Tag Archives: Sandboarding

Sandboarding and sunset in the Moon Lagoon

We did two things we absolutely loved in San Pedro: sandboarding and going up to El Tatio geyser field for sunrise.

We went sandboarding with Jorge, a cool guy who will show you a good time, in the Death Valley – a very encouraging name, we thought. It started slow, as it was the first time we were doing this, so we weren’t sure of the probability of bone breaking (and hey, when I asked Jorge how many people have died doing this and he only smiled, I made sure I took my time), but we quickly got the hang of it and we wished we could have stayed there longer. By the end I had become so confident that I wanted to do fancy turns and ended up landing flat on my face, with plenty of sand in my pants, boots, T-shirt and hair.

I’ve never done snowboarding but I have skied before. I found sandboarding the much nicer version of that, in the sense that it seemed safer, less painful when falling, and the warm weather is an added bonus. We could not get enough of the downhill part, but things were not as peachy when it came to climbing back up with the board on our backs. That and the sand storm (ok, maybe not storm but the strong wind throwing sand in our eyes) were the only two things we could have done without.

We were to watch the sunset from the Moon Lagoon, so Jorge drove us there and, after giving us our well deserved reward for doing such a good job sandboarding (beer, of course), we got ready to watch what I felt was the most dramatic sunset I had ever seen. It took me back a couple of months when a friend had said: ‘Eh… after a while, all sunsets are the same’. Then I had agreed with him. It was obviously because I hadn’t been to the Moon Lagoon yet.

San Perdo de Atacama – megérkezés és sandboarding

San Pedroba érkezést ismét szálláskereséssel kezdtük, ahol kicsit elkeseredve tapasztaltuk, hogy minden szállás legalább 8000 Peso éjszakánként, szerencsére azért itt is sikerült szállást találni 6000 Pesoért.

Elindultunk a hostellel teli utcán és sorra jártuk az olcsóbb helyeket, mikor már majdnem belenyugodtunk, hogy 8000 alat ugyse lesz semmi, egy lány megszólított minket, hogy szállást keresünk e? Mondtuk igen mire ő útbaigazított a nagybátyja hostlelébe, ami a fő utcától arrébb, de legalább jó áron volt. Igaz ebben nem volt benne a reggeli, de kényelmes kanapék sorakoztak a kertben, ahol boldogan irogattunk.

Tanulság: Valósszínű az árak felmennek egyik évre a másikra, főleg a LP-ben szereplő hostelek drágulnak a legjobban, hiszen minden túrista ezt keresi fel először, de ha igazán akar az ember, akkor tud találni olcsó helyet.

Ahol mi szálltunk meg: Paniri Hostal, 87 Tocopilla Road, San Pedro de Atacama. recepcion@hostalpaniri.com

Első itt töltött napunk csak irogatással, míg másnap egy új sport, a Sandboard (ugyan az, mint a snowboard, csak ezt homokban csinálják, nem pedig havon) elsajátításával telt.
Silviu nem tartott velünk, mert mikor legutóbb sielt (kb 13 éve) eltörte a lábát, így nem vágyótt hasonló élményekre.
Iunina és az én legutóbbi sielésem is kb ekkor volt, de mi motiválva vártuk a kalandot. Ugyan snowboardozni még egyikőnk se snowboardozott, de azt mondták ez nem probléma.

Az élmény felejthetetlen volt. Gyorsan siklottunk le a homokbuckákon napszemüvegben és rövidnadrágban, ha estünk se volt vészes vagy fájdalmas. Ugyan a homokdűnékre való felgyaloglás igen fárasztó volt, de még így is az egyik legjobb sportnak tartom a homokdeszkázást a világon.

Pár óra csúszkálás után a naplementét a közeli Valle de la Luna avagy Hold Völgyben néztük meg. A hírdetésben az állt: Tegyél egy sétát a holdon! Hát hívogatónak hangzott. Azért hívják Hold Völgynek, mert a kövek és sziklák olyan alakzatot formálnak, mint a holdon. A látvány érdekes volt, s egy sziklára felmászva gyönyörű naplementét csodálhattunk meg. Az idő elég szeles volt, így nem maradtunk sokáig, csak még elkortyolgattuk jól megérdemelt chilei sörünket. Éjszaka nem kellett minket altatni…