Tag Archives: Peru

Peru in a nutshell

(Disclaimer: the following is relevant mainly for the Sacred Valley and Lake Titikaka, as we spent the four months only in these two regions, so things are probably different in other places)

Daily budget: USD27 – 73 Soles

Actual daily expenditure: USD13

Cities visited

  • Puno – Lake Titikaka
  • Cusco
  • Pisac – Sacred Valley
  • Calca – Sacred Valley
  • Urubamba – Szent Völgy
  • Ollantaytambo – Sacred Valley
  • Quillabamba – the high jungle
  • Lima

Most expensive city: Quillabamba, Ollantaytambo, Lima

Cheapest city: Calca, Urubamba

Favorite city: Calca, Ollantaytambo, Cusco (although we wouldn’t mind if there were less tourists in the last 2)

What to do in the Sacred Valley of Peru

  • Meditate among the walls of the sacred Inca monastery, the Machu Picchu
  • Climb Wayna Picchu (behind Machu Picchu)
  • Visit Lake Titikaka and the Taquile and Uros Islands
  • Clean your soul with a dip in the lake
  • Walk around Cusco’s traditional streets
  • Visit the Coca Museum – Cusco, San Blas Square
  • Discover the Incan ruins in the Sacred Valley: Tambomaquay, Sacsayhuaman, Quorichanca, Moray, Pisac, Ollantaytambo
  • Visit the salt pools near Urubamba – Moran
  • Rest for a few days in the peaceful Full Moon Lodge – Ollantaytambo
  • Visit the high jungle cities and the waterfall on the way to Echarate – Quillabamba
  • Take a few Network Spinal Analysis sessions with Howard Levine in Cusco – Heart Nectar Healing Centre , San Blas Square
  • Rest in the Paz y Luz Lodge, Pisac, also a spiritual and healing center
  • Learn about Munay-Ki (the Reiki of the Incas) from Diane Dunn at Paz y Luz (or in Hungary on 1-3 June 2012 – for more information on tha please drop us an email at threebackpacks@gmail.com)

Most challenging thing: leaving the Sacred Valley… 🙂

ACCOMMODATION

Most expensive accommodation: 15 Soles person/night in Quillabamba, no internet and no breakfast

Cheapest accommodation: 7.5 Soles person/night n Cusco, San Blas, Casa de la Abuela without breakfast but with Internet

Favorite accommodation: Our favorite places were the ones we stayed in for weeks as guests, in places such as Calca, Cusco or Lima

FOOD

In Peru we mostly had the traditional Peruvian food, and our lunch was most often the Menu of the Day. Although it almost always contained meat, there was no problem for the nice people there to change the meat for egg or salad, or prepare an Arroz ala Cubana instead. Unlike in other countries, in Peru we cooked a lot at home, mainly because we stayed for long periods of time in the same location, and had access to a kitchen.

 

Favorite food: ceviche, pink trout from Lake Titikaka, fruit salad from the market, Churros, rice pudding, Arroz ala Cubana
 

What we didn’t like very much: the soup with the famous frozen potato

For a comprehensive description of Peruvian food, please visit the following articles:

https://threebackpacks.wordpress.com/2011/11/13/peruvian-delicacies-what-to-eat-and-where/

https://threebackpacks.wordpress.com/2011/12/08/peruvian-delicacies-ii/

TRANSPORT


Our experience with long distance transport varied a lot – from Puerto Maldonado, a town at the border with Brazil, to Cusco and from Puno to Tacna, at the border with Chile, we contemplated suicide on the night bus. The bus from Cusco to Lima was more than decent though, although not very cheap (the quality of the buses and the prices of the trips from Cusco to Lima are extremely varied, ranging from 130-185 Soles, and from normal bus seats to presidential seats with a recline of 160 degrees. From what we understood, the best company is Cruz del Sur, 180 Soles, and the second best is Tespa, 140 Soles. We chose Tespa, and we definitely recommend it). In Peru it’s worth buying “cama” tickets, as the seats are much wider and more comfortable, and the prices aren’t much higher. Between cities people usually travel in minivans, and the system is “we pick you up from anywhere on the road and you just scream when you want to get down.”There are big buses connecting cities as well, but you can only take them from the bus terminal and they’re not as frequent as the minivans. Within cities the most common means of transport are “autos”, as they call them here, a 2 people vehicle similar to the Thai tuk-tuk or Indian rickshaw.

The best thing in the country: the indescribably soothing environment, the wonderful people, the harmonious combination of mountains, lakes, rivers, blue sky and clouds that God painted so incredibly beautiful over there. Lake Titikaka, the traditions in the Sacred Valley, the Inca ruins … and, of course, the one and only magical Machu Picchu

Peru dióhéjban

(Vagyis csak a Szent Völgy környéke és a Titikaka Tó)

 

Napi budget: USD27 – 73 Soles

Tényleges napi költekezés: 13USD

Meglátogatott városok:

  • Puno – Titikaka Tó
  • Cuzco
  • Pisac – Szent Völgy
  • Calca – Szent Völgy
  • Urubamba – Szent Völgy
  • Ollantaytambo – Szent Völgy
  • Quillabamba – dzsungel
  • Lima

 

Legdrágább város: Lima, Quillabamba, Ollantaytambo

Legolcsóbb város: Calca, Urubamba

Kedvenc város: Calca, Ollantaytambo, Cusco (habár nem bánnánk kevesebb turistát az utobbi kettőben)

 

Mit is csináljunk a Szent Völgy környékén Peruban

  • Meditáljunk a Machu Picchu falai között
  • Másszuk meg Vayna Picchut (Machu Picchu)
  • Látogassunk el a Titikak Tóhoz, s azon Taquile szigetre
  • Tisztítsuk meg lelkünket egy mártózással a Titikaka Tóban
  • Sétálljunk körbe Cusco tradícionális utcáin
  • Menjünk el a Coca Múzeumba – Cusco, San Blas tér
  • Fedezzük fel a szent völgy inka romjait: Tambomaquay, Sacsayhuaman, Quorichanca, Moray, Pisac, Ollantaytambo
  • Látogassunk el a só tavakhoz Urubamba közelében – Moran
  • Pihenjünk meg a Full moon Lodgeban pár napra – Ollantaytambo
  • Nézzünk el a dzsungel városba, s a közelben lévő vízeséshez Echarati felé – Quillabamba
  • Vegyünk részt egy-két Network kiropraktika energia gyógyító órán Howard Levine-nnel Cuscóban – San Blas tér
  • Pihenjünk meg a Paz y Luz szállóban, ami egyben energia gyógyító központ is
  • Tanujunk Munay-kit (Inka reiki) Diane-től a Paz y Luzban (avagy Magyarországon 2012 Junius 1 és 3 között – ez érdeklődök küldjenek egy emailt a threebackpacs@gmail.com címre)

Legkihívóbb dolog: itthagyni a Szent Völgyet… L

 

SZÁLLÁS

 

Legdrágább szállás (amit mi fizettünk): 15 Soles fő/éjj Quillabambában reggeli és internet nélkül

Legolcsóbb szállás (amit mi fizettünk): 7.5 Soles fő/éjj Cusco, San Blas, Casa de la Abuela Hostel reggeli nélkül de internettel

A reggeli itt is kenyér, lekvárral, dulce de leche-vel/manjarral, kávéval és teával.

