Tag Archives: Temazcal

Our first Temazcal experience

The Temazcal is a sweat lodge.

What we were going to do that day was like a Temazcal, Paloma said, but with a big difference: everything would be done from the heart, with nothing but love, for the purpose of holistic healing – physical, mental, emotional and spiritual. The Temazcal is practically the recreation of a womb, Mother Earth’s womb, and the ceremony done in there is a symbol of rebirth. The construction has the shape of a round tent and it can be done out of clay or bushes covered with ox skins, then blankets on the upper part. There is a hole in the middle, and big hot rocks are placed there one at a time to create the desired temperature.


Preparation – the fire

This Temazcal was going to be a rather special one because it was for women only. We started the preparation by lighting the fire that was to heat up the rocks. We arranged 2 layers of wood and then we each grabbed a big stone from a pile Paloma had prepared, then held it close to our heart for a while and told her all our intentions, asking her to help with fulfilling them. Paloma called the stones “Grandmothers”, because with their hundreds of years of life on planet Earth they have so much wisdom, memories and information. So we could ask them to remember, to heal, to bless whatever we desired. Part of the stones we were using were brought from Saqsaywoman, a very special places for the Incas, so they carried powerful energy and wisdom.

Once we each did that, we placed the rocks on the wood we had arranged previously and then used the rest of the wood to build a pyramid around them. Paloma lit it up and for the next hour we watched beautiful Grandfater Fire doing his job, while 20 beautiful voices were singing to him with Love:

“ Abuelito Fuego, calienta, alimenta, nutre mi alma” 

(“Grandfather fire, warm up, feed and nurture my soul”)


Entering the Temazcal and instructions on how to “survive” in there

When almost all the wood had burnt we got ready to enter the Temazcal – some wearing our bathing suits, others a light dress, and yet others nothing but Eve’s costume. We formed a line to enter the place one by one, and before going in Paloma used sandal wood and eagle feathers to cleanse us. Then, the moment we entered we were instructed to put our forehead on the ground and say as powerfully as we could: “For all my relationships!”. We then entered on the left and moved on all fours to the right side (in the Temazcal everything moves clockwise, you cannot enter and exit as you wish). The space is usually for maximum 15 people, but that day we were 20 women, so it turned out to be pretty crowded and yes, uncomfortable. But this was another “test”, Paloma said, and on opportunity for even greater healing.

Once we were all in, we were told a few words about the purpose and process. There would be four gates, meaning the door (which consisted of a blanket covering the entrance) would be opened 3 times for more rocks to be put in. Each gate was focused on working with one of the four elements, and also with a specific period in a woman’s life. At the same time for each gate we would be using a different herb, medicine, that we would sprinkle on the stone and the scent and essence of it would be helping us cleanse and heal in different ways.

Paloma also made us aware that every drop of sweat, every tear and any other liquid that leaves our body carries out with it an emotion, one that we are ready to let go of, and we should make the best of the time in there. That Mother Earth will be receiving all the worries, fears, frustrations and negative emotions that we are willing and ready to release to her, and she would be using those as fertilizer, transforming them into something beautiful (just as she does with the natural fertilizer 🙂 ).

She said it would get very hot and hard to breathe at times, and going out was possible but not recommended, as it was akin to a premature birth. She highlighted that the way we behave in the Temazcal is a reflection of the way we deal with real life, outside. Are we able to fight and handle difficult situation to the end, or are we going to run out scared at the first sign of difficulty? If one of us was not feeling well and wanted to go out she would have to make that known in a very calm manner, and she could only go out when the door opened. She had to be aware of the energy of the group and of disturbing it by becoming agitated and panicky. In case of emergency the gate could be opened ahead of time, but this was again something not recommended. The person could come back in, but only when the gate opened again. So she urged us to think very carefully before taking the decision to go out, because it symbolized much more than going out of a sauna when it got too hot to bare. She gave us a few tips about how we could deal with the heat, by putting our head between our knees and breathing through our mouth, to lying down to the ground (which was always going to be cool, as the hot air always goes up) or assuming a fetal position.


