Tag Archives: El Calafate

Meeting Argentina and its beautiful blue glaciar

We entered Argentina on a snowy day and of course did not miss the opportunity to have another one of those laughter filled snow fights. Our first destination was El Calafate, another place we had heard so much about. We had been given a hostal contact from our ‘jam lady’ in Puerto Natales and it turned out to be a great one! The average price all around was 40-50 pesos a night, but the place we went to charged no more than 20! We were elated! When we realised the house was very warm all day long and we could sleep in our T-shirts at night (again something we had not done in a veeery long time) we were that much happier! Plus, they had the cutest little girl running around the house all the time, she had this big black hair and looked exactly like a doll. Boca joked that she was my long lost brunette daughter… Well, I could have definitely taken her home haha!

It was Silviu’s birthday that very day, so we celebrated by going to a pizza buffet place for dinner. We figured out later that pizza and pasta were very popular (and may we say delicious) throughout Argentina thanks to the pronounced European influence. Anyway, that night all you can eat pizza for 35 pesos (9 USD) was not bad news at all we thought! J They had the most delicious empanadas too (a type of pastry typical to the region) and must say a very good house red they served in a pinguin shaped jug. Too cool! Daniella and Selis were still with us, as our paths did not seem to feel the need to part just as yet. We were enjoying each other’s company more and more and we were all delighted we were still interested in the same things.

The next day we went to see the Perito Moreno, the mighty glacier everyone had been talking about (http://en.wikipedia.org/wiki/Perito_Moreno_Glacier). It’ on the Lake Argentino and it’s 5 km wide; the average height above the surface of the water is 74m and the total ice depth is 170m. We had never seen anyhting like it before, and even though it was one of the most expensive endeavours to date, it had to be done! We paid 100 pesos (25USD) for the bus ticket there (and because it was low season we had the whole big bus to ourselves, 7 people in total), another 100 pesos to enter the park, and another 50 pesos for a boat ride that would take us as near as 200 meters from the huge ice cube. In the end we did agree it was all worth it!

Of course the weather decided to be very funny again and it rained so heavily the entire time that we had to wear our raincoats continuously. Some of us didn’t have any, so we had to improvise and Daniella found herself inside a big pierced bag, looking much like a Christmas tree – it did all work out nicely in the end!

There were a lot of viewing points for the glacier and we walked for 2 hours in the rain gazing at it in awe from different angles. It was so incredibly blue, we could not believe it was made of ice alone! We were told that it had to do with the concentration of the ice and the more dense the ice, the more blue the glacier. We kept wanting to take lots of pictures but unfortunately we did not find the rain to be very camera friendly, so we had to hide it under our coats all the time.

Apparently the best time to see the glacier is during the summer, as even thought it’s smaller you can hear it crack and see chunks of it falling – we saw it on tape and it was quite a spectacle indeed! During the 2 hours we were there we heard it crack a few times and saw some pieces collapsing as well – only small pieces, but we thought it was totally cool anyway! All in all we thought it was the second most awesome thing we had done, afer climbing the Villarica Volcano https://threebackpacks.wordpress.com/tag/villarica-volcano/  in Chile.

Advertisements

Első lépések Argentínában, avagy El Calafate és a Perito Moreno Gleccser

Argentínába egy hóeséses napon érkeztünk, aminek nagyon örültünk, mert a táj csodálatos fehét színbe öltözött. A határ átkelés simán ment és 4 óra mulva már meg is érkeztünk El Calafate-be. Az előző hosteles nénitől kaptunk egy itteni hostel címet, ahol csupán 20 Pesoért sikerült megszállnunk az errefelé szokásos 40-50 helyett. Ezért az árért reggelit is igértek, de a végén kiderült, hogy az csak főszezonban van amikor is az ár 25 Peso. Sebaj gondoltuk, így is jó.  A hostel nemcsak az olcsóssága miatt tetszett, hanem azért is, mert olyan meleg volt a szobánkban, hogy pólóban aludtunk takaró nélkül. Ehhez már vagy 2 hónapja nem volt szerencsénk. Egyik este a meleg még túlzásba is vitte magát mert gyakorlatilag nem volt már rajtam semmi de még így is folyt rólam a víz. J De azért inkább így legyen, mint hogy megfagyjunk. Sajnos mire megérkeztünk a szállásra, nekem elég erős fájdalom volt a bal vállamban, még a táskát is alig tudtuk levenni a vállamról, mert fel emelni sem bírtam a karom. Kicsit megijedtem, hogy hogyn fogok így még hónapokig utazni, de szerencsére Silviu pár perc alatt elmulasztotta fájdalmamat. Csak megy nyomta a vállam itt meg ott egy kicsit és már rendben is volt 🙂