 

Kedvenc szállásaink

Kedvenc szállásaink azok a házak voltak, ahol vendégként éltünk hetekig, mint pl Calca avagy Cusco

 

GASZTRONÓMIA

Peruban a legtöbb ebéd, amit elfogyasztottunk tradícionális helyi étel volt. Ezek legtöbbször húst is tartalmaztak, de nekünk kicserélték azt tojásra vagy zöldségekre, avagy főztek nekünk Aroz ala Cubanat. Néha a válltozatosság kedvéért főztünk otthon tésztát vagy főzeléket, s reggelit és vacsorát szinte mindig otthon ettünk.

Kedvenc étel: ceviche, trucha, azaz keszeg a Titikaka tóból és a piaci gyümölcs saláta

Ami nem igazán ízlett: azok a levesek, amibe a híres fagyott krumplit rakják 

A további étel különlegességek leírásához kérlek látogass el a következő posztokhoz:

https://threebackpacks.wordpress.com/2011/11/13/a-perui-finomsagok-azaz-mit-es-hol-egyunk-errefele/

https://threebackpacks.wordpress.com/2011/12/08/perui-finomsagok-2/

 

KÖZLEKEDÉS

Nagyon sok távolsági buszon nem utaztunk Peruban, de amiken igen, azok tiszták, kényelmesek és bár olcsónak nem mondhatók (Cuscóból Limába mi 140 Solest fizettünk a második legjobb busztársaságért – Tepsa. A legjobb társaságnak a Cruz del Surt tartják, ennek jegye Limába 180 Soles.). Megérte a cama osztályra jegyet venni, mert az ülések sokkal tágasabbak voltak, s árilag nem voltak sokkal drágábbak. A városok közötti közlekedésre itt a minibuszokat használják, boliviával egyetemben, amire akárhol fel lehet szállni, ahol leintik. Persze nagy buszok is mennek, de azokra a pályaudvaron kell felszállni, s egy kicsit többet kell rájuk várni. Helyi közlekedési eszköz még a helyi nevén motor, Tájföldön tuk-tuk és Indiában motor rickshaw névre hallgató jármű.

Legjobb dolog az országban (szerintünk): a szavakba nem önthető gyönyörő környezet, a hegyek, a növények, a tavak, a folyók, s a felhők csodálatos harmóniája amit Isten művészien festett meg errefelé. Emellett a helyiek kedvessége, segítőkészsége és persze a Machu Picchu varázslatos romjai.

Munay-Ki először Magyarországon

Legelső nap, mikor Howard irodájában olvasgattunk, akadt meg a szemünk egy könyvön, minek a címe Cusco, Út a Belső Békéhez volt, s írója Diane Dunn. A könyv rögtön felkeltette érdeklődésünket, mert úgy gondoltuuk, hogy az Inka fővárosról és annak környékéről szól. Ám mikor elkezdtük olvasni rögtön rájöttünk, hogy a sztori ennél sokkal több.

Diane amerikában kezdte el pályafutását egy szinház megnyitásával, ám hamar kiderült, hogy valami másra vágyik életében. Keresése alatt bukkant rá egy vallásos pásztor képzésre, amit el is végzett, majd Dél-Afrikába költözött. Évekig otthon és/vagy munka nélküle emberekkel dolgozott és heti gyógyító kört tartott nekik Johannesburgban.

Ekkor sodorta el őt a sors Peruba, ahol megismerkedett két Inka sámánnal, akiktől elkezdett tanulni, s akikkel ezután több konferenciát is szervezett Afrikában. Ezek után hamar úgy érezte, hogy  afrikai útja  végéhez közledik (9 év), s szíve Peruba hívta őt.

Következő évben át is költözöt, s immár 10 éve itt él, Pisacban, Cuzcótól nem messze. Első könyve, amit mi is olvastunk erről az „útról” s az andoki kultúráról szól. Pár év után Pisacban nyitott egy szállót, amit Paz y Luz-nak (Béke és Fény) hívnak, s ahol különböző energia gyógyító s spirituális képzéseket és konferenciákat is rendeznek. Aki Pisac körül jár, mindenkép nézzen el hozzá (www.pazyluzperu.com).

Diane története, Inka tanulása és tanításai annyira megtetszettek nekünk, hogy ezt Howarddak el is mondtuk. Ezek után természetesen nem lepődtünk meg, mikor erre azt felelte, hogy ha szeretnétek vele találkozni el tudom intézni, hisz Diane a barátom. Persze, hogy akartuk, s ittlétünk alatt többször is találkoztunk vele.

 

Munay-ki

Diane tovább folytatta tanulását Peruban a sámánoktól, s hamar ő maga is tanító lett.

Három napos kurzusa, amit tanít magában foglalja a 4 elem (föld, víz, levegő, tűz) megismerését, ahogy azt az ősi inkák tanították és a Munay-kit (www.munay-ki.org).

Munay-ki a Quechua Munay szóból származik és azt jelenti „Szeretlek”. Az andoki gyógyító emberek már évszzázadok óta tanítják a Munay-ki úgynevezett „Kilenc Jogát” a Szent Hegyekeben, azonban a nagyvilág számára csak 2006 óta érhető el. Eme jogok segítenek, hogy kiteljesítsük életünket és azok legyünk, akik igyzából vagyunk, az emberi faj következő lépcsőfoka, a Homo Luminous.

A Munay-Ki segít „felébreszteni” a gyógyító erőt kezeinkben, s elősegíti multban szerzett sebeink gyúgyulását. Ugyan ezen energia segít majd ellenállóbbnak lenni betegségek ellen, könnyebben meglátni az úgynevezett nagyobb tervet/képet (Big Picture). Az élet célunk kikristályosodik előttünk, s követni tudjuk azt, ami igazán élvezettel tölt el minket. Emellett képesek leszünk meglátni, hogy mi nem működik az életünkben, s hogyan tudunk ezen válltoztatni. A kurzuson tanultak egyben segítenek majd a 2012 körüli válltozásokat könnyebben áthidalni.

 

Munay-ki Először Magyarországon

Eme tréning nekem annyira megtetszett, hogy mindenkép szerettem volna ezt Magyarországra is elvinni, s otthon is megisertetni az embereket eme tanítással és tudással. Eme vágyamat természetesen Diannel is megosztottam, aki nyitott volt ötletemre, s meg is beszéltük, hogy 2012 Június 1-3 között megrendezzük az első Munay-ki képzést Magyarországon!

Ha kérdésetek van, vagy regisztrálni szeretnétek a képzésre, küldjetek egy email a threebackpacks@gmail.com email címre.

Perui, s egyben dél-amerikai utazásunk ezzel a történettel ért véget, s izgatottan néztünk szembe új kalandjainkkal OTTHON…

Back in Peru … for the third time


We knew our stay in Bolivia was limited by the deal we had made with Carlo to go back to Ollantaytambo and take care of Full Moon Lodge for a month, while he was back in the States over the holidays. So we calculated the dates as best we could, and on December 9 we were back in Cusco, ready to go back to Ollanta on the 10th to take over the reins from Carlo.
We had such a great feeling reentering Peru, and again we felt like we had come back home. We were enthusiastic about returning to the Full Moon Lodge, but our enthusiasm about spending a month there, tied to the land, was not as present as before. Especially when we got to Howard’s office and were overwhelmed again by the feeling that “I wanna stay hereeeee”. We secretly wished we had not made the arrangement with Carlo and we’d now have the freedom to stay in Cusco for as long as our heart desired.

