Tag Archives: Mangueira Samba School

Vissza a természetbe, azaz a csodás természet Rióban

Egy másik kilátó, ahova ellátogattunk a Pao de Azucar (Cukorhegy) névre hallgat. Egy kisebb és egy nagyobb hegy áll egymás mellett, amire a legtöbben felvonóval mennek, de az első hegyre felsétállni is fellehet. A második hegyre már falmászó felszerelés kell, de az érdeklődök azt is kipróbálhatják. Mi a túrázást választottuk az első szintig, s a hegycsúcson piknikeztünk az ámulatba ejtő látvány társaságában Maurice-al, Silviuval és persze Iuniával. Piknikünk a szokásos, zsömle, avokádó, krémsajt (ami brazíliában egy kerek dobozos Ricotta finomság), saláta és répa keverékéből áll… jamiiiii 🙂

Aki szereti a kihívásokat, az egy 5 órás kemény mászással feljuthat a Pedro de Guavia-ra, ami sokak szerint egy másik csodálatos látvány Rióra, bár mi ezt most kihagytuk.

Aki szereti a termászetet, az sétállhat a helyi Botanikus Kertben, vagy a Parque Lage-ban. Az utóbbiban van egy hangulatos kis kávézó internettel, ahol megpihenhetsz ha nincs jobb dolgod aznapra. Innen lehet a Corcovado-t is megmászni, amire megint csak Maurice-al kerítettünk sort.

Túrázásra az erdőben itt van még Tijuca és a Nemzeti Park, ami a világ negnagyobb erdeje, ami városban található. Gyönyörű járt és járatlan utakon lehet bolyogani az erdőben, s sőtétedés után gyönyörködni a temérdek Szent János bogár fényében. A parknak olyan csodálatos varázsa van, hogy vétek kihagyni az erre járónak!

Ha már túrázás, akkor Ilha Grande, egy sziget, ami 3 óra busz és 1,5 óra hajó útra van Riótól s ahova szintén Maurice-al látogattunk el. A sziget egy csodálatos esőerdő, ahol több útvonal is van a túrázni szeretőknek kialakítva, s aki csak a napon szeretné süttetni hasát, annak ott vannak a gyönyörű tengerpartok is! A szigeten persze van egy pár étterem, bár és bolt is az arra vágyónak. A sziget engem Malájzia különböző kisebb nagyobb sziget csodáira emlékesztetett, s azt hiszem egyik kedvenc helyemmé vált Rió körül.

S ha már Ilha Grande, akkor csak 2 órára innen található Parati, ami a Pingáról (helyi neve a Casashanak) híres, s melynek tengerpartjait ismét csak hivogatóak, s emellett kolóniális belvárosát sem szabad kihagyni. Mi Mauriccal jöttünk ide az Augusztus végén rendezett Pinga fesztiválra, ahol rengeteg különböző ízesítésű Pingát lehetett kipróbálni, csupán 20 Reias-ért kisüvegenként… mit mondhatnék, veszélyes egy ital 🙂

S végezetül nézzük milyen szórakozó helyeken szinesíthetjük napjainkat Rióban:

Hétfő: samba este a Pedra del Sal-nál (ami egy eldugott utcasarok), élő samba dobosok zenésítik meg a hétfő estét este 8 órától 11ig.
Kedd
: pihi J
Szerda
: Salsa est a Copa Hostelben (Copacabana), belépő 10 Reias, de aki előre regisztrál a weboldalon, annak csak 5 Reias.
Csütörtök
: CS találkozó a Copacabana beach 4es és 5ös mólója közötti kiosknál.
Péntek
: Lapa vagy Casa de Matriz (Botafogo), belépő 28 Reias, de aki előre regisztrál annak csak 20 Reias.
Szombat
: Lapa vagy Casa de Matriz
Vasárnap
:Casa Rosa (Botafogo), ahova este7kor érdemes menni, mert helyi samba zenekar szórakoztatja az arra járót este 10ig, s egy pár extra Reiasért még Fejoadat is lehet enni, amiről mindenki csak áradozik. Este 10 után két teremben is zene megy, amire rophatja  a klubb apraja, s nagyja. Belépő 7 előtt 15 Reias, 7 után 20 Reias, Fejoada-val 28 Reias.

 

A véleményed sokat számít nekünk, kérlek osszd meg ezt velünk a ’Leave a Reply’ szövegre kattintva, értékeld a postot csilaggal vagy csak simán kattints a Like (Tetszik) gombra.

