Tag Archives: ECO Yoga Park

The lessons we took with us from the Eco Yoga Park in Argentina

‘I had everything I had dreamed of, but I was not happy. Then I realised those were not really my dreams. They were the dreams of those around me, and I had lived them for them. Now it is time to figure out what mine are and finally live them. So that I can be happy.’ (traveler)

We were about 25 volunteers in the park, except for the permanent staff, and we soon started to share stories and connect with each other. Silviu was sharing his experience with the 7th Path Self-Hypnosis with some of them and quite soon people started to ask us if we could teach them as well. Within an evening a group of 11 gathered and we had the privilege of spending another weekend teaching it again, as we had hoped a short while before. It was a truly special group, and we knew it wasn’t random that those exact people were gathered together in that exact park at that exact time (we are strong believers of what Master Oogway shares with us in the wise movie Kung Fu Panda: ‘There are no accidents!’). We were all there for more or less the same reasons (to learn about ourselves, to grow, to let go of the past and embrace the future) so it was a great environment in which people felt safe to share and be vulnerable. It was beautiful! Silviu spent time teaching some of the volunteers massage techniques as well, so we were really happy we were able to share some of our knowledge and skills with all of them fantastic people.

We had planned to be in the park for just two weeks, but in the end Boca and I stayed 18 days and Silviu… well Silviu decided to stay even longer. The big Hare Krishna guru was coming to the Park for a 3 day convention, so after reading enough scriptures Silviu thought he wanted to meet the guru and interact with him a bit. So he stayed on and continued his amazing learning and growing journey, teaching massage, continuing to wake up at 5, doing yoga and meditation, sharing with others and preparing for the gugu’s coming. He ended up staying in the park for 31 days, which he would safely say have been simply transformational to his life. And we can testify for that:).

When we left the park it literally felt like leaving family, and it was not a tearless affair. It amazed us how such loving relationships could be created in such a short period of time, and how much we could learn from the people and the interactions with them in the park.

Individuals from all walks of life came through the gate almost every day, some with a clear plan of how long they were going to be there, others just looking for something and hoping they could find it there. Others running from something and hoping they would find reasons to stop. It amazed me how many of the stories were repetitive, and how many times I had heard them in the last 4 months of travel:

‘I’ve quit my job and am now traveling to figure out what I really want to do in life.’

‘I was tired of my pathetic little life and needed a change to make me wake up and enjoy life again.’

‘I am looking for my real self. I have to find myself because before I do that I just cannot be happy. If I dont know who I am I cannot know what will make me feel fulfilled, make me feel i’m truly living my purpose.’

‘I woke up one morning crying and I remember thinking to myself that this was a fraud. I was a fraud, for living a life I didn’t want, just because I was afraid. Afraid to make the move to change it, afraid of what others will think, afraid of what I would think of myself leaving my partner, the career I had built … everything that had once made me proud, but was now making me sick. I had to leave, so that I could be happy. And it was the best decision of my life’

‘The things I did in the last two months… I had never ever thought I’d be able to do such things. I thought that would not be ‘me’. But now, looking back, I feel I had been living someone else’s life for the past 35 years. I feel I had been asleep for my entire life, and only woke up 2 months ago… when I started this journey. And now, for the first time in years, I am happy. Truly happy!’

I could not help but notice the similarities in all these stories, and how the recurring motif was ‘I want to be happy. And for that I need to find myself first’. Some people feel the need to go out into the world to realize who they really are and what their purpose in life is, because they need a change of scenery and a certain environment. Others do not feel the need to go anywhere, but find themselves while at home. What’s important is to realize that no matter how far we go, the only place we can find what we’re looking for is inside, deep within us. And the good news is we’re not going anywhere, we’re always there, ready to be found any time:).