Change of plans again, because… why not?

The last few days we had no Internet access on Isla del Sol, as they don’t do much Internet there, so one of our first concerns upon getting to Cusco was to get to an Internet and catch up with the outside world. Not little was our surprise when in our Inbox we found an email from Carlo, in which he was informing us that he had to leave earlier than expected, and therefore had to find someone else to take care of the lodge… and if we wanted to we could go back to volunteer as before, but he had found someone else to be responsible for the place.

Bang! Talking to Boca we realized we both felt so relieved at receiving the news, that we had both secretly wanted to be free to stay in Cusco for a while instead of going back to Ollanta. And as a result, that was exactly what we decided, and “coincidently” we found the perfect location: Howard’s office! Silviu had just finished arranging a room that was designed for someone in two weeks time, but meanwhile the room was available. That’s because obviously it was meant for us. Howard agreed, and so we got to see our dream of “I want to stay hereeeee” fulfilled. Wouldn’t you know it…:)

It was a great pleasure to spend time there, with Silviu, with an awesome library, with Howard, with the energies there. I started a series of treatments with Howard, Network Spinal Analysis (http://www.associationfornetworkcare.com/whatisnsa.shtml), a type of therapy designed to awaken your inner doctor. Something downright fascinating, and I was glad for the opportunity to experience such a thing over there.

Christmas and Calca, our favorite little town

The 2 weeks passed by in an instant, and before we knew it, Christmas was upon us. Ilya, one of Howard’s friends who became our friend as well, invited us to his place in Calca for Christmas, to the little town we had fallen in love with during our 10 days of Vipassana meditation. So we accepted the invitation with great joy, and were left speechless when we first saw the place: a beautiful house by the river, surrounded by greenery and lots of colorful flowers, and dotted with fig, apple and plum trees. Plums! One of my favorite fruit, but one I hadn’t really had in the last 3 years in Asia. Picking the plums from the tree in Ilya’s yard I felt just like in my grandmother’s garden, and realized how such a simple gesture can recreate such vivid memories.

Sitting around the table on Christmas Eve (a real feast!) and sharing stories, we found out Ilya was also planning to write a book. So we suggested something that seemed to have a lot of sense: “Ilya, we have the perfect plan! The 3 of us should lock ourselves here in your house for two weeks, and each work on our book, and from time to time share writers ideas.” “Ah, that sounds great, and I really wish I could do that, but unfortunately I have a job waiting for me. I can lock the two of you here though, and I’ll come from time to time to chat and share ideas.” Wow! Speaking of dreams come true again! Since Boca and I had entered Ilya’s house, we had both had the same thought – this is the absolute perfect place for writing! And it proved to be indeed – we spent two exceptional weeks there, and could not be more grateful to Ilya for his generosity and trust.

Decisions, decisions …

For a while now, Boca and I had some thoughts we had not previously had: thoughts that yes … we sort of feel that “this is it”… that the time for us to head towards our homes was rapidly approaching. We did not feel nearly half of the enthusiasm we had felt before at the thought of experiencing a new country, we were happy beyond measure when it came to stopping somewhere for a long time, and we slowly began to identify that we were “suffering” from what they call “travel fatigue”. In addition, we were filled with emotion whenever we thought of “home”, and felt so strongly in our stomach and solar plexus that yes, it’s time. It’s time. And as we had created the good habit of listening to our instincts and acting when we feel we must act, we managed at the end of the year to buy ourselves tickets to return to Europe in the first month of 2012. Based on the prices we found most convenient, I was to fly out on the 18th, exactly 366 days since I first put the backpack on my back, and Boca was to fly out on the 22nd, exactly 10 months after we landed on South American land. Quite significant dates, we thought :).

Silviu listened to his instinct as well, and therefore decided that for him the time has not come yet, he still had some discovering, learning and growing to do. So the plan is for him to spend some time, not to long, still in Cusco, then return to Brazil for some projects with the people from Hub Rio, and then move towards Bolivia and Colombia where he has some people to know and experiences to have. We hope he will keep us informed about his plans through this blog. We shall live and see:).

Last days in Peru … and South America

So in the light of these new decisions, and three weeks away from “D” day, we contemplated some options on what to do in the little time we had left. We played with the idea of exploring other parts of Peru, since we had not gone out of the Sacred Valley for the whole 3 months we were there, but eventually we decided against it … we still didn’t want to leave that area! And we figured that whatever else is there to explore in Peru … we’ll do it next time. We wanted to spend our last days in South America in one of our favorite places, the little Calca town … and that was exactly what we did!

We had some great surprises during this time, one of which was Steve, the friend we had made during our Vipassana meditation retreat. It was full circle – we had met Steve and spent some wonderful days with him at the beginning of our adventure in Peru, and now we had the opportunity to spend some time with him again back in Calca, at the end of our adventure (and his) in Peru. Awesome, just awesome.

Another special event was the entry in 2012, which we celebrated in Urubamba and which I can summarize as follows: the Sacred Valley of Peru, greenness, mountains, a fire under the magnificent star filled sky, a group of wonderful people, a big white dog in my lap, a huge bowl of fruit salad and one spoon circling around, a bottle of chicha and one glass circling around, guitars, accordion, divine voices. Joy. Peace. Gratitude. Welcome, wonderful year! 🙂

Perhaps the greatest surprise and joy during this period was the fact that we managed to meet Diane Dunn in person, the woman whose book Cusco: A gate to inner wisdom had impressed Boca and me so deeply. We met her several times, and from the discussions with her a decision was taken: Diane is coming to Hungary for three days in June 2012, to share some Andean wisdom in this part of the world as well. The course will cover interesting knowledge about the 4 elements (earth, air, fire, water), based on the ancient Andean traditions and Munay-Ki.

What is Munay-Ki?

The Munay-Ki are the nine rites of initiation from the descendents of the Inca, the indigenous people from the Andes. Munay-Ki comes from a Quechua word that means ‘I love you’ . Munay-Ki is a nine step process to heal the wounds of the past. Through these we are then free to become who we truly are, the new human being: ‘Homo Luminous’.

After receiving the Nine Rights:

  • You will more easily be able to see the ‘bigger picture,’ and view life from a higher perspective.
  • You will become more of who you truly are: your soul-self, higher self, your Divinity.
  •  Your ‘life purpose’ becomes clear. You follow what brings you joy.
  • You begin to come more readily from a place of greater wisdom, love, peace, harmony and clarity.
  • You know and love who you are.
  • You more easily cast off what does not work for you.
  • You transform in wonderful ways. The world around you transforms in wonderful ways.
  • Your life begins to flow more smoothly and you perceive beauty around you.
  • You begin to truly know that “All is well” and ‘Heaven on Earth’ can be our Destiny.

If you would like to participate to this unique workshop or would like to get more information, please drop us an email at threebackpacks@gmail.com.

