Tag Archives: Encarnation

Paraguay in a nutshell

Daily budget: USD27 – 106.000 Paraguayian Guarani
Actual daily spenditure: USD21

Cities we have visited:
Encarnation (Jesus & Trinidad)
Ciudad del Este (with Itaipu Dam, the second largest dam in the world)

Most expensive city: there was not much difference between the cities
Cheapest city: there was not much difference between the cities
Favourite city: Errr…. probably Encarnation 🙂

What to do in Paraguay

  • If you are in Asunción, go to the nearby village Areguá and have a buffet lunch at Don Pablo Panaderia – you won’t regret it!!
  • Visit the Jesuit Ruins – Jesus and Trinidad
  • Visit the Itaipu dam – Ciudad del Este
  • Visit Lily’s little store in – Ciudad del Este (see Ciudad del Este post for more details on that)
  • Eat empanadas – Ciudad del Este
  • Eat Chipa (anywhere)
  • Drink Terere (anywhere)

Most challenging thing: safety and ambiguous or just plain wrong information/directions 🙂



Most expensive accommodotation (what we paid): 50 Guarani person/night in Asuncion with breakfast and internet

Cheapest accommodotation (what we paid): 25 Guarani person/night in Ciudad del Este without breakfast and internet

We havent Couch Surfed here but stayed with the Peace Corps girls for one night in Encarnation.

The breakfast here as well bread with jam, butter and dulce de leche with coffe or tea.



If you are vegetarian you won’t find here food easier than in the other mentioned countries.

I would definitley recommend to try the cheese-corn empanada.

Favourite Food: Empanada

Chipa. The Paraguayian national corn bread. It’s available at every corner in hot, cold, soft or crispy version 🙂

Mate. Tea like drink speciality.

Terere. Cold Mate with different herbs. It tasted like ground, but we still liked it J


The international busses were find, while the local busses were older and older, though we didn’t really had much problem with these either J. But if you are here, please do go out after dark.

The best thing in the country: The ambulatory supermarkets – you never really have to go shopping while there cause shopping come to you wherever you are! 🙂


Paraguay dióhéjban

Napi budget: USD27 – 106.000 Paraguayian Guarani
Tényleges napi költekezés: USD21

Meglátogatott városok:
Encarnation (Jesus & Trinidad)
Ciudad del Este

Legdrágább város: nem vettünk észre nagy különbséget a városok között
Legolcsóbb város: nem vettünk észre nagy különbséget a városok között
Kedvenc város: öööö 🙂

Mit is csináljunk Paraguayban

  • Ha Asunciónban járunk, menjünk el Areguá-ba a Don Pablo étterembe
  • Látogassunk el a Jezsuita romokhoz Jesusba és Trinidadba
  • Látogassunk el az Itaipu vízduzzasztóhoz – Ciudad del Este
  • Látogassunk el a kisboltos lányhoz (Lili) – Ciudad del Este
  • Együnk empanadát Ciudad del Estében
  • Együnk Chipat
  • Igyunk Tererét

Legkihívóbb dolog: a biztonság 🙂


Legdrágább szállás (amit mi fizettünk): 50 Guarani fő/éjj Asuncionban reggelivel és internettel

Legolcsóbb szállás (amit mi fizettünk): 25 Guarani fő/éjj Ciudad del Estében reggeli és internet nélkül

Kanapé Szörfözést itt nem csináltunk, de megszálltunk a Peace Corpos lányoknál Encarnationban egy éjjszakára.

A reggeli itt is kenyér, lekvárral, dulce de leche-vel/manjarral, kávéval és teával.



A vegetáriánusoknak annak Paraguayban sem lesz egyszerűbb vega kaját enni, mint a többi említett országban.

Mindenképen ajánlom az empanada sajtos-kukoricás válltozatát.

Kedvenc étel: Empanada

Chipa. Kukorica lepény, amit meleg, hideg, ropogós és puha formában is árulnak úton, útfélen 🙂

Mate. Tea szerű ital különlegesség.

Terere. A Mate hideg változata, amit mindenféle herbál növényekkel kevernek össze. Kicsit föld íze, de azért nekünk ízlett 🙂



A nemzetküzi buszokkal nem volt semmi gond errefelé, ellenben a helyi buszok régebbnél régebbi változatban járták a várost, bár nagy problémát ez nem okozott. Arra azért vigyázzatok, hogy sötétedés után ne közlekedjetek.

Legjobb dolog az országban (szerintünk): Az, hogy a buszon mindenfélét árulnak, csokit, zoknit, ollót komplett reggelit, innivalót stb.

