A TERV
A riói felhőtlen napok mellett az idő közben közelgett a Vipassana meditációhoz, ígyhát itt volt az ideje valami tömegközlekedési opció után nézni, hogy eljussunk Cuzcóba, Peruba. Először repülővel szemezgettünk, de az USD500-800 között volt, amit igen csak sokaltunk. Volt egy opció, ahol át kellett volna szállni Bolíviában és várni 12 órát, ami nem is lett volna akkora probléma, de még a transithoz is vízumot igényeltek, s mivel a románoknak a vízum még mindig nem volt járható út ezt is kizártuk.
Ezután a buszokat néztük és sikerült találni egyet ami Sao Pauloból Limába ment 5 nap alatt és útközben megállt Cuzcóban 4 nap után s az ára is elfogadható volt, olyan 400 Reias körül. Boldogan hívtuk fel a jegyirodát, ahol sajnos közölték, hogy csak 15 naponta megy a busz és a következő csak Aug 31én indul, ami nekünk ugye már késő.
Szerencsére ráakadtunk egy másik buszra, ami Sao Pauloból ment Rio Brancoba (perui határhoz közeli város) 3 nap alatt. Onna tudtuk, hogy megy egy másik busz pont aznap mikor megérkezünk a perui határvárosba (3 óra), s onna egy mások busz Puerto Moldonádóba (Peru, 3 óra), így a negyedik nap estéjére már Porto Moldonádóban leszünk, ahol megszállunk és másnap reggel tovább megyünk Cuzcóba (10 óra), ahol ismét megszállunk éjjszakára a 31én újult erővel érkezünk meg a meditációs központba.
ELHAGYTUK RIÓT
Szóval emellett döntöttünk. Csürötökön még buliztunk egy utolsót a riói barátainkkal a Casa de Matriz parkettjén, ahol nagy ölelések után búcsút vettünk pajtásainktól remélve, hogy nem most látjuk egymást utóljára, s péntek reggel (Aug 26) már úton is voltunk Sao Pauloba (6 óra, 75 Reias). Ott a csatlakozó buszra várva pont annyi időnk volt, hogy elmenjünk Feijaót venni, amit aztán a buszpályudvaron fogyasztottunk el. Azt hozzá kell tenni, hogy a buszpályaudvaron mi voltunk az egyetlen turisták (amit máig sem értünk hogyan lehetett egy többmilliós városban) így már magunkban is feltünést keltettünk, nem is beszélve a funky backpackkelős nadrágunkról. S mikro a feijaot elvitelre megvettük, s nem találtunk szabad ülőhelyet, így letelepedtünk a földre az egyik sarokba, s ott fogyasztotuk a tipikus brazil ételt, nem volt olyan arrajáró, aki ne bámult volna meg minket.
MAJDNEM MÉGEGY TÁSKÁNKNAK LÁBA KELT
Ekkor történt, hogy egy fiatal ember leejtette a szeművegét Silviu táskája mellé, amire persze mind a 3an odakaptuk a fejünket, mert elég gyanus volt, de nem próbált meg semmit ellopni, mikor is Iunia maga mellé nézett s látta, hogy egy másik srác a saját táskájával szépen lassan emelei Iunia kis hátizsákját is (persze benne minden értékkel). Iunia reakciója csak egy OJ! Volt, mire a srác lassan elengedte Iunia táskáját és udvariasan csak annyit mondott: Sorry sorry!
A fickó egy jól öltözött fiatal srác volt, aki olyan udvariasan kért bocsánatot és olyan megbánó szemmel nézett, hogy majdnem mi éreztünk bűntudatot és majdnem azt mondtuk: Á semmi baj! 🙂
Szóval a két srác valószínű össze dolgozott, így szokták állt csinálni, az egyik eltereli a figyelmedet, míg a másik ellop tőled valamit. Lehet az én kistáskámnak is így kelt lába… 🙂
3 NAP ÉS 3 ÉJSZAKA A BUSZON…
Szóval ezt is megélve felszálltunk a buszra, amin 3 éjjszakát és 3 napot töltünk majd (minez összesen 313 Reiasért). Persze semmi sem jöhetett volna jobban, mint egy öreg alapfelszereléseiben is hiányos busz, s már előre örültünk az elkövetkező napoknak. Reméltük, hogy a busz nem fog minden nagyfánál megállni, így remélhetőleg nem lesz teli, így lesz 2 széke mindannyiunknak aludni. Ebben is csalódnunk kellett sajnos, mert szinte minden 2-3 órában megálltunk valahol és emberek le-föl szálltak. Így nem hogy nem volt dupla székünk aludni, de még sok nyugalmunk sem. Mindenesetre én az első este jól aludtam. Másnap olvasással és írással szórakoztattuk magunkat, mert persze TV nem volt a buszon (minek is egy 3 napos útra?! J). A busz megállt reggelire, ebédre és vacsorára is különböző helyeken, de az első 2 napon az előre csomagolt szendvicsünket ettük, s csak vacsorára fizettünk be mert nem akartunk 40 Reiast fizetni 1 kg ennivalóért napi 3szor. 2 tányér feijaot veettünk, amiért 8 Reiast fizettünk darabonkánt. A büfé ára idő közben nagy örömünkre lecsökkent 35 majd 30 Reiasre.
Második este is eltelt valahogy, s reggel 6kor már a buszmegállóban várakoztunk, mert buszt kellett cserélni, ami tökéletes volt arra, hogy mind a 3an lezuhanyozzunk a buszmegálló zuhanyzójában, ami nem is volt annyira gázos, mint gondoltam 🙂 Napközben csak bámultuk a kietlen tájat, ami nem változott mióta elhagytuk Sao Paulót. Mi vártuk, hogy nagy városokon keresztül haladunk majd el, de nem. Az egész Brazília már 3 napja csak kis faluk egymás utánja volt a kietlen, néhol pálmafákkal tarkított tájon. Vacsorára ismét feijao büfé volt, ami itt csak 25 Reiasbe került. Éjfélkor, mikor már álomra hajtottuka fejünket, szóltak, hogy le kell szállni a buszról, mert csere lesz, így 1 órát várakoztunk a buszmegállóban. De ez sem volt elég, mert hajnalban ismét jött az ébresztő, hogy megint busz csere lesz, merthogy ez a busz meg most elromlott. Szerencsére a másik busz már ott volt, s átcuccolni se kellett, azt mindig megoldották helyettünk. Nagy örömünkre ez a busz már jobb állapotban volt, mint a többi és kényelmesebb is.
Örömünk csak reggel 7ig tartott, mikor is megint le kellett szállni, mert egy folyón kellett átkelni, s a kompra fel kellet sétállni. Miután ez is megvolt, megálltunk egy kávéra és egy sütire reggelire, mikor is már tudtuk, hogy 3 órás késében vagyunk, így már tuti nem érjük el a csatlakozó buszt (mondjuk egy 3 napos busz úton csak 3 órás késésben lenni nem is olyan rossz J). Úgy döntöttünk ezzel majd akkor foglalkozunk, ha megérkezünk, s nyugodtan „meditáltuk” végig a maradék pár órát.
A leggyötrelmesebb éjszakai buszozás a következőkben…
A véleményed sokat számít nekünk, kérlek osszd meg ezt velünk a ’Leave a Reply’ szövegre kattintva, értékeld a postot csilaggal vagy csak simán kattints a Like (Tetszik) gombra.
-35.675147
-71.542969