Ready to go

Our flights back to Europe were from Lima, so we got on a bus from Cusco on a Sunday afternoon, after saying goodbye to our dear Silviu, enthusiastic about the continuation of his adventure, and we prepared for the 21 hour bus ride* to Lima. Time passed quickly and without major events, and in Lima we were received and hosted by Emi, Giselle’s mother, who lives there. Two days later … I was on a plane heading home:).

Read in the next posts our thoughts and feelings on finishing the journey, and on the beginning of a new phase: home.

___

* The quality of the buses and the prices of the trips from Cusco to Lima are extremely varied, ranging from 130-185 Soles, and from normal bus seats to presidential seats with a recline of 160 degrees. From what we understood, the best company is Cruz del Sur, 180 Soles, and the second best is Tespa, 140 Soles. We chose Tespa, and we definitely recommend it

Az ünnepek Peruban

Karácsony Peruban

Cuzcóban ismerkedtünk meg Ilia-val is, Howard barátjával, aki miatt ő annó ide jött Peruba. Ilia egy erdetileg orosz származású, Canadában felnőtt, s már közel 20 éve Peruban élő csontkovács, aki itt nősült meg. Karácsonyra meg is hívott minket magához Calca-ban lévő házába, amihez csodálatos kert, mindenféle virágokkal és egy folyó is tartozik. Örömünkre egy hatalmas karácsonyfa is állt a nappaliban, így karácsonyi élményünk majdnem tökéletes volt. 24e este közös vacsi után hosszasan beszélgettünk, majd spanyol, angol és orosz számokra táncoltunk a nappaliban. Másnap keszeget barbekjúztunk, édes krumplival és salátával, ezzel ünnepelve a szeretet ünnepét.

Ilia calcai házát szintén épp kiadni készülte, de Januárban még üresen áll. Mondtuk is neki, hogy tökéletes lenne idejönni írni, s mivel Ilia is éppen könyvet készül írni, hárman irogathatnánk itt egy kicsit. Iliának természetesen nagyon tetszett az ötlet, főleg, mert ez elmult két napban sok konstruktív beszélgetésen voltunk túl. Ám sajnos eme terv nem jöhetett létre, mert következő héten Canadába készült, hogy meglátogasa a családját, de felajánlotta, hogy mi nyugodtan költözzünk be pár hétre. Kaptunk is az alkalmon és be is kuckóztunk.

 

Új év

Az újév beköszöntésekor már Calcán laktunk, de ünnepelni átugrottunk Urubambába. Itt az egyik ismerősünk házába voltunk hivatalosak, akik ugyan nem voltak otthon, de vendégeik (mexikói pár) igen, akiket szintén ismertünk. Átugrott még pár olasz lány és srác és 12en köszöntöttük 2012őt (J). Először egy kis vacsorát ütöttünk össze, majd tüzet raktunk, s akörül ültünk, énekeltünk, s zenéltünk az új év eljövetelekor.

Az este csöndesen telt, s 12 év után először alkohol nélkül. De talán köszönteni egy ilyen különleges évet, mint 2012, ez volt a legjobb mód.

Következő napjaink egészen Jan 15ig csöndesen teltek Calcán. Irogattunk, olvastunk, sportoltunk és meditáltunk. Nyugalomban készültünk a közelgő hazatéréshez.

 

Itt az ideje hazamenni?

Merthát igen novemberben eldöntöttük, hogy Peru lesz az utolsó állomásunk, s a Szent Völgy után még elnézünk Arequipába és talán a Nasca vonalakhoz, de utána Limába vesszük az irányt és megyünk haza.

Időközben úgy határoztunk, hogy se Arequipába se Nazcába nem megyünk, hanem egyenesen Limába, s onnan haza. Karácsonykor repjegy után is néztünk és Január végei időpontot jónak is tartottunk.

Jegy vásárlásunkat nem mondtuk otthon, mert meglepetést akartunk a családnak, így akár milyen nehéz is volt, el kellett kerülni a mikor is jössz haza avagy mik a következő hónapi terveitek beszélgetéseket.

Mikor terveimet Akirának meséltem, kiderült, hogy ő pont Las Vegasban lesz, mikor mi mennénk haza, s mondta, hogy menjek Vegast útba ejtve s töltsek el ott pár napot. Igent mondtam, erre a hirtelen jött alkalomra, s izgalommal gondoltam a Vegasi napokra.

Na de ne szaladjunk ennyire előre, hisz meg kell említeni még valakit, akivel Cuzcói tartózkodásunk alatt találkoztunk (mindő a következőkben).

Az Inka főváros, Cuzco

Boliviából viszatérve egy napot akartunk Cuzcóban tölteni, majd tovább meni Ollantytambo-ba, ahol már várt minket a Full Moon Lodge és egy hónapos munka. Azonban mikor megérkeztünk kaptuk az emailt Carlo-tól, hogy előbb el kellett utaznia, s megkérte a másik tulaj feleségét, hogy dolgozzon addig a lodgeban. Így munkánk nem volt már nélkülözhetetlen. Persze Carlo hozzátette, hogy amellett, hgy nem leszünk felelősek aa lodgeért, mehetünk önkénteskedni ha akarunk az eddigi ingyen szállás és reggeli cserébe, de nem tud nekünk fizetni sajnos így. Mi rögtön azon töprengtünk, hogy miért derült ez pont ma ki, 1 nappal azután, hogy elhagytuk Bolíviát, hisz ha előbb tudtuk volna, akkor nem jöttünk volna még vissza Peruba ilyen hamar. Mivel mi nem hiszünk  a véletlenekben, gondoltunk, hogy van valami nyomós oka, hogy a dolog így alakult, s csak annyit tehetünk, hogy nyitott szemmel járunk tovább, hogy meglássuk hogyan alakul mindennapi életünk.

 

Cuzcóba Howarddal

Azt mind a ketten éreztük, hogy Ollantába való nem visszamenésünk nem lesz nagy baj, s Cusco energiája amúgy is nagyon tetszett nekünk, így elhatároztuk, hogy itt maradunk.

Megérkezésünkkor Silviu „szállására” tartottunk, ahol megismerkedtünk Howarddal. Howard egy „Kapcsolat Csontkovács” – Network Spinal Analysis (www.associationfornetworkcare.com ), aki sima csontkovácsként kezdte, de mikor megismerkedett a Nerwork, aza kapcsolat Csontkovácssággal, amibe energia munkát is bevonnak a csont ropogtatás mellett, látta, hogy a páciensek sokkal gyorsabban gyógyulnak, így innentől ezzel mozgot tovább. Emellett Reconnection-nel (www.thereconnection.com/, http://www.reconnection.hu/ ) is foglalkozik többek között, ami szintén egy energia gyógyító módszer. Howard eredetileg Canadából származik, s 15 éve jött Cuscóba, hogy egy barátjának besegítsen, aki szintén csontkovács, amíg ő utazni ment pár hónapra. Peru annyira megtetszett Howardnak, hogy azóta haza se ment, hanem saját irodát nyitott, s itt él boldogan.

Silviu pár hónapja ismerkedett meg Howarddal, s mikor mi Ollantába költöztünk, ő ideköltözött hozzá, hogy együtt dolgozzanak és tanuljanak egymástól. Mikor megismerkedtünk Howarddal rögtön megszerettü egymást. Kedvességével, hatalmas szivével, állandó msosolyával és melegségével rögtön belopta magát a szívünkbe, s itt létünk alatt apánk helyett apánk volt.

