Buenos Aires – Tango, shopping and La Boca

Although it has a population of 15 million people (almost half the population of the entire Argentina), Buenos Aires is not the super crowded metropolis and the concrete jungle you might expect it to be. The European influence, mainly Italian, is major and based on the architecture we could have easily believed that we were in the middle of Europe. But there are things in this great city that we could not find on the old continent.


The forever present Tango 

Of course this is one of the first things that comes to mind when you think of Argentina and specifically Buenos Aires – tango, baby, tango! This dance the whole world goes nuts about has Spanish and African origins and developed in the suburbs of Buenos Aires in the 19th century. It was considered the music of the immigrants (mostly Spanish, Italian and French) and it then spread quickly around the world.

I came across this great description of how the dance came to be:

‘The story of Tango as told is that it started with the gauchos of Argentina. They wore chaps that had hardened from the foam and sweat of the horses body. Hence to gauchos walked with knees flexed. They would go to the crowded night clubs and ask the local girls to dance. Since the gaucho hadn’t showered, the lady would dance in the crook of the man’s right arm, holding her head back. Her right hand was held low on his left hip, close to his pocket, looking for a payment for dancing with him. The man danced in a curving fashion because the floor was small with round tables, so he danced around and between” (http://www.centralhome.com/ballroomcountry/tango.htm).

There are multiple ways in which you can watch this fascinating dance in the Argentinian capital. Probably the simplest is to just have a walk around the city (especially Florida street and especially during the weekend) and see a free street performance. Or you can go to La Boca and watch a show while having your lunch. Or you can go to any of the restaurants that offer a special lunch/dinner + tango show. All these are ‘nice to see’ tango performances, and you might either be impressed or disappointed, depending on your expectations. But if you really want and afford to be blown away (at least from what we’ve heard) you should go for one of the posh dinner & show performances – for about 100-200 USD they promise an unforgettable experience :).


La Boca – soccer, tango and art

Boca was very excited to get to the La Boca neighborhood, famous not only for the stadium of their beloved soccer team, but also for the handicrafts, restaurants with traditional dishes and free tango shows all around. Our enthusiasm was high when we got there, but so was the disappointment when we realized that it was nothing but a show staged for tourists. We sat down at one of the restaurants that offered a free show of not only tango, but also chamame – we learned on that occasion that the tango originated in and is specific to Buenos Aires, while in the rest of Argentina the typical dance is chamame and other folk dances. Quite educational:). Although we were not pleased with the food and show so much, it’s possible that other places will be different, so your venture there might be a happy experience:).

Interesting about La Boca is that although it’s one of the most popular places for tourists, it’s in fact one of the unsafest neighborhoods. Some travel guides list the streets you do not want to find yourself on even during the day, let alone after dark, and sometimes the bus drivers will advise you to ‘never get off the bus on this street’. Although the conversation is not a very pleasant one, we really enjoyed interacting with the locals this way – it’s a great feeling knowing that you’re surrounded by people who care for you:).

Fashion

Talk about a shopping Paradise!! We have met people who intentionally choose BA as their last stop during their trip in South America so they can fill up their bags on the way home. You find anything and everything and you could spend days and days in the shops and markets. One of the most famous shopping streets is Florida street (also famous for pickpocketing truth be told) and if your wallet is full (and you take good care of it) you will surely not get bored around.

What we have noticed and others kept pointing out as well is the difference between BA and the rest of Argentina – everyone is so fit and fashionable in the capital, but this is not the case everywhere else. This does apply to pretty much any other country, I suppose…

Weekend markets and salsa percussion

One thing not to miss while in BA are the weekend markets. We were at one near Florida Street and although we got there quite late, we were still able to experience a bit the spirit of the place. We were there on our last evening, and as a parting gift we were privileged to come across a salsa percussion show that left us speechless!! The quantity of energy and cheerfulness a handful of people were able to create in the middle of the street was incredible, and I immediately decided that if I lived in BA, that street would be the place i’d spend my every Sunday between 5.30pm and 7.30pm for an incredible dose of awesomeness.

If you liked this post please rate it, leave a comment or share it with a friend using the buttons below.

Don’t cry for me Argentina… – Buenos Aires 2.

Tangó és egyéb művészet

A legtöbb expat azt mondja BA-ról (Buenos Aires), hogy nem lehe megunni, mindig élettel teli és show-val, és különböző művészettel teli.

Például egyik este találkoztunk Richarddal, aki Angliából költözött ide pár éve és azóta is nagyon élvezi az ittlétet. Meghívott minket egy felolvasásra a könyvtárba, ami ingyenes volt, s amit ingyen szendvics és bor követett, s amit mi szépen lekéstünk :-). Szóval R mondta, hogy ilyen féle kiállítások, könyv felolvasások s hasonló programok minden héten vannak ingyenesen szerte a városban.

E művészet kategóriába tartozik TANGÓ is. A tangó Argentínából származik, vagyis pontosabban BA-ből, s valóban szinte sehol máshol nem volt nagyon megtalálható e tánc, csak a fővárosban, de ott nagyon. A 19dik század végén a külvárosi Buenos Airesben született e tánc és gyorsan terjedt az egész világon. (Habár korábbi tangó nyomokra akadtak Cubában és Spanyol országban is.) A zenére hatással volt a spanyol flamenco zenéje és az afrikai dallamok is. Eleinte a tangó csak egy helyi tánc volt a sok közül, de hamar az imigránsok kedvence lett, akik ezután összejártak csak, hogy tangót táncolhassanak. Emiatt mondták azt, hogy a tangó az imigránsok zenéje. 1912ben egy zenés és táncos csapat utazott Párizsba, ahol ezennel ekezdődött a tangó örület. Ezt követe Berlin, London, New York és Finn ország is. Ezek a tangó stílusok kicsit módosítva, kevesebb test kontaktussal lettek táncolva, s ebből született meg a ma is táncolt „bálterem tangó”. Argentínában ezután a szegények táncát átvette a felső osztály, s hírneve csak tovább fokozódott egészen az 1929es majd az 1950 es gazdasági vállságis, mikor is a Rock and Roll lett az új divat. A tangó háttérben maradt egészen 1980ig, mikor is újra virágzani kezdett.