Encarnation and the Jesuit ruins

We had a pretty uneventful bus ride to Encarnation, where we were going to check out the Jesuit ruins. Before we left Asuncion we filled up our water bottles with some terere in the bus station. Terere is the mate served cold and mixed with different types of roots and herbs. It leaves a very strong earth taste in your mouth, but it’s very refreshing and I personally really enjoyed it!

When we got to Encarnation it was already dark and we were planning on heading over to the nearest hostel listed in our book. We got off the bus and while I was focusing on recuperating my backpack I heard a voice from behind “Are you guys from Peace Corps?”. I turned around to be met by two sweet and smiley ladies who looked pretty much like we did, backpacks and uncombed hair and all. Turns out they were both Peace Corps volunteers, and after no more than a 2 minutes conversation in which they asked where we were going for the night and we said we didn’t know, one of them replied: “Ok, you can totally say no if you want to, but i’ll be happy to have you guys over for the night. I know what it’s like to arrive some place new during the night, and you might get overcharged at the hostels because they know you have no choice… I don’t have much, a rug and a few pillows, but i’ll gladly have you over!”

Wow… how trustworthy did we have to look, we wondered, for her to extend this invitation to us so easily?? There was no way we were going to say no to a kind hand extended to us, so we started walking towards her places still full of wonder and gratitude. We spent the night cooking angel hair pasta and sipping sweet wine while having sweeter conversations. The girls (who were no more than 22 yrds old) shared with us the challenges of living and volunteering in Paraguay, the deep cultural differences and the rewarding experiences too. We gained a good understanding of the way the long dictatorial regime they had been under has shaped their thinking and behavior, and how while things are starting to change it is a very very slow and difficult process. It was a fascinating night and we could not be more grateful for meeting the girls!:)

When time for bed came we looked at the big living room with its tiled floor and assessed the available materials for the 4 of us: a rug, 12 small pillows, 3 sleeping bags, a big towel… and all our clothes. There was no heating in the house and it did get quite cold in the night, so we made a matress from the pillows and the whole content of our backpacks and we then cramped together on top of it in our sleeping bags, with our jackets on top and hats on our heads. A night to remember!:)

We said goodbye to them the next morning and proceeded to look for a hostel. The cheapest we could find was 45,000 Guarani – again more than we had expected, but it was in fact a hotel as the hostels are pretty much inexistant there. It was very decent and we had a good night there (except for the horrendous noise the heater in the room was making). We went to bed watching ‘Motorcycle Diaries’ and realised the movie meant a lot more to us after spending 2 months backpacking in Che Guevara’s country.

Imediately after checking in we headed over to the Jesús and Trinidad Jesuit Ruins (some of the very few things that count as touristic attractions in Paraguay). It was a very enjoyable and educational experience: we found out that the Jesuits came to South America in the 17th century and set up around 30 missions in Argentina, Bolivia, Paraguay, Uruguay and southern Brazil. The set up was identical for all of them, with the church, the college, the rooms for the priest and community leaders in the plaza, and then all the other huts for the regular people. The missions quickly became small cities on their own and centers of education for the Indian tribes – it is believed the Guarani society (Paraguay indigenous) seems to be the first in history to be entirely literate.

The Jesuits were expelled from South America in the 1760s by the Spanish and Portuguese Crowns because they were getting too powerful. Some of the missions were still in the construction phase when that happened, and only a few of the ruins still stand today. Even though the organisational plan is identical for all, they each carry their specific characteristics and the two we visitied certainly left us with a different feel each.

Once back from the ruins we saw no reason to stay in Encarnation any longer, so off we departed towards our next destination: Ciudad del Este. This is a city at the border with Argentina where we were going to see the Itaipu Dam, the second largest in the world, and then go visit two of our friends from the Eco Yoga Park.Angel and Derek had decided to leave the USA and its wars and settle down in Paraguay, in the little corner of Paradise created by a German family who just wanted to go back to life in nature, in it’s simplest form. They are very welcoming of guests, so if you’re around you might want to check this out: http://www.rawfood-community.info/ .

If you liked this post please rate it, leave a comment or share it with a friend using the buttons below.

Jezsuita romok Encarnation és egy felejthetetlen este a Peace Corp-os lányokkal

2 nap Assuncion után tovább vándoroltunk Encarnationba. Ide főként azért jöttünk, hogy ellátogassunk a híres Jezsuita romokhoz. 