Another great lesson in the park was that of giving without waiting for anything in return. There is no need to wait for the ‘reward’ because it will definitely come, that’s just the way things work – it’s the law of giving and receiving. It will not come when or who you expect it to come from, that’s for sure, and expecting that will lead to nothing but frustration, as it usually happens with unfulfilled expectations. What we believe is that whatever you are giving will come back to you many fold through unexpected ways. A simplistic illustration of this is an example from the park: Paula helped Carmen with her Spanish, then Carmen gave Valerie a haircut, then Valerie made a bracelet for Julie, then Julie gave Boca and me a jumper, then we taught Paula the 7th Path Self-Hypnosis. Mechanisms like this move in unexpected ways, but the certitude we have is they do indeed move! 🙂

We came across this book in the park: ‘The voice of knowledge’ by Don Miguel Ruiz… If there’s one book I recommend more than any other, it is this one. I might write a post about it soon, but the short answer to ‘What is it about?’ is this: the truth. The truth in our lives, about out lives. The truth of our lives. And indeed… the truth does set us free:).

If you liked this post please rate it, leave a comment or share it with a friend using the buttons below.

Búcsú az ECO Yoga Parktól – a ’titok’, amikre rábukkantunk

Szóval így töltöttünk el 18 napot a napfényes parkban, ahol tél lévén a hőmérséklet lement néha 0 fok köré, ráadásul pont mikor a kertbe voltunk beosztva. Gyomláltunk, kapáltunk 5 fokban, miközben alig éreztük az ujjainkat. De persze azért jól éreztük magunkat, ittunk sok Mate-t és zenét hallgattunk. A konyhában való segítgetést is kipróbáltam, de azt hiszem a házépítes tetszett a legjobban. A végén már szépnek is mondható volt, amit a házon műveltünk ☺ iunia szinte midne nap a házon dolgozott, a végére már ő mutatta meg az újaknak, hogy mit kell csinálni. Silviu egy sajátos „üzletett kötött” Thakurral és ő inkább végig maszíozott mindenkit a parkban, mikor nem volt égető szükség rá máshol. Ennek persze mindenki rendkívül örült, s nagyon gyorsan ő lett az egyik kedvenc a parkban ☺

A mókás munka, a frissen sült cipó, banános süti, a vegetriánus étel és a yoga mellett a társaságot is nagyon élveztük. Mind az ott dolgozók, mind pedig a többi önkéntes kedves nyitot és barátságos volt. Érdekes módon a legtöbb önkéntes mind keresett valamit, valamit, ami megváltoztathatja az életüket, ami új motivációt adhat nekik avagy segít nekik az élet naposabb oldalát nézni. Régóta hiszünk benne, hogy nincsennek véletlenek, s az is biztos, hogy ez a 20 ott lévő önkéntes nem véletlenül került a parkba egy időben ☺ Egyik beszélgetés alkalmával szóbajött a 7th Path és hirtelen 14 ember gondolta úgy, hogy szeretné megtanulni a technikát, így hétvégenként 7th Path-t tanítottunk (http://www.7thpathselfhypnosis.com/), ami csak még tökéletesebbé tette az ott eltöltött időt.

Érdekes volt részese lenni ennek a csapatnak egy ideig és megfigyelni hogyan viselkednek a mindennapokban. Amit éreztünk az az odaadó szeret és nyitottság volt. Elfogadtak mindenkit olyannak, amilyen. Nagyon tetszett, hogy nem próbálták meg senki ráerőltetni hitüket, de ha kérdeztünk szívesen megosztottak velünk sokmindent. Voltak dvd-k és könyvek is, amit akárki levehetett a polcról és olvashatott vagy megnézhetett. Nagy hangsúlyt fektetek a vegetárianizmusnak és mások szeretetének, a becsületességnek és a jóságnak. S valahogy ezt mindenki könnyedén magáévá is tette. Például a parkban nem volt zárva soha egy ajtó sem, de senkinek eszébe sem jutott, hogy lopjon, vagy akár átverje a másikat. Mindenki segítő kész volt a másikkal szemben, és ha valaki esetleg elpicsorodott egy egy nehezebb pillnatban, rögtön legalább 3-5 ember vette őt körül nagy öleléssel. Az eltöltöt 18 napban nem csak egy új kultúrát, vallást ismertünk meg és barátokat szereztünk, hanem családot is. Az abban a 18 napban ott lévő önkéntesekkel olyan őszinte és szerető kapcsolatot alakítottunk ki, amit máshol még nem tapasztaltam ilyen rövid időn belül.