A fővárosban, szinte minden sarkon tangó posztereket, zenés CDket és tánc tanító DVDket lehetett kapni. Sok helyen lehetett tangó showt megtekinteni vacsorával egybekötve, ez 100 Pesótól (USD25) USD100-ig terjedt. Ezt mi nem találtuk valami olcsónak, így az ingyenes opciót választottuk. Az egyik ilyen lehetőség a Florida utcán végigsétállni és megcsodállni az utcai táncosokat, avagy elnézni a La Boca negyedbe, ahol szinte minden étteremben  megy a tangó tácolás, míg eszel.

 

La Boca

La Boca az egyik legrégebbi és legtradicionálisabb része BA-nek. Itt találhato a Boca Juniors futball stadium is, s amerre jár az ember mindenhol Boca Juniors polókat, sapkákat stb lehet venni. E negyed még a művészetekről is híres. Annak ellenére, hogy La Boca az egyik leglátogatottabb túrista negyed a legveszélyesebb is. Régi negyed lévén az úgymond gettók itt találhatóak, így a túristáknak meg van mondva, hogy mely utcákra mehetnek s melyekre nem. Még ha busszal is mész át veszélyesebb részen a buszsofőr szól a turistáknak, hogy itt soha ne szálljanak le, mert nem biztonságos. (Jó tudni és érezni, hogy az ember azért jó kezekben van, s mindig van valaki, aki próbál segíteni.) Ha azonban a tuistáknak engedélyezett részen maradunk, akkor nyugodtak lehetünk. Mi is elltogattunk ezen részekre, megcsodáltuk a színes épületeket, a művész kirakodó vásárt, a Boca Juniors termékeket, s beültünk egy ebédre, ahol a Fish and Chips nem volt valami finom, s az igért tangó show sem volt olyan színvonalon, amit vártunk, de azért tapasztalatnak jó volt. S ha más éttermet választottunk vola, mert azok egymás hegyén hátán sorakoztak, akkor valószínű a bemutató és az étel is jobb lett volna 🙂

Étel és ital

Első nap Iunia egyik Litván ismerősével tlaálkoztunk és 3 hónap után ismét egy Starbucks-ban találtuk magunkat, ahol nagy örömmel szürcsöltük a Chai Tea Latte-nkat.

Starbucks mellett megtalálható volt a McDonalds is minden sarkon s persze az empanada is. A vegetáriánusoknak ismét csak nehéz dolguk van, mert ugyyebár a leghíresebb Argentín étel a steak…

Egy másik gyakori program a Pizza este. Ez álltalában szerda esténként van különböző bárokban, ahova csak az előre feliratkozottak mehetnek , s ahol ingyen sajtos pizza van 10.30 és 11.30 között, s a sör is 1et fizet 2őt vihet akcióban van. Ezt persze nekünk is ki kellett próbálni (ingyen pizza sosem jön rosszul :-p). A hely éjjfél után átfordul disco-vá, ahol végre latin muzsikára rophattuk 1-2 helyi sráccal.

 

Peron korszak

Peron miniszterelnökről a legtöbb embernek jó véleménye van errefelé és büszkén emlékeznek a Peron korszakra, ahol 10 évig tartó elnöksége alatt sokatt tett az Argentínokért. Habár hozzá kell tenni, hogy az ország kasza kicsit kimerült lenöksége végére… Evita alakja már jobban vitatott. Őt vagy szeretik vagy utálják az emberek. Középút nincs. Mindenesetre ellátogattunk az Evita múzeumba is, ahol természeteen pozitív fényben mutatják be az első First Ladyt, akinek a nép elnökhelyettesi címet akart adni.

Evitáról ugye tudni kell, hogy szegény családból származott, s aki 15 évesen kezdte magát felküzdeni fotómodellből színésznővé, majd politikai alakká, s aki alapítvényával sokat tett a szegény gyerekekért, a gyerekek oktatásáért, a középosztályért, de legfőképp a nők jogaiért és szavazóképességükért.

Sokan vitatják szándékait Peron felé, hogy számító volt, s hogy nem szerelemből ment hozzá, hanem a „hatalom” vozotta, de ez maradjon csak a mult rejtéje… amit tett, mindenesetre jó cselekedet volt!

Iuniával sikerült szert tennünk Evita könyvére, amiből remélhetőleg sok okos dolgot tudunk majd meg 🙂

 

Buenos Airesben igaz az, hogy nem lehet unatkozni. Mindig van mit csinálni, regeteg művészeti és zene program van, tangó showk és latin partik minden este. Érdekes múzeumokat lehet megtekinteni s a Boca Juniors rajongüknak is van keresnivalójuk errefelé. Emellett én csak egy másik beton dzsungelt láttam, s ha választani kellene sokkal inkébb élnék Budapesten, mint BA-ben.

Az Amerikai kontinens legmgasabb pontja és a biciklis borpince túra, mindez a következő posztban…

Ha tetszett neked a bejegyzés, kérlek osszd meg ezt velünk a ’Leave a Coment’ szövegre kattintva.

Mi Buenos Aires querido

Tango in the streets, good quality wine, fashion and beautiful women, politics and protests, Peron and his Evita, Evita and her Peron, salsa percussion, nightlife, art and cultural events, pizza buffets and weekend markets – all these and much more has to offer the incredible Buenos Aires. We stayed there about a week, but we could have just as well stayed a whole year. You have the feeling it’s a city where you could hardly get bored in, and that’s also what the many expatriates who have settled there seem to believe.

