mindenhova ki volt írva, hogy ne ettessük őket stb, ezért nem is tettük. Sajnos nagyon sok ember volt, aki ezt nem vette komolyan és felnőttek fényképezték gyerekeiket, ahogy etetik a medvéket, esetenként még hozzájuk is nyúltak (ha esetleg a medvék agesszívvé válltak volna, persze nekik állt volna följebb). Szóval  a mosómacik nagyon aranyosak voltak 🙂

Majd tovább sétálltunk a park különböző ösvényein, amik a szebbnél szebb vízesésekhez és azok kilátójáig vittek el minket. Az egész vízesést esőerdő veszi körül, ami szinte megyország beli képeket festett elénk. Iuniával nem győztük csak tátott szájjal bámulni e csodálatos parkot, s viccesen találgatva, ha ez a menyország lenne akkor mik folynának a különböző vízeséskből, pl Chai Tea Latte, eper shake stb.

Tényleg nem hittünk a szemünknek… csodálatos volt… nekem a Szives bocsok mese jutott eszembe és hogy ők ilyen varázslatos helyen éltek a felhők között… 🙂

Mikor  a nap már lemenőben volt, itt volt az ideje, hogy búcsút vegyünk e boldogsággal teli helytől és visszamenjünk a városba, hogy egy újabb pizzával zárjuk le e tökéletes napot.

Következp postban megtudhatjátok hogyan is jutottunk el Rióba…

A véleményed sokat számít nekünk, kérlek osszd meg ezt velünk a ’Leave a Coment’ szövegre kattintva, értékeld a postot csilaggal vagy csak simán kattints a Tetszik gombra.

THE road trip to the North of Argentina – continuing Day 2

As we drove back to the main road we saw a living thing among all the rocks, cactuses and dustiness. It was noone else but the old man we had given a lift to! He had been waiting there for his bus for more than an hour now, so we were happy we could in the end give him a lift to the nearest town. He got in the front seat and we drove in silence for a while, all of us in a deeply reflective mood.

At some point I had the feeling something was not quite right with the car, as if something had happened to the tire below me. The road was full of rocks and holes, so even though the thought bothered me I didn’t say anything, thinking it was just the way it feels driving on such a road. At some point I saw Silviu acting very confused as well, so we finally stopped the car only to discover the left back tire was flat in every sense of the word…

We had been the only ones on the road ever since the lagoon, but the moment we stopped we noticed not one, but two other vehicles stopping with us. One of them was the bus our Argentinian grandpa was waiting for, and it stopped right in front of us, and the other one was a van that stopped behind us. Both drivers got out of their vehicles, took over our car and it’s tools and within 5 minutes gave it back to us fully functional. Silviu was helping them out while the rest of us were still very puzzled not only that we got the flat tire, but that of all the places, it happened exactly then and there when the other 2 vehicles were around us…

We thanked the two drivers from our heart (after getting over the shock that the bus driver had let all the passengers wait while helping us out) and we started again, driving much slower than before and being sunk in even deeper thoughts. By the time we got back to the paved road we knew we were not going to make it in time for most of the things we had planned to see. We chose three – the ruins, the colored mountains and the thermals, and since the first two were outdoors we had to make sure we got there before sunset. Well, in our rush we ended up passing by the ruins without realising, and got to the mountains 10 minutes before the sun completely disappeared behind the big rocks. Unfortunately even the 10 minutes didn’t help at all, as the mountains were completely in the shade and the colors were not standing out in any way. Oh well… next time :). We at least managed to stop for a few minutes at the place marking the Tropic of the Capricorn and think about hemispheres and how many times we’ve crossed from one to the other in the past few months.

We kept driving and dreaming of the thermals as the perfect ending to a day when nothing had gone according to plan. We knew it was in Jujuy, so we got there all ready to dive in around 8pm, but just to discover the thermals were another 30km away…and since we were unable to find out whether they would still be open at that time, we had to let that one go as well. We got back to the hostel in Salta amazed at how nothing we had planned for the day actually came true… yet we had such a fulfilling, fantastic and full of learning day. And I’m sure God had a pretty good laugh too!!

The biggest learning? Life is one big road trip, and it’s up to us to see it and make the best of it. What a fabulous way to end our 2 months adventure in Argentina…:). And good preparation for Paraguay!!

 

If you liked this post please rate it, leave a comment or share it with a friend using the buttons below.