Advertisements

A nagy döntés.. mardjunk e Rióban még 1 hónapot? S a különleges emberek akik e döntést befolyásolták akarva, akaratlanul

Lassan már 2 hete voltunk Rióban, mert időközben eldöntöttük, hogy se Sao Pauloba se Fortaleza-ba nemmegyünk el. Fortalezát azért zártuk ki, mert eredetileg onna akartunk Boliviába repülni, hisz volt jegy USD300ért, de időközben persze felment 800ra. Megnéztük a busz jegyeket is Rióból Salvadorba, majd onnan Fortalezába, s vissza Rióba (s onnan Boliviába), de az sem jött ki sokkal olcsóbbra, (emellett azt hallottuk, hogy Fortalezában amúgy sincs sok látnivaló) így már csak Salvador és Rió volt tervbe véve a Brazil térképen s onnan Bolívia.

Azt tudtuk, hogy Bolíviába a románoknak kell vízum, s akartak is rá jelentkezni, mikor kiderült, hogy USD140 kell fizetni, bemutatni oda és vissza repjegyet vagy buszjegyet, fél éves bankszámla kivonatot s még nem is tudom micsodát… E nehézségbe ütközbe elkezdtünk töprengeni, hogy mi tévők legyünk.

Hagyjuk ki Bolíviát egy időre?
Menjünk előbb Peruba?
Maradjunk Brazíliában/Rióban még egy hónapot?

MARADUNK RIÓBAN

Gyorsan megszületett a döntés, hogy akkor Bolivia most kimarad egy időre. Peruba való utazás 1 hónappal előbb, mint terveztük azért nem volt jó ötlet, mert beiratkoztunk egy 10 napos Vipassana meditációra ami csak Aug 31én kezdődik Cuscóban és ha Peruba megyünk akkor pont Cuscóba érkezünk meg, így vagy Cusscóban töltünk 1 hónapot, vagy ha észekra haladunk, akkor vissza kell majd jönnünk délre a meditációra.

Így a harmadik opcióval szemezgettünk: Maradjunk Rióban 1 hónapot.

Ezen ötlet mindannyiunknak nagyon tetszett, egy bökkenő volt csak: Rió elég drága, a legdrágább hely ahol eddig voltunk, és a keretünk már amúgy is fogyóban van… szóval ha maradni akarunk vagy lottón kell nyerni, vagy bankot kell rabolni, vagy dolgozni kell 🙂 Így hát elhatároztuk, munkát keresünk, olcsó szállást és maradunk!

KANAPÉSZÖRFÖS (CS – Couch Surfing) ÚJ BARÁTAINK

Úgy gondoltuk, ha hosszabb időre maradunk Brazília e csodás városában, itt az ideje, hogy megismerkedjünk 1-2 kanapé szörfössel, így ellátogattunk a minden csütörtökön a Copacana beach 4es és 5 és molója közötti kis kioszkban rendezett CS találkozóra. Vagyis, hogy mult héten is elmentünk de valószínű túl korán érkeztünk, mert nem sok embert láttunk és mivel Carrieval, Jackkel és Michaellel voltunk, így ahelyett, hogy a többiekkel vegyültünk volna csak 5en ültünk és söröztünk, s élveztük egymás társaságát. Szóval a következő csütörtökre beterveztük a találkozó látogatást, de előtte felvetük a kapcsolatot az interneten 1-2 kanapé szörfössel.

Carlossal egy szerdai estén találkoztunk, aki meghívott minket strand röplabdázni. Minden szerdán a Copacabana strandon játszik barátaival és 1-2 arra tévedő Kapané Szörfössel (vagyis azt hiszem, hogy a barátai is kanapé szörfösök J). Mi is csalakoztunk hozzá, s örömmel kezdtük el gyakrolni e tökéletes strand sportot kisebb nagyon sikerrrel. Szerencsére Carlos ellátott minket mindenféle tanáccsal, hogy fejlődjünk és a pár hét alatt látsződott is  a gyakorlás J Rőpladázó élményünkhöz kapcsolódik Eduardo (Bra), Thiago (Bra), Diego (Bra) és Nathan (USA) is, akik nélkül nem lett volna ilyen élvezetesek a játékok.