While we were in Uruguay, Daniella and Selis decided to settle down in BA for a while, for work and study, so they rented an apartment and kindly offered to have us over while we were there. Meanwhile we learned that much of the Eco Yoga Park gang was in BA, so we went to an arts festival with Skye, were then invited to a brunch of scrambled eggs and banana chocolate bread prepared by her boyfriend Charlie, then we celebrated Mel’s birthday with baked Camembert and house red, and ended the series of meetings with the delicious dinner cooked by Paula and enjoyed by us with Daniella, Selis and Carmen. It was a great feeling to meet our friends from the Yoga Park outside, in the ‘real world’, and realize they were still ‘they’ over there too:).

In our first night in BA, Daniella and Selis took us to a barbecue they had planned with a group of Brazilian friends, and the next day we landed at a free pizza party organised by the Couch Surfers there. We found out that the CS community in BA is among the most active in the world – indeed, the night alone had gathered over 100 people eager to share some pizza, beers and good stories. Of course, in the traditional spirit, the party began at 10.30pm and after midnight all the tables disappeared and the place turned into a reggaeton and other Latin music madness. What joy to finally find ourselves in the middle of Latin people with a real party mood!

From what we understood from Richard, a Couch Surfer who introduced us a bit to BA, events like that one are omnipresent in the city. Not just parties, but all kinds of exhibitions, festivals, readings, launches and cultural events that are usually open to the public and even have a buffet of wine and snacks the visitors can feast on at will. It surely does not sound bad at all, and it seemed like an extra reason why BA would be considered one of the best cities to live in – not only in South America, but even in the world.

A ‘challenge’ we had in BA was the food – fresh out of Uruguay, where we could hardly find any vegetarian food, we realized that here would not be much easier either: once again the options were pizza, pasta and empanadas. Their definition of ‘meat’ is very interesting as well – when I asked at a pastry shop if they had empanadas without meat, the answer was ‘Yes! With cheese and ham.’ ‘Aha… I see. What about without ham?’ ‘Yes, of course! With chicken!’. In other words, meat for them is only unprocessed pork or beef. Good thing to know while here!

One thing we did not miss for sure was the good and very cheap wine. I remember that whenever I drank Argentinian wine back in Europe or Asia, I’d dream of the day I’d get the chance to savor it back where it came from. I did not indeed believe it would all happen so soon, so that was a good opportunity to reflect on how grateful I was in every moment for being here, now.

Tasting all kinds of wine was not at all a problem, as most of the time it was actually the cheapest drink on the menu – not only cheaper than Coke and other drinks, but even cheaper than WATER! Moreover, the prices almost forced you to buy a whole bottle instead of a glass. ‘How much is a glass of wine?’ ‘7 Pesos.’ ‘And a bottle?’ ’15 Pesos.’ What are you going to do then? You’ll obviously say ‘A bottle, please!’ 🙂

Besides the wine and parties, we also enjoyed some of the museums a whole lot! 2011 is the year when most South American countries celebrate 200 years of independence from the Spanish – another reason why we got here at the right time. Besides various decorations with ‘Bicenterario 200′ and other festivities, some museums have special exhibitions to mark this period. In the National Museum in Casa Rosa (where Eva Peron gave her famous speech) we came across an exhibition presenting the history of the past 200 years through educational (especially if you understand Spanish) and emotional documentaries. One of the leitmotifs of all historical periods presented was the Argentinians’ ‘passion’ for protests … and we thought it was funny how, after 2 hours of watching different types of protests throughout history, we came out in Plaza de Mayo only to meet with two demonstrations that were taking place in all their splendor …

Another museum that we really enjoyed was the Eva Peron Museum – with all the controversy around her, the lady of the people will always be present not only in the minds and hearts of Argentinians, but almost ‘physically’ in the museum created in her honor. It seemed like an unusual museum, one that tells a story and evokes emotions, a symbol of great importance in the life-story of Argentina. And we definitely recommend it to those passing through BA.

What else we’ve learned and enjoyed – in the next post!

If you liked this post please rate it, leave a comment or share it with a friend using the buttons below.

Don’t cry for me Argentina… – Buenos Aires 1.

Buenos Aires ismét egy nagy beton dzsungel képében köszöntött minket. A 15 milliós városról lehetet gondlni, hogy kicsit zsúfolt lesz, hiszen magában a városban többen laknak mint az egész magyarországon. Soknak sokan voltak mindenfelé, de ez nem volt nagyon zavaró. Ismét felfedezhetők voltak az európai stílusó épületek, a jó és olcsó bor, Peron és Evita, politikai tüntetések, divat, tangó, rengetek expat (külföldi munkaerő), mate, steak, croissant és empanada.

Nézzük ezeket sorban:
Európai stílus
Argentína termületén már 13.000 évvel ezelőt éltek emberek, de nagyobb jelentőséget akkor kapott az ország, mikor 1516-ban a spanyolok megérkeztek Juan Diaz de Solis vezényletével. A függetlenségi háború a spanyoloktól 1810-ben kezdődött, de teljes függetlenséget az ország csak 1816-ban ért el. (A körneyező országok hasonló dátumokkal vannak ellátva.) Szóval a 300 éves spanyol uralom és az ezután következő európai imigránsok rányomták bélyegüket a kultúrára, az épületekre és az öltözködésre.

Bor
Ugyebár Argentína is híres a borokrol, főleg a Malbec fajtájú vörösborról. Egyik kiemelkedő borvidék Mendóza, ahova a következőkben látogatunk el.