Nem csak ECO park fent tartást tanultunk, vagy Yogát, hanem azt is, hogy a világ tele van emberekkel akik keresnek valamit, akik várnak egy információra ami másoknak megvan, s az élet össze is hozza eme embereket csak nyitott szemmel és szívvel kell járni. A 3 hét alatt megfigyeltem ahogy az itt lévők hogyan segítenek egymásnak kölcsönösen és viszonzás várása nélkül. Például Paula segített Carmennek spanyolt tanulni, aki levágta Valeri haját, hogy használja, aki csinált karkötőt Julinak, aki pullóvert adott nekünk, akik tanítottak 7th Path Ön hipnozist Paulának… és így tovább. Ez a kör ment körbe és körbe. Azt hiszem a világ egy szebb hely lenne, aha z eberek folyton segítenének másoknak annak ellenére, hogy esetleg a másik nem tudja azt viszonozni. Azt monják tegyél meg mindent másoknak amit csak tudsz és ez a jóság majd visszajut hozzád valamilyen formában. Ebben már régóta hittem, de most példát is láttam rá.

A következő posztban álltalatok kédezett kérdésekre válaszolok.

Ha tetszett neked a bejegyzés, lécci osszd meg velünk véleményed, gondolataidat a ’Leave a Coment’ szövegre kattintva.

Day by day in the Argentinian Eco Yoga Park

We knew very few things before we got to the park, but one thing we were sure about was that we’d love the yoga, and that turned out to be the case. One of the instructors, Ximena, had been practicing artistic yoga since a little girl and this was what she was teaching. It was the first time I was experiencing this type of yoga and it was love at first practice! Takur had his own style as well and his classes were tough yet a lot of fun! He’d carefully correct us when we were not doing a posture correctly and many times he’d resolve to just laughing out loud at one or the other’s interesting positions. He had a few signature phrases that we were expecting every time in the class and we even started using them outside of the yoga class: ‘Softly, without pressure, relaxing, without forcing’ (most of the times for postures most of us found anything but relaxing), ‘Next posture is same. Only different’, and ‘Oh, I haven’t done this posture in 7 years’. He loved to focus on meditation and that was definitely much welcomed after 4 hours of physical work each day. There were a couple of other teachers as well, the ‘nuns’ of the ashram (Mothers, as they called them) all with different styles, so we much enjoyed the variety!

One thing we were not sure how we’d feel about before we got there was the food. But once we had our first meal we became completely at peace – it was going to be one of the best things about being in the park! They cooked vegan food almost all the time, with a few exceptions when they used some milk or cheese. We lost count of how many times we said ‘Oh, i’ve never seen/eaten this before’ and the omnipresent ‘Oh my dear God, this food is from Heaven!’. Most of the veggies were coming from the eco garden, so they were all organic and fed with love – that surely made a difference to the taste of the food! Our favorites were the homemade wholemeal buns, oven baked just before breakfast. Together with the baked apples and the lemon/mint/eucalyptus tea, they were definitely a very nice way to welcome the day! Boca worked in the kitchen for a few days and did her best to pay attention to all the details and identify all the secrets (one of them was apparently curry haha). Other people were taking notes and writing about each meal in their daily journals. It was maddness!