Egyik ilyen estén talákoztunk Morgan-nel, aki egy Francia kisvárosból való és akinek neve francia származású és azt jelenti szerelmesnek lenni (költői nyelven), nem pedig angol, ahogy azt mindenki gondolja! (ezt ő többször kihangsúlyozta, így fontosnak érzem megosztani veletek). Rögtön össze is barátkoztunk ami nem volt nehéz hiszen ő is olyan laza, mókás és kalandkedvelő, mint mi. Sok időt töltöttünk együtt, buliztunk Lapaban, róplabdáztunk, Samba iskola bemutatót látogattunk vagy csak meditáltunk a tengerparton egy kis Acai elmajszolása után. Sajnos ő is hazautazott 1 héttel előttünk, mert várta az egyetem Német országban, de a különleges kapcsolat, ami közötünk kialakult nemfog halványulni és már le is beszéltük a következő „randit” Francia országban 🙂

Egyik szombaton Morgan hívott el minket egy samba iskola próbára. A Samba iskolák, – amik a különböző Favelákban találhatók, a amikben az itt lakók tanulnak dobolni vagy táncolni – versenyeznek a híres Riói karneválon. (A riói karnevál az egyik legismertebb Brazil, illetve riói túrista látványosság, de tudtuk e, hogy a karneválon zenélőés táncoló fiúk és lányok, akik a több millió arrajárót szórakoztatja, a favelákból jött?) Ezen iskolák minden szombaton próbálnak, amire az érdeklődők el is mehetnek. A színpadon kb 30 ember dobol és énekel, míg a tánctéren fiatal és idős táncol sambát, invitálva a közönséget, aki ha nem akar táncolni a táncparkett körül ücsöröghet és iszogathat. Este 11től hajnalig megy a buli, amiért 20 Reiast kell fizetni beugróként. Fergeteges táncot nyomtunk a parketten és hatalmas élménnyel gazdagodva mentünk haza aznap este, vagy inkább hajnalban J Ami a legjobban tetszet nekünk, hogy nem csak a fiatal huszon évesek táncoltak a parketten, hanem emberek minden korosztályban, láttunk 60 éves mamikat is, sőt még kissé túlsúlyos hölgyet is, aki úgy rázta, hogy mindenki a tánctudását csodálta, anélkül, hogy azon botránkozott volna meg, hogy nem egyszálbél leányka. Azt hiszem, mikor az embereknek nagyobb problémáik vannak, minthogy a külsőségekkel foglalkozzanak, akkor senkit nem édekel, hogy ki hány éves, mit esz fől vagy hány kiló…

 

Egy angyal aki megvilágította napjainkat, Jamilie (Bra), aki a Mangueira Samba Iskola látogatást szervezte, s akivel ez után minden csütörtökön a CS találkozón találkoztunk Copacabanán, majd az állta szervezett házibulikon, ahol mindig mindenki jól érezte magát, s ahol a legjobb vegetáriánus Feijao-t ettük, amit persze ő főzött s a legjobb Maracuja Caipirinhat ittuk, szintén álltala keverve. Állandó mosolyával, s rögtöni szeretetével, amit felénk árasztott rózsaszin felhőket csalt a szívünkbe… Egyszerűen imádjuk őt!! Jamilie, aki Bahia megyéből származik (Brazília észak-keleti része, ahol Salvador is található, a Lambada hazája) ha nem a CS-es emberkéket látja el szeretetével, akkor luxus hajókon járja a nagyvilágot.

Meg kell említeni Maurice-t is, akivel szintén röplabdázás alkalmával ismerkedtünk meg, s aki szintén különleges helyet foglal el a szívünkben. Én már az első esti beszélgetés alatt felkaptam rá figyelmemet, mikor is mondta, hogy „Imádom Fraud-ot olvasni!” Ha!! Én is – feleltem, s eme mondat egy egész éjjszakás beszélgetésbe folytatódott, míg sétálltunk a tengerparton. A hasonlóság, amit felfedeztem bennünk néha ilyesztő volt, hogy van valaki, aki olyan szinten eggyezik veled némely téren, hogy milyen követ raknánk le a teraszunkra otthon J Beszélgetésink sok együtt töltött napokhoz vezettek 4 hét alatt. Együtt megmásztuk a Corcovado hegyet, sétálltunk Santa Terezában, ahol mind a ketten megállpítottuk, hogy ha Rióban élnénk, akkor itt laknánk, ellátogattunk Ilha Grande-ra, túráztunk, buliztunk vagy csak egy kávé mellett ücsörögtünk és beszélgettünk egyéb hasonlóságainkról, avagy különbségeinkről. Mert persze vannak dolgok, amikben teljesen máshogy gondolkodunk, de mivel mind a ketten szeretünk konstruktívan vitatkozni még ebben is volt élvezet.