A föntieknek köszönhetően próbáltunk minnél több féle és fajta bort kipróbálni, ami nem volt nehéz, mert nemhogy a bor volt a legolcsóbb ital a menün (1 pohár bor 7 Peso, 1 pohár Cola 9 Peso, Kávé 12 Peso), de 1 üveg bor fele annyiba került, mint egy tál étel. Egyik délután beültünk ebédelni Iuniával, ahol is egy menü (hal sült krumplival és salátával) 34 Peso volt, s miközben tanankodtunk, hogy ez megéri e nekünk  míg a pincér mondta, hogy elég nagy adag, megosztozhatunk rajta. Ennek nagyon örültünk. Mikor az ital rendelésre került sor láttuk, hogy ismét a bor a legolcsóbb, 1 pohár 7 Peso, mikor is akartunk 2 pohárral rendelni a pincér tanácsolta, hogy inkább vegyünk egy üveggel, mert az csak 15 Peso. Ezen persze nem gondolkodtunk sokat 🙂

Divat
Divat terén nincs gond az Argentínokkal, főleg Buenos Airesben. Minden hétvégén piac van az egyik utcán  a Casa Rosa közelében, de nem csak ott, hanem a híres Florida utcán is lehet olcsóbb és drágább  termékekre szert tenni az arra vágyónak.  Nekem is sikerült végre egy alpakka pulcsit vennem, amire már régóta fájt a fogam J mindössze USD18-ért, igaz a pulcsi inkább mondható peruinak, mint argentínnak, de sebaj.

Expat-ek
Buenos Airesbe rengeteg külföldi él, kik éppen itt keresik a szerencsét, boldogságot… kitudja. Közéjük tartoznak Az ECO Parkban megismert pár barátunk is, pl Sky, aki barátjával költözött ide tavaly 2 évre. Meg is hívtak minket egy eszméletlen reggelire ami hagymás, sajtos, paradicsomos tojásrántottából állt és banános francia pirítósból… (isteni volt)

Carmenhez és Paulához is ellátogattunk, ahol ismét finom falatokban volt részünk, mert Paula főzött nekünk igazi columbiai ízeket. Bevallom mikor megláttam a rántott rizst majdnem megkérdeztem tőle, hogy az ázsiai ételt miattunk készítetted, mikor is mondták, hogy az ázsiai stílusú rántot rizs egy columbiai hagyományos étel (még jó, hgy nem kérdeztem semmit :-)) Rizs mellet még volt spagetti is. A kombináció fura volt, de erre is rögtön mondták a többiek, hogy igen columbiában a rizst tésztával eszik… érdekes… mindenesetre finom volt. Alig várjuk, hogy eljussunk Columbiáig. 😉

Tangó és miegymás folyt. köv.

Ha tetszett neked a bejegyzés, kérlek osszd meg ezt velünk a ’Leave a Coment’ szövegre kattintva.

 

The lessons we took with us from the Eco Yoga Park in Argentina

‘I had everything I had dreamed of, but I was not happy. Then I realised those were not really my dreams. They were the dreams of those around me, and I had lived them for them. Now it is time to figure out what mine are and finally live them. So that I can be happy.’ (traveler)

We were about 25 volunteers in the park, except for the permanent staff, and we soon started to share stories and connect with each other. Silviu was sharing his experience with the 7th Path Self-Hypnosis with some of them and quite soon people started to ask us if we could teach them as well. Within an evening a group of 11 gathered and we had the privilege of spending another weekend teaching it again, as we had hoped a short while before. It was a truly special group, and we knew it wasn’t random that those exact people were gathered together in that exact park at that exact time (we are strong believers of what Master Oogway shares with us in the wise movie Kung Fu Panda: ‘There are no accidents!’). We were all there for more or less the same reasons (to learn about ourselves, to grow, to let go of the past and embrace the future) so it was a great environment in which people felt safe to share and be vulnerable. It was beautiful! Silviu spent time teaching some of the volunteers massage techniques as well, so we were really happy we were able to share some of our knowledge and skills with all of them fantastic people.

We had planned to be in the park for just two weeks, but in the end Boca and I stayed 18 days and Silviu… well Silviu decided to stay even longer. The big Hare Krishna guru was coming to the Park for a 3 day convention, so after reading enough scriptures Silviu thought he wanted to meet the guru and interact with him a bit. So he stayed on and continued his amazing learning and growing journey, teaching massage, continuing to wake up at 5, doing yoga and meditation, sharing with others and preparing for the gugu’s coming. He ended up staying in the park for 31 days, which he would safely say have been simply transformational to his life. And we can testify for that:).

When we left the park it literally felt like leaving family, and it was not a tearless affair. It amazed us how such loving relationships could be created in such a short period of time, and how much we could learn from the people and the interactions with them in the park.

Individuals from all walks of life came through the gate almost every day, some with a clear plan of how long they were going to be there, others just looking for something and hoping they could find it there. Others running from something and hoping they would find reasons to stop. It amazed me how many of the stories were repetitive, and how many times I had heard them in the last 4 months of travel:

‘I’ve quit my job and am now traveling to figure out what I really want to do in life.’

‘I was tired of my pathetic little life and needed a change to make me wake up and enjoy life again.’

‘I am looking for my real self. I have to find myself because before I do that I just cannot be happy. If I dont know who I am I cannot know what will make me feel fulfilled, make me feel i’m truly living my purpose.’

‘I woke up one morning crying and I remember thinking to myself that this was a fraud. I was a fraud, for living a life I didn’t want, just because I was afraid. Afraid to make the move to change it, afraid of what others will think, afraid of what I would think of myself leaving my partner, the career I had built … everything that had once made me proud, but was now making me sick. I had to leave, so that I could be happy. And it was the best decision of my life’

‘The things I did in the last two months… I had never ever thought I’d be able to do such things. I thought that would not be ‘me’. But now, looking back, I feel I had been living someone else’s life for the past 35 years. I feel I had been asleep for my entire life, and only woke up 2 months ago… when I started this journey. And now, for the first time in years, I am happy. Truly happy!’

I could not help but notice the similarities in all these stories, and how the recurring motif was ‘I want to be happy. And for that I need to find myself first’. Some people feel the need to go out into the world to realize who they really are and what their purpose in life is, because they need a change of scenery and a certain environment. Others do not feel the need to go anywhere, but find themselves while at home. What’s important is to realize that no matter how far we go, the only place we can find what we’re looking for is inside, deep within us. And the good news is we’re not going anywhere, we’re always there, ready to be found any time:).