The first gate and the process of welcoming the “grandmothers”

Once all this information was shared and all concerns addressed, we were ready to start with the first gate, the gate for the element Earth. We would be singing and praying for the little girl who was just born, for all the pain she might have gone through and that might have affected the way she lives her life today. For all the negative emotions such as fear, sadness, anger that she learned then but do not serve her now, so she could entrust them to Mother Earth. For all the things the little girl went through before she became a woman.

The first seven rocks were brought in one by one, and we greeted each with a song and a request, always a different one. The greeting sounded something like this:

“Aho, Abuelita!!! Bienvenida abuelita de la eternidad, abuelita mensajera, mensajera de la… (our request: love, peace, confidence, resilience, courage etc etc).”

(Aho, Grandmother! Welcome grandmother of eternity, grandmother messenger, messenger of…)

As soon as the seven rocks were in and 2 big buckets of water present, the door was closed and we were left in complete darkness. I had my hand 1 cm in front of my eyes and could not see a thing. “You are inside the mother’s womb”, Paloma had said, “dark and humid”. And so it was!

She poured the first jug of water on the stones and the hot steam came out instantly, hitting us in the face with all its force. Also, the first medicine we had used was making the air so spicy that we couldn’t keep our eyes open and struggled to breathe. Carmen and Paloma started to play the tambour and sing, and urged us to do the same: “Sing as hard as you can, especially if you’re not feeling well and struggling to breathe, this is what will help you feel better”. And so we did, we sang our hearts out in Spanish, Quechua and whatever other languages the songs were in. Anyone could share a song if she wanted to, and I did, so we had some English words heard in there as well. Some of the ladies cried, some kept silent, a couple had to go out when the door opened. But everyone was having the experience she was meant to.


The next three gates

When the time came for the door to be opened we all shouted at the count of three “Puertaaaaaaaa!!!” (“Door!”). Some of us had never shouted louder in our entire lives! We needed a breath of fresh air and a little breeze of cold wind, and we were so grateful to get them! The next seven stones came in and we repeated the process of singing to each one, requesting for something different each time. The second gate was for the element Water – the one we were putting on the stones, the one that was coming out of us, and also the one inside of us. We would sing this time for the little girl who had her first menstruation, so the little girl becoming a woman. For the teenage years filled with struggles, fears, suffering, and also the deep passionate love burning ones heart. We also sang and said a prayer for all the waters of the world, for their purification and for their help in all our healing.

We repeated the process for the last two gates, working with Air and the woman after her fist sexual act in the third, and then with Fire and the women after menopause in the fourth. By the time the ceremony ended we had been in there for about 3 hours, sweating and singing and merging our energies and healing ourselves and each other.


The Temazcal and fear (Boca’s experience)

We were looking forward to being in a Temazcal for months now, but when I heard others saying how difficult it would be, that is very hard to breathe and it’s so hot, I immediately started to be afraid. When all of us were in the tent, Paloma started with: “Imagine that you are in your mother’s womb. This is the safest place for you, there is nothing to be afraid of in here”. Her voice and what she said were so reassuring that I knew she was right. There was nothing to be afraid of, this was the time to let go of fear, because many times our fears keep us prisoners in our own life. “Now is the time to let go of fear once and for all!” These words came just at the right time for me, as this was something I had set as a goal for the next 13 days: to let go of fear. So here we were, my FEAR and I, together in a 2m2 tent, ready to fight our last fight.

We started by singing and sending love to each rock as it arrived, and somehow this happy atmosphere helped release some of my fear. We were singing in the dark too, just singing and sweating. About our childhood and about letting go of anything that hurt us back then. The collective strength, the motivating environment and the singing from our hearts made being inside much more bearable. In the end I realized my fear had been much bigger than it should have been, and also that this had happened to me before: starting to be afraid of something just because others were telling me how difficult and unbearable that thing was for them. But often we forget that we are not equal, we’re just not the same. Something that is hard for one might not be hard for the other. And even if something is challenging or difficult, it doesn’t mean we can’t do it. These things depend on our physical level, but mostly on our inner strength – where we are in our life currently, if we are happy or we’re just complaining all the time, and also on how much healing and clearing we’ve done and development we’ve gone through already in our life.