Megérkezésünkkor Silviu ép egy szobát festett, amit Howard majd ki szeretne adni, így rögtön kaptunk az alkalmon és megkérdeztük nem maradhatunk e itt 2 hétig. Howard igent mondot, így boldogan költöztünk be a kisszobába.

Cuzcóban napjaink városnézéssel, olvasással, írással és egy kis vásárlással teltek. Élveztük, ahogy magunkba szívhattuk Cuzco varázslatos atmoszférájának erejét. Örültünk, Howard irodájában is lenni, mert rendkívül motiváló pozitív energia lebegett mindenhol a levegőben. Az iroda a San Blas Téren található, közel a főtérhez (Plaza de Armas).

Howinak rengetek szuper könyve van gyógyítás, energia és pszichológia témakörben, így élvezettel merültünk el bennük hetekig.

Hogy hogyan teltek az ünnepek Peruban, megtudhatjátok a következőkben…

 

Our first Temazcal experience

The Temazcal is a sweat lodge.

What we were going to do that day was like a Temazcal, Paloma said, but with a big difference: everything would be done from the heart, with nothing but love, for the purpose of holistic healing – physical, mental, emotional and spiritual. The Temazcal is practically the recreation of a womb, Mother Earth’s womb, and the ceremony done in there is a symbol of rebirth. The construction has the shape of a round tent and it can be done out of clay or bushes covered with ox skins, then blankets on the upper part. There is a hole in the middle, and big hot rocks are placed there one at a time to create the desired temperature.

 

Preparation – the fire

This Temazcal was going to be a rather special one because it was for women only. We started the preparation by lighting the fire that was to heat up the rocks. We arranged 2 layers of wood and then we each grabbed a big stone from a pile Paloma had prepared, then held it close to our heart for a while and told her all our intentions, asking her to help with fulfilling them. Paloma called the stones “Grandmothers”, because with their hundreds of years of life on planet Earth they have so much wisdom, memories and information. So we could ask them to remember, to heal, to bless whatever we desired. Part of the stones we were using were brought from Saqsaywoman, a very special places for the Incas, so they carried powerful energy and wisdom.

Once we each did that, we placed the rocks on the wood we had arranged previously and then used the rest of the wood to build a pyramid around them. Paloma lit it up and for the next hour we watched beautiful Grandfater Fire doing his job, while 20 beautiful voices were singing to him with Love:

“ Abuelito Fuego, calienta, alimenta, nutre mi alma” 

(“Grandfather fire, warm up, feed and nurture my soul”)

 

Entering the Temazcal and instructions on how to “survive” in there

When almost all the wood had burnt we got ready to enter the Temazcal – some wearing our bathing suits, others a light dress, and yet others nothing but Eve’s costume. We formed a line to enter the place one by one, and before going in Paloma used sandal wood and eagle feathers to cleanse us. Then, the moment we entered we were instructed to put our forehead on the ground and say as powerfully as we could: “For all my relationships!”. We then entered on the left and moved on all fours to the right side (in the Temazcal everything moves clockwise, you cannot enter and exit as you wish). The space is usually for maximum 15 people, but that day we were 20 women, so it turned out to be pretty crowded and yes, uncomfortable. But this was another “test”, Paloma said, and on opportunity for even greater healing.

Once we were all in, we were told a few words about the purpose and process. There would be four gates, meaning the door (which consisted of a blanket covering the entrance) would be opened 3 times for more rocks to be put in. Each gate was focused on working with one of the four elements, and also with a specific period in a woman’s life. At the same time for each gate we would be using a different herb, medicine, that we would sprinkle on the stone and the scent and essence of it would be helping us cleanse and heal in different ways.

Paloma also made us aware that every drop of sweat, every tear and any other liquid that leaves our body carries out with it an emotion, one that we are ready to let go of, and we should make the best of the time in there. That Mother Earth will be receiving all the worries, fears, frustrations and negative emotions that we are willing and ready to release to her, and she would be using those as fertilizer, transforming them into something beautiful (just as she does with the natural fertilizer 🙂 ).

She said it would get very hot and hard to breathe at times, and going out was possible but not recommended, as it was akin to a premature birth. She highlighted that the way we behave in the Temazcal is a reflection of the way we deal with real life, outside. Are we able to fight and handle difficult situation to the end, or are we going to run out scared at the first sign of difficulty? If one of us was not feeling well and wanted to go out she would have to make that known in a very calm manner, and she could only go out when the door opened. She had to be aware of the energy of the group and of disturbing it by becoming agitated and panicky. In case of emergency the gate could be opened ahead of time, but this was again something not recommended. The person could come back in, but only when the gate opened again. So she urged us to think very carefully before taking the decision to go out, because it symbolized much more than going out of a sauna when it got too hot to bare. She gave us a few tips about how we could deal with the heat, by putting our head between our knees and breathing through our mouth, to lying down to the ground (which was always going to be cool, as the hot air always goes up) or assuming a fetal position.

 

The first gate and the process of welcoming the “grandmothers”

Once all this information was shared and all concerns addressed, we were ready to start with the first gate, the gate for the element Earth. We would be singing and praying for the little girl who was just born, for all the pain she might have gone through and that might have affected the way she lives her life today. For all the negative emotions such as fear, sadness, anger that she learned then but do not serve her now, so she could entrust them to Mother Earth. For all the things the little girl went through before she became a woman.

The first seven rocks were brought in one by one, and we greeted each with a song and a request, always a different one. The greeting sounded something like this:

“Aho, Abuelita!!! Bienvenida abuelita de la eternidad, abuelita mensajera, mensajera de la… (our request: love, peace, confidence, resilience, courage etc etc).”

(Aho, Grandmother! Welcome grandmother of eternity, grandmother messenger, messenger of…)

As soon as the seven rocks were in and 2 big buckets of water present, the door was closed and we were left in complete darkness. I had my hand 1 cm in front of my eyes and could not see a thing. “You are inside the mother’s womb”, Paloma had said, “dark and humid”. And so it was!

She poured the first jug of water on the stones and the hot steam came out instantly, hitting us in the face with all its force. Also, the first medicine we had used was making the air so spicy that we couldn’t keep our eyes open and struggled to breathe. Carmen and Paloma started to play the tambour and sing, and urged us to do the same: “Sing as hard as you can, especially if you’re not feeling well and struggling to breathe, this is what will help you feel better”. And so we did, we sang our hearts out in Spanish, Quechua and whatever other languages the songs were in. Anyone could share a song if she wanted to, and I did, so we had some English words heard in there as well. Some of the ladies cried, some kept silent, a couple had to go out when the door opened. But everyone was having the experience she was meant to.

 

The next three gates

When the time came for the door to be opened we all shouted at the count of three “Puertaaaaaaaa!!!” (“Door!”). Some of us had never shouted louder in our entire lives! We needed a breath of fresh air and a little breeze of cold wind, and we were so grateful to get them! The next seven stones came in and we repeated the process of singing to each one, requesting for something different each time. The second gate was for the element Water – the one we were putting on the stones, the one that was coming out of us, and also the one inside of us. We would sing this time for the little girl who had her first menstruation, so the little girl becoming a woman. For the teenage years filled with struggles, fears, suffering, and also the deep passionate love burning ones heart. We also sang and said a prayer for all the waters of the world, for their purification and for their help in all our healing.