Oh, and then there was pizza party night. That was sooome night indeed!! It was always on a Friday and everybody was looking forward to it as if it were a barbecue night in a vegan place. That pizza was definitely a strong reason for thinking ‘thank God it’s Friday!’ Even the meat eaters confessed that it was one of the best pizzas they had ever had! It was cooked especially for us by one of the neighbors and they always made tons of it to make sure nobody was left unsatisfied. It was a sinful night indeed…

The other thrilling thing in terms of food was the organic dairy farm at the back of the yoga park. They had, without exagerating, the best yogurt any of us (not only the 3 of us, but literally everybody in the park) had ever eaten before. And if you combined that with the organic dulce de leche (a type o caramel-like sweet) for a ncie afternoon snack, you’d really need nothing else from life. The owners were adorable people, we once made a ‘field trip’ there, about 14 of us, and the husband was home alone. He said his wife is usually in charge of giving the visitors a tour, but it seemed they had gotten the roles mixed up because our man spent 2 hours taking us around the entire farm, explaining us processes in detail and answering all our questions. It seemed like he had been born for this purpose alone, and we felt so inspired by his passion and love for what he was doing. That on top of all the knowledge we got about cows, milk and dairy products. A very educational and enjoyable field trip it was!:)

This was a Hare Krishna place and the beliefs, rituals and practices were not foreign at all to Boca and me, as we had both come in contact with them before, be it in India or in Singapore. Silviu seemed to be the most fascinated by them and very quickly started to study all that he could about the Hare Krishnas, starting with the Bhagavad Gita. He had read the Bible, Coran, Talmud, Snow White and every other story book out there, and he was now so excited about putting the pieces together into one big story that made perfect sense to him. Must admit he came up with some very intersting ideas not only about how they are all talking about the same thing from different perspectives, but a bunch of other insights he might actually share with the world at some point or another, be it through this blog or any other.

Three days after we got there he decided to shave his head. We were happy with that decision as we had been threatening him with the scissors for a while, but decided to spare him until we got to warmer weather (being hairless in Patagonia is probably not the smartest idea). The day after that he woke up at 5 for the morning meditation. This time we started to get a bit worried, and talked about how the next day he’d start wearing the orange robe and the day after that he’d say good-bye and dissapear to India for a few months… or years. Fortunately he did not move on to the orange robe, but continued waking up at 5am for the rest of the time we were there. ‘Good for you!’ was all we had to say!

 

If you liked this post please rate it, leave a comment or share it with a friend using the buttons below.

 

 

ECO Yoga Park folyt. – Vályogház építés, banán torta sütés és kertészkedés 5 fokban

Szóval rögtön ebéd után érkeztünk, s egy kis napon való olvasás után élvezhettük is első yoga óránkat majd első vacsoránkat, ami krumpliból, rizsből, répából és valami zöld  zöldség gombócból állt (mit utóbb kiderült mángold névre hallgat a zöldség), s akármennyire unalmasnak is hangzik, de finom volt 🙂

A parkban különböző vegetáriánus ételek válltogatták egymást, s legtöbbjükre azt mondtuk: „Ilyet még sosem ettem”. És ez nem csak az étel fajtájára vonatkozik, hanem az ízére is. Sikerült pár napot a konyhában eltöltenem és megfigyelni hogyan és mivel főznek. A titok legtöbbször nem volt más mint szeretet, áldás és egy kis curry por J Szinte minden töldség kis olajban és curryvel volt megszórva. Még a tészta alapba is curryt raktak, ami rendkívül jó ízt kölcsönzött az ételeknek. Emellett nem ettünk semmit, ami nem volt megáldva. Eszembe is jutott, hogy dédimamám mindig kereszet rajzolt a kenyérre mielőtt felvágta (vajon véletlen?). Nagyon so mángoldot, rukolát, paradicsomot, céklát, krumplit és házi készítésű cipót ettünk. Volt banánkenyér is, ami egyszerűen csak isteni volt. A sült alma is sokszor volt asztalon különböző formában. Péntek esténként pedig pizza party volt, amit a szomszéd bácsi jött készíteni. Az egész pizzán csak paradicsomszósz (persze házi készítésű) paradicsom karika és sajt volt, de még soha életünkben nem ettünk ilyen finomat. Még a hús imádók is azt mondták, hogy isteni! Saját kreálmányunk a szomszéd farmról hozott joghurt egy kis dulce de lechével összekeverve…. magában egy desszert!