Another great lesson in the park was that of giving without waiting for anything in return. There is no need to wait for the ‘reward’ because it will definitely come, that’s just the way things work – it’s the law of giving and receiving. It will not come when or who you expect it to come from, that’s for sure, and expecting that will lead to nothing but frustration, as it usually happens with unfulfilled expectations. What we believe is that whatever you are giving will come back to you many fold through unexpected ways. A simplistic illustration of this is an example from the park: Paula helped Carmen with her Spanish, then Carmen gave Valerie a haircut, then Valerie made a bracelet for Julie, then Julie gave Boca and me a jumper, then we taught Paula the 7th Path Self-Hypnosis. Mechanisms like this move in unexpected ways, but the certitude we have is they do indeed move! 🙂

We came across this book in the park: ‘The voice of knowledge’ by Don Miguel Ruiz… If there’s one book I recommend more than any other, it is this one. I might write a post about it soon, but the short answer to ‘What is it about?’ is this: the truth. The truth in our lives, about out lives. The truth of our lives. And indeed… the truth does set us free:).

If you liked this post please rate it, leave a comment or share it with a friend using the buttons below.

Búcsú az ECO Yoga Parktól – a ’titok’, amikre rábukkantunk

Szóval így töltöttünk el 18 napot a napfényes parkban, ahol tél lévén a hőmérséklet lement néha 0 fok köré, ráadásul pont mikor a kertbe voltunk beosztva. Gyomláltunk, kapáltunk 5 fokban, miközben alig éreztük az ujjainkat. De persze azért jól éreztük magunkat, ittunk sok Mate-t és zenét hallgattunk. A konyhában való segítgetést is kipróbáltam, de azt hiszem a házépítes tetszett a legjobban. A végén már szépnek is mondható volt, amit a házon műveltünk ☺ iunia szinte midne nap a házon dolgozott, a végére már ő mutatta meg az újaknak, hogy mit kell csinálni. Silviu egy sajátos „üzletett kötött” Thakurral és ő inkább végig maszíozott mindenkit a parkban, mikor nem volt égető szükség rá máshol. Ennek persze mindenki rendkívül örült, s nagyon gyorsan ő lett az egyik kedvenc a parkban ☺

A mókás munka, a frissen sült cipó, banános süti, a vegetriánus étel és a yoga mellett a társaságot is nagyon élveztük. Mind az ott dolgozók, mind pedig a többi önkéntes kedves nyitot és barátságos volt. Érdekes módon a legtöbb önkéntes mind keresett valamit, valamit, ami megváltoztathatja az életüket, ami új motivációt adhat nekik avagy segít nekik az élet naposabb oldalát nézni. Régóta hiszünk benne, hogy nincsennek véletlenek, s az is biztos, hogy ez a 20 ott lévő önkéntes nem véletlenül került a parkba egy időben ☺ Egyik beszélgetés alkalmával szóbajött a 7th Path és hirtelen 14 ember gondolta úgy, hogy szeretné megtanulni a technikát, így hétvégenként 7th Path-t tanítottunk (http://www.7thpathselfhypnosis.com/), ami csak még tökéletesebbé tette az ott eltöltött időt.

Érdekes volt részese lenni ennek a csapatnak egy ideig és megfigyelni hogyan viselkednek a mindennapokban. Amit éreztünk az az odaadó szeret és nyitottság volt. Elfogadtak mindenkit olyannak, amilyen. Nagyon tetszett, hogy nem próbálták meg senki ráerőltetni hitüket, de ha kérdeztünk szívesen megosztottak velünk sokmindent. Voltak dvd-k és könyvek is, amit akárki levehetett a polcról és olvashatott vagy megnézhetett. Nagy hangsúlyt fektetek a vegetárianizmusnak és mások szeretetének, a becsületességnek és a jóságnak. S valahogy ezt mindenki könnyedén magáévá is tette. Például a parkban nem volt zárva soha egy ajtó sem, de senkinek eszébe sem jutott, hogy lopjon, vagy akár átverje a másikat. Mindenki segítő kész volt a másikkal szemben, és ha valaki esetleg elpicsorodott egy egy nehezebb pillnatban, rögtön legalább 3-5 ember vette őt körül nagy öleléssel. Az eltöltöt 18 napban nem csak egy új kultúrát, vallást ismertünk meg és barátokat szereztünk, hanem családot is. Az abban a 18 napban ott lévő önkéntesekkel olyan őszinte és szerető kapcsolatot alakítottunk ki, amit máshol még nem tapasztaltam ilyen rövid időn belül.

Nem csak ECO park fent tartást tanultunk, vagy Yogát, hanem azt is, hogy a világ tele van emberekkel akik keresnek valamit, akik várnak egy információra ami másoknak megvan, s az élet össze is hozza eme embereket csak nyitott szemmel és szívvel kell járni. A 3 hét alatt megfigyeltem ahogy az itt lévők hogyan segítenek egymásnak kölcsönösen és viszonzás várása nélkül. Például Paula segített Carmennek spanyolt tanulni, aki levágta Valeri haját, hogy használja, aki csinált karkötőt Julinak, aki pullóvert adott nekünk, akik tanítottak 7th Path Ön hipnozist Paulának… és így tovább. Ez a kör ment körbe és körbe. Azt hiszem a világ egy szebb hely lenne, aha z eberek folyton segítenének másoknak annak ellenére, hogy esetleg a másik nem tudja azt viszonozni. Azt monják tegyél meg mindent másoknak amit csak tudsz és ez a jóság majd visszajut hozzád valamilyen formában. Ebben már régóta hittem, de most példát is láttam rá.

A következő posztban álltalatok kédezett kérdésekre válaszolok.

Ha tetszett neked a bejegyzés, lécci osszd meg velünk véleményed, gondolataidat a ’Leave a Coment’ szövegre kattintva.

