Tag Archives: inca

Isla del Sol – a különleges energiával bíró Nap Sziget

A Nap Sziget is a Titicaca Tavon helyezkedik el, (mint Taquille Szigete, ahol már jártunk előzőleg) csak a Bolíviai oldalon. Merthogy, a Titicaca tavon Peru és Bolívia osztozik. A sziget különleges energiájáról és inka jelentőségéről már régebben hallottunk, így biztosak voltunk benne, hogy ha Bolíviában járunk, akkor ide is ellátogatunk.

Egy napos túra a szigeten

Utolsó állomásunkként Copacabana-ra érkeztünk, ami itt nem a Rió De Janeiroi tengerpartot jelenti, hanem a bolíviai várost. Ide este érkeztünk, s másnap reggel már merntünk is tovább Isla del Sol-ra. A szigetnek lehet az északi és a déli odalát is meglátogatni. Sokan csak egy napos túrára érkeznek, hiszen a hajó reggel 8kor indul Copacabanáról, ami 10re van az északi oldalon. Itt van az embereknek ideje megnézni az inka romokat és a Nap Isten szülőhelyét. Ezek után a hajó visszaindul a déli oldalra 1.30kor, ott is megáll, hogy az egyetlen romot megtekintsék az utazók és 4kor indul vissza Copacabanára. A vállalkozó kedvűek le is sétállhatnak délre az északi oldalról, ami olyan 2 órát jelent gyönyörű napsütésben.

Északi szálásunk

Mi ennél több időt szerettünk volna itt tölteni, így rögtön északra mentünk, ahol le is táboroztunk a Refugio-ban (Menedék tábor), ami igazából egy hegy oldalon lévő szállás, egyedülálló házikókkal 2-4 személyre s csodálatos kilátással a szigetre és a szemben magasodó Cordella Real-ra, 6000m-t meghaladó hófedte csúcsaival. A tulaj, Alfonso és csládja is ott él az egyik házban, s rendkívül szivélyes fogadtatásban részesít mindenkit.  Fejenként a szállás 20 Boliviánó, amit mi rendkívül olcsónak találtunk, így mikor fizettünk kicsit többet adtunk nekik. Alfonso felesége még főzött is nekünk ebédet egyik nap, s még pénzt se kértek érte. Alapelvük, s ezért is hívják a szállást Refugio-nak, nem az, hogy meggazdagodjanak hanem, hogy az idelátogatóknak segítsenek. A Helyről Noemi-től hallottunk még La Pazban, mert ő itt sokott konfernciát rendezni, s Alfonsóval együtt terveznek itt egy központot nyitni, ahol Noemi a különböző oktatással kapcsolatos tréningjeit tarthatja majd.

Inka maradványok

A sziget északi részén 3 napot töltöttünk, ami pihenéssel, napozással, írással és a romok meglátogatásával telt. A meglátogatandó dolgok errefelé a következőek:

Museo de Oro (Arany Múzeum), ahol különböző vízalatt talált tárgyakat lehet megtekinteni.

A hegyet megmászva lehet elérni a Puma Sziklához, ami csak akkor hasonlít pumára, mikor az idegenvezető megmutatja, hogy ez a fej, ezek a mancsok stb. S a legtöbben valami ilyen reakcióval kommentálják a dolgot: „Oh, tényleg.” vagy „Ennyi ez egész?” Ezzel szemben található az Inka Asztal, ami hatalmas kődarabokból áll, s amit az Inkák szertartásokra használtak. A Puma Szikla mellett lehet látni két méllyedést a kőfalon, amik a Nap fiainak születő helyeit mutatják.

Innen az ősi Inka lépcsőkön lehet a déli oldalra lesétállni.

Mitológia

Wiracocha (Ejtsd Virakocsa) az egyik legismertebb Isten az Andoki és az inka mitologiában. A Monda szerint Wiracocha, vagy Viracocha teremtett mindent a világon, az univerzumot, a holdat, a csillagokat, a napot, az időt (azzal, hogy a napot az égre rendelte) és a civilizációt is. Wiracocha a Nap és a Vihar Isteneként volt tisztelve és nappal a fején, mint korona és könnyekkel az arcán, mint eső volt ábrázolva.