Often we compare ourselves to others, and forget that there is only one person we should compare ourselves to: ourselves, the person we were yesterday, last month or 2 years ago. The Temazcal taught me that often our fears are bigger than they should be, that often we don’t do something because we are afraid we’ll get hurt, that we won’t be able to handle it… but at the same time we look with a broken heart at those who dare to do what we don’t. I also learnt that even if we are afraid, we should go ahead anyway, especially if there are people around us who will support us on our every step. We are not alone in this world, we just have to look around and see the hundreds and hundreds of people walking on the street, people who can become part of our life, even if just for a ceremony. We have only to learn to trust in others and ourselves!


The rebirth

We went out of the sweat lodge clockwise, the same way we had come in. We repeated the process of putting our head in the ground and saying “For all my relationships”, and we were made aware once more that coming out of the Temazcal symbolized a rebirth. We were coming out lighter, renewed, reenergized. As each of us went out we formed a line that welcomed and hugged each one of the other ladies coming out. It was after 9pm and very cold outside, but our bodies were so heated up we could barely feel anything. After having a cold shower we hung out a bit more in the tipi, having fruits and drinks, and then each headed to our homes ready for a really good night sleep.

The next day came, and we felt different – lighter, happier, and the ones around were noticing too. The feeling continued for the whole month, and we knew change had taken place that day. 🙂


If you liked this post please rate it, leave a comment or share it with a friend using the buttons below.


Temazcal – Az Izzadó sátor

A napot a temazcal-lal, azaz az izzadó sátorral zártuk. Ehhez Nicó előkészített nagyobb fadarabokat és egymásra rakta őket, amire mi nagy köveket hordtunk. Mindenkinek ki kellett egy nagy követ választania, ami az ő félelmeit, szomorúságát, akadályait, stb jelképezte, amiktől meg akart szabadulni most és mindörökre. Én két követ is vittem, biztos, ami biztos alapon 🙂 Ezekre megint nagyobb fa darabokat helyeztünk, amit kisebb galyakkal és száraz levelekkel fedtünk be, s végül meggyujtottuk a csodálatos tüzet. Eközben ki-ki hangszeren játszott, énekeltünk, s végül csak bámultuk a tüzet, ahogy az felmelegíti a köveket, amik majd az izzadó sátorba kerülnek be.

A temazcal

A temazcal, aza maga a sátor egy félkör alakú, félig vályogból épített kupola, aminek a tetejére pokrócokat helyeznek. Mikor a kövek elég melegek, akkor a résztvevők eggyessével lépnek be a sátorba szertartásos módon. Négykézlábra kell ereszkedni, s fejünket lehajtani míg Paloma Szantál fa füstjével tisztít minket meg. Ezután négykézláb maradva kellett bemászni a sátorba (amúgy se lett volna elég hely arra, hogy felálljunk), s sorba egymás mellé ültünk. Belépés előtt még el kellett mondani miközben a bejáratnál lehajtottuk a fejünket a folder, hogy a temascalt az összes kapcsolatunkért csináljuk végig.

A résztvevők vagy fürdőruhában, vagy meztelenül ültek a temazcalban, hiszen úgy is izzadni fogunk rendesen. Mikor mindenki bent volt jöhettek az első adag kövek. Ezeket Nicó egyessével adogadta be egy nagy lapáton. Mikor a kövek érkeztek mi énekeltünk. Énekeltünk a nagymama köveknek, hogy köszöntsük őket, s erejükkel segítsenek nekünk megtisztulni. A forró kövekre, amikből 7 érkezett körönként különböző gyúgynövényeket szórtunk, hogy azok erejével erőssítsük a tisztulást.