Másnap 7kor már a konyhában voltunk reggelit készíteni. Sült alma, banán, mandarin és házi zsömle formájában. A Hare Krisna muzsika szólt, míg a 10 szorgos emberke 1 óra alatt összeállította eme étket és pucolt egy kis zöldséget ebédre. Azt hiszem még sosem esett ennyire jól a gyümölcs tál reggelire, mint most.

Reggeli után első feladatunk ház építés volt. Na nem a szokásos téglaházakra kell itt gondolni, hanem fából, nádból és sárból álló kis vityillókra. 4 nagy cölöpön áll a fa keretes ház, kólás müanyagdobozokkal szigetelve és náddal merevítve. Közé saras nádas ragacsot tapasztunk 3 rétegben a tetőre pedig nád kerül. Gyakorlatilag alig kell valamit is venni a ház elkészítéséhez, mert a legtöbb hozzávaló megtalálható a természetben vagy újrahasznosított.

Ebédre sütőtökkel és más zöldségekkel töltött bukta, cékla, rukola és sült krumpli volt. A házépítést Simon (31) vezette, aki Buenos Airesben lakikk és most 3 hónapra jött ide segíteni. Simon otthon azt tanítja a fittségre vágyóknak, hogy hogyan lehetnek jobban bizonyos sportokban. Barátnője is itt van vele, Ximena (26), aki Yogát tanít és akivel több délelőttött töltöttem el főzőcskézéssel.

Az ebéd utáni sziesztát Yoga követte. A parkban több yoga tanár tart órákat felválltva, így megismerve több stílust is, aminek mi nagyon örülünk. Mindenki Ximena stílusát kedvelte a legjobban, aki már kis kora óta Yogázik és aki jelenleg Művészi Yogát oktat. Thakur óráit is szerettük, aki sok yoga pozitúrát tanított nekünk de akinek óráit inkáb a sok nevetés miatt szerettük. Gyakori beszólásai a következk voltak: „Most egyan ez a póz, csak egy másik” (Now the same, but different); „méllyebbre de erőszak nélkülá” (deeper, but without forceing), „a másik oldalt csináltuk már?”, avagy némely nehezebb pozíció próbákozásánál: „ezt a pózt már 7 éve nem csináltam” J mit mondhatnék, egyszerűen csak imádtuk.

Mindenesetre a közel 30 órás Yoga kurzus (sokszor 2 óra volt 1 nap) sok újat tanított nekünk és nekem még jobban meghozta a kedvem a Yoga tanításhoz.

Következő posztban megtudhatjátok, mit is tanutunk a parkban eltöltött 18 nap alatt, s hogyan válltozott meg életszemléletünk…

 

Ha tetszett neked a bejegyzés, lécci osszd meg velünk véleményed, gondolataidat a ’Leave a Coment’ szövegre kattintva.

Finally getting to the Eco Yoga Park, near Buenos Aires

We had been waiting for this moment for a few months, since searching for volunteering opportunities in South America. Boca had sent me a link with a few dozens and this was the one that immediately caught my eye: http://www.ecoyogapark.com.ar/. ‘Obviously’ this was the exact one she had chosen as well. Silviu was fine with whatever we decided, so we knew we had to come here. The place is more of an ashram, with organic farming, eco houses, daily yoga and meditation, philosophy classes and music therapy – all for 12 USD a day. What’s there not to like about this whole arrangement?:)

The bus ride there was not uneventful: one of the highways was closed so we had to take a country road, small, unpaved and full of holes. We were on it for a few hours and the constant breaking to avoid the holes gave me the worst motion sickness ever. I tried hard to sleep as much as possible and by the time we got back to the proper road my stomach was so messed up I had to say ‘No’ to the champagne they offered on board… I know, who does that, right? Well not only that, but I couldn’t drink the wine either, so Boca had to skip her champagne as well because when they brought it she was holding two almost full glasses of wine she had to fight with first… We had been waiting for this moment for so long, the promised buses in South America where they served wine and champagne for dinner… and now, when we finally found one, we were unable to enjoy this special treatment fully… At least the other 3 guys made up for it, as they had 2 glasses each, to compensate .