A mítosz szerint Wiracocha a Titicaca tóból emelkedett ki a sötétség idején, hogy elhozza a világosságot. (Persze ilyenkor felmerül bennem a kérdés, hogy ha ő alkotta meg az univerzumot, akkor hogy hogy a Titikaka Tó már megvolt a földön, mikor ő kiemelkedett?? Na de mindegy, kicsire nem adunk, nagy meg nem számít J)

Miután megteremtette a holdat, csillagokat és a napot, megteremtette az embereket úgy, hogy belefújt nagy szikladarabokba. Ezen emberek óriás, agy nélküli teremtmények voltak, s nem elégítették ki Wircochát, így egy özönvízzel elpusztította őket (ismerősen hangzik a történet valahonnan?).

Ezek után megint csak ember teremtéssel próbálkozott, de immár kissebb kövekkel. Végül Wircocha eltült a Pacific Óceánon, miközben a vizen járt (ilyet is hallotam már valahol). Ezekután Wiracocha emberi formában, mint koldus járta a világot és tanította teremtényeit a civilizált életre és több csodát is végre hajtott (Mátyás Király – Jézus mix). Úgy tartják, hogy Wiracocha újra megjelenik majd a baj idején. (Lehet, hogy 2012ben??) Úgy gondolták, hogy a Nap Isten egy középmagas fehér férfi, szakállal, fehér tunikában/köpenyben és könyvvel a kezében (Hmmm).

Több legenda is szól a további cselekedeteiről, amikből most leírom azt, amit a legtöbbször hallottam vagy olvastam:

Wiracochának egy fia Inti (Quechua nyelven Napot jelent) és két lánya Mama Quilla (Quilla Quechuául holdat jelent) és Pachamama (Anyaföld).

Némely források szerint a nagy özönvíz után csak 2 embert hagyott életben Manco Copac-ot s Mama Ocllo-t, akik Inti, a Nap gyerekei voltak. (a bárkás stori beugrik valakinek? J) Ők Isla del Sol-on érkeztek a földre – itt lehet is látni két körepedést, amik állítólag az ő megérkezési helyüket mutatja. Kettejük feladata az volt, hogy  elvigyék a civilizációt a világ más tájára is és, hogy megtanítsák az embereket a növénytermesztésre, gazdálkodásra stb. Egy arany botot kaptak Wiracochától azzal a feladattal, hogy alapítsanak várost ott, ahol az arany bot könnyen behatol a földbe. Ekkoriban az emberek, aki megmaradtak az özönvvíz után egyszerű, gyüjtőgető életmodót folytattak, s mikor meglátták a 2 jövevényt Istenként kezdték el őket tisztelték és rögtön követni kezdték el őket. Addig vándorolta, míg el nem értek egy csodálatos helyre, ahol az arany bot könneyen behatolt a földbe, így itt letelepedtek és megalapították a mostani Cuzcót. Ezzel megalapítva az Inka civilizációt. (így egyben Cuzco megalapításának történetét és az Inkák történetét is megtudtuk.)

Az ősi Inka források nem említi Wiracochát a legenddákban, így némely történész úgy tartja, hogy eme történet a spanyolok megérkezése után keletkezett. Hiszen a történet úgy mondja, hogy amikor a Spanyolok megérkeztek, fehér bőrük miatt, ami Wiracochára emlékeztette az Inkákat, elkezdték őket is istenként tisztelték.

A Boliviaik viszont úgy tartják, hogy Wiracocha igen is ősi történet, azonban nem az inkáké. Az Inkák, mikor elkezdtek terjeszkedni és területet foglalni, mindig beiktatták a leigázott területek mitologiáját is az övékébe. Wiracocha Az Isla Del Sol mitológiája volt, így mikor az Inkák eme területet leigázták, átvették Wiracocha Isten tiszteletét is. Ez magyarázza miért nem szerepel a Nap Isten az ősi inka történelemben. (Nekem ez az opció szimpatikusabb.)

A déli oldal

3 nap után lenéztünk a déli oldalra is, s ott is eltöltöttünk egy éjszakát. Meglátogattuk az ottani inka romot is, ami egy régi ház maradványa (Pilcocaina Templom), ahova az inkák érkeztek megpihenni utjuk során.

A déli oldal nekünk nem tetszett annyira, mert ahova megérkezik a hajó az egy drága kis rész hotelekkel és éttermekkel teli. A városkához magához meg kell mászni a hegyet, amit nagy táskákkal nem annyira egyszerű, így mindenki lent vesz ki szobát. Viszont az igaz, hogy ha fölérünk a városkába, ott gyönyörű kis házikók várják az arra látogatót éttermekel, hostelle és szuvenírekkel.