Több mint egy szauna, a temazcal egy herbal gyógyító sátor

Igen, a temazcal nem egy egszerű szauna. Ennél sokkal fontosabb szerepe van. A sátor az anyaméhet szimbolizálja, ahol mindannyian félelem és fájdalom nélkül létezünk, s ahol legbiztonságosabban érezzük magunkat. A forró kövek, amikre vizet öntünk az izzadást segíti elő, ami segít a méreganyagokat kiüríteni szervezetünkből. A különböző gyógynövények a tisztító folyamatot segítik elő. A temascálban sötét van, korom sötét az egész folyamat alatt, ami szintén az anyaméet szimbolizálja. Emellett sokan ülünk a kicsike sátorban, tehát szinte szorongunk, csakúgy mint a méhben. A forróság sokszor sokkal melegebb, mint egy sima szaunában, ami megnehezíti a légzést. Innivaló nincs bent, csak háromszor adnak körbe egy kis tál vizet, hogy a kezünket belemártsuk, s egyszer egy üveg vizet inni. Az ajtó háromszor nyílik ki, hogy újabb kövek érkezzenek és újabb gyógynövényeket helyezzünk rájuk. Összesen négy kör van és 28 kő érkezik. A köveket azért hívjuk nagymamáknak, mert évezredek óta itt vannak a földön s erejükkel segítik az embereket. A kövek melege, az izzadás, a sötétség, a nehéz levegő vétel, a szorongás nehézzé teheti a bent létet. Kimenni nem lehet  a folyamat alatt (vagyis kimehetsz, de akkor nem csináltad végig a gyógyító folyamatot, s olyan mintha koraszülött lennél), s az ajtó csak háromszor nyitódik ki, amikor egy kis friss levegő szökik be a sátorba (ha valakinek tényleg kikell menni, az ekkor teheti ezt meg, szépen csendben, lassan, hogy ne zavarja a többiek tisztuló folyamatát). A temascalban töltött idő és viselkedésünk az életben való viselkedésünket tükrözi.

Öszesen 3 órát vagyunk bent a sátorban. Vannak, akik nem csak izzadnak de sírnak is a folyamat alatt. Ez persze mind jó, hisz minden fajta folyékony, víz szerű dolog távozása a szervezetünkből egyes érzelmeink elegedésére szolgál. (Ezért sem jó soha visszafogni sírásunkat, mert akkor nemengedjük, hogy a külöböző érzelmek távozzanak szervezetünkből. S míg azok nem távoznak, lelkünk nem nyugodhat.)

A félelem

Mikor ezeket meghallottam, s ahogy az emberek mesélték, hogy milyen megterhelő lesz a dolog, rögtön elkezdtem félni. Hónapok óta vártuk már, hogy egy temascalon részt vegyünk, de most az emberek megrémisztettek. Izgultam, féltem, hogy nem fogom bírni a meleget, hogy nem kapok majd levegőt, s ki kell majd mennem, vagy netalántán elájulok…

Mikor mindannyian bent ültünk a sátorban Paloma azzal kezdte, hogy képzejük le, hogy az anyaméhben vagyunk. Az anyaméh a legbiztonságosabb hely, s itt nincs mitől félni. Hangja olyan meggyőző volt, hogy mindannyian tudtuk igaza van. Nincs mitől félnünk, s itt az idő, hogy elengedjük félelmünket, amik oly sokszor rabszolgaként tartanak minket fogva saját életükben! ITT AZ IDŐ, EL KELL a FÉLELMET ENGEDNI!. Eme szavak pont jókor jöttek, hisz erre a 13 napra pont a félelem elengedését tűztem ki célul. Hát itt voltam tehát én és a félelmem egy 2m2-es sátorba “bezárva”, hogy megküzdjük utolsó csatánkat!

