Tag Archives: Punta del Diablo

Uruguay in a nutshell

Planned daily budget: USD27 – 500 Uruguayian Pesos
Actual daily expenditure: USD31.2

Visited cities:
Colónia
Montevideo
Punta del Diablo

Most expensive city: we didn’t notice much difference between the cities

Cheapest city: we didn’t notice much difference between the cities

Favourite city: all 🙂

To do in Uruguay

  • Have a walk through the historic quarter (World Heritage Site by UNESCO) in Colónia
  • Buy awesome and cheap leather shoes – Montevideo
  • Watch the grandmas and grandpas dancing in the public square – Montevideo
  • Visit as many museums as you can (they’re free!) – Montevideo
  • Have a cup of coffee in a nice cafe – Montevideo
  • Rest on the beach in Punta del Diablo
  • Buy a Uruguayian Mate
  • Drink mate while walking on the streets
  • Try the Grappa
  • Have the Tea Menu

Most challenging thing: our time there was too short J

 

ACCOMMODATION

Most expensive acommodation: 350 Pesos person/night in Punta del Diablo, without breakfast and internet

Cheapest accommodation: 300 Pesos person/night in Colónia, with breakfast (bread with coffe, tea, butter and jam) and internet.

We Couch Surfed in Montevideo.

Favourite accommodation

The little pink-purple cabana in Punta del Diablo, a 2 story house that had a balcony with a view to the sea. We went to bed and woke up in the sound of the waves and spent sweet time in the hamac on the patch of grass in front of the cabana. It was 700 Pesos/ night for 2-3 people.

 

FOOD

For vegetarians, eating out will not be easier than in Chile and Argentina. For those who eat fish it’s a bit better. Prices are pretty high.

Favorite food: Chivito (usually meat, but you can ocasionally find the vegetarian/fish version as well)

What we didin’t really like: Acelga Tarta

Chivito: Something of a hamburger, just bigger, cheaper and meaner J

Panchó: The Uruguayian hot dog, with the sausage twice as big as the bread

Pizza: everywhere!!!

Mate: Special tea-like drink.

 

TRANSPORTATION

There were no problem with transportation in Uruguay. We didn’t have to take overnight buses as the country is not as big, but all buses were clean and comfortable.

Best things in the country (our opinion of course): drinking mate on the streets and with the locals, visiting the National Arts Museum in Montevideo (Rhodo Park), and spending a few days in Punta del Diablo during low season.

 

Advertisements

Uruguay dióhéjban

Napi budget: USD27 – 500 Uruguayian Peso
Tényleges napi költekezés: USD31.2

Meglátogatott városok:
Colónia
Montevideo
Punta del Diablo

Legdrágább város: nem vettünk észre nagy különbséget a városok között
Legolcsóbb város: nem vettünk észre nagy különbséget a városok között
Kedvenc város: mind a három 🙂

Mit is csináljunk Uruguayban

  • Sétálljunk Colónia gyarmati negyedében
  • Vegyünk olcsó és szép bőr cipőt – Montevideo
  • Nézzük meg a táncos nagyikat a téren – Montevideo
  • Nézzünk el minnél több múzeumba – Montevideo
  • Üljünk be egy kávéra egy hangulatos ki kávéházba – Montevideo
  • Pihenjünk a Punta del Diabloi tengerparton
  • Vegyünk uruguayi Mate-t
  • Igyunk Mate-t az uruguayiakkal
  • Próbáljuk ki a Grappát
  • Próbáljuk ki a Tea menüt

Legkihívóbb dolog: túl rövid idő, amit Uruguayban töltöttünk 🙂

 

SZÁLLÁS

Legdrágább szállás (amit mi fizettünk): 350 Peso fő/éjj Punta del Diabloban reggeli és internet nélkül

Legolcsóbb szállás (amit mi fizettünk): 300 Peso fő/éjj Colóniában reggelivel és internettel

Kanapé Szörfözést csak Montevideóban csináltunk.
A reggeli itt is kenyér, lekvárral, dulce de leche-vel/manjarral, kávéval és teával.

Kedvenc szállásaink

A kis rózsaszín-lila cabana Punta del Diabloban. 700 Peso volt a cabana éjjszakánként 2-3 embernek.

 

GASZTRONÓMIA

A vegetáriánusoknak annak Uruguayban sem lesz egyszerűbb vega kaját enni, mint Chilében vagy Argentínában. Aki eszik halat, annak egyszerűbb, de még az sem az igazi.

Mindenképen ajánlom a Chivitos vegetáriánus, halas vagy akár a húsos válltozatát kipróbálni a pizza és a Panchó (Hot Dog) mellett.

Kedvenc étel: Chivitos
Ami nem igazán ízlett: Mángoldos Tarta (legalább is nekem)

 Chivitos. Hamburger szerű étel, csak nagyobb és finomabb J

Panchó. Végülis a hot Dog Uruguay-i változata, csak ebben az esetben a virsli kétszer akkora volt, mint a kifli J

Mate. Tea szerű ital különlegesség.

 

KÖZLEKEDÉS

A buszokkal nem volt gond uruguayban. Igaz éjjszakai buszokat nem kellett igénybevenni, mert az ország nem olyan nagy, de a többi busz menet szerint ment, tiszta vot és az egyiken még internet is volt (ami nem működött rendesen, de legalább volt :-))!!

Legjobb dolog az országban (szerintünk): Ellátogatni a Nemzeti Művész Múzeumba Montevideóban és Mate-t inni a helyiekkel.

