Tag Archives: Tea menu

Montevideo – tango in the streets and the capital people

One area we really liked in Montevideo was the old city where, besides the already mentioned museums, we were delighted by the little cafes and arts & crafts markets where we spent a lot of time analyzing countless antique stands. You could find everything you wished for, from expensive jewlery to old books and even things you would have never thought could be put up for sale: yellow(ish) golf balls, razors from my grandpa’s time, old packs of cards which were not only yellow, but had the edges ‘chipped’, dolls missing arms and legs, and many more such objects which seemed to be taken directly from grandparents’ houses, and often even sold by them too.

We didn’t miss the opportunity to have a ‘tea menu for two’, which is a kind of a tea-time snack that seemed to be pretty popular with Uruguayans. It consisted of a hot drink, an orange juice, toast, some white and brown bread sandwiches, croissants, jam and butter and some cookies to top it all. The table was full of food (albeit most of it was bread) and we kind of liked the idea of so much variety.

On the way home one day, a Saturday, we were passing by one the main squares and we all of a sudden heard loud music coming from that direction. As we got closer our hearts started pounding at the thought we would finally get to see it: the tango dancing in the streets, performed by elderly couples. There it was! We were immediately charmed and found ourselves glued to the spectacle and carried away on the wings of time. We were sure that for those dancing couples, in those moments the wrinkles seemed fewer and the legs a lot lighter – we could see the joy on their faces and could not help but think of a world in which this would be the regular scenery on a Saturday afternoon. It would cause much happiness to the viewers, and certainly even more to the performers!:)

We loved Montevideo mainly because of the people – just like in Colonia, it seemed as if they were born with a sole purpose in life: to be of help to us. We went to a couple of events with Osvaldo and learned about the Uruguayan going out habits: first, meetings for dinner are not fixed before 9pm, and they may even take place at 11/12pm. When it comes to going out, people gather after 10 and stay until late at night (or early in the morning); when you go for such a gathering you must bare in mind that people gather at least one hour after the announced time. We went to a Counch Surfing meeting which was supposed to start at 8.30, but people only began coming in through the front door at 10pm. After a discussion on the ‘going home’ time (which would generally be around 1, 3, or even 6 am, including during weekdays), I asked one of them if it was normal for people to stay out so late. He looked at me a lil funny, then he said, ‘the right question is whether it is normal for people to meet so late in the first place’. Yes, he was right, it seemed like a more logical question, and his answer was a definite ‘Yes! That’s how we do things here in Montevideo!’. ‘But… do you not have work to go to in the morning?’.’Yes, of course we do. But what does one have to do with the other?’. Apparently 3-4 hours of sleep each night is the norm for them, not the exception. Quite clearly, these people like to party!

We were fresh out of Eco Yoga Park, where most nights we were in bed at 10pm. So it was a pretty big leap for us to take, and frankly we didn’t really take it. Osvaldo invited us to a sort of a theater play one night; it was supposed to start at 10, but when we got to the place there were only a handful of people gathered. The show began after 11 and ended after 1, but from 12am onwards we have no idea what was happening on stage because we both feel asleep on the chairs, waking up with a startle when the applause noise was loud enough to interfere with our dreams. Pretty pathetic, we know… We left immediately after the show was over, even though the real party was only then going to start. Osvaldo invited us to a couple more parties that we just didn’t have energy to go to, so he must have thought we were a pretty boring company. I guess he met us in the wrong period of our lives hahaha. Well, what can you do when nature calls… or bed rather :p.

 

If you liked this post please rate it, leave a comment or share it with a friend using the buttons below.

Advertisements

Európai stílusó belváros, hangulatos kávézók és antik vásár, mindez még mindig Montevideóban

Pénteken a városközpontba sétálltunk el, ahol körbenéztünk a helyi kis árusoknál a parkban, majd felkerestünk egy pár múzeumot. Uruguayban minden múzeum ingyenes, ami tökélets, ha túrista vagy J Emiatt viszont valószínű nem tudnak elég embert megfizetni, így a múzeumok felválltva vannak nyitva. Ma ez és ez, holnp az és amaz. Szóval benéztünk a Romantikus múzeumba (vicces de tényleg ez volt a neve), ahol néhány puccos festményt, kínai vázát, ebédlő asztalt, csillárt és mosdó tálakat lehetet megcsodálni. Kérdeztük is, hogy a kínai vázák ugy mégis mit keresnek itt. Mire azt felelték, hogy hát azokat importálták… 🙂

Ezután csak sétálltunk a városközpontban, ami nagyban hasonlított Budapestre számomra. Sok nagyváros emlékeztet engem a Magyar fővárosra (vagy akár más európai nagyvárosra, mert ugye a spanyol befolyás elég erős errefelé. A spanyolok az 1500as évek körül érkeztek Dél-Amerikába és sorra hódították meg a különböző országokat, legtöbbször nagy nemtetszést keltve a helyiekben, aki ezek után korlátozva voltak életmódjukban.) Ígyhát rengetek európai stílusú épületet lehet megfigyelni Uruguayban is. S a parkok, amiken végigsétálltunk is mintha Budapestet hozták volna el hozzánk. Ennek is köszönhető valószínű, hogy elég othonosan éreztük magunkat e városkában, ahol az uruguayiak majd fele él.