Végig énekeltünk, énekeltünk, s boldogságot sugároztunk mikor a kövek érkeztek, s valahogy eme vidám hangulat segített félelmünk leküzdésében. A sötétben is énekeltünk, mikor csak ültünk, s izzadtunk. Énekeltünk a gyerekkorunkról, s arról, hogy most már elengedhetjük az eddig minket ért sérelmeket. A közös erő, hogy kibirjuk a szertartást, a motiváló hangulat, s az éneklés sokkal könnyebbé tette a bentlétet. S a végén rá kellett jönnöm, hogy félelmem sokkal nagyobb volt, mint kellett volna. Rájöttem, hogy ez már máskor is megtörtént velem, hogy elkezdtem félni valamitől, mert mások azt mondték, hogy milyen nehéz lesz, hogy megterhelő és hogy ők is alig birták… Csak azt sokszor elfeljtjük, hogy nem vagynk egyformák. Ami valakinek megterhelő, az a másiknak nem biztos, hogy az. Vagy attól, hogy valami megterhelő, s kihívó még nem jelenti azt, hogy ne bírnánk azt ki! Ilyen dolgok függnek fizikai erőnlétünktől; de sokkal inkább lelki erőnktől, s attól is hogy milyen állapotban vagyunk életünkben, elégedettek vagyunk e, vagy mindig csak kesergünk; s hogy mennyi tisztuláson, s fejlődésen vettünk már részt. Gyakran hasonlítjuk magunkat másokhoz, s elfeljtjük, hogy egyetlene emberhez szabad csak magunkat hasonlítani, önmagunkhoz, ahhoz az énünkhöz, akik tengap, mult héten, vagy 2 éve voltunk.

A temazcálból szintén négykézkáb, lassan kell kimászni, s átélni, ahogy újjá születünk, s immár újult erővel, s félelmek nélkül mehetünk tovább. Kint hideg zuhany és forró tűz várt minket, s miután bekaptunk egy kis gyümölcsöt, itt volt az ideje, hogy lezárjuk a napot.

A temazcal megtanított arra, hogy sokszor félelmeink nagyobban, mint kellene hogy legyen; hogy gyakran nem teszünk meg valamit, mert félünk, hogy mi lesz a következménye, félünk, hogy valami bajunk esik, hogy nem birjuk majd, s ezzel együtt szív fájva nézünk másokra, akik megteszik, amit mi nem merünk. Emellett azt is megtanultam, hogy ha félünk is belevághatunk dolgokba, főleg, hogyha ott vannak körülöttünk emberek, akik segítenek majd minden lépésünkkor. A világon nem vagyunk egyedül, csak körbe kell nézni s rájönni, hogy száz és száz ember sétáll az utcán, aki részese lehet életünknek, mégha csak egy szertartás erejéig is 🙂 Meg kell tanulnunk bíznunk egymásban, s magunkban!

Végre Bolíviában!!! – hamarosan

Posztjainkkal szeretnénk minnél több kérdéseteket és kiváncsiságotokat kielégíteni, így légyszives írjátok meg visszajelzésként (Leave a Reply) vagy akár emailben, hogy miről szeretnétek még hallani egy – egy országgal kapcsolatban.

11.11.11 and 12.11.11

What’s so special about all these 11s?

Since we first came to Peru we had been told that 11.11.11 would be a very important date for the planet and for each one of us, not only because it is one in a thousand years, but especially because 11 is a special number in the spiritual world. A new portal of energy was to open on this day and it would affect people differently: bringing answers to some, making others more confused, and putting yet others in a frame of mind they have never been before, prompting them to make the changes they’ve always felt they wanted to but never did. We were told it was good to spend this day in nature and in a calm, relaxed state, focused on ourselves and on the inside,in silence and in peace. We were in the Sacred Valley of Peru when we were told this, and ever since then we had wondered where our path will be leading us for thisl day. When we found ourselves back in the Sacred Valley, we were not at all surprised – it only made sense, right?


We knew Nico and Paloma were planning to have some ceremonies in their tipi on this day, so we decided to join. The most powerful moment would be at 11.11am, but we were told to go there about 9.30am to harmonize our energies and prepare for the meditation we would be doing. We were pleased to see there were quite a few people there, around 30, and everyone brought their best vibes and energies. Paloma started the day by getting everyone in the circle to introduce themselves, she then spoke a bit to the significance of that special day, and we were told what the “program” of the day would be: a group meditation, a Reiki healing circle, a series of dances and songs, and then another meditation in the chakana temple which was also inaugurated on this day.