Day by day in the Argentinian Eco Yoga Park

We knew very few things before we got to the park, but one thing we were sure about was that we’d love the yoga, and that turned out to be the case. One of the instructors, Ximena, had been practicing artistic yoga since a little girl and this was what she was teaching. It was the first time I was experiencing this type of yoga and it was love at first practice! Takur had his own style as well and his classes were tough yet a lot of fun! He’d carefully correct us when we were not doing a posture correctly and many times he’d resolve to just laughing out loud at one or the other’s interesting positions. He had a few signature phrases that we were expecting every time in the class and we even started using them outside of the yoga class: ‘Softly, without pressure, relaxing, without forcing’ (most of the times for postures most of us found anything but relaxing), ‘Next posture is same. Only different’, and ‘Oh, I haven’t done this posture in 7 years’. He loved to focus on meditation and that was definitely much welcomed after 4 hours of physical work each day. There were a couple of other teachers as well, the ‘nuns’ of the ashram (Mothers, as they called them) all with different styles, so we much enjoyed the variety!

One thing we were not sure how we’d feel about before we got there was the food. But once we had our first meal we became completely at peace – it was going to be one of the best things about being in the park! They cooked vegan food almost all the time, with a few exceptions when they used some milk or cheese. We lost count of how many times we said ‘Oh, i’ve never seen/eaten this before’ and the omnipresent ‘Oh my dear God, this food is from Heaven!’. Most of the veggies were coming from the eco garden, so they were all organic and fed with love – that surely made a difference to the taste of the food! Our favorites were the homemade wholemeal buns, oven baked just before breakfast. Together with the baked apples and the lemon/mint/eucalyptus tea, they were definitely a very nice way to welcome the day! Boca worked in the kitchen for a few days and did her best to pay attention to all the details and identify all the secrets (one of them was apparently curry haha). Other people were taking notes and writing about each meal in their daily journals. It was maddness!

Oh, and then there was pizza party night. That was sooome night indeed!! It was always on a Friday and everybody was looking forward to it as if it were a barbecue night in a vegan place. That pizza was definitely a strong reason for thinking ‘thank God it’s Friday!’ Even the meat eaters confessed that it was one of the best pizzas they had ever had! It was cooked especially for us by one of the neighbors and they always made tons of it to make sure nobody was left unsatisfied. It was a sinful night indeed…

The other thrilling thing in terms of food was the organic dairy farm at the back of the yoga park. They had, without exagerating, the best yogurt any of us (not only the 3 of us, but literally everybody in the park) had ever eaten before. And if you combined that with the organic dulce de leche (a type o caramel-like sweet) for a ncie afternoon snack, you’d really need nothing else from life. The owners were adorable people, we once made a ‘field trip’ there, about 14 of us, and the husband was home alone. He said his wife is usually in charge of giving the visitors a tour, but it seemed they had gotten the roles mixed up because our man spent 2 hours taking us around the entire farm, explaining us processes in detail and answering all our questions. It seemed like he had been born for this purpose alone, and we felt so inspired by his passion and love for what he was doing. That on top of all the knowledge we got about cows, milk and dairy products. A very educational and enjoyable field trip it was!:)

This was a Hare Krishna place and the beliefs, rituals and practices were not foreign at all to Boca and me, as we had both come in contact with them before, be it in India or in Singapore. Silviu seemed to be the most fascinated by them and very quickly started to study all that he could about the Hare Krishnas, starting with the Bhagavad Gita. He had read the Bible, Coran, Talmud, Snow White and every other story book out there, and he was now so excited about putting the pieces together into one big story that made perfect sense to him. Must admit he came up with some very intersting ideas not only about how they are all talking about the same thing from different perspectives, but a bunch of other insights he might actually share with the world at some point or another, be it through this blog or any other.

Three days after we got there he decided to shave his head. We were happy with that decision as we had been threatening him with the scissors for a while, but decided to spare him until we got to warmer weather (being hairless in Patagonia is probably not the smartest idea). The day after that he woke up at 5 for the morning meditation. This time we started to get a bit worried, and talked about how the next day he’d start wearing the orange robe and the day after that he’d say good-bye and dissapear to India for a few months… or years. Fortunately he did not move on to the orange robe, but continued waking up at 5am for the rest of the time we were there. ‘Good for you!’ was all we had to say!

 

If you liked this post please rate it, leave a comment or share it with a friend using the buttons below.

 

 

ECO Yoga Park folyt. – Vályogház építés, banán torta sütés és kertészkedés 5 fokban

Szóval rögtön ebéd után érkeztünk, s egy kis napon való olvasás után élvezhettük is első yoga óránkat majd első vacsoránkat, ami krumpliból, rizsből, répából és valami zöld  zöldség gombócból állt (mit utóbb kiderült mángold névre hallgat a zöldség), s akármennyire unalmasnak is hangzik, de finom volt 🙂

A parkban különböző vegetáriánus ételek válltogatták egymást, s legtöbbjükre azt mondtuk: „Ilyet még sosem ettem”. És ez nem csak az étel fajtájára vonatkozik, hanem az ízére is. Sikerült pár napot a konyhában eltöltenem és megfigyelni hogyan és mivel főznek. A titok legtöbbször nem volt más mint szeretet, áldás és egy kis curry por J Szinte minden töldség kis olajban és curryvel volt megszórva. Még a tészta alapba is curryt raktak, ami rendkívül jó ízt kölcsönzött az ételeknek. Emellett nem ettünk semmit, ami nem volt megáldva. Eszembe is jutott, hogy dédimamám mindig kereszet rajzolt a kenyérre mielőtt felvágta (vajon véletlen?). Nagyon so mángoldot, rukolát, paradicsomot, céklát, krumplit és házi készítésű cipót ettünk. Volt banánkenyér is, ami egyszerűen csak isteni volt. A sült alma is sokszor volt asztalon különböző formában. Péntek esténként pedig pizza party volt, amit a szomszéd bácsi jött készíteni. Az egész pizzán csak paradicsomszósz (persze házi készítésű) paradicsom karika és sajt volt, de még soha életünkben nem ettünk ilyen finomat. Még a hús imádók is azt mondták, hogy isteni! Saját kreálmányunk a szomszéd farmról hozott joghurt egy kis dulce de lechével összekeverve…. magában egy desszert!

