Tag Archives: Lima

First contact with Latin America – landing in Lima

Amsterdam – Lima was our second 13-hour flight in 5 days. Lots of entertainment on board so we took it quite well, but when we landed in Lima at 6pm we could not deny how fatigued we actually were. We were supposed to stay with a friends’ friend but that arrangement fell just one day before; then we were supposed to be picked up from the airport by someone, but that didn’t fly either, so we found ourselves in Lima with nothing but our Visa cards and a Lonely Planet. And, as usual, our smiles and faith. Which, if you come to think about it, is pretty much all one needs :).

To make things even more fun, there was another surprise waiting for us upon arrival. After waiting patiently at the baggage pick-up till the last of the baggages was found by it’s owner, we realised Boca’s backpack had not come to Lima on the same flight as us. There was a message saying that it will be coming on the same flight tomorrow, but that was not of much comfort as we were supposed to be flying to Cusco the next day in the morning, and from there continue the 7 day journey that actually brought us to Latin America in the first place.

It was fun communicating this to the officer, and after he assured us he’d send the luggage to Cusco as soon as it arrives, we were finally ready to leave the airport. We got some Soles (the local money), opened the LP, found a taxi driver who asked for 15USD instead of 20, and off we were. It was clear from the beginning that he had no clue where the address we showed him was, but when he said “Buscamos” (we will look for it!) we went ahead with it!

On the way to the hostel a few things amazed me, from the gas tank the driver had in his trunk, to the Jesus and Mary statues and paintings that appeared everywhere on the road side, to the loud Spanish music blasting in most cars, to how the moment we entered Lima he instructed us to lock our doors, to how he clearly had no clue where he was going but he never gave up, asking left and right, to how when some James Blunt or another American song came on the radio he was not entertained at all and changed to some Spanish song right away, to how when we finally realised where the place was, he told us it was not safe at all and we should not go there…

Things got arranged beautifully in the end, when we indicated another place we saw in the LP, a family guest house that we found right away. The hosts were warm and helpful, and we were so grateful for the hot shower and cosy beds. We definitely recommed the place if you just need some quietness: Familia Rodriguez, No 3 Nicolas de Prierula 730 (the price per night is 9USD and it includes breakfast).

Early next morning we were in the airport again, ready to board the flight to our final destination – Cusco.


Készülődés

Limában való landolásunkkor még nem tudtuk mennyi ideig maradunk Dél Amerika ezen szent földjén. Ami biztos volt, hogy eltöltünk egy hetet Tahuiro testvér (Hermani Tahuiro spanyolul) vezényletében a szent földön, ahol az Inka kultúrával és hagyományokkal fogunk megismerkedni.

Sokan kérdezik most, hogy ez aztán hogyan jutott eszünkbe..
Szóval Giselle, a hipnózis mesterünk Perui származású, aki egyben Inka papnő is, mesélt rengeteget az elmúlt 1,5 évben Peruról, az Inkákról és a szokásokról, ezzel ízelítőt adva egy olyan kultúráról, amiről még nem sokat hallottunk. Ő említette, hogy az ő mestere, Tahuiro testvér (több generációs Inka pap) szervez 3-4 programot a következő években, ahol az érdeklődők megismerkedhetnek az Inka hagyományokkal és kultúrával. Ahogy teltek a hónapok egyre nagyobb kiváncsiság vonzott minket (tanítványokat) e felfedezés felé. Mígnem egy nap Iunia és én úgy éreztük itt az idő, hogy a saját szemünkkel nézzük meg e csodás világot. Hogy csak a kiváncsiság vonzott, vagy valami más is, azt nem tudtuk…

Az időzítés tökéletes volt, hiszen mind a ketten úgy éreztük Szingapúr már nem adja azt a fajta elégedettséget, amit szeretnénk és szivesen fedeznénk fel a világot és ami mögötte van, ahogy Frei Tamás szokta mondani.