Maurice amúgy hollandiából jött Rióba 6 hétre, lakás cserén. Azaz ő ide jött lakni egy fiú lakásába, míg a fiú az ő lakásában lakik Amsterdamban 🙂 régóta tudok róla, hogy ilyen létezik, s most már látom is, hogy működik. Persze némi bizalom azért kell hozzá :-). Annyira tetszett Mauricenak Rió, hogy maradt még pár hónapot és ahogy beszéltük, be is költözött Santa Teresába… s hogy meddig marad végül is itt, azt ő maga sem tudja 🙂

A következő postban megismerkedhettek Filippével, akinél Riói tartózkodásunk hátralévő idejét töltöttük…

A véleményed sokat számít nekünk, kérlek osszd meg ezt velünk a ’Leave a Reply’ szövegre kattintva, értékeld a postot csilaggal vagy csak simán kattints a Like (Tetszik) gombra.

Rio de Janeiro ‘To do’s – Samba

Probably the first thing that comes to one’s mind when thinking of Rio de Janeiro is the Rio Carnival, with it’s beautiful (and highly undressed) dancers, it’s costumes, crowds, energy and SAMBA. Even if you don’t go there during the carnival you can have a taste of it’s incredibleness by visiting one of the many samba schools that take part in the event. Not many people know that the Rio carnival exists because of the people in the favelas; they are the ones carrying the samba music and dance forward and every year get out on the streets of Rio to celebrate and give the world something to look at.

The festival is usually in February or March and the schools start the rehearsals for next year’s carnival almost immediately after the carnival is over. They have weekly rehearsals and my guess is they don’t only do it to prepare for next year, but for the pure joy of having an evening a week of dance, joy and very good time.

 

Mangueira Samba School on a Saturday

We found out from Morgan about an outing the Couch Surfers were organising on a Saturday night to Mangueira Samba School, said to be one of the best in Rio. We got to the favela around 11pm but the dancing didn’t really start before 12. Once it started though I had to use my hand to keep my jaw from dropping, as some of those people dancing didn’t seem to be people at all – they were more like puppets whose legs were being managed by remote controls. I had never seen anyone’s legs moving like that, in any other kind of dance.

We started by watching quietly from a side. The band was playing up on a stage and in the middle of the huge room were the dancers: people of all ages, sizes and shapes, colors, social statuses and dancing abilities, moving around in a circle and giving it all to the music. They were vastly different, yet they had one thing in common: the huge smile on their faces and the vivid sparkle in their eyes. They looked like they enjoyed what they were doing more than anything else in the world, and they were simply… happy!

We quickly joined in and were inundated by the energy emanated by the music and the dancers. There was no lack of teachers and I got a pretty extensive lesson from an old man who loved getting the gringos (foreigners) to master the samba moves. We danced until we could feel our legs no more, and got home close to 5am. It was another night to remember, and this was the feeling I was left with upon leaving:

A Saturday night in the favela with Mangueira Samba School = an incredible night of great learning! You are never too young or too old for Samba, never too fat or too skinny, too tall or too short. Samba does not need you to be well dressed and doesn’t care how fat your pocket is. In front of Samba everyone is equal and, most importantly, equally happy! And that’s because Samba loves you JUST THE WAY YOU ARE!

To me personally, Mangueira on a Saturday night is definitely in the top 3 things to do in Rio!

We were so grateful we decided to go not only because of the amazing experience we had, but also because that was when we got to meet Jamile, an angel who lit up our days. She was the intitiator of the outing and we got to meet her on many occasions after that night, either in the city or for parties at her home. She’s the best party host we’ve ever seen and has a unique way of making you feel welcomed and taken care of. We had the best vegetarian Feijao at her place and experienced many types of Caipirinhas: maracuja, pineapple, kiwi… all done by her! Jamile’s constant smile and immediate love brought pink clouds in our hearts … We just love her! 🙂

 

Other ways to experience Samba

There is no lack of ways to experience samba in Rio. Some of the ones we’ve come across are Mondays at Pedra do Sal (in Praça Maya), with a samba party in the streets 8-12 pm, Sundays in Casa Rosa, with a live concert that starts at 7pm and goes until 10pm, and on weekends in Lapa, either in the street or in many of the clubs around. And of course at any of the other samba schools that have weekly rehearsals.

 

If you liked this post please rate it, leave a comment or share it with a friend using the buttons below.