After the 22 hour bus ride we were supposed to catch another bus and then a cab to get to the park. This was not uneventful either (we even tried hitch hiking but I guess no man in his right mind would stop to pick up 5 backpackers carrying 10 backpacks) and we finally made it there at some point in the afternoon. The moment we entered the park we were so pleased with what we saw: green all around, palm trees, different kinds of huts and funny looking houses, different farms and animals at the horizon, and just a really great atmosphere. It was a sunny day and for the first time in more than a month we were able to walk around in a T-shirt. It turned out to be a one-time deal though, as for the next 18 days we spent there the temperature started at 3C in the morning and, with a few exceptions, never really went over 12-13 C.

We were immediately welcomed and shown around the park, then told what the daily program would be like. The volunteers would work about 4.5 hrs a day in the organic garden, on the ecological house or in the kitchen. The day started with prayer/music therapy at 5am and continued with preparing breakfast at 7, eating it at 8, continuing work ouside until 11.30, an occasional yoga class at 12.30, lunch at 1.30, philosophy class at 3.30, music therapy at 4, yoga and meditation at 4.30, snack at 6, dinner at 8 and then an occasional movie in the cinema room after dinner. Well, that’s something one could easily consider a busy schedule indeed! Of course all these (except for the actual work hours) were optional, but it was so hard not to attend something you knew was on and cool too! We had thought we’d go to the park to take some time to slow down, reflect, write, read, learn some Spanish, but we very soon realised that with so many things happening all the time, so many fantastic people around, so many stories to listen… with all these, having some ‘personal’ time would indeed prove to be very difficult.

We soon made peace with this when we realised the benefits of the above mentioned activities. We all had different ‘favorites’ in terms of the work: Boca was in her element in the kitchen, Silviu offered Takur (who is the ‘Godfather’ of the place and a guy we totally love!!) to spend his work hours massaging everyone in the park, and I had completely fallen in love with building the eco house. It felt as if a childhood dream had come true – playing with mud for a constructive purpose. We all sort of swapped around and did other things as well, to get a full experience of the place. One of the things never missing while working was the mate (the South American tea), as Argentinians are as serious about mate breaks as they are about their siesta time. I guess their motto could be something along the lines of: ‘working hard is one thing, but serious relaxing is an absolute must’. 🙂

If you liked this post please rate it, leave a comment or share it with a friend using the buttons below.


A várva várt ECO Yoga Park, Buenos Airestől nem messze

Mikor elindultunk az ECO Yoga Parkba még nem tudtuk, hogy pontosan milyen élményben is lesz részünk. Azt tudtuk, hogy szeretnénk valahol önkénteskedni és ez a hely tünt a legjobbnak. Hogy miért? Mert naponta csak USD12-15 kellett fizetni, ami magában foglalta a szállást és napi 4x étkezést. A hely vegetáriánus volt, vagyis vegan, ami azt jelenti, hogy még tojást sem esznek s itt a parkban még hagymát, és fokhagymát sem. Ennek mi nagyon örültünk, hiszen az eddigi vegetáriánus étel keresés elég nehézkes volt. Aztán az egész park Eco, ami azt takarja, hogy maguk termesztik a zöldségeket, ami semmilyen permettel vagy más vegyszerekkel nem kezelne, csak természetes, újrahasznosítot solgokkal. Erről mi nem sok mindent tudtunk, szóval érdekesen hangzott. Hogy miért is érdekelt minket az Eco földművelés, vagy egyáltalán a földművelés? Hát részben azért, mert hiszünk aban, hogy a világ 10-20 év mulva szépen lassan vissza fog fordulni a házi gazdálkodásokhoz. Ennek egyik oka az, hogy manapság több káros dolgot tartalmaznak a zöldségek és főleg a húsok, mint amennyit a szervezetünk eltudna viselni.