We started with a quintu, one of the most common customs in the Inka tradition, which consists of choosing 3 to 5 coca leaves, putting your intention in them and then offering them to the fire, burying them in the ground or chewing them. This is done at any important moment in one’s life, at the initiation of a project or journey, at a difficult moment, at a happy moment. And any time one feels the need for connection.

We were all excited and participative, and the day went smoothly and beautifully, all those involved being very open to each other and present to the moment. We had beautiful meditations and experiences, and by the end of the day we were feeling peaceful and connected, while at the same time simply exhausted. Boca and I got back to Olleanta before 6, had a sandwich and collapsed into deep sleep just after 7pm. We had had troubled sleep for the week leading to 11.11.11, with lots of vivid and significant dreams, some quite disturbing, and even though we knew that was a good sign that we were sorting things out in our subconscious and letting go of things from our past, we were already looking forward to a night of peaceful sleep. We were also looking forward to the next day, when Paloma was organising a Circulo de Mujeres (Women Circle), a monthly event for women only, organised on the day of the full moon. This one was going to start with Shamanic Painting in the first part of the day, and continue with a fire ceremony and a Temascal (sweat lodge) in the second. We had not done any of the above before, so we were really excited about these new experiences.


When Paloma first told us about the ceremonies we were immediately interested because we had always wanted to do a Temazcal, and also because Shamanic Painting just sounded so cool. We later figured out the painting would be done on stones that we would then take back home with us. We were told the day would start at 12. Of course Latin American time, we started almost an hour later, with a group of more than 20 women. The tipi was packed and the feminine energy was completely filling the space. For me it was the first time I was attending a ceremony or event that was for women only (well, except for pajama parties actually), and it felt very special to be connecting with these ladies in a beautiful sharing of stories, fears and victories.

Paloma opened the ceremony by asking us all to introduce ourselves and why we felt the calling to be there that day. Listening to everyone’s sharing was very moving, and to a certain extent we each found ourselves in each other’s words, struggles and aspirations. Paloma then moved on to speaking about why this day was so special to women and why our connection with the moon is so strong – the moon cycle and the women cycle is the same, it happens every 28 days, and interestingly enough, many women who become aware of this connection observe that their period synchronizes with the full moon. It is a time of great power for women, and they need only to become aware of this… and remember.

Shamanic Painting

Paloma then moved on to sharing about Shamanic Painting, how it is used for healing in different ways and also for remembering about our ancestors, our “Nation”, as she called it, and the tradition that we carry forward from it. That was the kind we were going to do today – during a shamanic ceremony we would be connecting with our Nation and receive a symbol we would then depict on the stone.

Paloma talked us through a series of the most common symbols and their significance, and as soon as that was done we started the “journey” to receive the symbol. We were in the semi lotus posture, in a circle, and Paloma guided us to close or eyes and connect, while she and Carmen, another shaman friend, were beating the drums and using their beautiful voices to take us on the journey.

It was an interesting experience, filled with many symbols that came to my mind throughout. At the end Paloma told us “This is the moment you receive your symbol” and so that was the one I ended up depicting: a bright beautiful light, and below it two hand holding each other. My painting did not come out nearly as beautiful as my vision had been, in fact it was impossible to tell what it was by looking at it, but I guess that’s not the most important in the end:).

The Temazcal

After finishing the paintings we had a light lunch of fruits we had brought to share, and then started preparing for the Temazcal. Our first and incredible Temazcal experience – in the next post :).


If you liked this post please rate it, leave a comment or share it with a friend using the buttons below.

Különleges andoki szertartások meditációval és sámán festéssel

Azt már régóta tudjuk, hogy az azonos számú dátumok különleges energiával bírnak, ezért eme napok igen fontosak és jó ha meditálást is beiktatunk a napi programba. Tavaly is együtt töltöttük e napot Iuniával és meditáltunk reggel és este 10kor is.