We repeated the process for the last two gates, working with Air and the woman after her fist sexual act in the third, and then with Fire and the women after menopause in the fourth. By the time the ceremony ended we had been in there for about 3 hours, sweating and singing and merging our energies and healing ourselves and each other.

 

The Temazcal and fear (Boca’s experience)

We were looking forward to being in a Temazcal for months now, but when I heard others saying how difficult it would be, that is very hard to breathe and it’s so hot, I immediately started to be afraid. When all of us were in the tent, Paloma started with: “Imagine that you are in your mother’s womb. This is the safest place for you, there is nothing to be afraid of in here”. Her voice and what she said were so reassuring that I knew she was right. There was nothing to be afraid of, this was the time to let go of fear, because many times our fears keep us prisoners in our own life. “Now is the time to let go of fear once and for all!” These words came just at the right time for me, as this was something I had set as a goal for the next 13 days: to let go of fear. So here we were, my FEAR and I, together in a 2m2 tent, ready to fight our last fight.

We started by singing and sending love to each rock as it arrived, and somehow this happy atmosphere helped release some of my fear. We were singing in the dark too, just singing and sweating. About our childhood and about letting go of anything that hurt us back then. The collective strength, the motivating environment and the singing from our hearts made being inside much more bearable. In the end I realized my fear had been much bigger than it should have been, and also that this had happened to me before: starting to be afraid of something just because others were telling me how difficult and unbearable that thing was for them. But often we forget that we are not equal, we’re just not the same. Something that is hard for one might not be hard for the other. And even if something is challenging or difficult, it doesn’t mean we can’t do it. These things depend on our physical level, but mostly on our inner strength – where we are in our life currently, if we are happy or we’re just complaining all the time, and also on how much healing and clearing we’ve done and development we’ve gone through already in our life.

Often we compare ourselves to others, and forget that there is only one person we should compare ourselves to: ourselves, the person we were yesterday, last month or 2 years ago. The Temazcal taught me that often our fears are bigger than they should be, that often we don’t do something because we are afraid we’ll get hurt, that we won’t be able to handle it… but at the same time we look with a broken heart at those who dare to do what we don’t. I also learnt that even if we are afraid, we should go ahead anyway, especially if there are people around us who will support us on our every step. We are not alone in this world, we just have to look around and see the hundreds and hundreds of people walking on the street, people who can become part of our life, even if just for a ceremony. We have only to learn to trust in others and ourselves!

 

The rebirth

We went out of the sweat lodge clockwise, the same way we had come in. We repeated the process of putting our head in the ground and saying “For all my relationships”, and we were made aware once more that coming out of the Temazcal symbolized a rebirth. We were coming out lighter, renewed, reenergized. As each of us went out we formed a line that welcomed and hugged each one of the other ladies coming out. It was after 9pm and very cold outside, but our bodies were so heated up we could barely feel anything. After having a cold shower we hung out a bit more in the tipi, having fruits and drinks, and then each headed to our homes ready for a really good night sleep.

The next day came, and we felt different – lighter, happier, and the ones around were noticing too. The feeling continued for the whole month, and we knew change had taken place that day. 🙂

 

If you liked this post please rate it, leave a comment or share it with a friend using the buttons below.

Temazcal – Az Izzadó sátor

A napot a temazcal-lal, azaz az izzadó sátorral zártuk. Ehhez Nicó előkészített nagyobb fadarabokat és egymásra rakta őket, amire mi nagy köveket hordtunk. Mindenkinek ki kellett egy nagy követ választania, ami az ő félelmeit, szomorúságát, akadályait, stb jelképezte, amiktől meg akart szabadulni most és mindörökre. Én két követ is vittem, biztos, ami biztos alapon 🙂 Ezekre megint nagyobb fa darabokat helyeztünk, amit kisebb galyakkal és száraz levelekkel fedtünk be, s végül meggyujtottuk a csodálatos tüzet. Eközben ki-ki hangszeren játszott, énekeltünk, s végül csak bámultuk a tüzet, ahogy az felmelegíti a köveket, amik majd az izzadó sátorba kerülnek be.

A temazcal

A temazcal, aza maga a sátor egy félkör alakú, félig vályogból épített kupola, aminek a tetejére pokrócokat helyeznek. Mikor a kövek elég melegek, akkor a résztvevők eggyessével lépnek be a sátorba szertartásos módon. Négykézlábra kell ereszkedni, s fejünket lehajtani míg Paloma Szantál fa füstjével tisztít minket meg. Ezután négykézláb maradva kellett bemászni a sátorba (amúgy se lett volna elég hely arra, hogy felálljunk), s sorba egymás mellé ültünk. Belépés előtt még el kellett mondani miközben a bejáratnál lehajtottuk a fejünket a folder, hogy a temascalt az összes kapcsolatunkért csináljuk végig.

A résztvevők vagy fürdőruhában, vagy meztelenül ültek a temazcalban, hiszen úgy is izzadni fogunk rendesen. Mikor mindenki bent volt jöhettek az első adag kövek. Ezeket Nicó egyessével adogadta be egy nagy lapáton. Mikor a kövek érkeztek mi énekeltünk. Énekeltünk a nagymama köveknek, hogy köszöntsük őket, s erejükkel segítsenek nekünk megtisztulni. A forró kövekre, amikből 7 érkezett körönként különböző gyúgynövényeket szórtunk, hogy azok erejével erőssítsük a tisztulást.

Több mint egy szauna, a temazcal egy herbal gyógyító sátor

Igen, a temazcal nem egy egszerű szauna. Ennél sokkal fontosabb szerepe van. A sátor az anyaméhet szimbolizálja, ahol mindannyian félelem és fájdalom nélkül létezünk, s ahol legbiztonságosabban érezzük magunkat. A forró kövek, amikre vizet öntünk az izzadást segíti elő, ami segít a méreganyagokat kiüríteni szervezetünkből. A különböző gyógynövények a tisztító folyamatot segítik elő. A temascálban sötét van, korom sötét az egész folyamat alatt, ami szintén az anyaméet szimbolizálja. Emellett sokan ülünk a kicsike sátorban, tehát szinte szorongunk, csakúgy mint a méhben. A forróság sokszor sokkal melegebb, mint egy sima szaunában, ami megnehezíti a légzést. Innivaló nincs bent, csak háromszor adnak körbe egy kis tál vizet, hogy a kezünket belemártsuk, s egyszer egy üveg vizet inni. Az ajtó háromszor nyílik ki, hogy újabb kövek érkezzenek és újabb gyógynövényeket helyezzünk rájuk. Összesen négy kör van és 28 kő érkezik. A köveket azért hívjuk nagymamáknak, mert évezredek óta itt vannak a földön s erejükkel segítik az embereket. A kövek melege, az izzadás, a sötétség, a nehéz levegő vétel, a szorongás nehézzé teheti a bent létet. Kimenni nem lehet  a folyamat alatt (vagyis kimehetsz, de akkor nem csináltad végig a gyógyító folyamatot, s olyan mintha koraszülött lennél), s az ajtó csak háromszor nyitódik ki, amikor egy kis friss levegő szökik be a sátorba (ha valakinek tényleg kikell menni, az ekkor teheti ezt meg, szépen csendben, lassan, hogy ne zavarja a többiek tisztuló folyamatát). A temascalban töltött idő és viselkedésünk az életben való viselkedésünket tükrözi.