A kisvárosnak szép hegyi városka hangulata volt, éttermekkel és boltokkal tarkítva. Első este volt Silviu születésnapja, amit egy Pizza büfével ünnepeltünk meg. A büfében 35 Pesoért anyi pizzát és empanadát ehettünk, amennyi csak belénk fért. Emellett még egy kancsó házi bort is rendeltünk, amit pingvin kancsóban szolgáltak fel. A kancsó jópofa volt, a bor meg finom. A pizza amúgy Argentínában gyakori ételnek számít a tészták és főleg a steakek után. Ez persze nem véletlen az Olasz imigránsok miatt. Ezért is lehet az, hogy sok Argentín szőke, kék szemű. Szóval ahogy reméltük a pizza nagyon finom volt. És jó hangulatban töltöttük el ez estét Selissel és Daniellával.

Másnap megnéztük az egyetlen igazi látványosságot ami El Calafatéhez köthető, a Perito Moreno (Sötét kutya) Gleccsert. Katt ide több infoért.

Reggel 8kor indult a buszunk és 1 óra mulva meg is érkeztünk a folyó torkolathoz. Mivel már nincs szezon, a buszon csak 7en voltunk. A sofőr mondta, hogy délután 2kor jön majd felvenni minket, addig van időnk szétnézni. A retúr busz jegy 100 Pesoba került. Emellett még ki kellett fizetni 100 Pesót, hogy beléphessünk a parkba.

A gleccsert lehetett egy lelátóról  megcsodálni és egy hajó uttal közel is lehetet hozzá kerülni. A hajó út 50 Peso volt, ami nem olcsó, de gondoltuk csak jobb közelebbről megszemlélni a hatalmas jégtömböt. A hajó fél óra alatt ért el olyan 10m távolságba a jéghez. A Jég még sohasem látott kék szinekben fénylet előttünk, ami rengkívül különleges élményt nyujtott számunkra. Eddig mikor jeget láttunk mindig csak fehér ruhába öltözve találtuk. De itt élénk világos kék szinű volt. Soha nem gondoltam volna, hogy a jégnek ilyen szine is lehet. Néhol élénkebb néhol halványabb volt, ami attól függ, hogy mennyire koncentrált a jég. Ahol sűrűbb, ott sötétebb/élénkebb. A jégtömb olyan 74m magas volt és közel 5km széles.

Ott álltunk (szakadó esőben persze) a hajó tetején és alig győztük kattintani a filmkockákat. Nyáron (azaz itt Nov – Feb környékén) a legjobb itt lenni, mert a gleccser kicsit nagyonn, mert télen ráfagy még egy kis adag jég és a melegtől elkezd letöredezni, ami nagy reccsenéssel és vízcsobogással jár. E létvényt láttuk videon és tényleg csodálatos lehet átélni, ahogy a hatalmas jégdarabok letörnek és belezúdunak a vízbe. Mikor Silviu az egyik képet csinálta rólam, pont letört egy kisebb darb a háttérben (ha nagyon mefigyeljük, akkor lehet látni a képen) amiről így én sajnos lemaradtam, de legalább van képem róla 🙂

A hajó út után felvitt a sofőr minket a kilátóhóz, ahol egy 13 Pesoért lehetet is inni kévát vagy forrócsokit. Bár drágállottuk, befizettünk egyre és reméltük, hogy eláll az eső míg iszogatunk. Sajnos az eső nem állt el, így magunkra aggattunk még egy réteg esőkabátot és így sétálltuk végig az egy órás kilátó utat. Danielának sajnos nem volt esőkabátja, így egy hatalmas nejlon zacskót szabtaltak fel Selissel és abba bújt bele védekezés képen. 🙂

Persze nem bántuk meg a sétát, mert gyönyörű látványban volt ismét részünk. Aki erre jár, feltétlen nézzen el ide. Azt hiszem A Villarika Vulkán után ez volt a második kedvenc látványosságunk.