Existenciába való megérkezésünkkor ránktalált 2 lány a buszmegállóban akik ugyan arról a buszról szálltak le, mint mi. Kinézetre is úgy néztek ki, nagy hátizsák, fésületlen haj… a lányok a Peace Corps-al jöttek ide és itt önkénteskednek 2 évig. A Peace Corps (klikk) egy amerikai szervezet, aki önkénteseket küld szerte e világon fejlődő országokba és az ottani kormánnyal együttműködve segít különböző területeken (oktatás, AIDS etc). Aznap este meg is hívtak minket magukhoz és egy kis vacsora készítése közben beszélgettünk az országról és az önkénteskedésről. A kiválasztott önkéntesek egy 2 éves programban vesznek részt, amit egy 3 hónapos felkészülés előz meg. A kiválaszts hasonló mint az AIESEC gyakorlat csere programban, hisz itt is nézik, hogy ki hogy tud majd beilleszkedni a külföldi kultúrába. Ez itt talán még jobban hangsúlyon van, mert mind a programban szereplő országok fejlődőek. Hogy ki hova kerül dolgozni azt a Peace Corps határozza meg.

A lányok gondolom megbízhattak bennünk, ha 3 perc beszélgetés után rögötn felajánlották, hogy töltsük náluk az éjjszakát. Azt mondták tudják milyen az, ha este megérkezel egy új városba, ahol senkit nem ismersz 🙂

Azt azért előre közölték, hogy csak egy szőnyeggel és pár párnával tudnak majd szolgálni az este, de nekünk persze megfelelt. A vékony szőnyeg és az a 4 párna elég kevésnek tünk, így kiürítettük az egész tartalmát a táskáinknak és azon feküdtünk hálózsákjainkba burkolva. Felejthetetlen élmény volt 🙂

Örültünk, hogy megismerkedtünk a lányokkal és az esti beszélgetésnek. Reggel viszont ideje volt tovább állni és beköltözni egy olcsobb hotelbe, ahol 45.000 Guaranit fizettünk fejenként.

Encarnation körül 3 Jezsuita rom található, de mi csak 2be mentünk el. Nagyon szép és nyugodt környezet várt ránk mind a két helyen és a romok is érdekesek voltak. Szép tisztást is találtunk ahol meg is pihentünk egy kicsit. A 2 rom Jezus és Trinidad városokban találhatóak, amik 12km távolságban vannak egymstól. A 16 sz-ban 30 Jezsuita misszió érkezett Argentínába, Bolíviába, Paraguayba, Uruguayba és Brazília déli részére. A Jezsuiták együtt éltek a helyiekkel, a saját maguk épített kis birodalmukban. Voltak házak a papoknak és külön a többieknek, templom és műhely helyek is, ahol a papok tanítottaák a velük élő helyieket, ezzel kialakítva egy olyan közösséget, ahol az emberek 100%a tudott írni és olvasni. A Jezsuiták száműzve lettek 1760as években a spanyolok álltal, mert oktatásuk végett veszélyt jelentettek rájuk.

Reggel busszal mentünk Jezusba, ahonnan egy másik helyi buszra lehetet felszállni a következő városig. Nem tudtuk pontosan hol áll meg a busz és, hogy mikor jön, így mi gyalog indultunk a következő városig, mikor is fél óra gyaloglás után ránkdudált a busz és fel is vett minket. A busz olyan régi volt, hogy az ajtaját már be sem lehetett csukni és szerintem még a múzeumba sem nagyon találni ilyet. A vicces az volt, hogy a sofőr mellett volt 2 hely és oda is lehetet ülni. Persze mi Iuniával rögtön elfoglaltuk e helyeket, és immár első sorból fogyelhettük a tájat. Mindenkép felejthetetlen élmény volt ez az út 🙂

Ahogy említettem a romok szépek és érdekesek voltak, de ha valaki csak emiatt jönne Paraguayba, az ne tegye, mert ahogy fent említettem a környező országokban is lehet ilyeneke látni.

Egy másik érdekesség, hogy Paraguayban vannak motoros taxik, amik ugye olcsóbbak és sokkal gyorsabban is mint a többi taxi, tehát ez emberek elszeretettel használják őket.

Este hotelszobánkba bevackalva megnéztük a Motorcycle Diary című filmet, ami Chegevara utazásairól szol. S meg kell mondjam, hogy 4 hónapos utazás után Che országaiban teljesen más szemmel és szívvel tekintettünk a filmre. Mindenkinek erősen ajánljuk, hogy nézze meg.

És még egy érdekesség, kipróbáltuk a Terere-t, ami nem más mint a Mate hidegen mindenféle herbál növénnyel dúsítva. Kicsit föld íze van, de nekünk azért ízlett 🙂

Ha tetszett neked a bejegyzés, kérlek osszd meg ezt velünk a ’Leave a Coment’ szövegre kattintva, értékeld a postot csilaggal vagy csak simán kattints a Tetszik gombra.