Öszesen 3 órát vagyunk bent a sátorban. Vannak, akik nem csak izzadnak de sírnak is a folyamat alatt. Ez persze mind jó, hisz minden fajta folyékony, víz szerű dolog távozása a szervezetünkből egyes érzelmeink elegedésére szolgál. (Ezért sem jó soha visszafogni sírásunkat, mert akkor nemengedjük, hogy a külöböző érzelmek távozzanak szervezetünkből. S míg azok nem távoznak, lelkünk nem nyugodhat.)

A félelem

Mikor ezeket meghallottam, s ahogy az emberek mesélték, hogy milyen megterhelő lesz a dolog, rögtön elkezdtem félni. Hónapok óta vártuk már, hogy egy temascalon részt vegyünk, de most az emberek megrémisztettek. Izgultam, féltem, hogy nem fogom bírni a meleget, hogy nem kapok majd levegőt, s ki kell majd mennem, vagy netalántán elájulok…

Mikor mindannyian bent ültünk a sátorban Paloma azzal kezdte, hogy képzejük le, hogy az anyaméhben vagyunk. Az anyaméh a legbiztonságosabb hely, s itt nincs mitől félni. Hangja olyan meggyőző volt, hogy mindannyian tudtuk igaza van. Nincs mitől félnünk, s itt az idő, hogy elengedjük félelmünket, amik oly sokszor rabszolgaként tartanak minket fogva saját életükben! ITT AZ IDŐ, EL KELL a FÉLELMET ENGEDNI!. Eme szavak pont jókor jöttek, hisz erre a 13 napra pont a félelem elengedését tűztem ki célul. Hát itt voltam tehát én és a félelmem egy 2m2-es sátorba “bezárva”, hogy megküzdjük utolsó csatánkat!

Végig énekeltünk, énekeltünk, s boldogságot sugároztunk mikor a kövek érkeztek, s valahogy eme vidám hangulat segített félelmünk leküzdésében. A sötétben is énekeltünk, mikor csak ültünk, s izzadtunk. Énekeltünk a gyerekkorunkról, s arról, hogy most már elengedhetjük az eddig minket ért sérelmeket. A közös erő, hogy kibirjuk a szertartást, a motiváló hangulat, s az éneklés sokkal könnyebbé tette a bentlétet. S a végén rá kellett jönnöm, hogy félelmem sokkal nagyobb volt, mint kellett volna. Rájöttem, hogy ez már máskor is megtörtént velem, hogy elkezdtem félni valamitől, mert mások azt mondték, hogy milyen nehéz lesz, hogy megterhelő és hogy ők is alig birták… Csak azt sokszor elfeljtjük, hogy nem vagynk egyformák. Ami valakinek megterhelő, az a másiknak nem biztos, hogy az. Vagy attól, hogy valami megterhelő, s kihívó még nem jelenti azt, hogy ne bírnánk azt ki! Ilyen dolgok függnek fizikai erőnlétünktől; de sokkal inkább lelki erőnktől, s attól is hogy milyen állapotban vagyunk életünkben, elégedettek vagyunk e, vagy mindig csak kesergünk; s hogy mennyi tisztuláson, s fejlődésen vettünk már részt. Gyakran hasonlítjuk magunkat másokhoz, s elfeljtjük, hogy egyetlene emberhez szabad csak magunkat hasonlítani, önmagunkhoz, ahhoz az énünkhöz, akik tengap, mult héten, vagy 2 éve voltunk.

A temazcálból szintén négykézkáb, lassan kell kimászni, s átélni, ahogy újjá születünk, s immár újult erővel, s félelmek nélkül mehetünk tovább. Kint hideg zuhany és forró tűz várt minket, s miután bekaptunk egy kis gyümölcsöt, itt volt az ideje, hogy lezárjuk a napot.

A temazcal megtanított arra, hogy sokszor félelmeink nagyobban, mint kellene hogy legyen; hogy gyakran nem teszünk meg valamit, mert félünk, hogy mi lesz a következménye, félünk, hogy valami bajunk esik, hogy nem birjuk majd, s ezzel együtt szív fájva nézünk másokra, akik megteszik, amit mi nem merünk. Emellett azt is megtanultam, hogy ha félünk is belevághatunk dolgokba, főleg, hogyha ott vannak körülöttünk emberek, akik segítenek majd minden lépésünkkor. A világon nem vagyunk egyedül, csak körbe kell nézni s rájönni, hogy száz és száz ember sétáll az utcán, aki részese lehet életünknek, mégha csak egy szertartás erejéig is 🙂 Meg kell tanulnunk bíznunk egymásban, s magunkban!

Végre Bolíviában!!! – hamarosan

Posztjainkkal szeretnénk minnél több kérdéseteket és kiváncsiságotokat kielégíteni, így légyszives írjátok meg visszajelzésként (Leave a Reply) vagy akár emailben, hogy miről szeretnétek még hallani egy – egy országgal kapcsolatban.

11.11.11 and 12.11.11

What’s so special about all these 11s?

Since we first came to Peru we had been told that 11.11.11 would be a very important date for the planet and for each one of us, not only because it is one in a thousand years, but especially because 11 is a special number in the spiritual world. A new portal of energy was to open on this day and it would affect people differently: bringing answers to some, making others more confused, and putting yet others in a frame of mind they have never been before, prompting them to make the changes they’ve always felt they wanted to but never did. We were told it was good to spend this day in nature and in a calm, relaxed state, focused on ourselves and on the inside,in silence and in peace. We were in the Sacred Valley of Peru when we were told this, and ever since then we had wondered where our path will be leading us for thisl day. When we found ourselves back in the Sacred Valley, we were not at all surprised – it only made sense, right?

11.11.11

We knew Nico and Paloma were planning to have some ceremonies in their tipi on this day, so we decided to join. The most powerful moment would be at 11.11am, but we were told to go there about 9.30am to harmonize our energies and prepare for the meditation we would be doing. We were pleased to see there were quite a few people there, around 30, and everyone brought their best vibes and energies. Paloma started the day by getting everyone in the circle to introduce themselves, she then spoke a bit to the significance of that special day, and we were told what the “program” of the day would be: a group meditation, a Reiki healing circle, a series of dances and songs, and then another meditation in the chakana temple which was also inaugurated on this day.

We started with a quintu, one of the most common customs in the Inka tradition, which consists of choosing 3 to 5 coca leaves, putting your intention in them and then offering them to the fire, burying them in the ground or chewing them. This is done at any important moment in one’s life, at the initiation of a project or journey, at a difficult moment, at a happy moment. And any time one feels the need for connection.

