Santiago de Chile

We didn’t read/hear of anything interesting from San Pedro de Atacama to Santiago, so we decided to just hop on the 24hr bus and hope for the best. We had decided to Couch Surf (www.couchsurfing.org – might just be the coolest way to travel when backpacking) and this was going to be our first CS experience in the trip. Dao was the one to host us for a few days, and we were excited!:)

The journey was much more bearable than suspected, and we got there in the evening. Dao, his brother and his housemates are all musicians and his brother’s band had a concert that night. It was Cumbria music and we were really excited to go, but when they told us the they were coming on stage at 3am we realised that might not be the smartest thing to do after a night of 2 hrs sleep and the last 24hrs on the bus.

We spent the next day exploring parts of Santiago. We were surprised at how few people were in the streets, at how many of those people were couples passionately kissing smack in the middle of the streets (eh, Latin blood), and again at how many stray dogs (which totally don’t look like stray dogs, but rather like Pedigrees ) we saw waving their tails around.

On Sunday we met up with Anthony, a CSer from NY who started on a bike trip around Asia 2.5 years ago and he’s still on the road today, only on a different continent. Since on Sundays museums are free in Santiago, we figured going to one would be the right thing to do. We ended the eve chatting over sinful ice-cream till midnight. He gave us lots of travel tips, told us of useful apps and websites, festivals, and delighted us with some of his awesome travel stories. A most enjoyable and educational evening! 🙂

We felt Santiago did not have much of what we wanted, so we were not going to stay there longer than necessary. Hermano Tahuiro had given us the contact of Matilde, a friend from Chile, so we wrote to her asking if she’d like to meet. We could not believe her enthusiasm at having us over at her place! On Monday afternoon we said good bye to Dao and were on the bus to Vina del Mar, where Matilde and her daughter Jen were waiting for us with open arms.

Santiago de Chile

Santiago-hoz egy 24 órás busz út vezetett. Először kicsit féltünk, hogy túl sok lesz ez egyhuzamban a buszon, de mivel sehol máshol nem akartunk megállni a chilei fővárosig, így úgy döntöttünk, belevágunk. Tur Bus busztársasággal utaztunk és 33.000 Pesot fizettunk fejenként. Ételt nem adtak a buszon, csak egy kis rágcsálnivalót, így 3 csomag szendvicset pakoltunk magunknak a legtöbbje avokádóval és sajttal töltve. (Azóta nem nagyon kívánjuk az avokádós szendvicset :-))

Sikerült majd 12 órát aludni a buszon, így csak az idő felét kellett elütni filmnézéssel, ami szerencsére nem volt probléma. Itt sikerült életem első filmjét végig nézni spanyolul, még jó, hogy már láttam a filmet és így tudtam követni mi történik. Megérkezésünkkor felkerestük Dao-t, egy Couch Surf-ös srácot, aki örömmel szállásolt el minket a Santiagoban töltött 3 nap alatt. Dao egy zenész, aki 3 másik zenész társával lakik együtt és cumbia nevezetű chillei zenét játszanak. Iunia már többszor Couch Surf-ölt, de nekem ez volt az első élményem. Nagy meglepetésünkre Dao saját szobáját és ágyát bocsátotta rendelkezésünkre, míg ő maga a kanapén aludt a nappaliban… hát ha ilyen a chilei vendég szeretet, akkor mi szeretjük Chilét 🙂 (amúgy is szeretjük)

Na de mi is az a Couch Surfing (Kanapé Szörfölés): www.couchsurfing.org
CS nem más, mint egy online közösség utazóknak. Beregisztrálhat az, akinek van egy szabad kanapéja/ágya és ezt szivesen felajánlja az arra utazó turistának (leginkább hátizsákos turizmusra jellemző), vagy az is, aki csak szeretne találkozni az utazókkal és körbevinni őket a városban. A regisztrálók harmadik katergóriája természetesen a turisták, akik ingyen szállást keresnek és emellett szeretnének helyiekkel megismerkedni. Persze ezek a kategóriák összemosódnak. Tehát most én turista vagyok, de miután hazaértem lehetek kanapé birtokos is akár. A világ legtöbb nagyvárosában vannak CS-ösök. Mindenkinek egy átfogó profilt kell kitöltenie magáról, így mindig lehet tudni, hogy ki is az akihez mész. Minden egyes szörfölés után mindkét fél élrtékeli egymást és megosztja tapasztalataikat másokkal. Ha valaki nem jól viselkedne, azt lehet jelenteni így akár ki is lehet kerülni a rendszerből. Ilyen eszközökkel próbálják biztosítani, hogy mindenki biztonságban legyen.

Couch Surf-ölésen keresztül már évek óta ezrek ismerkednek meg. Tudok olyanról, aki egy évig utazott és csak Couch Surf-ölt, tehát nem szállt meg se hotelban se hostelban. Persze mivel mi 3an vagyunk van némi hátrányunk, mert a legtöbb ember nem tud ennyi mindenkit elszállásolni, de azért próbálunk találni lehetőségeket  🙂

Santiago egy tipikus nagyváros. Nem New Yorkra, hanem inkább Budapestre hasonlított. Nem voltak felhőkarcolók, inkáb alacsonyabb épületek és az utcáknak európaias hangulata volt. Az egyetlen különbség a parkokban lévő pálmafák, ami alatt termszetes módon ismét sikerült heverésznünk egy kiadós ebéd után. Az időjárás olyan 20-25 fok között válltakozott, így kellemes volt sétálgatni a városban. Látnivaló nem sok volt, leginkább csak az utcát figyeltük. Egy múzeumot látogattunk meg, de igazából az is kihagyható lett volna. A múzeumok vasárnap ingyenesek (ezért is jött az ötlet, hogy menjünk) és 2ig vagy 6ig vannak nyitva. Itt találkoztunk Anthony-val, akik New York-i CS sráccal, aki 2,5 éve indult el biciklijével dél-kelet ázsibában túrázni és még mindig úton van. Rengeteg storit mesélt kalandozásairól és sok hasznos tippet adott az utunkhoz.

Például ha valaki iPhonnal utazik errefelé hasznos ha letölti a következő programokat: TripAdvisor, Hostelworld, South America offline map, Foursquare, Chapter Lite, Google Translate, Read it later.

Más érdekessség még Anthony-ról, hogy a nagypapája Magyar.. kicsi a világ… (vagy sok a magyar?? :-))

Mivel más programot nem találtunk a fővárosban, így elbúcsúztunk Dao-tól és tovább folytattuk utunkat Vina Del Mar-ba.