Délután beültünk egy Tea menüre (Te menu), ami nem mást takart, mint 2 forró italt, 2 naracs level, 2 fehér kenyeres sajt szendvicset, 2 barnakenyeres szendvicset, 2 croissant, 1 torta szeletet és 4 kis süteményt, mindez persze 2 főre. Nekem nagyon tetszett a koncepció, hogy sok különböző féle ételt hoztak és, hogy az aztalunk tele volt finomságokkal 🙂

 

Estére Osvaldo meghívott minket egy cirkuszba. Amiről rögtön belépéskor kiderült, hogy nem cirkusz 🙂 Szerettünk volna akrobatákat és kötél táncosokat látni, amit, Osvaldó – hogy javára legyen írva – mondta, hogy nem biztos, hogy lesz. Szóval ez egy kis discó és egyben szinház szerűség volt, ahol az emeleten különböző darabokat mutatnak be állandóan válltakozó csoportok, s ami után lent lehet a discóban bulizni. Az aznap esti show 2 bohócból, ami inkább mondható szini darabnak bohócokkal, 2 bábosból és flamenkó táncosokból állt akik spanyol országból jöttek fellépni.

10 re kellett  a helyszinre érkeznünk, de a darab csak 11kor kezdődött el. Mit ne mondjak, mi Iuniával még mindig az este 11kor fekszik és reggel 7kor kel ritmusban éltünk, így már a darab kezdetekor ásítgattunk. A bohócokat még nevetéssel figyeltük, de a szünet után, ami csak éjfélkor ért véget a néma bábos showból csak a kezdetre és a tapsolásra emlékszünk. 🙂 Akár mennyire is akartunk, egyszerűen nem birtunk ébren maradni. Ha nem lettünk volna tömve a teremben és ki tudtunk volna menni, biztos haza mentünk volna, de nem tudtunk, így csak hajnali 1kor, mikor az egész show véget ért indultunk hazafelé. Előző este se maradtunk sokáig a vacsorán és most is hazamentünk, Osvaldo gondolom elég unalmas társaságnak gondolt minket. Bevallom mi is elég rosszul éreztük magunkat, hogy itt a remek alkalom, hogy bulizzunk és mi rohanunk haza aludni, de hét ha hív a természet, vagy az ágy… 🙂

Utolsó nap az antik vásárra mentünk el, ami az egyik téren található minden szombaton. Ide minden néni és bácsi eljött a kis 100 éves dolgaival. Volt itt borotva, tükör, cipő, kitúző, régi fényképek evő eszköz és persze gyönyörű szép ékszerek is. Láttunk sok olcsóbb és drágább gyűrűt is, amit alig tudtunk ott hagyni, na jó Iunia nem is tudott otthagyni mindent, egyet sikerült magáévá tenni. Nekem is majd meg szakadt a szívem egy arany és fehérarany vékony kis gyűrűn, ami egy koronát ábrázol kövekkel (persze elég diszkrét volt). De mivel USD250 volt az ára, így ott kellett hagynom. Nem vagyok az a királylámyos tipus, de ez a gyűrű nagyon cool (jó, eszméletlen) volt 🙂

A vásáron skerült szert tenni egy ugyan nem antik, de Uruguay-os Mate pohárra, szívószállal és tisztítóval mindössze 220 Pesoért (11USD), ami rendkívül jó árnak mondható. (Hogy mi az a Mate, megtudhatjátok a következőkben ha velünk tartotok 🙂)

Oh és még valami, miközben sétálltunk haza Iuniával hallottuk, hogy a parkban szól a zene és emberek táncolnak. Erről már hallottunk, így gondoltuk megnézzük a saját szemünkkel is. A parkban olyan 10 idősebb pár táncolt tangót, keringőt és egyéb hasonló táncokat, míg körülöttük háromszor annyi ember ült és állt és nagy mosollyal bámulta őket. Persze mi sem bírtunk csak úgy tovább sétállni s videót és képeket is készítettünk az imádnivaló nagymamákról és nagypapákról. Nagyon jó volt látmi, hogy ugyan már nem voltak fiatalok, de nem szégyelltek a sajt maguk szórakoztatására kiállni és táncolni. Ugyan már nem mozogtak olyan könnyedén, de lehetett látni, hogy egszer nagyon tudták a mozdulatokat.
Annyira örülnék, ha otthon is kimozdulnénak a nagyik és a téren pörögnének forognának az arrajáró járókelők és a sajt maguk szórakoztatására.

Montevideot imádtuk. S nemcsak a szép város miatt, vagy a rendkívül készséges emberek miatt, – mert itt is olyan kedves emberekkel találkoztunk, mint Colóniában-, hanem a hangulatok kis kávézók, ahol órákat töltöttünk el és a csodaszép cipő és ruja boltok miatt is! Ha valaki szép dolgokat szeretne vásárolni is olcsóbban, mint európában, akkor jöjjön ide!

Egyetlen problémánk az étkezés volt. Vegetáriánus, vagy hal étel kimerült a pizzában és néhol a hamburgerben. Persze ezek nagyon finomak voltak, de kicsit már untuk a pizzát.

Mindemellett, ha pár évre ide kellene költöznöm, abszolult nem bánnám!!! 🙂

Maradtunk volna még, de volt más látnivaló is az országban, ígyhát tovább utaztunk egy tengerparti kis településre, amiről mindenki sokat áradozott nyugodtsága, gyünyürű partjai és hippi stílusa miatt.

S hogy milyen is volt egy szinte lakatlan tengerparton, megtudhatjátok a következőkben.

 

Ha tetszett neked a bejegyzés, kérlek osszd meg ezt velünk a ’Leave a Coment’ szövegre kattintva.