Másnap 7kor már a konyhában voltunk reggelit készíteni. Sült alma, banán, mandarin és házi zsömle formájában. A Hare Krisna muzsika szólt, míg a 10 szorgos emberke 1 óra alatt összeállította eme étket és pucolt egy kis zöldséget ebédre. Azt hiszem még sosem esett ennyire jól a gyümölcs tál reggelire, mint most.

Reggeli után első feladatunk ház építés volt. Na nem a szokásos téglaházakra kell itt gondolni, hanem fából, nádból és sárból álló kis vityillókra. 4 nagy cölöpön áll a fa keretes ház, kólás müanyagdobozokkal szigetelve és náddal merevítve. Közé saras nádas ragacsot tapasztunk 3 rétegben a tetőre pedig nád kerül. Gyakorlatilag alig kell valamit is venni a ház elkészítéséhez, mert a legtöbb hozzávaló megtalálható a természetben vagy újrahasznosított.

Ebédre sütőtökkel és más zöldségekkel töltött bukta, cékla, rukola és sült krumpli volt. A házépítést Simon (31) vezette, aki Buenos Airesben lakikk és most 3 hónapra jött ide segíteni. Simon otthon azt tanítja a fittségre vágyóknak, hogy hogyan lehetnek jobban bizonyos sportokban. Barátnője is itt van vele, Ximena (26), aki Yogát tanít és akivel több délelőttött töltöttem el főzőcskézéssel.

Az ebéd utáni sziesztát Yoga követte. A parkban több yoga tanár tart órákat felválltva, így megismerve több stílust is, aminek mi nagyon örülünk. Mindenki Ximena stílusát kedvelte a legjobban, aki már kis kora óta Yogázik és aki jelenleg Művészi Yogát oktat. Thakur óráit is szerettük, aki sok yoga pozitúrát tanított nekünk de akinek óráit inkáb a sok nevetés miatt szerettük. Gyakori beszólásai a következk voltak: „Most egyan ez a póz, csak egy másik” (Now the same, but different); „méllyebbre de erőszak nélkülá” (deeper, but without forceing), „a másik oldalt csináltuk már?”, avagy némely nehezebb pozíció próbákozásánál: „ezt a pózt már 7 éve nem csináltam” J mit mondhatnék, egyszerűen csak imádtuk.

Mindenesetre a közel 30 órás Yoga kurzus (sokszor 2 óra volt 1 nap) sok újat tanított nekünk és nekem még jobban meghozta a kedvem a Yoga tanításhoz.

Következő posztban megtudhatjátok, mit is tanutunk a parkban eltöltött 18 nap alatt, s hogyan válltozott meg életszemléletünk…

 

Ha tetszett neked a bejegyzés, lécci osszd meg velünk véleményed, gondolataidat a ’Leave a Coment’ szövegre kattintva.

Finally getting to the Eco Yoga Park, near Buenos Aires

We had been waiting for this moment for a few months, since searching for volunteering opportunities in South America. Boca had sent me a link with a few dozens and this was the one that immediately caught my eye: http://www.ecoyogapark.com.ar/. ‘Obviously’ this was the exact one she had chosen as well. Silviu was fine with whatever we decided, so we knew we had to come here. The place is more of an ashram, with organic farming, eco houses, daily yoga and meditation, philosophy classes and music therapy – all for 12 USD a day. What’s there not to like about this whole arrangement?:)

The bus ride there was not uneventful: one of the highways was closed so we had to take a country road, small, unpaved and full of holes. We were on it for a few hours and the constant breaking to avoid the holes gave me the worst motion sickness ever. I tried hard to sleep as much as possible and by the time we got back to the proper road my stomach was so messed up I had to say ‘No’ to the champagne they offered on board… I know, who does that, right? Well not only that, but I couldn’t drink the wine either, so Boca had to skip her champagne as well because when they brought it she was holding two almost full glasses of wine she had to fight with first… We had been waiting for this moment for so long, the promised buses in South America where they served wine and champagne for dinner… and now, when we finally found one, we were unable to enjoy this special treatment fully… At least the other 3 guys made up for it, as they had 2 glasses each, to compensate .

After the 22 hour bus ride we were supposed to catch another bus and then a cab to get to the park. This was not uneventful either (we even tried hitch hiking but I guess no man in his right mind would stop to pick up 5 backpackers carrying 10 backpacks) and we finally made it there at some point in the afternoon. The moment we entered the park we were so pleased with what we saw: green all around, palm trees, different kinds of huts and funny looking houses, different farms and animals at the horizon, and just a really great atmosphere. It was a sunny day and for the first time in more than a month we were able to walk around in a T-shirt. It turned out to be a one-time deal though, as for the next 18 days we spent there the temperature started at 3C in the morning and, with a few exceptions, never really went over 12-13 C.

We were immediately welcomed and shown around the park, then told what the daily program would be like. The volunteers would work about 4.5 hrs a day in the organic garden, on the ecological house or in the kitchen. The day started with prayer/music therapy at 5am and continued with preparing breakfast at 7, eating it at 8, continuing work ouside until 11.30, an occasional yoga class at 12.30, lunch at 1.30, philosophy class at 3.30, music therapy at 4, yoga and meditation at 4.30, snack at 6, dinner at 8 and then an occasional movie in the cinema room after dinner. Well, that’s something one could easily consider a busy schedule indeed! Of course all these (except for the actual work hours) were optional, but it was so hard not to attend something you knew was on and cool too! We had thought we’d go to the park to take some time to slow down, reflect, write, read, learn some Spanish, but we very soon realised that with so many things happening all the time, so many fantastic people around, so many stories to listen… with all these, having some ‘personal’ time would indeed prove to be very difficult.