2011 November 11-e

11.11.11-ről tudtuk, hogy sok válltozást fog hozni az emberek életében. Az ezt megelőző 19 nap kimondottan jó volt arra, hogy spirituális lényekkel, és felsőbb énünkkel összekapcsolódjunk és útmutatást kapjunk a jövőre vonatkozóan. Tizenegyedikét követő napok sokak életében összezavarodottságot hozhatnak, de ezek mind csak a következő lépések előkészítésére szolgállnak.

Aznapra megvoltunk hívva egy Paloma és Nikó álltal szervezett meditációra, ami persze 11 órakkor kezdődött. A napot a tipiben kezdtük, ahol a tűz már lobogott, mikor megérkeztünk. Kezdéskor mindannyian 3 coca levelet választottunk ki egy tarisznyából, hogy aztán a tűzbe helyezzük őket, ezzel kérve Nagypapa Tüzet (Taita Nina), hogy teljesítse kívánságainkat, amik persze nem csak személyre szabottak, de legtöbbször az emberiség egészét, s Pachamamát (Anya föld) érintő kéréseket szoktunk magunkban elmondani. Ezt a fajta coca level ajánlást kintu-nak hívják, s az inka kultúra leggyakrabban megjelenő eleme. Kintut lehet a tűzbe helyezni, a fölbe ásni, vagy egy kő alá is rakni. A kintu 3-5 szép coca levélből áll.

A kintu után meditáció következett, amit reiki energia-gyógyító kör követett, ahol pókháló szerűen ültünk le és egymásra raktuk kezünket, s energiánkkal gyógyítottuk a kör összes résztvevőjét és magunkat is.

Ebéd időben az ilyenkor szokásos  közösből ettünk még mindig a tipiben. A különböző meditációs összejöveteleken álltalában mindenki hoz magával gyümölcsöt, kekszet, zöldséget esetleg kenyeret s mikor evésre kerül a sor, azt osztjuk meg közösen. Aznap mi nem ettünk az ebédből, mert előző este óta koplaltunk aznap estig, hogy meditációnk még erőteljesebb legyen.

Ebéd után a chakana meditációs helyen manifesztáltunk különböző dolgokat a jövőre, methát ez a nap a Tzolkin szerint nagyon jó a manifesztálásra.

(Tzolkin poszt itt olvasható)

Nagyon jól telet ez a nap, csendesen, meditálva olyan emberek között, akik egy hullámhosszon rezdülnek veled, együtt enni, s egyszerűen csak a tipiben lenni és magunkba szívni a levegő energiáját.

Az estét otthon Iuniával szintén meditálással zártuk, s  reméltük, hogy holnap érezni fogjuk a változás szeleit. Válltozást különböző téren, egyik az alvás, hisz az elmúlt 19 éjszaka mind különös álmaink voltak, amik valószínű, hogy a mult elengedésére szolgálltak, de nem bántuk már egy pár álom nélküli éjszakát.

12.11.11. – Női kör szertartás

Másnap tökéletesen ébredtünk. Tökéletes aludtunk, nem voltunk fáradtak, nem voltunk nyomottak, s nem is álmodtunk 🙂

Aznap visszamentünk Palomáékhoz, aki aznap egy csak nőknek tartott szertartás kört szervezett 20 nőnek. A napot ugyan úgy a tipiben kezdtük meditációval, majd zenéltünk, táncoltunk a kertben s közösen majszoltuk a hozott gyümölcsöket.

Azt követően sámán kőfestés következett. Ehhez Paloma körbeadott néhány andoki szimbólumot, hogy megértsük jelentőségüket és hogy segítsen megértenünk látomásunk jelentőségét, merthogy az álltala mutatott jelek jelennek meg leggyakrabban az embereknek. Miután ezeket átbeszéltük egy vezetett meditáció következett, ahol megjelentek a különböző szimbólumok nekünk. Ezt követően nem volt más hátra, minthogy ema szimbólumokat kőre vessük, vagyis fessük 🙂

A nap folytatódik a várva várt temascallál, azaz az izzadó sátorral…