Aztán arra is kiváncsiak voltunk, hogy hogyan lehet egy parkot fent tartani Eco módra. Akkor még nem tudtuk, de ez jelentett hideg vizes csapokat és pottyantós WC-t is többek között :-).

Utolsó pont ami számunkra érdekes volt az a mindennapi Yoga órák  és meditáció volt.

Megérkezéskor örömmel tapasztaltuk, hogy a környezet csodálatos zöld füves terep, fákkal, pálmafákkal, bokrokkal tarkítva. Különböző épületek szézszórva helyezkedtek el a terepen. Volt faház, téglaház, vájogház és egy érdekes fehér templom is. Mindez tóval, függő ággyal és fa és nád kerti bútorokkal tarkítva. A telek végénél volt található a kert, amiben pár napot mi is dolgoztunk. A park körül, tehén és ló farmok voltak kisebb nagyobb távolságban,ami nekem különösen tetszett.

A szomszéd bácsi a tehén farmról például és tejet, joghurtot, sajtot és karamelt (Dulce de Leche) adott el kis mennyiségben, ami természetes módon mindenféle tartósító szer és egyéb kemikai anyag nélkül készült. Még a tehenek is csak természetes dolgokat ettek. Így már meg sem kell említeni, hogy minden nagyon finom volt.

Thakur, a tulajdonos nagy mosollyal fogadott minket. Ő és egy fiatal fiú (Ratja)  – mind a ketten Argentínok – vezetika  helyet. Thakur közel a 40 hez, jó pár éve ismerkedett meg a Krisna vallással és e szellemben nyitotta meg e parkot 13 éve, azonban önkéntesek csak 3 éve dolgoznak itt. A Krisna vallás szellemében működött tehát a park, de ez senkire nem volt rákényszerítve. Reggel 5kor volt az első meditáció és egy órás filozófia óra, ahol e vallással lehetet ismerkedni. A program azonban nem volt kötelező, akit érdekelt az ment. Ezután reggeli készítés 7től 8ig, majd reggeli után kezdődhetett is a munka 8.30kor. Az önkéntesek dolgozhattak a kertben, a konyhán vagy építhettek vájog házakat is. 4 óra munka után volt idő tisztálkodni és már 1.30kor az ebédlő aztalnál ültünk, hogy majszoljuk a finom vega kaját. 3kor zene terápia és filizófia óra volt, 4.30kor Yoga, amit egy kis nasi követett 6kor. Vacsora készítés 7kor, s végül eme elfogyasztása. 10-11 körül meg már aludtunk is, hogy másnap ujjult erővel kedzhessük a napot.

A Krisna vallásról nem sokat tudtam ide érkezésem előtt. Első képem a magyarországon gyakran kopogtató krisnás csapat volt, akik mindig adományt gyüjtöttek kétes céllal (vagy lehet, hogy csak én voltam kételyekkel teli). Aztán Indiába járva tudtam meg, hogy sok indiai krisnás, de nem e valás nem egyenlő a hinduizmussal. Itt beszélgetés során ismét bővítettem tudásomat a következőkkel: a Hare Krishna vallás követői a hinduizmusból válltak ki a 16dik században. Alap tanukat a hinduizmus egyik alapkönyvére alapozzák, a Bhagavad-gītā-ra. A krisnások egy istenhen, Krisnához imádkoznak, aki olyan 5000 évvel ezelőtt élt. Ezzel szemben a hinduk több más istenhez is fohászkodnak, amit a krisnások csak félistennek neveznek (Shiva, Visnu, Brahma stb.).

Ha tetszett neked a bejegyzés, lécci osszd meg velünk véleményed, gondolataidat a ’Leave a Coment’ szövegre kattintva.