Mivel időnk végéhez közeledett, itt volt az idő, hogy visszamenjünk Copacabanaba, majd onnan Peruba*, hisz Carlo már várt minket Ollantában.

*Copacabánából a busz este 6kor indult és hajnali 4kor ért Cuscóba. Mindezért 135 Boliviánót fizetünk Cama osztályon.

 

Posztjainkkal szeretnénk minnél több kérdéseteket és kiváncsiságotokat kielégíteni, így légyszives írjatok visszajelzést (Leave a Reply) vagy ha tetszett, értékeljétek posztjainkat csillaggal esetleg osztjátok meg őket a Facebookon (Share), hogy mások is olvashassák.

Advertisements

The lady with the flowers and the Rainbow train

Still full of wonderful Machu Picchu energy, we got on the train back to Urubamba. I was seated next to Silviu, listening to some of his music. At some point we stopped to wait for another train coming from the opposite direction. That was when my eyes met this lady:

My first thought was to wonder who actually buys flowers when on a train, in the middle of the mountains. Then I wondered how long she’d been standing there with the two bouquets, for how many hours, for how many trains, for how many days… Then my eyes met her eyes, and my heart stopped for a what it seemed like a minute. I’m not able to express what I felt… I just knew in that moment I HAD to buy flowers from that lady, no matter what. By the time I found the money, the train was getting ready to move, but there was enough time for me to get the flowers, pass her more coins than she had asked for, and see the tears fowing down her cheeks as we were slowly moving away. Her hand was on her heart and my hand was on mine, and I could not believe the kind of happiness such a gesture could produce to both parts. Her face was glowing, and I felt I had wings.

When I set back down, flowers in my lap, I started to open the bouquet. With a knowing look in his eyes, Silviu asked me: “What are you doing?’. He had had the exact same though, so he said: ‘I’ll help you’. And so he went around distributing the flowers to the ladies in the train, bringing incredulos smiles, thank yous and pure joy to what had now become the Rainbow train.

Minutes later, two Chinese ladies approached us. ‘We would like to take a photo with you. We are Chinese writers and we want to write a story about this, what you have done. Yes, write a beautiful story!’.

The Dream – Machu Picchu

Finally the day came for us to see the dream land. Boca and I had been looking at that particular picture for months, and now the time had come to see the real thing. We were up at 5.30am, as we had to catch the morning train, but that was fine by us as no time could have been too early that day.

After the 2hr train ride we had to hop on a bus for another half an hour, and we finally made it up there a bit after 10am. It was raining badly and this was not how we had pictured our encounter with the Inca Monastery. With pure hearts we wished that the rain would stop for a bit and give us time to melt into the surroundings. Incredibly enough, 3 minutes after entering the sacred place we were able to take our rain coats off and smile to the Sun. Even though he was still hiding behind the clouds, we knew he could see us :).

No words and pictures can actually do justice to describing Machu Picchu. If you are aware and open, it’s all about the feelings that flood you as you enter the amazing energy, space, colors. We walked around together for a while, then we took some personal time to connect with the place. Hermano had told us the Machu Picchu was used by the Inca as a kind of a Monastery, where the priests and priestesses would receive their 2 years training. It was interesting trying to picture what the place must have been like with all of them roaming around… :).


 

A must do while there is climb up the Wayna Picchu, the peak present in the most well known image of the Machu Picchu. We almost didn’t do it, but thanks to Silviu’s determination we all made it up there. The climb should take around 2 hours up and down, and the place closes at 4pm. It’s not a very easy climb, and being above 2500m doesn’t help either, so they do recommed people who are unfit or have heart problems to rather stay away.

They only allow a limited number of people to go up each day, so you’d want to make it there as early as possible and take your time to enjoy the breathtaking scenery.

I was impressed by how friendly, loving and encouraging the people returning from the peak were. Hermano Tahuiro explained that the journey up is also a journey of purification, physical, mental, emotional. The climb can be really tough, so you sweat your heart out, feeling tired and maybe angry or discouraged or upset, or close to giving up… but you still push through and reach the glorious peak… and when you get there, you are simply overwhelmed with gratitude, achievement, beauty, glory… purity! No wonder you just feel like smiling, helping and loving everyone on the way down, and after 🙂