Humberstone, the Ghost Town

We left Arica and the girls on Sunday the 2nd morning, heading to Humberstone, the Ghost town. It was a sad goodbye as Silviu had been giving them awesome massages over the past 3 days, so they would have of course enjoyed some more of that :). We had to move though, and after stopping for an hour in the middle of the desert for some unknown reason, and enjoying the view of absolute nothing (except for sand, sand and more sand) for the whole ride, we made it to Humberstone 4 hr after getting on the bus.

The place was even more deserted than we had expected, to the extent that even the ticket guy was nowhere in sight. ‘It’s ok, you pay when you come out’, said the security guy we left out backpacks with. Oh..k then…

Humberstone was built by the British in the 1870s (although it only got this name in 1934) in a caliche exploitation zone in the Atacama Desert, during the times when saltpeter (sodium nitrate) was being used as a fertilizer. It did so well that during a certain period it was considered the most advanced town of the region.

During the Great Depression demand dropped considerably, and with the sinthetic fertilizers being invented by the Germans, interest in saltpeter was lost. The city was completely abandoned by 1960, and in 2005 it was declared UNESCO World Heritage Site.

We spent a few hours walking through the small town and were amazed at how well kept some of the structures were. The houses, school, swimming pool, market place and theater were intact, and the church looked like it was still being used today.

In the theater Boca had the chance to display her special ballet talent, to the delight of a small kind who was passing by and accidentally caught glimpse of the performance. The shocked look on his face was priceless!!

Humberstone – a szellem város

Jenny egyik barátnőjétől kaptuk a tippet, hogy látogassunk el Humberstone-ba, az egykori salétrom bányavárosba, amit 1960 után a lakók egyik napról a másikra elhagytak. A bányaváros angol támogatókkal és pénzből lett alapítva 1872ben, bár az igazi virágzás csak 1934ben kezdődött és közel 30 évig tartott abban az időben szokatlan luxussal. A kisvárosnak volt saját iskolája, játszótere, szinháza és még uszodája is. Európából sorra jöttek ide a munkások önállóan és családostól is, míg egy nap német ország meg nem nyitotta saját salétrom bányáját, így az európaiaknak már nem volt érdekük Chilébe menni salétromért. Szóval a bánya bezárt és a lakók szétszéledtek hátrahagyva a várost és a házakat úgy ahogy voltak. Azóta a túristák egyik célpontja és 2005től a UNESCO Világörökség tagja.

UNESCO Világörökség

Amióta 1972-ben az UNESCO megfogalmazta a Világörökség Egyezményt, 180 ország írta alá, ezzel kötelezettséget vállalva arra, hogy a saját területén fekvő világörökségi helyszíneket óvja és megőrzi a későbbi generációk számára, illetve hogy lehetősége szerint hozzájárul a Világörökségi Listán szereplő helyszínek védelméhez.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Humberstone_és_Santa_Laura_Salétrom_Művek

A Humberstonba utazó (ha Aricából indul) akármelyik Iquique-be tartó buszra felszállhat és olyan 3,5 óra mulva meg is érkezik. Mi a buszjegyért olyan 5.000 Pesot fizettünk és ezért kaptunk ebédet is a buszon 🙂