Punta del Diablo (the point of the devil) – not nearly as scary as it sounds

‘This is… a dream!’ we found ourselves thinking as we laid in bed and prepared to go to sleep in the sounds of the waves breaking on the shore, the concert the ocean was offering us every night.

Osvaldo had helped us plan the few days we had in Uruguay and we ended up going East, towards Rocha. We decided to skip Punta del Este (which is supposed to be a kind of an Ibitza during the summer, but is nothing but a sad little beach town in winter) and go straight to Punta del Diablo – another beach city, usually quieter. And in winter even more so! We were going to spend a night in Cabo Polonio as well, a place with no cars and no electricity, hence a spectacular night sky.

The moment we got to Punta del Diablo we both felt it in our hearts: as much as we wanted to see the special sky in Cabo Polonia, we would end up staying in Punta del Diablo the whole time instead. We certainly liked Uruguay enough to want to go back there again for a longer time, so Cabo Polonia would just have to wait a little bit.

When we got off the bus in Punta del Diablo we saw these colorful buildings right in front of us, and upon asking we found out they were indeed cabanas put up for rent. Each one had a small living room, kitchen and bathroom downstairs and a nice double bed room upstairs. To top it all, a balcony overlooking the ocean and a hamac on the patch of grass outside the house. It was puuuuurfect!! The price was 35usd/night for the whole thing, which given the circumstances we thought it was a pretty good deal!

This was in the middle of the low season and we were pretty much the only tourists around, so quite soon the whole little village knew we were there. Needless to say we spent the next 3 days doing nothing but read, write, wake up and go to sleep in the sound of the waves washing the shore, and occasionally pinching ourselves to make sure we were not imagining any of that perfection. When we found a fish chivito at one of the restaurants we felt we could really ask for nothing more!

Punta del Diablo is without a doubt a place we’d go to over and over again (except for Dec-Feb though, as we’re definitely not the kind of people who enjoy crowded and crazy high-seasons on the beach) to relax, regroup, re-energize and just… be.

We left Uruguay knowing there were so many things left unseen and unexplored, but knowing in our hearts that we would reach those shores again, one day. We will forever remember the kindness of the people and the wonderful feeling we had every time we stepped out into the streets. We’ve certainly been charmed, and we’re certainly fine with that!:)

If you liked this post please rate it, leave a comment or share it with a friend using the buttons below.

Punta del Diablo – ahol a tengert az ágyból is látni lehetett

Ahogy fekszem a ház előtt a  függőágyban s hallgatom a tenger zúgását azon gondolkodom, hogy milyen is jó, hogy nem fő szezinba jöttünk Punta del diablóba. Hiszen akkor a kis település, ami csupán egy pár utcából áll – megtelik túristákkal, akik ide vonulnak el  a város zajos hétköznapjai elől. A cabanák megtelnek egyik napról a másikra, s a parton is sorra fekszenek a napon sütkérező lányok és fiúk. Az utazó biblia szerint a településnek hippi hangulata van, ami kimondottan vonzott minket, ám sajnos ennek halvány jelét sem láttuk.

Montevideoból egy olyan 4 órás út vezetett e tengerparti kis városba, ahol amint kiderült szinte mi voltunk az egyetlen túristák. Helyiek is alig voltak itt ott, s az éttermek és boltok is sorra zárva voltak.

Így megadatott az a luxus, hogy az egyik legjobb kis cabanában szálljunk meg a tengerpart előtti domboldalon. A tengert nem csak a ház elől, vagy az erkélyről lehetett látni, de még az ágyból is. A tenger zúgást hallgattuk este lefekvés után és reggel miután kinyitottuk szemünket. A cabana egy kis faház volt a földszinten konyhával, fürdővel és a nappalival, s az emeleten a hálószobával. Holt szezon lévén olcsón, csupán 700 Pesoért sikerült hozzájutni a házhikóhoz.

Először csak egy napig akartunk maradni, de annyira tetszett a nyugodt és csendes kis hely, hogy összeszedtük minden magunknál lévő garasunkat, amit szószerint kell érteni, hisz voltunk olyan buták, hogy nem vettünk fel pénzt mielőtt jöttünk és persze itt nem volt automata. Így a szállás egyik napját USA dollárral fizettük – ami épp volt nálunk -, a boltban Argentín Pesoval fizettünk, a haza felé buszjegyet a maradék Uruguayi Pesoval, s mikor már semink sem volt, akkor az ABCben a lány felválltotta a maradék Argentín Pesonkat, hogy ki tudjuk fizetni a második éjjszakát is. Gyakorlatilag csak pár Peso maradt a zsebünkben J dehát így jó sporolni, ha nincs pénzed, akkor biztos nem is veszel semmit.

Mivel semmi nem nagyon volt nyitva így az ABCben vásároltunk össze ennivalót a 2 napra, s csak utolsó este mentünk el egy étterem féleségbe, ahol a Chivitos halas válltozatát próbáltuk ki. Iuniának nagyon ízlett, bár telenyomta mustárral. Én különösebb ízt nem éreztem, de rossznak semmikép sem mondanám. Mindenkép inkább azt enném, mint a sajtos rizst 🙂

Nagyon jól éreztük itt magunkat, mert a nyugodt környezet tökéletes volt arra, hogy írjunk, zenét hallgassunk, miközben az erkélyen ültünk és bámultuk a tengert. Aki erre jár mindenkép csak ajánlani tudom akár nyáron, akár télen.

 

A várva várt „Mi is az a Mate” cikk hamarosan jön!! Maradjatok velünk 😉