We were all excited and participative, and the day went smoothly and beautifully, all those involved being very open to each other and present to the moment. We had beautiful meditations and experiences, and by the end of the day we were feeling peaceful and connected, while at the same time simply exhausted. Boca and I got back to Olleanta before 6, had a sandwich and collapsed into deep sleep just after 7pm. We had had troubled sleep for the week leading to 11.11.11, with lots of vivid and significant dreams, some quite disturbing, and even though we knew that was a good sign that we were sorting things out in our subconscious and letting go of things from our past, we were already looking forward to a night of peaceful sleep. We were also looking forward to the next day, when Paloma was organising a Circulo de Mujeres (Women Circle), a monthly event for women only, organised on the day of the full moon. This one was going to start with Shamanic Painting in the first part of the day, and continue with a fire ceremony and a Temascal (sweat lodge) in the second. We had not done any of the above before, so we were really excited about these new experiences.

12.11.11

When Paloma first told us about the ceremonies we were immediately interested because we had always wanted to do a Temazcal, and also because Shamanic Painting just sounded so cool. We later figured out the painting would be done on stones that we would then take back home with us. We were told the day would start at 12. Of course Latin American time, we started almost an hour later, with a group of more than 20 women. The tipi was packed and the feminine energy was completely filling the space. For me it was the first time I was attending a ceremony or event that was for women only (well, except for pajama parties actually), and it felt very special to be connecting with these ladies in a beautiful sharing of stories, fears and victories.

Paloma opened the ceremony by asking us all to introduce ourselves and why we felt the calling to be there that day. Listening to everyone’s sharing was very moving, and to a certain extent we each found ourselves in each other’s words, struggles and aspirations. Paloma then moved on to speaking about why this day was so special to women and why our connection with the moon is so strong – the moon cycle and the women cycle is the same, it happens every 28 days, and interestingly enough, many women who become aware of this connection observe that their period synchronizes with the full moon. It is a time of great power for women, and they need only to become aware of this… and remember.

Shamanic Painting

Paloma then moved on to sharing about Shamanic Painting, how it is used for healing in different ways and also for remembering about our ancestors, our “Nation”, as she called it, and the tradition that we carry forward from it. That was the kind we were going to do today – during a shamanic ceremony we would be connecting with our Nation and receive a symbol we would then depict on the stone.

Paloma talked us through a series of the most common symbols and their significance, and as soon as that was done we started the “journey” to receive the symbol. We were in the semi lotus posture, in a circle, and Paloma guided us to close or eyes and connect, while she and Carmen, another shaman friend, were beating the drums and using their beautiful voices to take us on the journey.

It was an interesting experience, filled with many symbols that came to my mind throughout. At the end Paloma told us “This is the moment you receive your symbol” and so that was the one I ended up depicting: a bright beautiful light, and below it two hand holding each other. My painting did not come out nearly as beautiful as my vision had been, in fact it was impossible to tell what it was by looking at it, but I guess that’s not the most important in the end:).

The Temazcal

After finishing the paintings we had a light lunch of fruits we had brought to share, and then started preparing for the Temazcal. Our first and incredible Temazcal experience – in the next post :).

 

If you liked this post please rate it, leave a comment or share it with a friend using the buttons below.

Különleges andoki szertartások meditációval és sámán festéssel

Azt már régóta tudjuk, hogy az azonos számú dátumok különleges energiával bírnak, ezért eme napok igen fontosak és jó ha meditálást is beiktatunk a napi programba. Tavaly is együtt töltöttük e napot Iuniával és meditáltunk reggel és este 10kor is.

2011 November 11-e

11.11.11-ről tudtuk, hogy sok válltozást fog hozni az emberek életében. Az ezt megelőző 19 nap kimondottan jó volt arra, hogy spirituális lényekkel, és felsőbb énünkkel összekapcsolódjunk és útmutatást kapjunk a jövőre vonatkozóan. Tizenegyedikét követő napok sokak életében összezavarodottságot hozhatnak, de ezek mind csak a következő lépések előkészítésére szolgállnak.

Aznapra megvoltunk hívva egy Paloma és Nikó álltal szervezett meditációra, ami persze 11 órakkor kezdődött. A napot a tipiben kezdtük, ahol a tűz már lobogott, mikor megérkeztünk. Kezdéskor mindannyian 3 coca levelet választottunk ki egy tarisznyából, hogy aztán a tűzbe helyezzük őket, ezzel kérve Nagypapa Tüzet (Taita Nina), hogy teljesítse kívánságainkat, amik persze nem csak személyre szabottak, de legtöbbször az emberiség egészét, s Pachamamát (Anya föld) érintő kéréseket szoktunk magunkban elmondani. Ezt a fajta coca level ajánlást kintu-nak hívják, s az inka kultúra leggyakrabban megjelenő eleme. Kintut lehet a tűzbe helyezni, a fölbe ásni, vagy egy kő alá is rakni. A kintu 3-5 szép coca levélből áll.

A kintu után meditáció következett, amit reiki energia-gyógyító kör követett, ahol pókháló szerűen ültünk le és egymásra raktuk kezünket, s energiánkkal gyógyítottuk a kör összes résztvevőjét és magunkat is.

Ebéd időben az ilyenkor szokásos  közösből ettünk még mindig a tipiben. A különböző meditációs összejöveteleken álltalában mindenki hoz magával gyümölcsöt, kekszet, zöldséget esetleg kenyeret s mikor evésre kerül a sor, azt osztjuk meg közösen. Aznap mi nem ettünk az ebédből, mert előző este óta koplaltunk aznap estig, hogy meditációnk még erőteljesebb legyen.

Ebéd után a chakana meditációs helyen manifesztáltunk különböző dolgokat a jövőre, methát ez a nap a Tzolkin szerint nagyon jó a manifesztálásra.

(Tzolkin poszt itt olvasható)

Nagyon jól telet ez a nap, csendesen, meditálva olyan emberek között, akik egy hullámhosszon rezdülnek veled, együtt enni, s egyszerűen csak a tipiben lenni és magunkba szívni a levegő energiáját.

Az estét otthon Iuniával szintén meditálással zártuk, s  reméltük, hogy holnap érezni fogjuk a változás szeleit. Válltozást különböző téren, egyik az alvás, hisz az elmúlt 19 éjszaka mind különös álmaink voltak, amik valószínű, hogy a mult elengedésére szolgálltak, de nem bántuk már egy pár álom nélküli éjszakát.

12.11.11. – Női kör szertartás

Másnap tökéletesen ébredtünk. Tökéletes aludtunk, nem voltunk fáradtak, nem voltunk nyomottak, s nem is álmodtunk 🙂

Aznap visszamentünk Palomáékhoz, aki aznap egy csak nőknek tartott szertartás kört szervezett 20 nőnek. A napot ugyan úgy a tipiben kezdtük meditációval, majd zenéltünk, táncoltunk a kertben s közösen majszoltuk a hozott gyümölcsöket.

Azt követően sámán kőfestés következett. Ehhez Paloma körbeadott néhány andoki szimbólumot, hogy megértsük jelentőségüket és hogy segítsen megértenünk látomásunk jelentőségét, merthogy az álltala mutatott jelek jelennek meg leggyakrabban az embereknek. Miután ezeket átbeszéltük egy vezetett meditáció következett, ahol megjelentek a különböző szimbólumok nekünk. Ezt követően nem volt más hátra, minthogy ema szimbólumokat kőre vessük, vagyis fessük 🙂

A nap folytatódik a várva várt temascallál, azaz az izzadó sátorral…