We soon made peace with this when we realised the benefits of the above mentioned activities. We all had different ‘favorites’ in terms of the work: Boca was in her element in the kitchen, Silviu offered Takur (who is the ‘Godfather’ of the place and a guy we totally love!!) to spend his work hours massaging everyone in the park, and I had completely fallen in love with building the eco house. It felt as if a childhood dream had come true – playing with mud for a constructive purpose. We all sort of swapped around and did other things as well, to get a full experience of the place. One of the things never missing while working was the mate (the South American tea), as Argentinians are as serious about mate breaks as they are about their siesta time. I guess their motto could be something along the lines of: ‘working hard is one thing, but serious relaxing is an absolute must’. 🙂

If you liked this post please rate it, leave a comment or share it with a friend using the buttons below.

A várva várt ECO Yoga Park, Buenos Airestől nem messze

Mikor elindultunk az ECO Yoga Parkba még nem tudtuk, hogy pontosan milyen élményben is lesz részünk. Azt tudtuk, hogy szeretnénk valahol önkénteskedni és ez a hely tünt a legjobbnak. Hogy miért? Mert naponta csak USD12-15 kellett fizetni, ami magában foglalta a szállást és napi 4x étkezést. A hely vegetáriánus volt, vagyis vegan, ami azt jelenti, hogy még tojást sem esznek s itt a parkban még hagymát, és fokhagymát sem. Ennek mi nagyon örültünk, hiszen az eddigi vegetáriánus étel keresés elég nehézkes volt. Aztán az egész park Eco, ami azt takarja, hogy maguk termesztik a zöldségeket, ami semmilyen permettel vagy más vegyszerekkel nem kezelne, csak természetes, újrahasznosítot solgokkal. Erről mi nem sok mindent tudtunk, szóval érdekesen hangzott. Hogy miért is érdekelt minket az Eco földművelés, vagy egyáltalán a földművelés? Hát részben azért, mert hiszünk aban, hogy a világ 10-20 év mulva szépen lassan vissza fog fordulni a házi gazdálkodásokhoz. Ennek egyik oka az, hogy manapság több káros dolgot tartalmaznak a zöldségek és főleg a húsok, mint amennyit a szervezetünk eltudna viselni.

Aztán arra is kiváncsiak voltunk, hogy hogyan lehet egy parkot fent tartani Eco módra. Akkor még nem tudtuk, de ez jelentett hideg vizes csapokat és pottyantós WC-t is többek között :-).

Utolsó pont ami számunkra érdekes volt az a mindennapi Yoga órák  és meditáció volt.

Megérkezéskor örömmel tapasztaltuk, hogy a környezet csodálatos zöld füves terep, fákkal, pálmafákkal, bokrokkal tarkítva. Különböző épületek szézszórva helyezkedtek el a terepen. Volt faház, téglaház, vájogház és egy érdekes fehér templom is. Mindez tóval, függő ággyal és fa és nád kerti bútorokkal tarkítva. A telek végénél volt található a kert, amiben pár napot mi is dolgoztunk. A park körül, tehén és ló farmok voltak kisebb nagyobb távolságban,ami nekem különösen tetszett.

A szomszéd bácsi a tehén farmról például és tejet, joghurtot, sajtot és karamelt (Dulce de Leche) adott el kis mennyiségben, ami természetes módon mindenféle tartósító szer és egyéb kemikai anyag nélkül készült. Még a tehenek is csak természetes dolgokat ettek. Így már meg sem kell említeni, hogy minden nagyon finom volt.

Thakur, a tulajdonos nagy mosollyal fogadott minket. Ő és egy fiatal fiú (Ratja)  – mind a ketten Argentínok – vezetika  helyet. Thakur közel a 40 hez, jó pár éve ismerkedett meg a Krisna vallással és e szellemben nyitotta meg e parkot 13 éve, azonban önkéntesek csak 3 éve dolgoznak itt. A Krisna vallás szellemében működött tehát a park, de ez senkire nem volt rákényszerítve. Reggel 5kor volt az első meditáció és egy órás filozófia óra, ahol e vallással lehetet ismerkedni. A program azonban nem volt kötelező, akit érdekelt az ment. Ezután reggeli készítés 7től 8ig, majd reggeli után kezdődhetett is a munka 8.30kor. Az önkéntesek dolgozhattak a kertben, a konyhán vagy építhettek vájog házakat is. 4 óra munka után volt idő tisztálkodni és már 1.30kor az ebédlő aztalnál ültünk, hogy majszoljuk a finom vega kaját. 3kor zene terápia és filizófia óra volt, 4.30kor Yoga, amit egy kis nasi követett 6kor. Vacsora készítés 7kor, s végül eme elfogyasztása. 10-11 körül meg már aludtunk is, hogy másnap ujjult erővel kedzhessük a napot.

A Krisna vallásról nem sokat tudtam ide érkezésem előtt. Első képem a magyarországon gyakran kopogtató krisnás csapat volt, akik mindig adományt gyüjtöttek kétes céllal (vagy lehet, hogy csak én voltam kételyekkel teli). Aztán Indiába járva tudtam meg, hogy sok indiai krisnás, de nem e valás nem egyenlő a hinduizmussal. Itt beszélgetés során ismét bővítettem tudásomat a következőkkel: a Hare Krishna vallás követői a hinduizmusból válltak ki a 16dik században. Alap tanukat a hinduizmus egyik alapkönyvére alapozzák, a Bhagavad-gītā-ra. A krisnások egy istenhen, Krisnához imádkoznak, aki olyan 5000 évvel ezelőtt élt. Ezzel szemben a hinduk több más istenhez is fohászkodnak, amit a krisnások csak félistennek neveznek (Shiva, Visnu, Brahma stb.).

Ha tetszett neked a bejegyzés, lécci osszd meg velünk véleményed, gondolataidat a ’Leave a Coment’ szövegre kattintva.