Megérkezés Limába

Limába érkezve sajnálatosan vettem tudomásul, hogy a csomagom csak 1 nap mulva fog megérkezni, amikor mi ugyanis már Cuscóban leszünk. Persze utánunk tudják küldeni a csomagot, de az még 1 nap késést jelent. Első felindulásomban reakcióm a jól megszokott volt – végig idegeskedem ezt a 2 napot, hogy a végén idegileg kimerülve megkapjam a csomagom. Ez azonban nem tünt valami vonzó dolognak, főleg, hogy ép csak most tettük be a lábunkat e nyugalommal teli országba. Így elhatároztam, akármilyen “vonzó” is mérgelődni, inkább nem fogallkozom a dologgal sokat és boldogan elélek Iunia bőröndjéből a köv 2 napban. Így is tettem s 2 nap mulva boldogan vettem kezeimbe immár saját ruháimat.

A repülőtérről kiérve megállapítottuk, hogy a Lonely Planet még mindig pontos információt közöl, hiszen hivatalos taxik USD20ért visznek be Lima központba, ahol a szállást néztük ki, de nem hivatalosak már USD15ért is megteszik ezt. Így a reptérről kijárata után 3 perce sikerült is találnunk egy ilyet. Sajnálatos módon e sofőrnek Majd egy óra bojongás után sem sikerült megtalálnia az előre megbeszélt hostelt (Hostel Espana), amit a Lonely Planetben néztünk ki, mire rávilágítottunk a tényre, hogy ugyan jó utcában vagyunk, csakhogy a másik felén. Erre közölte, hogy dehát a másik fele nem biztonságos környék, szóval ő oda inkább nem vinne minket. Ilyenkor tevődik fel az emberben a kérdés, hogy higgyen az alig ismert taxisofőrnek, aki jól ismeri a várost, de lehet, hogy szimplán csak lusta, vagy inkább hallgassunk a Lonely Planetre, ami nem hangsúlyozta ki, hogy a környék veszélyes lenne. Első este lévén, úgy határoztunk, hogy akkor inkább vigyen el minket a második választásunkra (Familia Rodriguez, No 3 Nicolas de Prierula 730) Szomorúan tapasztaltuk, hogy ugyan volt szobájuk a számunkra, de a 4 évvel ezelőtti USD6 éjszakánként/fejenként időközben felment USD9re. Sebaj kifeizettük az árat és örömmel vettük tudomásul, hogy a 4 ágyas szobában csak mi 3an leszünk és amúgy is csak mi vagyunk az egyetlen vendégek ma éjszakára. Köszönhető ez annak, hogy del amerikában a szezon Március közepén lejár, mikor a nyár kezd elmúlni. Persze ez csak jó nekünk, így több esélyünk van, hogy találunk szállást könnyedén és talán még olcsóbban is. A család saját lakásában szorított 2 szobát hostel céljára az arra szoruló backpackkelőknek, internettel, reggelivel, tiszta szobákkal és fördőszobával. Segítő készek voltak, mikor telefonkártyát akartunk venni, hogy utikalauzunkat felhívjuk a csomagom késése miatt. Reggelire kávé, friss zsömle és lekvár volt, ami szokásos backpackkelős reggilnek számít itt dél amerikában. Anyuka reggel még fel is ajánlotta, hogy kivisz minket a reptérre, mert nehéz itt taxit fogni. Ennek én nagyon megörültem, gondolva milyne rendes, hogy még ezt is megteszi nekünk. Meglepődni csak akkor lepődtem meg, mikor a reptérre érve közölte, hogy akkor ez 15USD lesz. Én kis naiv ☺ na de sebaj, legalább nem lettünk átverve és a pénz jó kezekbe került.

Itt sikerült amúgy az elmúlt 3 hónapi spanyol mp3 hallhatásomat kamatoztatni, mikor is telefonkártyát és vizet vettem a kisboltban. Örömmel vettem tudomásul, hogy a minden reggeli Hola Senior ismételgetésem nem volt hiábavaló.